Jó olvasást, hozzá~
Yume Nissy írja Jimint
Én (Zsuzsi~) írom Jungkookot
Jimin
Két erős
kéz rázására ébredek, de annyira le vannak ragadva a szemeim, hogy szinte ki se
bírom nyitni. Kook hangja üti meg fülem, mire megélénkülök ugyan, de annyira
fáj a fejem és ki vagyok száradva, hogy meg se bírok mozdulni, csak egy kelletlen
nyögést eresztek ki torkomon.
-
Édesem,
engedj be! Kezdeni kell a készülődést! Hallasz? – Mrs. Jeon hanga villámként
jut el tudatomig, mire kipattannak a szemeim, és Sütimet majdnem lefejelve ülök
fel hirtelen.
-
Baszki…
- sziszegem a fejemet fogva, miközben elfog a hányinger a másnaposság miatt.
Nem emlékszem, mi történt, hol vagyok, de azt már felfogtam, hogy kivel.
Úristen, ez Jungkook szobája! És az anyja az ajtó előtt áll és be akar jönni!
-
Mindjárt,
anya! – kiabál Kook ijedten, rám pillantva tágra nyílt szemeivel. – Jimin, bújj
el! – kezd el lökdösni, de alig bírok megmozdulni.
-
Mi?
– bukik ki belőlem, de párom válasz helyett két kézzel egyszerűen lelök az
ágyról, miközben az ajtót nézi. Nem fájt, de eléggé meglepett, és nagy hangja
volt.
-
Kicsim,
minden rendben? Elestél? – hallom anyósom aggódó hangját, mire a bocsánatkérő
szemekkel illető kedvesemre nézek, és nagyon sóhajtva bújok be az ágy alá,
amennyire tudok, összekucorogva. Miért vagyok itt?
-
Minden
rendben, megyek már! – pattan fel Süti, lassan kinyitva az ajtót.
-
Tudtál
aludni az éjjel? Hogy érzed magad? Készen állsz a… - halkan hallom, ahogy Mrs.
Jeon beljebb sétál, de annyira elfog a hányógörcs és a szédülés, hogy nem is
hallom, mit beszélnek. Nagyon nehéz visszafogni, hogy hangot adjak, de nem
szabad hagynom, hogy észrevegyen. Elvileg nem is találkozhattunk volna tegnap 6
után, mit keresek én itt? Lefeküdtünk volna…?
-
…Jól
van, akkor mindjárt jövök! – lépked ki kecsesen szenvedésem oka, mire olyan
nagy sóhaj szökik ki torkomon, hogy majdnem vele megy egy kis hányás is. Ja
tényleg, ma megházasodom. De jó…
-
Jimin,
kijöhetsz! - guggol le Kook az ágy alá, de amint meglátja ábrázatom, lesüti a
fejét és kuncogni kezd. – Hát te valami hihetetlen vagy. – komorul el ábrázata,
mire halvány emlékfoszlányok ugranak be az estéről. Te jó ég, tényleg! Lejöttek
hozzánk, és pont ugyan ilyen arcot vágott! Jézusom, látta a lányokat, minden!
Én meg totál… úristen, most vagy elhagy, vagy soha nem is fog velem lefeküdni.
-
Kincsem,
megmagyarázom. – feltápászkodok, de szinte feleslegesem, mert a vőlegényem
akkorát taszít rajtam, hogy hátraesek. Két kezemmel támaszkodva nézek fel rá
ködös szemekkel, ő pedig dühösen, összefont karokkal lép elém.
-
Kurvák?
Tényleg? Jimin… - rázza meg fejét. – Ma össze fogunk házasodni. Hogy bízzak meg
benned, ha ilyeneket nem mondasz el? – emeli meg hangerejét megremegve a
dühtől, de még nem kiabál, pedig az jobb lenne. Ja nem, csak jobban fájna a
fejem…
-
Nem
mintha el akartam volna titkolni, csak nem akartam elmondani, mert féltem, hogy
félreérted… - próbálok magyarázkodni, végre sikeresen felállva.
-
Ne
mentegetőzz, láttam, ahogy megfogdostad! – vicsorít, mint egy fújó macska, ami
általában beindítana, de ebben az állapotban még egy kulcslyukba se találnék
bele. Na jó, de. Én még ájultan is tudnék.
-
Emiatt
aztán nem kell aggódnod. A te segged a legjobb segg az egész Földön. –
vigyorodom el, mire csak egy lesajnáló pillantást kapok. – És az egész
Univerzumban nincs annyi csillag, mint a szemeidben. – mosolyodom el és lépek
hozzá közelebb, mire félrenéz lányos zavarában. Nem tudom, dühös-e még, de
biztos az. – És az összes édesség közül te vagy a legfinomabb. – húzom közelebb
magamhoz, belehajolva nyakába, mire megpróbálna eltolni magától, de csak azon a
gyengéd módon. Lábaival hátralép, mire beleütközik a szekrénybe, és halkan
felsóhajt. – És a te lyukad a leg…
-
Na
jó, fejezd be! - vörösödik el és lök el
ténylegesen magától, mire csak jót vigyorogva nyalom meg alsó ajkam
látványosan. – Húzz innen, mielőtt anya visszajön, vadbarom!
