Sokat kérsz! - 26.rész (+18)

Halihó! Egy hónapnyi eltűnés után itt vagyunk egy szaftos résszel. Sajnos nagyon összejöttek a vizsgák és mellette a munkák is. Viszont ne aggódjatok, most már megint be fogunk lendülni! Nem akarom szaporítani a szót, se szabadkozni, ez van, ilyen az élet! Semmi időnk, se energiánk nem volt. Reméljük, azért ez nem látszik meg rajta és reménykedünk benne, azért írtok véleményt és nem felejtettetek el minket :)
Jó olvasást <3

Ui.: Nem a leghosszabb és most lehet van benne hiba.

Yume Nissy írja Jimint
Én (Zsuzsi~) írom Jungkookot

Jimin

Szívem a torkomban dobog, miközben Kook megfordulva, döbbenten kapja szája elé kezeit, meglepetten kapkodva tekintetét köztem és az áhított gyűrű között. Valamilyen szinten biztos vagyok benne, hogy igent mond, főleg ez után a vacsora után, hogy láthatóan lemondott Yoongiról, és ő is róla. De mi van, ha ezzel most elbizonytalanítom? Vagy ha most jön rá, hogy ő ennyire mégsem szeret…?

-          Jungkook… - suttogom elhalóan, szárazat nyelve, hevesen verő szívvel. – Szeretlek. Én tényleg nagyon, nagyon beléd szerettem. – szívok egy mélyebb levegőt, hátha a friss oxigén eljut az agyamba és ki tudok még préselni pár értelmes, fontos mondatot. – Nem szeretném, ha azt hinnéd, hogy kényszerből szerettem beléd és veszlek el. Ezért… - érzem, ahogy tenyerem is izzad, libabőrös vagyok, és az sem segít különösebben, hogy Kook lefagyva, mozdulatlanul bámul szemeimbe. Ez egyszerre lehet jó, és nagyon rossz jel is. – Itt és most megkérdezem. Hozzám jössz? – pislogok, hosszú percek óta végre először, és talán ettől, vagy a félelemtől, kicsit bepárásodik a szemem.

Jungkook leemeli kezeit arca elől, és legnagyobb meglepetésemre hatalmas cseppek indulnak útjukra gyönyörűen ívelt, hófehér arcán, ezzel a lelkemig hatolva. Habozik, ami nem nyugtat meg, sőt, megrémít. Ennek ellenére kedves, meghatott mosoly ül ki arcára, majd leguggolva elém, remegő kezekkel simít arcomra, homlokát enyémnek döntve.

-         Igenh… - szipogja, mire érzem, nekem is előbújik pár kisebb könnycsepp. De annyira még nem puhultam meg, hogy hagyjam is lefolyni őket.

-         Jungkook… - ölelem meg szorosan, mire Kook gyakorlatilag nyakamba ugorva borít fel minket, kacagva, mint egy édes angyal. Előbbi elérzékenyültsége pillanatok alatt illan el, helyére beköltözik az izgatottság és a mérhetetlen boldogság. Sokszor szeretném még sírni látni az örömtől.

-         Jiminh! – szorongat, puszikkal lepve el, amit olyan örömmel és hévvel viszonzok, mint ahogy azt kapom tőle. Legyen ilyen heves az ágyban is, és mi leszünk a legboldogabbak a Földön.

Egy pár pillanatra válunk csak el, amíg felhúzom ujjára a gyűrűt, de rögtön újra egymás köré fonjuk karjainkat, eddigi leghevesebb csókunkat kezdeményezve. Szinte rögtön megtalálják egymást nyelveink, melyek akkora hévvel és izgatottsággal táncolnak, mint még soha ezelőtt. Szívemről hatalmas kő esik le, szinte el sem hiszem, ami történik, és annyira ver a szívem is, hogy úgy érzem, mindjárt elájulok.

Szeret. És én is szeretem őt. Ilyen még nem volt, és nem is lesz.

-         Menjünk haza. – fogom meg derekánál, majd együtt, kézen fogva indulunk meg az autóm felé. Érzem a gyűrűt az ujján.

