Sokat kérsz! - 8.rész

Hali, már itt is vagyunk az új résszel. Be kel valljam, az egyik nap szinte pattogva írtam rá Yumira, mert álmaimba sem gondoltam, hogy ennyire imádni fogjátok az alap sztorit. Sokat ötletelünk, de néha magától jönnek az események és, hogy ennyien imádjátok, az valami hihetetlen módon jól esik nekünk. Nagyon köszönjük, hogy írtok. Tartsátok meg jó szokásotok és jó olvasást kívánunk az új részhez. 

 Yume Nissy írja Jimint
Én (Zsuzsi~) írom Jungkookot

Jungkook

Izgatottan ülök Jimin mellet a kocsiban, folyamatosan az elsuhanó tájat kémlelve, hátha rájövök, hova is megyünk randizni. Nem, én nem vagyok képes a seggemen ülni, ez van.

Reggel, mikor felébredtem Jimin már ébren volt és meglepő, de ugyan úgy helyezkedtünk, ahogy este, mikor hozzábújtam. Örülök, hogy legalább nem keltett fel annak ellenére, hogy menyire elaludhattam kezét.

Csendesen telt a reggelünk, az este történtek után. Igen, zavarban vagyok, hiszen olyan szégyentelenül viselkedtem az este vele szembe, hogy még most is belepirulok. Kár tagadnom baromira élveztem azt, amit velem tett és hihetetlenül kívántam, de… Ah, ha ezt Suga megtudná, nagyon csalódott lenne.

Gyomromban folyamatosan érzem azt a bizonyos kellemetlen érzést, hisz ezt már nem tudom, hova szépíteni… Megcsaltam, és ami a legszörnyűbb én kezdeményeztem, de nem tudom miért. Jimin elveszi a maradék józan eszemet is. De nem hagyom annak a tökfejnek, hogy megdugjon és kipipálhassa a nevemet a listáján. A petting oké felőlem, hisz vágyom rá, ráadásul együtt élünk… hisz a férjem lesz.

Gondolatmenetemből ő szakít ki, ahogy meghallom férfias hangját.

– Nagyon csöndes vagy, pedig reggel be nem ált a szád a kíváncsiságtól. – sandít rám fél pillanatig, majd újra az utat figyeli. Felé kapom fejem, egy halk sóhajt megeresztve. – Figyelj, ha az este történtek miatt vagy még mindig ilyen csöndes… - hallgat el egy pillanatra, nagyot nyelve. – Süti, együtt vagyunk egy bizonyos formában és nem baj az, ha kívánjuk a másikat. Tudom, hogy a Zöldség miatt aggódsz, de higgy nekem úgyse… - harapja el mondata végét, beharapva alsó ajkát is.

Szemeimet automatikusan húzom össze, hisz most úgy viselkedik mintha rajta kaptam volna valamin. Kissé előrébb dőlök sötét íriszeimmel méregetve, felhúzott szemöldökkel.

– Miért hallgattál el? – kezdek gyanakodni.  

– Csak megérkeztünk. – kanyarodik be az… Az állatkertbe! Imádom az állatokat. Úr isten.

Egy ezer wattos vigyorral ajkaimon tapadok az ablakra, előző beszélgetésünket el is felejtve. Csillogó szemekkel figyelem az emberek sokaságát, a vidám gyermekeket, akik izgatottan várják, hogy egzotikus, szép és büszke állatokat láthassanak.

Jimin leparkolva már nyitja is az autó ajtaját, amit én is követek és szinte rohanva indulok meg a kaszához, hogy bealhassak a sorba Jimint meg se várva.

  - Jimin siess. – szólok hátra, míg elveszek egy térképet és azt kezdve elemezni, gondolom át, hova menjünk.

Hihetetlenül boldog vagyok, így mikor Jimin utolér - kissé morogva, hogy ugyan miért nem vártam meg-, gondolkodás nélkül nyakába vetem magam, arcára hintve egy lágy csókot, ezzel megköszönve, hogy ide hozott, majd el is válok tőle, a térképet méregetve.

