Most rajtam a sor(Yume), hogy írjak ide pár sort... Ide mindig Zsuzsi ír, én meg facebookon, de írótársam elég elfoglalt, csoda, hogy még ebben a hónapban ki tudjuk tenni a kövi részt. :) Mindig elcsodálkozom, hogy ami nekünk word-ben 8-10 oldal, itt olyan kevésnek tűnik... Pedig azonos a betűméret, meg minden...
Ne haragudjatok a késedelmekért, de karácsony volt ugye, intéztük az ajándékokat, alapjáraton is elfoglaltak voltunk, de már itt is van a 22.rész! Sokan olvastok még minket, pedig elég változatos, hogy mikor jön a kövi rész. Ehhez tényleg szeretni kell ezt a ficit! :D Most itt az újév. Máris 2018!
Reméljük jövőre is rendszeres olvasóink lesztek! ^.^
Reméljük jövőre is rendszeres olvasóink lesztek! ^.^
Jó olvasást, Kellemes Karácsonyt és Sok Boldog Új Évet!!!! ^.^
Jimin
Enyhén elmosolyodom mondatán, és érzem, megint elfog a
szerelem új, kellemes érzése. Amióta tudom, mit érzek iránta, sokkal könnyebb
vele minden, a közérzetem is mintha jobb lenne. Mondjuk, egy kicsit még mindig
kételkedem benne, hogy egy házasság olyan remek ötlet lenne, de ha róla van
szó, érdemes megpróbálni.
A lehetetlennél is közelebb szorítom magamhoz, hogy
teljesen egymáshoz simuljunk, és már hajolnék ismét ajkaira, hogy magamévá
tehessem, de legjobb barátom pont ezt a pillanatot választja, hogy dörömbölésbe
kezdjen. Milyen ironikus, először Kook exe, aztán az enyém zavar meg minket.
-
Gyertek már ki! Jimin! – hisztizik Taehyung,
mire érzem, Jungkook megfeszül karjaimban, és szeretetteljes pillantásai a
másodperc törtrésze alatt válnak vészjóslóan gyilkossá.
Nyelnem kell egyet, mert félek, rosszul sül el a dolog,
de megemberelem magam és elengedve szerelmemet, a ruháim felé veszem az irányt.
Még mindig érzem magamon a forró vízcseppeket, a farkam ugyanúgy áll, mint
ezelőtt, de minél hamarabb letudom ezt, annál könnyebb lesz mindenkinek. Ruháimat
magamra véve, Süti kezét megragadva végül kinyitom az ajtót, amely előtt
Taehyung áll, sértett arcot vágva, keresztbe tett kezekkel. Na, itt csak nekünk
van jogunk igazán sértődöttnek lenni, mert sokadik kérésre sem ment még el. Ha
odáig fajul a dolog, ki kell dobnom innen Kook miatt, de azt meg nem akarom.
Valahogy meg kell győznöm!
- Tae.
Süti beleegyezett, hogy barátok maradjunk, annak ellenére, hogy ilyen
pofátlanul viselkedtél vele. – szemei elkerekednek a döbbenettől, amit meg is
értek. Ilyen hangnemben még sosem beszéltem vele, de ha a szép szó nem használ…
- Szóval, most tényleg menj el, ha valóban a barátom akarsz maradni. Így is
hiba volt a házunkba hívni téged. – szája tátva marad, szinte az álla is
leesik, és már azt hiszem, dühében nekem esik, ehelyett ajkai megremegnek, és
szeme párásodni kezd a könnyektől. Ennyire azért nem beszéltem vele durván!
Vagy igen?
- Te
ezt nem érted, Jimin. – rázza meg a fejét kétségbeesetten, majd közeledni kezd
felém, de Kook megszorítja a kezem, jelezve, hogy ne engedjem, így csak
felemelve a kezem megállásra késztetem Tae-t.
- Mit
nem értek? – kérdem őszintén, mert nem tudom ezt mire vélni.
- Te
nem lehetsz szerelmes ebbe! – mutat Sütire, miközben gyakorlatilag emberszámba
se veszi. – Te sose voltál szerelmes, honnan tudod, hogy ez tényleg az? – emeli
meg hangerejét, mire végképp betelik nálam a pohár. Alapjáraton nem haragszom
rá, de így ne beszéljen se velem, se Jungkookkal.