-         De siessünk, mert ma nem hagylak aludni. – suttogja a fülembe, míg nyakamba bújik, én pedig érzem, hogy a perverz gondolatok, a testének melege és hangja, érintése mind felhevíti a testem, a vérkeringésem felgyorsul, odalent pedig már rohadtul nem vagyok lankadt. Ennyi mindent képes pár szóval okozni nálam.

Ma éjjel egyikünk se fog aludni.

Jungkook

A kocsiba szinte semelyikünk nem szól egy szót se. Jimin koncentrál az útra, míg bal kezével combomat simogatja én pedig inkább arra, hogy ne másszak rá, míg vezet. Őszintén, az öröm, ami átjár most, felmérhetetlen. Az, hogy megkérte a kezem… Még legmerészebb álmaimba sem gondoltam volna, hogy megteszi. Nem néztem ki belőle, hogy csak azért megkéri a kezem, hogy tudjam, nem kényszerből vesz el… Tudom, tudtam már, hogy nem szüleink kérésére venne el, mégis ez felbecsülhetetlen számomra. A gyűrűmre pillantva, mi már gyűrűsujjamon pihen, szerelmesen elmosolyodom és szinte tűkön ülve várom, hogy hazaérjünk. Ez a tűz, ez a szikrázás, mi most köztünk van, kellemes és egyben feszítő vágyakozás kibírhatatlan.

            Szívem torkomban dobog, s helyemen is ficánkolni kezdek, mikor meglátom hatalmas házunkat, s a kapu kinyílik, ahogyan a garázs ajtó is, melyben ott lapul Jimin másik kocsija is, melyet szüleimtől kapott. Meg se várjuk, hogy az ajtó lecsukódjon, kipattanunk mind a ketten a kocsiból, s az ajtó felé vesszük az irányt, mi a hallhoz vezet. Szinte feltépem szerencsétlen, merev falapot, s Jiminnek alig van ideje ledobni az ott lévő kisasztalra kocsi kulcsát és pénztárcáját, már gallérjánál fogva húzom magamhoz egy vad, intenzív, mégis szerelmes csókra. 

            Nem rest viszonozni, s nyelvét izgatóan húzza végig alsó ajkamon szinte könyörögve bejutásáért, mit azonnal megadok neki. Államat leejtve hagyom, hogy nyelve enyémet simogatva hívja táncra. Mikor nedves ízlelőszerveink összesimulnak, mindketten elégedetten nyögünk fel. Jimin derekamra vezeti kezeit, s egy erős, határozott mozdulattal fordít meg szinte felpasszírozva a falra, mit cseppet sem bánok. Dús, selymes hajába futtatom ujjaimat, míg bal kezemmel tarkóját birizgálom, ezzel egy mélyről jövő, elégedett morranást kiváltva. Jobb lábával előrébb lép lábaim közé, s kezeit fenekem két partjára vezeti, melyekbe erősen belemarkol. Halkan nyögök bele a csókba szemeimet jobban összeszorítva, viszont a csókunkat meg nem szakítva. Jimin ezután lábaim alányúl, s úgy kap fel továbbra is a falhoz préselve, míg én lábaimat dereka köré fonom, s csípőmmel lökök egyet.

            Csak egy pillanatra hajolok el mézédes párnáitól, hogy levegőt vehessünk, közben én ingjét kezdem kigombolni szapora lélegzettekkel. Mozgásunk egyre vadabb, szinte tépjük egymás ajkait, én pedig alig várom, hogy az utolsó gombot is szétbontsam, s Jimin tökéletesen kidolgozott testével találhassam szemben magam. Mivel fogása akadályoz mozgásomban, csak válláról tudom lesimítani az anyagot, míg ő nyakamra tér át, s az érzékeny bőrfelületet kezdi szívni, harapdálni, míg én vágyakozóan csukom be szemeimet, alsó ajkamba harapva.

– Ah, Jimin! – nyögök fel vágy ittasan, kissé sürgetően, miből veszi az adást és ölében tartva indul meg kanapénk felé, melyre le is tesz fölém tornyosulva. Én se lacafacázom, utána nyúlok és lesimítom tökéletes felsőtestéről a zavaró inget. Szinte megbabonázva húzom végig ujjaimat kockáin, mibe láthatóan belerebben alhasa, és újra éhesen hajol ajkaimra.

 – Szeretlek Kook, nagyon. – harap alsó ajkamba, míg én alatta remegve húzom nagyobb terpeszbe lábamat.