Jimin

Majdnem elszóltam magam Sugával kapcsolatban, de szerencsére, nem vette észre… remélem. Még csak az kéne, hogy a fehérrépa előtt tálaljak ki az én sütimnek. Nem szeretem a zöldséget…

Gyermeki ártatlansággal nézegeti a térképet, ami mosolygásra késztet. Senki közelében nem mosolyogtam még ennyit, azt hiszem. Pillanatokkal később fordítja felém a papírt, hogy elmutogassa az útitervet, amit magában már jól végiggondolt. Az elefántot akarja először megnézni. Nekem édes mindegy, merre-hova, nem az állatok miatt hoztam ide, hanem, hogy lássam mosolyogni. Pff, mintha szerelmes lennék. Vicces.

Miután kifizettem mindkettőnknek a jegyet – megjegyzem, nem nagyon ellenkezett a fizetést illetően -, már el is indulunk befelé. Ő szinte rohan, én meg csak ráérősen sétálok. Nem kell sietni, mienk az egész nap. Viszont, amilyen türelmetlen, hamar visszaszalad hozzám, majd kezemet fogva ösztönöz a gyorsabb sétára. Én csak nevetve megrázom a fejem. Hogy lehet, hogy egy ilyen gyerek vonz ennyire? Felfoghatatlan!

Mindezek ellenére, szó nélkül követem mindenfelé. Az elefántnál vagy 10 percet ácsorogtunk, mert le akarta fotózni, nézegetni, videózni szerencsétlen állatot, percekig csak bámulta, beszélt is hozzá… de az állat le se szarta konkrétan, ette tovább a kajáját. Jungkook mintha ezt észre se vette volna, már indultunk is a medve irányába. Be kell valljam magamnak, a jókedve ragadós, engem is kezdenek érdekelni az állatok… Legalábbis, van néhány, amit azért én is megnéznék. De ez fele annyira sem lenne érdekes, ha ő nem lenne itt. De itt van, én pedig kiélvezem minden közösen töltött percünket.

A medvénél még több időt töltöttünk, ott nem ketrec volt, hanem üveg, és az állat szorosan amellett sétálgatott. Néha meg is állt, és miután harmadjára ment el mellettünk, le is szelfiztünk vele. Egyszer Süti, egyszer én, és van egy 3-as közös képünk is. Ezt nem néztem ki magamból eddig, de buli volt, végül is. Mi minden változik, még a hangulaton is, ha olyannal vagyok, mint ő. Szokatlan, és végig egy kellemes, meleg érzés tölt ki belül, ha ránézek, ha a közelemben van, ha megszólal. A szeretőimnél, a barátaimnál, de még a szüleimnél sem éreztem így soha.

Már vagy hét állatot megnéztünk, és mindegyiknél minimum tíz, de a legtöbbnél vagy 25 percet töltöttünk. Bevallom, kezdek nagyon fáradni. Ellenben Süti mintha egyre izgatottabb lenne. Nemsoká meg is tudom, miért.

-      Nééééééézd! Jimin, nézd már, nézz oda!!! Valami eszméletlen gyönyörű! – tapad az üvegnek nyáladzva Jungkook, a fehér tigrist bámulva. Szerintem erre várt egész nap.

-      Igen, nézem már, nézem. – mosolygok. Ráemelem a tekintetem az állatra. Tényleg nagyon szép, fekete-fehér, sugárzik róla a felsőbbrendűség. Pedig csak fekszik, és a mancsáról nyalogatja le a koszt…

Leülök az üveggel szembeni padra, ahova nem sokkal később Kook is leteszi formás seggét. Istenem, de kinyalnám megint! Ha csak a tegnap estére gondolok, ismét megérzem alhasamban a kellemes, jól ismert bizsergést…

-      Jimin… - hirtelen Jungkook bizonytalan hangjára kapom fel a fejem. – A tegnappal kapcsolatban… - kezd neki halkan, lehorgasztott fejjel. Biztos bűntudata van.

-      Ne aggódj, nem szólok a cukrodnak. – mosolygok rá, de nem úgy néz ki, mintha megkönnyebbült volna.

-      Nem erről van szó! Én megcsaltam őt veled, érted? Egész idáig hű párja voltam… - aha, ő nem volt az. – de most úgy érzem, elárultam a bizalmát. – ahogy ő a tiédet, Kook, de ezt majd később úgy is megtudod.