Jungkook
Halkan felkuncog, s már hajolna is
ajkaimra, de én ebben megakadályozom, mikor kezeimet mellkasára helyezem, és
úgy tolom el, szemeibe nézve.
- Bűzlesz az alkoholtól, tuti nem
csókollak meg! Na meg! Haragszom még rád – sötétül el szemem egy pillanat
alatt. Jimin vigyora még szélesebb lesz és gonosz kis fény villan meg szemében.
– Akkor ezek szerint nem feküdtünk le
– csücsörít direkt húzva az agyam, míg derekam körül szorosabban fogja kezeit.
Viszont én nem értékelem most ezt.
– Nem, és ha ezt így folytatod nem is
fogunk, mivel anyám kiherél téged, ha itt talál. – fogom meg kezeit, amik derekamon
pihennek, majd kifelé kezdem húzni. Jimin kissé meghökken a hallottakra.
Gyorsan kezébe nyomom tegnapi ruháit és meg is várom, míg nagyjából magára
kapja, s úgy tolom ismételten az ajtó felé. – És bármennyire is haragszom és
legszívesebben segédkeznék jelen pillanatban neki, azért várom a
nászéjszakánkat és azt, hogy végre együtt legyünk. –halkul el hangom, mikor az
ajtó előtt megáll, és velem szembe fordul az ajtónak támaszkodva egy féloldalas
mosollyal, bár arca mintha kissé zöld lenne… Még nagyon másnapos.
– Kooki, én is nagyon várom, hogy
velem legyél. – mosolyog féloldalasan, majd kissé összeráncolja homlokát. – De
valld be! Nem herélnél ki most se, tudod Baba, nincs jobb a békülős szexnél. –
kacsint rám perverz vigyorral, mire arcom még vörösebb lesz. Nem tudom eldönteni
hogy a méregtől, hogy itt játssza magát, vagy magától a gondolattól, ami
átröppen agyamon szavai hallatára és szinte látom magunkat az ágyban… Ah, miért
ilyen élénk a fantáziám?
– Jimin, ajánlom az esküvőig húzd meg
magad, mert nem vagyok vicces kedvemben – morgom figyelmeztetően, minek
hatására kicsit meghökken és talán észhez is tér.
– Kooki mondtam már, nem akartam,
hogy aggódj. – sóhajt fel gondterhelten, ám én idegesen toporgok, hisz nincs
időnk most ezt újra lejátszani, anyám bármikor felérhet a reggelimmel. A
folyosó felé pillantok, míg kezemmel az ajtóra fogok, és úgy válaszolok neki.
– Nem mondom, hogy nem aggódtam volna Jimin!
Viszont összeházasodunk, ha ilyeneket nem mersz elmondani nekem az egyrészt azt
jelenti, hogy nem bízol bennem, másrészt, hogy te ugyan ezt hiszed rólam. Nem
esett volna jól, de ha elmondtad volna, tudtam volna, hogy mire készüljek és
bíztam volna benned! Nekem ez esik rosszul! Hogy nem bízol bennem… – mondom
mélyen a szemeibe, majd meg se várva válaszát csapom be orra előtt az ajtót.
Ugyan már nem vagyok olyan mérges, de
had följön a saját kis levében, na meg a valódi oka hogy így rácsaptam az ajtót
az anyám, ki bármikor visszaérhet. Jó… talán kicsit gyerekesen viselkedtem, de megvan
az a jóleső érzés is, hogy így visszavághattam neki az estéért. Ördögi, szinte
már gyermeki vigyorral az arcomon élvezem eme tettemet, mert hihetetlenül
jólesett. Tudom, majd bocsánatot kell kérnem Jimintől gyerekes viselkedésem miatt,
de ma este végre ki is engesztelhetem. Ah, ha csak arra gondolok, hogy végre
egymáséi leszünk… Mint mondta, a békülős szex a legjobb. Úgy érzem, hamar le
fogunk lépni a buliból…
Gondolataimat anyám hangja zavarja meg, aki nagy lelkesen jön be a szobámba.
– Na, Kicsim. Egyél, utána irány a
fürdő, mert mennünk kell a kozmetikushoz meg a fodrászhoz! – ecseteli, míg
leteszi a tálcát ágyamra, ahova fel is ülök és szinte nyálamat csorgatva kezdem
enni mennyei omlettemet. – Utána körmös hisz muszáj felkészülnöd az esküvőre.