 – Én is Jimin. – ülök fel, és mivel kissé meglepem tettemmel, hátradőlve elhajol ajkaimtól, így előbbi pózunknak hála ölében kötök ki egy édes, még is vad mosollyal. – Szóval had kényeztesselek. – suttogom párnáira, vadul csillogó szemekkel.

Jimin

Mondatára beharapom alsó ajkam, és átengedem magam akaratának. Ha kényeztetni akar, csak tessék! Hülye lennék ennek a tekintetnek ellenállni.

Vadul, követelőzően mar párnáimra, jobb tenyerével végigsimítva felsőtestemen, majd visszafordulva megteszi ugyan ezt az utat felfelé, a nyakamon is végigsimít, majd beletúrva hajamba húzza azt hátra, hogy elválva ajkaimtól a nyakamat vehesse kezelésbe. Szinte biztos vagyok benne, hogy a füleim már vörösek az erekciómtól, de nem nagyon fog el a szégyenérzet emiatt. Még ez is nagyon feltüzel benne. Ő is rendesen ki van pirulva már, de ez még semmi a későbbiekhez képest…

Nyakamat először óvatos, de vágyakozó és heves puszikkal kényezteti, de hamar követelőző és akaratos szívásfoltokat kezd hagyni bőrömön. Minden pillanattal egyre merevebb és merevebb leszek, már szinte érzem, hogy remeg a testem a kielégületlenségtől, de persze bírom még. Ennyi bőven nem elég hogy a gatyámba élvezzek.

Kulcscsontomhoz érve gyengéden harapdálni kezd, azt sugallva, hogy még nem tervez odalent is kényeztetni. Hiába vált ki belőlem jóleső sóhajokat, a farkam már szétrobban… Még ha tudom is, hogy nem fogunk lefeküdni az esküvőig, akkor is remeg az egész testem a gondolatra, hogy esetleg leszopna… De ha így halad, odáig csak reggel jutunk el.

-         Kook. – ülök fel, ezzel meglepve őt. Kihasználva az alkalmat fordulok el, a háttámlának támaszkodva, míg Süti továbbra is ölemben ülve, már-már reflexszerűen húzódik közelebb és kulcsolja át nyakamat. – Túl sok rajtad a ruha. – suttogom túlfűtött hangon, mire eddig is kissé ködös szemei felcsillannak.

Beharapott alsó ajakkal és elfojtott nyögésekkel, élvezettel hátrahajtja fejét, míg én készségesen nyalom végig ízlelőszervemmel nyaka ívét, a füle mögötti érzékeny részen elidőzve meg is szívom rajta a bőrt, mire meglepetten felsikkant. Közben sebesen gombolom ki ingjét, lehetőleg nem széttépve a drága anyagot, de levenni már időm sincs, annyira nagyon kívánom már. Az se zavarna, ha rajtunk maradna a ruha, és csak a nemiszerveinkről tűnnének el a felesleges darabok… De akkor nem látnám azt a csodás, széles, ágyúrobbantó terpeszt… Már nadrágja övével matatok, mikor hajamba túrva rángat kicsit hátrébb, hogy ő is fülembe súghasson.

-         Jiminh… - nyal bele fülkagylómba, amitől egy kellemes bizsergés fut végig gerincemen, nem kímélve ágyéki tájaimat. – Szeretnék kipróbálni valamith… - liheg, ködfátyolos szemekkel, mire csak kérdőn pislantok íriszeibe, de egyből elfog a vágy, hogy fulladásig csókoljam. – Szopjuk le egymásth… Egyszerre. – nyalja meg kihívóan alsó ajkát, melyről szemeimet nem bírom elszakítani egészen addig, amíg fel nem fogom utóbbi mondatát. Nyíltan felkért a 69-es pózra.

-         Biztos? – dörmögöm rekedten, vágy ittasan, de tök mindegy mit válaszol, én abszolút benne vagyok.

-         Biztosh… - dönt le ismét, magához húzva egy csókra. – Jimin, lassabbanh! – sóhajtozik kéjesen, mikor már kigombolt nadrágjába nyúlva kezdem kényeztetni legérzékenyebb pontját.