-      Nem feküdtünk le, nem is csókolóztunk. Hivatalosan sem vagyunk egy pár. Nem csaltad meg. – ellenben vele, gondoltam magamban. Azt a seggfejet, de tényleg…

-      De ÚGY értünk egymáshoz. Ez pedig helytelen. És mi most… randizunk.

-      Ne aggódj, ő sem valami szent. Biztos, hogy… - és itt el is harapom a nyelvem. Kook értetlenül néz rám, míg én gondolatban már négyszer felpofoztam magam. Hogy lehetek ekkora barom? Ez tényleg nem az én dolgom. – ő is férfiból van, megfordul egy-két szemrevaló srác után, nem? – kérdezem, kínos mosollyal arcomon. Kook gondolkodik egy picit, majd egyetértőn bólogat.

-      Igen, igaz… - mondja jóval nyugodtabban.

-      Mi? Komolyan? – értetlenkedek. Tényleg ennyire sötét az a gyökér, hogy a párja mellett feltűnően más fiúkat bámul meg?

-      Igen, néha. – áll fel sóhajtva, majd magával rángatva indul meg a kedvenc állatom felé.

Jungkook

Nem akartam tovább feszegetni ezt a témát, hisz csak szomorú leszek tőle és most azért vagyunk itt, hogy szórakozzunk. Megfogva Jimin kezét kezdem magam után húzni a következő állathoz, a zsiráfhoz. Imádom a zsiráfokat, olyan szépek, hosszú kecses nyakuk van, és nem tudom, valamiért megfognak azok a nagy, barna igéző szemek.

Közelebb érve hozzájuk meg is látom, hogy simogatójuk is van, ahol eledellel lehet őket etetni. Azonnal előveszem legcukibb kölyökkutya tekintetemet, hogy Jimin felé fordulva –kezét el nem engedve-, fújjam fel arcomat. Mindent beleadva, hogy elérjem a célom.

Jimin halvány mosollyal dús ajkain figyeli tevékenységem. Nem tudom miért, de nagyon jól érzem magam vele, mosolyog, ami hihetetlenül jól áll neki és kedvességet sugároz magából. Ráadásul úgy érzem ő is élvezi, hogy velem lehet, kivételesen nincs hátsószándéka. Igaz, az elején noszogatnom kellett, de most már jön magtól is, és végig egymás kezét fogjuk… Úgy viselkedünk, mint egy igazi pár. Szívem kihagy egy ütemet, ahogy őt figyelem és gondolataim is körülötte forognak.

 – Mi az Süti, csak nem akarsz valamit? – kuncog fel, szabad kezével hajába túrva, amit én megbabonázva figyelek.

 – Jimin~ - nyújtom el nevét, mire felvonja fél szemöldökét. – Etessünk zsiráfot. – intek az állateledeles bódé felé fejemmel, kölyökkutyaszemeimet még jobban bevetve. Gyerünk Kook meglesz ez.

Halkan felnevet, de végül rábólint, minek hatására hatalmas mosolyra húzom ajkaim, ujjainkat összekulcsolva, magam után húzom. Veszünk vagy négy adag zsiráfeledeles zacskót, és míg Jimin fizet, addig én már mászom is fel a falépcsőn a pódiumra, ahol a zsiráfokkal egy magasak lehetünk. Mikor Jimin felér, én már javában az egyik zsiráf orrát simogatom, teljes beleéléssel, vadul csillogó szemekkel. Olyan puha és selymes.

– Tudod Kicsim, néha te is beszállhatnál a költségekbe. – lép mögém ő is megsimogatva a zsiráf orrát, egyik zacskót a kezembe nyomva.

 Megint kicsimnek szólít, de úgy látszik nem tudatosan, pedig bennem hihetetlenül jó érzést vált ki. Olyan, mintha fontos lennék neki. Ugyan nem fordulok meg, de fejemet hátradöntöm, ami így vállán pihen meg. Így nézek csillogó szemeibe.