Azt szeretném, ha a legszebbnek éreznéd magad, mert kicsim… - itt combomon
pihenő kezemre fog, majd mélyen szemeimbe néz, ahogy ráemelem szemeimet és egy
hatalmas, szeretettejes mosollyal ajkain folytatja. – Ez a te napod, és az
szeretném, hogy hihetetlenül boldog legyél ma… - lágy hangjára akaratlanul is
elmosolyodom, és hajamba futatott ujjaiba nyomom buksimat. – Szeretlek kicsim
és örülök, hogy ilyen boldog vagy, mert tudom, nagydolgot kértünk tőled, de
látom, ahogy Jimin rád néz és te is rá. A szívem megnyugodott, hogy végül nem
hoztunk rossz döntést és boldog vagy…
Jimin
A készülődés másnaposan nem egy
leányálom. Eleinte az okozza a legnagyobb nehézséget, hogy ne hányjam le az
öltönyöm, hogy ne szédüljek le a székről, és hogy ne nézzek ki ilyen fosul.
Néha igazán vigyázhatnék az ivással, vagy foglalkozhatnék a következményeivel,
de nem olyan könnyű az, ha ott a kísértés. Namjoon és a többiek is valahol az
én állapotom és a normális között vannak, de akadnak páran, akik nálam is
rosszabbul néznek ki, ami nagy szó. Zöld vagyok vagy sárga, igazából azt se
látom, mert annyira szédülök, hogy a tükröt se találom. De ha meglenne, akkor
is csak foltokat látnék, nem magamat. Egy szóval, ramatyul vagyok. Ja, és ma
házasodom? És dühös rám a párom? Éljen. Szerencsére apámékkal még nem futottam
össze, az lenne már csak a napom fénypontja.
Nam épp keveri nekem a csodalöttyét,
ami ilyen helyzetekben meg szokott menteni. Ő maga elég jó passzban van ahhoz
képest, hogy mennyit vedelt ő is.
-
Alakult
valami a magas sráccal? Mi is a neve… - gondolkodom el Kook tanújának nevén,
akivel barátom elég közel kerülhetett tegnap este, de az istenért nem jut
eszembe…
-
Jin,
és igen, elég jól alakultak a dolgok. – vigyorodik el, de ezt csak a hangján
hallom, ugyanis háttal áll nekem. – És közted meg Jungkook közt? Amúgy, itt a
gyógyszered. – teszi le elém a löttyét meg egy szem gyógyszert. Nincs jó íze,
de az idő múlásával megszoktam már, hogy ezen élek, szóval nem zavar.
-
Áh…
hagyjuk. – legyintek mosolyogva, visszagondolva a cuki kis fejére, amikor
kidobott a szobájából. Beveszem a gyógyszert, és le is öblítem kiszáradt
torkomat. Nem esik jól elsőre, de tudom, hogy gyorsan hat, a jóllét
gondolatától is jobban vagyok már. – Te mesélj. Gerincre vágtad? – pillantok a
pultnak támaszkodó egyénre, aki vigyorogva tekint vissza rám.
-
Valami
olyasmi. – néz le szégyenlősen, tőle nem megszokott módon. – Figyelj, ebből
szerintem több is lehet, mint egy egyéjszakás kaland. Vagyis, én szeretném, de
nem tudom, ő mit gondol. – dörzsöli össze kezeit, várva a véleményem. – Kook
mondott neked valamit? Mármint, hogy Jin mondott-e Kooknak, ő meg neked, vagy
valami… - pillant oldalra zavarában.
-
Hűha,
nem hittem, hogy megélem a napot, amikor Kim Namjoon szerelmes lesz. – állok
fel és veregetem vállba, mire csak nevetve ellöki a kezem, de nem tagadja. –
Nem, nem mondott semmit, de nem kell ahhoz Süti, hogy megmondjam, tetszel
Jinnek. Órákon át szemezett veled, és ha
nem túl kicsi a farkad, akkor minden további nélkül elmenne veled. – ülök
vissza, újat kortyolva a csoda elixíremből, amitől máris sokkal, de sokkal
jobban érzem magam. – Veled csak jól járhat. Gazdag vagy, kivételesen okos,
jóképű, és bár főzni nem tudsz, remek másnapos fröccsöt tudsz csinálni. –
emelem fel poharam jelképesen.
-
Hát,
ha te azt mondod, akkor bepróbálkozom nála. Még a végén jobb páros leszünk,
mint ti ketten. – indul meg szobája felé, rám hagyva a reggeli elpusztítását és
tőle várhatóan, a mosogatást is. Főnyeremény a srác, ezt leszámítva.
-
Azt
kétlem. – mosolyodom el, ahogy ismét RÁ gondolok.
Amikor már viszonylag józanul
próbálok felöltözni, sokkal nagyobb sikerrel járok. Elsőre sikerül, ami magában
nem nagydolog, de én már ennek is örülök. Már a nyakkendőmet kötöm, amikor
kopog valaki az ajtómon.
-
Jöhetsz!
– kiáltok ki, oda se nézve.
-
Fiam
– az ismerős hangra megfagy ereimben a vér, de igyekszem meg sem rezzenni,
nehogy észrevegye.
-
Üdv,
apa – erőltetek egy őszintének tűnő mosolyt arcomra, apám felé fordulva. – Hogy
nézek ki? – tárom szét karjaim, megmutatva egész tökéletes valómat.