-         De nem bírok várni, édes. – csókolok állára, de megadva, amit kér, inkább elkezdem lehámozni róla nadrágját és alsóját.

Jungkook

            Sóhajok halmazai hagyják el dús, vöröslő ajkaimat, míg Jimin nadrágomtól szabadít meg. Készségesen segítek levenni magamról nadrágomat bokszeremmel együtt. Felemelkedem öléből, hogy ezzel is segítsem őt, majd mikor leszenvedjük rólam, én nadrágja gombjáért nyúlok, míg ismét ajkai után kapok és szenvedélyesen, egyben vadan csókolom őt, mit oly’ készségesen viszonoz, mintha csak kötelező lenne. Egyszerűen imádom ezt a férfit, aki lábaim közt van, s készségesen hagyja, hogy lehúzzam nadrágjának zipzárját. Már magától az anyagtól kívánnám megszabadítani, mikor is kezemért nyúl és megállít tettemben. Meglepett és értetlen szemekkel illettem, hisz nem értem, miért állított meg, nem ezt akarja?

– Kookh… nem kell, túlsokh idő. – szaporán veszi a levegőt, míg farkát nemes egyszerűséggel veszi ki bokszeréből, így nadrágja rajta marad.

Szemeim azonnal felcsillannak, mikor meglátom duzzadó férfiasságát és összefut a nyálam számban. Jimin lejjebb csúszik elfeküdve, míg én megfordulok ölében, szemezni kezdek méretével. Jimin is helyezkedik és felhúzza térdeit, hogy megfelelő arányban lehessünk. Kezeit combomra vezeti, megmarkolva a puha felületet jelzi, vigyem lejjebb csípőmet, hogy jobban hozzám férjen. Megteszem, amit kér és meg is érzem forró leheletét makkomnál. Megremegve görnyedek előre, így ingem előrébb csúszik, de nem annyira, hogy zavarjon a mozgásban. Lehajolok, hogy őt is könnyebben elérjem. Míg Jimin farkamra vezeti kezét, s húzogatni kezdi rajta a bőrt, hol erősebben, hol lágyabban én halkan felnyögve ragadom meg nemi szervét, s hajolok rá, hogy oldalán végignyalhassak rajta. Erre a mozdulatra erősebben szorít nemességemre, s azzal már érzem is, ahogy körbeveszi lüktető farkamat forró és nyálas közege. Felvinnyogok az érzésre, s egész testem megvonaglik. Azonnal teszek is azért, hogy belőle is hasonló hangok törjenek fel, így makkjára hintek egy lágy csókot, s már merítem is el egész valóját számba, míg nyelvemmel körözgetni kezdek, ahogy szívok is rajta. Jimin mélyen nyög fel, ezzel olyan rezgéssel ajándékozva meg farkamat, mitől egy pillanatra azt hiszem, elmegyek. Tartva magamat szívok erőteljesen férfiasságára, mit ő is követ, s hol felmordulva ugyan, de folytatjuk egymás szopását, szinte azonos tempóban. Néhány erősebb mozdulatánál kénytelen vagyok behunyni szememet, s mikor hirtelen gondol egyet és egészen torkáig enged, nem bírom tovább, elválok farkától. Nem zavar a farkát és alsóajkamat összekötő nyálcsík, szemeimet szorosan lehunyva nyögök fel megremegve, s mikor még meg is szívja, nem bírom tovább, Jimin nevét nyögve remeg meg egész testem és a mennyei érzést, mi gerincemen fut végig egészen alhasamig onnan pedig ágyékomba, ahol is szétrobban, s forró magomat Jimin szájába lövellem.  Az orgazmus földöntúli érzésére testem megvonaglik, s alig bírom tartani magamat, míg Jimin farkát kőkeményen kezdem verni, igyekezve nem elájulni az érzésre, ahogy Jimin eltünteti örömnedvem, s farkamat lenyalja.

Jimin

Felmordulok, mikor ajkai kényeztetése helyett kezét érzem, ahogy veri a farkam. Nagyon jó érzés, már közel is vagyok a végéhez, de a szájába akarom ereszteni a magomat, ahogy azt ő is tette.

-         Kook, gyerünk, vedd a szádba. – sóhajtom, lassan elengedve farkát. Mielőtt kérdőre vonna, két ujjamat gyorsan benedvesítem, majd bejáratánál kezdek körözni velük, másik kezemmel kíméletlenül fenekébe markolva.