 – De smucig vagy, mintha nem milliárdos lennél. – csücsörítem össze ajkaimat, beszívva Jimin bódító illatát. – Tudod egy randin a férfinak illik fizetni. – vigyorodom el, szemöldököm vonogatva. Jimin is félmosolyra húzza kívánatos ajkait, rám kacsintva.

 – Ugye tudod, hogy te is férfi vagy? – puszil orromra, mire szívem egy újabb ütemet hagy ki, és arcomon is megjelenik a halvány pír.

– Igen, de az ágyban nem is tudom, ki dominál. – nyújtom rá nyelvem játékosan, mire feszes fenekemre csap tenyerével.

– Mondtam, hogy ne nyújtsd rám a nyelved, ha nem akarod, hogy bekapjam. – vigyorog, és már hajol is, de én gyorsan felemelem a fejem, így nyakamat éri a lágy csók, amitől kiráz a hideg és most már nem rossz értelemben.

Kezemet kinyújtva fogom meg hozzám közelebbi ujjait –az eledelt letéve az annak kitalált tároló helyre-, húzom magamhoz közelebb testét, majd derekamra vezetem kezét, úgy hogy hátulról karoljon át. Kicsit közelebb szeretnék lenni hozzá. Karját szorosabban fonja körém miután elengedtem kezét, és másik karjával is átölel hátulról, egy forró csókot hintve éjfekete hajamra. Én is jobban hozzábújok teljesen ölelésébe fészkelve magam, a zsiráf eledelért nyúlva, majd csillogó szemekkel kezdem etetni, élvezve a biztonságot nyújtó karokat.

Olyan jó így lenni, érezve a teste melegét, izmos mellkasát, amin hátam pihen, a bódító illatát… Nem tudom, mi van velem, de kezdem megkedvelni és ez megrémiszt, főleg, hogy tudom, én csak egy játék lennék neki.

Jimin

Egek… mintha ő nem lenne milliárdos. Az igaz, nem öltözik úgy, nem is viselkedik úgy, de most minek tagadni? Ez a srác… te jó ég. Kíváncsi lennék, milyen illatot használ… mert az biztos, hogy rohadtul vonzó. Nem tudok betelni ezzel az aromával, ami körbelengi őt. Szinte másodpercenként szívom be mélyen az illatát, persze úgy, hogy a lehető legkevésbé vegye azt észre. Nem szeretném ennél is tovább növelni az egóját.

Végül, hosszas órák után, az ajándékbolton át vezető kijárat felé vesszük az irányt. Valami zsiráfosat tuti veszek magamnak, mivel a kedvenc állatom. Nagy valószínűséggel Kooknak is veszek valamit. Úgy láttam, a zsiráffal volt el a legjobban. Így hát, az ajándékboltba érve, már szemlélem is a plüssöket és aranyos dolgokat, amikről úgy gondolom, tetszene neki.

-      Jimin, én elugrom a mosdóba. Kint találkozunk! – és már rohan is ki, a mellékhelyiség irányába. Ez egy jó lehetőség!

Pénzt nem sajnálva veszem meg a legnagyobb, nem mellesleg legaranyosabb plüsst, amit találok. A boltos furcsa szemekkel méreget, amikor leteszem a pultra, de most ki nem szarja le a véleményét? Már magamnak majdnem el is felejtek venni valamit, de meglátok egy kis, zsiráfos kulcstartót a pénztárgép mellett. Leakasztva, azt is a boltos elé teszem. Erre már nem szól semmit.

Kifizetem a végösszeget, majd a nevetségesen nagy zsiráffal és a már kocsi kulcsomra aggatott díszemmel lépek ki az ajtón. Süti már ott vár, és mint egy eltévedt bárány nézelődik. Először nem is veszi észre, hogy én léptem ki az ajtón, rögtön mögém pillant, és türelmetlenül helyezi súlyát jobb lábáról a balra. Hangosan felkacagok erre, mire azért mégiscsak arcomra emeli tekintetét. Elképedve, kikerekedett szemekkel lép elém. Csillogó íriszekkel bámulja hol a zsiráfot, hol ezer wattos mosolyú arcomat. Annyira látszik, hogy nem tudja hova tenni a dolgot…

Végül átnyújtom neki a plüsst, amiket még mindig kiskutya szemekkel fürkészik. Szinte látom a fejében forogni a fogaskerekeket.