-
Mint
én, fiatalon és most – mosolyodik el, és ha nem ismerném, azt gondolnám, vicces
akar lenni. De komolyan gondolja.
-
Mi
szél hozott? – fordulok vissza az egész alakos tükörhöz, megigazítva a
nyakkendőmet.
-
Beszélni
akartam veled. Még a ceremónia előtt – szavai meglepnek, ugyanis elég régen
volt már, hogy beszélni szeretett volna velem. Mikor is? Ja igen, amikor még
hitt bennem.
-
Miről?
– arcom görcsbe rándul, de továbbra is mosoly ül rajta. Semmi kedvem megint
végighallgatni ugyan azt, amit mindig. Hogy mekkora szégyen vagyok, hogy nekem
nem jelent semmit a cégünk, hogy végre hasznomat veheti… Nem vagyok erre
kíváncsi.
-
Fiam,
tudom, hogy voltak köztünk nézeteltérések – kezdi a szent beszédet, de jelen
pillanatban rá se bírok nézni. Valahol mélyen nagyon fáj, hogy sose vett
emberszámba, és bár szeretem Sütit, mégis haragszom a szüleimre. Főleg apámra.
Érdekházasságba taszítani engem egy fiúval, csak mert másra nem vagyok jó… - De
szeretném, ha tudnád, hogy én mindig is büszke voltam rád. Bármilyen
hihetetlen, mindent csak azért tettem, hogy a helyes útra tereljelek, egyenesbe
jöjjön az életed, és olyan boldog legyél, mint én és az anyád. – szavai
meglepnek, de nem hatnak meg. Ugyan olyan hamisnak érzem, mint egész eddigi
életemben az apa-fiú kapcsolatunkat. – Sose volt kérdés, hogy te leszel a cég
örököse. Az egybeolvadás utánra is ez a terv – erre azért felkapom a fejem.
-
Micsoda?
– lepődök meg, egyenesen szemeibe nézve.
-
Te
tervezted a legnépszerűbb videójátékainkat, van érzéked a pénzhez és más cégek
fejeihez. Megvan benned minden, ami kell, és ezért alkalmasnak tartunk. Mindig,
amikor kellett, úgy viselkedtél, ahogy azt elvártam, üzleti találkozókon,
partikon, mintagyerek voltál. Egyedül a kisiklásaiddal kapcsolatban voltak
gátlásaim. Váratlanul nem találunk otthon, mert kérdés nélkül elmentél a világ
másik végére a barátaiddal, fűvel-fával összefeküdtél, ami elbizonytalanított.
De hiszem, hogy azóta jobb ember lettél – teszi vállamra kezeit, bátorítóan
szemeimbe nézve. Teljesen elérzékenyülök szavai hallatán, könnyek gyűlnek a
szemeimbe, és magamat is meglepve, szorosan megölelem apámat. Ő teljesen
természetesen ölel vissza, mintha ez egy hétköznapi dolog lenne köztünk, és
lehet, mostantól az is lesz. – De csak miután befejezted az utolsó éved az
egyetemen. Persze, eleinte csak az összeolvadt cég fejeként fogsz dolgozni
mellettem. Az USA-ban lévő vállalatunk önállóan is működni fog egy darabig,
amíg minden le nem tisztázódik, azt pedig vezetem én. Anyukád is egyetért, és
Mr. és Mrs. Jeon is beleegyeztek. Tégy büszkévé, fiam – simít hajkoronámba,
mire érzem, az első könnycseppek utat is törnek maguknak a hirtelen érzés
hatására.
-
Köszönöm.
Ígérem, megteszek mindent – suttogom rekedten, ahogy próbálom visszafogni az
érzelmeimet.
-
Úgy
legyen. Most pedig… - válik el tőlem, nyakkendőmet kezdve igazítani. – Ideje
kimenned, és elvenned a Jeon fiút.
Jungkook
Anya, Jimin anyja és persze a
koszorúslányaim Yoona és Seohyun egész nap velem voltak és készülődtek. Először
a kozmetikushoz mentünk, ahol kitisztították az arcom, kaptam masszást és
szőrtelenítettek mindenhol… Hangsúlyoznám a MINDENHOL szót. Komolyan mondom
eddig is karban tartottam magam, de ez a gyantázás nem esett jól, túlságosan
hozzászoktam a borotvához. Most olyan sima vagyok és puha a sok krémtől, hogy
még egy baba popsija is megirigyelné. Jimin imádni fogja az már biztos.
Ezután a fodrászok vettek kezelésbe,
megmosták a hajam, hisz nem akartam befesteni, jó ez így feketén. Hosszú, kissé
rakoncás tincseimből vágtak egy keveset, majd beszárították. Eközben jót
bohóckodtam unokatestvéreimmel, kiknek haját kontyba kötötték fel, majd egy
szép díszes, fehér hajpántot tettek fejükre, amiket virágok díszítettek.