-         Ahh! – nyög fel enyhén megremegve, kezével erősebben rám szorítva. – Jiminh…

-         Jungkook… - suttogom, ismét megnyalogatva lelankadt tagját, majd egyik ujjam lassan feltolom neki, mire megvonaglik. Rég érzett már itt lent bármit is. – Na, mi lesz, édes? – nyomom be még mélyebbre az ujjam, mire hüledezve farkamra hajol, és végre elkezdi mozgatni rajta fejét. – Jó fiú. Itt a jutalom. – mozdítom meg benne lassan és gyengéden ujjam, mibe akarva-akaratlanul, de belemozog ő is.

Míg ő ismét belejön a szopásba, már majdnem a fellegekbe repítve engem ezzel, én egyre gyorsabban ujjazom őt, ismét merevedő farkát számba vezetve. Folyamatosan vonaglik, ezzel nem segítve nekem, főleg, mikor második ujjam is feldugva neki ismét elengedi farkam, és felsikít. Ekkor abbahagyok minden tevékenységet, mire megérti, hogy én is csak akkor okozok neki örömet, amikor ő nekem.

Egy idő után, mikor már érzem, hogy közel a vége, leállítom a hevesen munkálkodó Kookot, és felültetve mélyen szemeibe nézek. Nem érti, miért álltunk le, szemei ködösek és vággyal teliek, teste remeg, arca kivörösödött. Bár csak ez az este lenne a nászéjszakánk, addig dugnám, amíg kétszer el nem ájul.

-         Hajolj le. – fogok tarkójára, és nyomom fejét egy szintbe farkammal. Azonnal megérti szándékomat, kérés és időhúzás nélkül hajol merevedésemre, majd kíméletlenül megszívva rögtön mozgatni is kezdi rajta fejét. – Jó fiú. Rohadt jól csinálodh… - túrok tincseibe, belemozogva szájába. Szinte már gyorsabban és erősebben lököm magam belé, mint ahogy ő mozog, de láthatóan élvezi ő is, szóval nem állok le. Mikor váratlanul torkáig enged és az eddigieknél erősebben szív rám, ajkait jobban összeszorítja farkam tövénél, egy váratlanul hangos és megkönnyebbült nyögés hagyja el torkomat, ahogy szerelmem szájába élvezek. Kook készségesen lenyeli, még mozgatva fejét, hogy végképp az őrületbe kergessen. – Sütih… - fogom meg állánál, majd felhúzva magamhoz, szenvedélyes csókba hívom, amit hevesen viszonoz. Ködös tekintetét összeakasztja enyémmel, kezeivel hajamba túrva, mire érzem, megint kezdek felizgulni. – Feküdj a hátadra, édes… - parancsolom gyengéden.

Kérdő pillantásokkal, de vággyal teli csillogással szemeiben tesz eleget kérésemnek. Hátára fekszik, lábait szétterpeszti, majd heves lélegzetvételekkel és vörös arccal pillant fel rám, az újbóli kielégüléséért könyörögve tekintetével. Hevesen dobogó szívvel hajolok nemességére, ujjaimat egyszerre dugva fel neki, majd kíméletlenül szopni kezdem, hogy a lehető legerősebb orgazmusa legyen, amit másodjára el lehet érni. Azonnal vonaglani kezd, hangosan a levegőbe nyögve, szinte már teljesen önkívületlen állapotban. Feje mellett a kanapé anyagába mar, ismét felsikítva, ami egyszerre ösztönöz a folytatásra, és kerget az őrületbe. Ha már most így sikít, mit fog majd csinálni, amikor ténylegesen megdugom?

Mikor ujjaimmal kitapintom érzékeny pontját, könnyezve veti hátra fejét, majd remegő testtel élvez számba. Forró nedve szétfolyik nyelvemen, ahogy még párszor végighúzom farkán ízlelőszervem, majd lenyelem ondóját az utolsó cseppig. Meg-megremegő teste elernyed a kanapén, én pedig lihegve dőlök mellé. Szűkösen elférünk egymás mellett, majd összeölelkezve újabb, gyengéd csókot váltunk egymással, egymás szemeibe nézve. Mintha már házasok lennénk.