-                   --    Miért? – kérdi óvatos mosolyra húzva ajkait. Tényleg, miért?

-      Mert… miért ne? – kérdezem óvatosan, kissé elpirulva.

Mielőtt válaszolhatna, egyszerűen ellépek mellőle, és járművem felé veszem az irányt. Alig tudok pár lépést tenni, már érzem nyakamon egész súlyát, derekam körül lábait, fülemben pedig hallom örömteli, szívemet dobogtató kacaját. Én is felnevetek, majd így téblábolunk el a kocsiig. Kookkal a hátamon, arcomban az ajándék plüsszsiráffal.

Nem sokkal később, már az előszobában veszem a cipőmet. Mára már elegem van a létből, teljesen elfáradtam… Nem tudom, hogy Kook viselkedése, vagy egyszerűen csak a sok hirtelen mozgás fárasztott le ennyire, de az biztos, hogy holnapra rendesen izomlázam lesz. Újra edzőterembe kéne járnom, mint Amerikában. De egyedül nem buli…

A szemeim felcsillannak az ötletre, ami pár pillanatig átsuhan az agyamon. Azonnal fel kell hívnom Hoseokot! Elmehetnénk edzeni, utána iszogathatnánk is egyet holnap, mint a régi szép időkben. Lenne is miről beszélnünk…

Kookiet meg sem várva, már kapom is elő a telefonomat, kilépve az udvarunk ajtaján. Tárcsázom is Hoseokot, hogy ráér-e holnap. Ha nem, akkor azután. De mindenképp beszélnünk kell.

Jungkook

Belépve az ajtón, kezemben a hatalmas, puha plüssömmel, le is veszem cipőmet, majd felrohanok közös szobánkba, hogy letehessem ajándékomat.

Nem is gondoltam volna, hogy egyszer vesz is nekem bármit, de most itt a bizonyíték a párnámon. Hihetetlenül örülök neki, és olyan szinten megmelengeti a szívemet, hogy azt szavakba se tudom foglalni.

Leszaladva a lépcsőn felkapom lábamnál tekergőző cicámat, és mivel hallom, hogy Jimin kin telefonál, így eldöntöm, hasznosan töltöm az időmet és kicserélem Skay almát. Belépve a mosószobába el is veszek egy szatyrot, hogy abba önthessem a piszkos almot. Mit ne mondjak, Skay nem könnyíti meg a helyzetem, folyton a zacskóval játszik, ami nem épp a legjobb ötlet, így kénytelen vagyok kirakni kiscicámat, becsukva magam mögött az ajtót, hogy még véletlenül se tudjon bejönni a kis rosszaság, aki eget rengető „hisztizésbe” kezd.

Mivel nem akarom, hogy Jimin kiakadjon rá - mert önmagában egy hihetetlenül rendes cica-, gyorsan ki is cserélem almát, felsöprök, és már engedem is be, amit elégedetten fogad ölembe ugorva. Kezemet megmosom, vállamon lógó cicám társaságában és így indulok meg a konyha felé, hogy megetethessem szívem csücskét.

Míg Jiminre várok, addig nekiállok szendvicseket gyártani, mivel az állatkertben már ettünk és el is ment a nap, így vacsora gyanánt úgy gondolom elég lesz. Már másra se vágyom csak egy nagy kád, forró vízre és pihentető alvásra, ugyanis rongyosra sétáltam a lábam, de nem bántam meg, nagyon jól éreztem magam Jiminnel, megismertem egy törődőbb, kedvesebb énjét, ami hihetetlenül tetszik, csak ne lenne bennem a félsz.

Egy mély sóhajjal teszem le a tányért, miközben megérzem derekamon Jimin kezét, ahogy rásimít.

– Ah, hulla vagyok, kellemesen elfáradtam. – enged el, elvéve egy szendvicset, amibe jóízűen bele harap. – Hm… Finom. – néz rám elégedetten, aminek hatására kénytelen vagyok elmosolyodni. Én is elveszek egyet, majd Jimin mellett helyet foglalok, felé fordulva.