Egyszerű, mégis elegáns. Kivételesen anyám nem vitte túlzásba, bár van egy
olyasfajta sejtésem, ez nagyban a lányoknak köszönhető
– Ah, Kooki nagyon jó lett a hajad,
alig bírom megtartóztatni magam, hogy ne túrjam szét – kacag fel Seohyun, míg
anyám gyilkos szemeket kezd felé mereszteni, ami viszont egem nevettet meg,
mivel szinte lerí anyám szemeiből, ha ezt megmeri tenni, itt vérontás lesz, de
persze Seo nem veszi magára, csak kacsint egyet.
– Ugyan Seo, este szerintem Jimin
megteszi helyetted is önként és mosolyogva – kuncog fel perverzen Yoona, míg
barna hajára simít, ahogy tükörben nézi magát.
– Yoonaaa – nyüszítek fel, mire anyám
is átveszi unokatesóim perverz mosolyát, sőt Jimin anyjával még sunyin össze is
mosolyognak… Mibe keveredtem én? Még, hogy a férfiak a perverzek! Eresszenek
össze csak 4 nővel…
- Tényleg Kicsim megvettem a
combfixet – szólal meg anyám, mire a fejem égni kezd, hisz nem elég, hogy Jimin
anyja is itt van, aki ráadásul elégedetten bólogat, még a fodrászok is itt
vannak! Bár anyámat, ez cseppet sem zavarja, lazán folytatja, míg hajába tűzik
a díszt. – Végül fehéret vettünk Muijunal – néz anyám Mrs. Parkra, kivel már
simán tegezik egymást és baszki mi az, hogy vettünk? – Tudjuk Jimin feketét
vagy vöröset akart, de féltünk az át fog látszódni a fehér nadrágon és valljuk
be ez olyan szűzies…
- Anyaaaa – nyüszítek fel vérvörös
fejjel, míg az összes nő a szobában felkuncog. – Ne már, nincs jobb dolgotok,
mint a mi szexuális életünket kibeszélni? – nézek rájuk, mire csak össze néznek
mindannyian és lazán rávágják egyszerre, hogy nincsen. – Remek… - sóhajtok fel.
Körmösnél csak azt
hallgattam a lányoktól, hogy milyen praktikákat használjak fel az ágyban és
milyen király pózok vannak, amik a fiúkat meg tudják bolondítani. Tény, Seohyun
tavaly házasodott, Yoona pedig szintén menyasszony, viszont a szex pózok
kitárgyalását nem a körmösnél terveztem, szóval ja, két unokanővérem simán
lejáratott hozzájuk híven… No para, higgyék el, vissza fog még nyalni a fagyi.
Még szerencse, hogy anyámék ide már nem jöttek velünk! Alig vártam, hogy
elmeneküljek tőlük, így szinte felsóhajtottam, mikor szobámba értem, hogy
felöltözhessek.
Meg se lep, hogy ki van
készítve a híres combfixem a ruháimra. Mélyet sóhajtva nézem a ruhámat, mit
újbegyeimmel végig is simítok, ahogy végre lelassul minden és a nagy rohanás
mellett végigfut a szívemen a meleg borzongás, hogy igen, eljött az idő, amikor
férjhez megyek! Nem tudom, miért, de hihetetlenül boldog leszek és egyben egy
édes félmosoly jelenik meg ajkaimon. Igaz reggel még haragudtam Jiminre, de
tudom, ahogy meg fogom őt látni az oltár előtt örülni fogok annak, ha már csak
a nevemre emlékezni fogok.
Elkezdek levetkőzni,
majd alsót cserélek, gyorsan megmosom a fogamat, ugyan fürödnöm nem kell mivel
a kozmetikus után lefürödtem, így egy száll boxerben sétálok ágyamhoz, hogy
aztán felhúzzam a fehér csipkét jobb combomra, majd erre a fehér nadrágomat, ami
könnyű és selymes. Épp az övemet csatolom be, mikor az ajtómon kopognak, majd
először Minjae, majd Jin feje jelenik meg az ajtó mögül, hatalmas mosollyal
ajkukon, mit kénytelen vagyok viszonozni. Mind a ketten már felöltözve,
esküvőre készen állnak.
– Izgulsz? – lép mellém Jin, míg
segít rám adni fehér ingemet.
– Őszintén, még annyira nem.
Szerintem még nem fogtam fel a helyzetet, de tuti az ajtó előtt, már levegőt se
fogok tudni venni… - halkulok el, ahogy ingemet gombolom be, majd aggódó
szemekkel nézek fel rájuk, hisz azonnal ezernyi aggály és félelem tör rám. – Mi
van, ha nem jön el? Vagy, ha végül nemet mond? – kezdek kiakadni és szinte
kapkodom a levegőt, mire Minjae, ki eddig kanapémon ült feláll, s öltönyömet,
mit Jin rám ad, kezd el igazgatni.
– Kook, ezt most fejezd be! – néz
dorgálóan szemeimbe, míg bal díszzsebembe helyez egy zsebkendőt, majd
csokornyakkendőmet kezdi megkötni. – Jimin nagyon szeret téged! Elég volt egy
nap, hogy efelől megbizonyosodjak és hidd el, láttam tegnap este, hogy ragaszkodott
hozzád. Nem hagyna faképnél – igazít még párat ruhámon, s bátorítóan simít
vállamra kedves mosollyal, mi megmelengeti a szívem.
– Így van Kook. Minjaenek igaza van!
Nem kérte volna meg a kezed, ha nem szeretne. Hisz mondta is neked, hogy nem
kényszerből szeretne elvenni – mosolyog Hyungom, mi mindig megnyugtat.
– Igazatok van! – engedem ki
levegőmet, majd a tükör elé fordulva nézem meg magamat és a szavam is eláll…
- Aszta, én gy…
- Gyönyörű vagy… - hallom meg hátam
mögül Suga hangját, mire meg is fordulok és kedves, mosolyával találom szembe
magam, míg kezében csokromat tartja. – Hm, sose gondoltam volna, hogy nem
miattam fogsz fehérbe öltözni – mosolyodik el kissé keserűen, míg az én szívem
is fájdalmasan dobban egyet, hisz én is sokszor képzeltem el, hogy egyszer
összeházasodunk. – Viszont, most minden gonoszság nélkül mondom, hogy Jimin nem
rossz ember és nagyszerű embert szerzett magának. Nagyon büszke vagyok rád,
Nyuszi – mosolyog rám őszintén, mire én nem gondolkodva vetem magamat nyakába
és ölelem meg szorosan, míg ő derekamnál fogva teszi ugyan ezt.
– Köszönöm Yoongi! – sóhajtok fel
megkönnyebbülten, majd elkuncogom magam szemeibe nézve. – Nehéz volt ezt
mondani Jiminről, igaz?
– Fogalmad sincs, hogy mennyire! –
röhög fel ő is, majd óvatosan megsimítja hajamat, hogy az ne menjen szét –
Viszont ez nem jelenti azt, hogy megkedveltem és kiherélem, ha megbánt!
– Tudom – vigyorgok rá, míg kezembe
adja a csokromat.
Apámmal és a koszorús lányaimmal az
oldalamon várom, hogy kezdődjön a szertartás. A fiúk, már bementek és szemet
szúrt, hogy Tae és Minjae kézen fogva hagyták el a helyiséget, ahol várakozom.
Bár őszintén annyira elkezdtem izgulni, hogy mikor a sminkemet igazították, rám
kellett szólni, hogy ne toporogjak, mert így nem tudják befejezni.
Unokatestvéreim is igyekeztek
nyugtatni azúrkék, pántnélküli ruháikban, míg én kábé fülembe dobogó szívem
miatt semmit nem hallottam, csak arra eszméltem fel, mikor apám velem szembe
fordult és már rajtunk kívül senki nem volt a váró szobában.
– Jungkook, nézz rám. – szól kedvesen
édesapám, mit nagy nehezen megértek és meg is teszem, amit kér. Szemei a
megszokott szigor és keménység helyett, most lágyan csillognak, szinte nyugtatóan,
ahogy lágy hangja is erre törekszik. – Kook, fiam. Nem kell ennyire izgulnod,
itt vagyunk neked. – mondja kedvesen, mire szemeim elkerekednek. – A barátaid,
Seohyun, Yoona, Lee komornyik az anyád és én is! – szinte el se hittem, hogy
apám ilyet mond nekem. Talán utoljára hatéves koromban beszélt velem ilyen
lágyan. Igaz, anyám többször is mutatott szeretetet és apám is, de mindig
keményen fogott, hogy majd a jövőben igazi vezető legyek. – Hihetetlenül büszke
vagyok rád, hogy mindezt megtetted volna értünk és a cégért, de őszintén annak
örülök a legjobban, hogy végül ezt nem kényszernek éled meg és nem egy olyan
emberhez mész hozzá, akit nem szeretsz. – nagy szemekkel nézek apámra, ki
kedvesen arcomra simít. – Tudom, hogy nagyon szeret téged Jimin és, hogy
megkérte a kezed és látom fiam, hogy te is tiszta szívből szereted őt… Ezért
nem kell félned, mert Jimin nem a cége miatt vesz el téged, hanem te magad
miatt és emiatt. – mutat szívemre, mi őrült tempóban dobog. – Mert ezt elnyerte
tőled, ahogy te is az övét… - mosolyog rám, míg én szinte nyakába vetem magam
és alig hallhatóan suttogom a szavakat.
– Köszönöm, apa! – nem tudom
elmondani, milyen jól esek apám szavai, mikre mindig is vágytam. Hogy kimondja,
büszke rám, hogy tetteivel megmutassa, mennyire is szeret.
Nagy nehezen elváltunk egymástól,
majd megindultunk ki a szobából, egyenesen a kétszárnyú fehér ajtóhoz, mely
előtt már koszorúslányaim beálltak, s hallom, ahogy bent megszólal a zene és
mindenki feláll. Apám karját felém nyújtva fordul felém.
– Készen állsz?