– Én is, de nagyon jól éreztem magam és… - pirulok el kissé. – Köszönöm a plüsst. – mosolyodom el.

Jimin kedvesen simít selymes hajamba futatva ujjait, fehér fogát is megvillantva.

– Szívesen, én is jól éreztem magam. Viszont holnap nem leszek itthon. – harap újabbat szendvicséből, míg én szemöldökömet felhúzva nézek rá, követve példáját. – Az egyik legjobb haverom itt él és ezer éve nem láttam, gondoltam töltök vele egy kis időt. – néz szemeimbe reakciómat várva. Nem tudom mit hisz, de nem fogok hisztizni, ha tudom hova megy, akkor nincs gáz, nem vagyok egy nyávogós picsa, aki sehova nem engedi a férjét… vőlegényét.

 – Rendben, nyugodtan, érezd jól magad. – mosolyodom el, eltüntetve utolsó falat ételemet is, míg Jimint figyelem, aki kissé meglepődött szemekkel vizslat, amin én jót kuncogok. – Annyi, hogy legalább a számunkat adjuk meg egyrészt, ha baj van, tudjak segíteni, másrészt elég fura, hogy jegyesek vagyunk és még egymás számát se tudjuk. Mielőtt megijednél nem foglak hívogatni nem olyan a személyiségem. – eresztek meg egy gyengéd mosolyt felé, ezzel is biztosítva igazam felől, amit viszonoz is.

– Rendben. – halássza elő zsebéből telefonját, majd odaadja nekem, hogy beleírjam a számomat, míg ő az enyémbe teszi ugyanezt.

Gyorsan bepötyögöm a számom, majd beállítom neki a rólam készítet macis képét, hogy ha hívom az jelenjen meg, majd nevemet is beleírom. 

– Tessék. – nyújtom oda a telefonját, elvéve közben enyémet, amin végül elmentem számát és a róla készítet zsiráfos képet. Igaz, elgondolkodom rajta, hogy Jimin nevét átírom „Perverz vőlegényre”, de annyira köcsög azért nem vagyok és ma jól is viselkedet.

Jimin is hasonló képen tesz, szemeit átfuttatva az adatokon, mire elmosolyodik.

 – Köszi, Süti. – olvassa fel általam beállított becenevemet, amit ő adott nekem már első nap. Valljuk be, az elején utáltam, de egyre jobban kezd megtetszeni.

Megbeszéljük, hogy még megnézünk egy jó kis akció filmet, majd egyesével elmegyünk fürdeni, kivételesen Jimin tiszteletben tartja a magánszférámat, így nyugodtan megtudok fürdeni. Hajamat is megmosom, hisz bűzlik az állatkert szagától, így miután megszárítom hajamat, fogamat is megmosom és pizsamámat is felveszem, már cserélek is Jiminel.

Úgy döntök, hogy mivel egyedül leszek egésznap, ezért eltöltök egy kis időt Jinel, hisz olyan rég láttam. Írok is neki, meg Suganak is, mivel tudom délután szabad és nincs-e kedve velem tölteni egy kis időt. Ahogy elküldöm az üzeneteket nem telik bele fél percbe, hogy meg is kapjam az igenleges válaszokat, így eldőlt. Délelőtt Jin átjön beszélgetni, délután meg Sugaval randizom.

Leteszem a telefonomat az éjjeli szekrényemre, fel is téve a töltőre, elfekszem a puha matracon, magamra húzva a takarót. Kifáradtam a mai nap, így el is nyom az álom, még mielőtt Jimin kijönne a fürdőből.

Jimin

Kissé izzadtan, kócosan ülök a bárpultnál, várva régi barátomat, aki épp kilép a mosdó ajtaján. Délelőtt sokáig aludtam, délután együtt edzettünk, így estefelé pedig beugrottunk a bárba. Amint helyet foglal mellettem, már ki is adják az italainkat.