Mély levegőt véve, próbálom hevesen
verő szívem nyugtatni, míg bólintok egyet, s belé karolok, csokromat pedig
magam elé emelem, majd csak nézem, ahogy kinyílik a nagy fa ajtó két szárnya…
Jimin
Izgatottan állok az emelkedőn,
mellettem apámmal és Namjoonnal, várva, hogy Jungkook belépjen az ajtón. Hirtelen
nagyon izgulni kezdek, kiver a víz, és attól félek, leolvad az arcomról az a
kevés alapozó és szemfesték is, amit akaratom ellenére is rám erőltettek
anyámék. Két kisminkelt fiú házassága… Micsoda század. De nem érdekel. Szeretem
őt, mindennél és mindenkinél jobban, akkor is elvenném, ha ő nem akarná. Na jó,
ez önzőség lenne, de bármennyi időmbe telne, megszerettetném magam vele. Miért
gondolkozok ilyeneken, hiszen ő is szeret! Jézusom, mi van, ha mégsem? Ha a
tegnap esti rádöbbentette, mennyire nem ismer, és el se jön?
Kételyeimből Jin mosolya ránt vissza,
ami azt sugallja, ne aggódjak, itt lesz. Eljön. Jin Namra pillant, összeráncolt
szemekkel, majd az irányomba biccent, mire megérzem legjobb barátom kezét
vállamon, ahogy paskolni kezdi. Papucs.
Taehyungra pillantok, a másik legjobb
barátomra, aki szintén engem néz, kedves szemeivel. Ha nem vallotta volna be az
érzéseit, és nem lenne az a szőke gyerek, most törném össze akaratlanul a
szívét. Fura ebbe belegondolni, és rossz érzéssel tölt el. Mint aki ezt
észreveszi, Tae egy megnyugtató „minden rendben” mosolyt dob felém, ami tényleg
megnyugtat egy kissé. Azt hiszem, hamar tovább fog lépni.
Hirtelen megszólal az esküvői orgona,
és kitárul a hátsó ajtó. Köpni-nyelni elfelejtek, ahogy meglátom Jungkookot,
full fehérben, gyönyörűen kisminkelve, az arcához tökéletesen illő belőtt
hajjal, gombfekete szemeivel felém pillantva, egy szívdöglesztő, ágyúdurrantó
mosollyal. Ha nem izgulnék rohadtul, most simán felállna, én meg rohannék, hogy
az orgonára teperve letépjek róla mindent, és kezdődhetne a nászéjszaka.
Hihetetlenül jól néz ki, a ruhája kiemeli az alakját és a tejfehér bőrét.
Vöröses ajkaira harapva indulnak meg felénk apjával, mire én is majdnem
megindulok felé, de apám karja visszaránt. Hallok a hátam mögül egy halk
kuncogást, valószínűleg a koszorús lányok lehetnek, de pont leszarom, mit
gondolnak. Istenem, én ezzel a szépséggel fogom leélni az életem, és meg is
fogom fektetni. Jó, szerelem ide vagy oda, ha eddig nem imádtam volna így is,
most egyenesen odáig lennék Kookért. Ja, már odáig vagyok.
Lassan odaérnek hozzánk, mire apja
egy szoros ölelés után átengedi hozzám páromat, aki szemeimbe nézve, örömmel
sétál mellém, megfogva a kezem. Még mindig kábult vagyok a látványtól, de úgy
látom rajta, ez kölcsönös. Le se bírjuk venni egymásról szemeinket, elidőzünk
egymás pillantásában, szinte fel se fogva, hogy már mindenki leült, és nekünk
is le kéne.
A férfi, aki összead bennünket,
elkezdi a hosszú monológját, míg mi Sütivel csak fogjuk egymás kezét, gyakran a
másik felé pillantva. Hüvelykujjammal simogatni kezdem kézfejét, mire
elmosolyodik, és megszorítja a kezem. Olyan hihetetlen ez az egész. Ő tényleg
itt van, szeret, mint én őt, és összeköti velem az életét. Szerencsésnek érzem
magam, boldognak, örömömet kimutatva csak ülök mellette mosolyogva, míg fel nem
kell állni, elmondani a fogadalmainkat. Őszintén, az enyémet nem érzem olyan
jónak. Még tegnap délelőtt Nam és Alex is segített átfogalmazni, majd meghaltam
a szégyentől. Aztán még egyedül is próbálkoztam vele, hogy kicsit személyesebb
legyen, de még így is kevésnek gondolom. Annyiszor írtam és olvastam át, hogy
már fejből tudom, úgyhogy elő se veszem a kis papírt, amire végül
gyöngybetűkkel felírtam.
-
Jungkook.
Mielőtt megismertelek, teljesen más ember voltam, csak magammal foglalkoztam.
Mióta megismertelek, minden olyan más lett. Minden jobb lett. – szorítom meg
két kezét és nézek szemeibe, melyek úgy ragyognak, mint még soha. Szinte
kiszáradok a gyönyörű látványra, majdnem azt is elfelejtem, hol vagyok és mit
csinálok. – Olyan boldoggá teszel, mint még senki. Minden reggel arra ébredek,
hogy mennyire szeretlek, annyira, hogy rendesen szavakba sem lehet önteni. - mosolyodom el kedvesen, mire enyhén szipogni kezd a meghatottságtól. –
Ígérem, hogy bármit megteszek neked, boldoggá teszlek, tisztelni és becsülni
foglak. Felvidítalak, ha rossz kedved lesz, melletted állok, amikor baj van,
még főzni is meg tanulok a kedvedért… - erre felkuncog, ugyan úgy, ahogy anyám
a tömegben, és a barátaim, akik tudják, mennyire nem az én világom a főzés. –
Szeretlek, Jeon Jungkook. – mondom ki halál komolyan, és úgy is gondolom.
Jungkook
Ha eddig
kínszenvedés volt, hogy ne sírjam el magam és sikerült megállnom, hogy ne
ugorjak egyenesen a karjai közé és csókoljam fulladásig, akkor nem tudom milyen
erők tartottak most vissza, de így is pár könny lecsordult arcomon. Mindig is
túl nyálasnak tartottam ezt és sose hittem, hogy én is elfogom sírni magam, de
ez a helyzet tényleg más… Az amikor azzal a személlyel állsz szemben akit
szeretsz és éppen el akar venni… Olyan boldogság járja át a szíved mit még
talán soha…
Jimin elképesztően jól néz ki, a sötét ingben vöröses haja
még élénkebb és szinte el se hiszem, hogy ez a félisten lesz a férjem.
- Jimin, igaz első nap nem indult minden túl könnyedén,
tekintve azt, hogy alig egy óra alatt köptelek le vízzel és könyököltelek
hasba… - mondom én is fejből a fogadalmamat, hisz hihetetlenül jól esett, hogy
ő is fejből tudta és ezt végig a szemembe mondta. Én is ezt terveztem, ám félve
sandítottam anyámékra, akiknek a hasba könyökölés új volt, ám ahogy Jimin is ők
is csak felnevettek. Így megnyugodva folytatom ismét mélyen a szemeibe nézve,
kissé megszorítva kezét. – De úgy érzem a kezdeti nehézségeket áthidaltuk és
idő közben elraboltad a szívemet. – érzem, ahogy Jimin megsimítja kézfejemet
hüvelykujjával. – Boldog vagyok melletted, a jelenléted megnyugtat, biztonságot
ad. Ígérem, igyekszem a legjobb társad lenni mind boldogságban és
szomorúságban… Bár remélem ilyen nem lesz. – motyogom csak úgy mellékesen, mire
mindenki felnevet, Jimin pedig felemeli kezemet és egy csókot hint rá. –
Szeretlek Park Jimin az életemnél is jobban. – mosolygok őszintén nézve
hatalmas, csillogó sötét íriszeibe nézve, mik őszinte szeretetett sugároznak.
Mindenki tapsolni kezdett, majd folytatódott a
szertartás, Jinék aláírták a könyvet, ahogyan mi is, majd elérkezett a számomra
leginkább várt pillanat. A gyűrűk.
- Pak Jimin, akarod-e hites férjedül az itt megjelent
Jeon Jungkookot. – kérdi, míg én szinte elfelejtek levegőt is venni, ám Jimin
bátorítóan megszorítja kezemet és hatalmas mosollyal az ajkain, szemeimbe nézve
válaszol.
– Akarom!
– És te, Jeon Jungkook, akarod-e hites férjedül az itt
megjelent Park Jimint… – kérdi tőlem, de még szinte ki se mondja a kérdést már
rá is vágom, hogy akarom. Hevességemben kissé elpirulok, míg mindenki
felkuncog.
– Park Jimin – fordul a házasság kötő párom felé, míg
ő megkapja Namjoontól a gyűrűt, s ismét felém fordul felemelve kezemet, s
mélyen szemeimbe nézve, húzza fel a gyűrűt, míg mondja a szöveget, mit a
házasság kötő kér, hogy utána mondja. Majd, ugyan ezt teszem Jiminnel, miután
megkaptam a gyűrűt Jintől. Szívem olyan hevesen ver, mintha kiakarna törni a
börtönéből, ám felesleges, hisz a kulcs már Park Jiminnél van. – Ezennel férj és….
férj lettek. Megcsókolhatják egymást! – jelenti ki, mire egyikünk sem habozik
többet.
– Szeretlek – suttogja Jimin még mielőtt elkapná
párnáim, s nem törődve senkivel, karolja át derekamat, s olyan szorosan húzz
magához, mint még talán soha. Minden érzelmét átadja a csókba, mibe lelkem is
beleremeg és én is ezt teszem, míg nyaka köré fonom karjaimat, ezzel elérve,
hogy még közelebb legyünk egymáshoz. Nem létezik senki. Sem a vendégsereg, sem
a családjaink, barátaink csak mi ketten és ez a csók melyben minden érzelmünk
benne van…