Hoseok tényleg nagyon régi jó cimborám. Ő volt az első velem azonos nemű, akivel keféltem. Körülbelül azóta tudom, hogy vonzanak a helyes férfiak is. Persze, mindketten részegek voltunk, de nem bántuk meg. Egyikőnk sem vette komolyan, sose volt köztünk több őszinte barátságnál, épp ezért kell beszélnem vele Sugáról. Bevallom, a fejembe költözött az az elmélet, miszerint az a rothadt répa még erről is hazudott, és Hoseok nem is tud róla, hogy párkapcsolatban van. Barátom, mint mindig, széles vigyorral foglal helyet mellettem, már a kezébe is kapva a Whisky-ét, hatalmasat kortyolva belőle.

-      Na? Mi volt az a fontos dolog, amit meg szerettél volna beszélni? – kérdezi. Most így elég furcsa ezt megbeszélni valakivel. Nem gondoltam ezt át.

-      Elég hosszú történet. – kortyolok én is italomba, hogy felkészítsem magam a helyzet felvázolásába. – Kezdeném is az elején. A jövő hónapban… megházasodom. – már majdnem azt mondtam, megnősülök. Ah, te jó ég.

-      Komolyan?! – mereszti rám tányér méretűre nőtt szemeit. – Gratulálok! Na, és? Ki a szerencsés hölgy? – kacsint rám vigyorogva.

-      Hát, tudod… fiú. – sandítok rá fél szemmel. Szinte hallom, ahogy álla koppan a földön.

-      Na neee… Csak nem Taehyung? – kérdezi, mire szemöldököm a homlokom közelébe szalad. – Mindig is tudtam, hogy lesz ebből valami. Vele mindig többet dugtál, ő is másként…

-      Nem! Nem Taehyung. Hogy jön ő most ide egyáltalán? – szakítom félbe, mire meglepődve hőköl hátra egy picit. Upsz, megemeltem a hangom? – Nem ismersz egy bizonyos Jeon Jungkookot? – engedem le a hangerőm jóval.

-      Hmm… ismerős… - elmélkedik. Két ujjával köröz nem létező szakálla helyén, és komolyan gondolkodik. – Nem ugrik be.

-      Akkor kérdezem másként. Min Yoongi. – fordulok teljes testtel felé.

-      Igen, őt ismerem. – pirul el a másodperc törtrésze alatt. – Egy igazi gavallér, ha érted, mire gondolok. Azt mondta, még a párjánál is jobban… - itt elakad a szava. A távolba néz, töpreng, én pedig türelmesen kivárom. Szórakoztatóbb nézni a gondolkodó arcát, mintha lelőném a poént. Még, ha komoly is a téma. – Oh. Azt hiszem értem, mire akarsz kilyukadni. – néz vissza szemeimbe.

-      Nos, úgy áll a helyzet, hogy Yoongi együtt jár a szüleim által választott vőle… fúj, de szar kimondani. – kortyolok még kettőt italomba, és már érzem, ennyi közel sem lesz elég mára. Már intek is a pultos csajszinak a következő körért. – Szóval, a jövendőbeli házastársammal, vagy mi. De Jungkook nem tud rólad. – pillantok rá jelentőségteljesen. Ő csak bólogat. – Valamint, úgy néz ki, kezdek valamiféle vonzódást tanúsítani Jungkook felé. – vallom be végre magamnak is. Szemem sarkából látom, ahogy már Hoseok is int a következő körért. – Ebből az okból kifolyólag úgy gondolom, kurvára nem helyes Yoongi viselkedése. – pofozom fel elmémben azt a taplót.

-      Azt hiszem, értem. – helyesel. – Azt akarod, hogy biztassam Hyungot a szakításra? – biccentek. Most komolyan, „Hyung”? – A jövő hónapig… - ismét bólintás, valamint lehúzom a poharam tartalmát. Közben elénk is teszik a következő kört. – Nekem nincs ez ellen kifogásom. – mosolyog rám biztatóan. – De csak, ha meghívsz az esküvőre. Meg a lagzira. Meg az after partyra. – vigyorodik el, majd ő is kiissza a pohara tartalmát. – Kíváncsi vagyok, milyen ember lehet ez a Jungkook, hogy máris érdeklődést mutatsz irányába. – nyalja le ajkairól az alkoholt, majd nyúl is a következő pohárért. Hát, én is kíváncsi lennék a válaszra. Mégis, milyen ember vagy te, Jeon Jungkook?