- Te
mégis honnan tudnád, mit érzek?! – emelem feljebb én is a hangerőt, mire Tae
megrezzen és szipogni kezd, ami jelen pillanatban nem tud meghatni. – Én
szerelmes vagyok, Taehyung. Boldog. Hamarosan össze is házasodunk, ha pedig te
nem vagy képes ezt lenyelni, akkor tényleg nem vagy a barátom! – mordulok fel,
nem eresztve lejjebb a hangerőt. Taehyung szemeiben a szomorúság és döbbenet
felett eluralkodik a düh, amit őszintén nem tudok megérteni. Hiszen nem én
vagyok az egyetlen ember a földön, akivel kefélhet.
- Te
olyan hülye vagy! Egy seggfej, barom, önző és tényleg, nagyon-nagyon idióta! –
kiabál rám, nem túl kedves szavakkal illetve.
- Ezt
most fejezd be! – csattan fel Jungkook is, akit úgy kell visszafognom, hogy ne
rontson Taehyungnak. – Ne sajnáltasd már itt magad, mert senkit sem érdekelsz!
– válik gúnyossá hangneme, mire Taehyung csak még idegesebb lesz.
- Hát
pont ez az! Hogy lehet, hogy én éveken át küzdöttem azért, hogy szeressen, te
pedig egy hét alatt megkaparintottad? – üvölt rá Kookra, de utolsó szavai után
megfagy a levegő.
- Mi?
– fordulok teljesen Tae felé, aki két kezét ijedten szájára emeli, engem
mustrálva. – Ezt hogy érted? – kérdem döbbenten. Nem tudom elhinni…
- Nem…
semmi. Sehogy, mindegy… hagyjuk, felejtsd el. É-én… – suttog, lesütött
szemekkel, de már késő. Kimondta.
Ezzel egy időben villannak be az emlékképek, amik azt
bizonygatják, hogy tényleg éveken át szerelmes volt belém. A sok ajándék, a
borok, az extrák, minden, ami felett elsiklottam. Éveken át szenvedett miattam.
- Tae,
én… ne haragudj, nem vettem észre. – nyelek egyet, megszorítva Süti kezét, aki
nem tűnik meglepettnek. Ez annyira egyértelmű volt, hogy még ő is rájött egy
reggel alatt? Nevetséges vagyok.
- Jimin…
- szipog fel Tae, mire ismét neki szentelem minden figyelmem. Most, hogy ezt
tudom, kicsit más szemmel nézek rá. Nem tudom elképzelni, milyen érzés lehet
évekig próbálkozni valakinél, aki később egy hét alatt összejön valaki mással.
Annyira sajnálom… - Te tényleg nem vetted észre? – törli meg könnyáztatta
szemeit, mire nem csak én, de Jungkook is megenyhül.
- Ne
haragudj, Tae. – illan el belőlem az utolsó csepp düh is, mikor Tae vállai
enyhén megrázkódnak a néma zokogásától.
- És…
nem gondolnád meg magad? – kérdi, még tartva magát, enyhén megrökönyödve. – Nem
szeretnél mégis inkább engem? – pillant fel szemeimbe, könnyes és végtelenül
szomorú szemekkel. – Mindent megadnék neked! Ahogy eddig, és még többet is!
Hiszen, mindig is annyira… összeillettünk. Vagy csak én gondolom így? – zokog
fel valamivel hangosabban, amitől kiráz a hideg. Az ilyen helyzetekkel sosem
tudtam mit kezdeni. Nincs más lehetőség, minthogy összetöröm a szívét? –
Szólalj már meg! Soha egy percig se gondoltál rám úgy? Párjelöltként? Szerelemmel?
– temeti arcát kezeibe, miközben Kook enyhén átölel. Érzem, hogy Süti sem tud
mit kezdeni, mert aggódik a válaszom miatt, de ő sem szeretné, hogy Taehyung
teljesen összetörjön. Szerintem valamilyen szinten mindketten megértjük őt.
- Tényleg
ne haragudj, Tae. – teszem vállára a kezem, amitől csak jobban zokogni kezd. –
Én nem tudom irányítani, hogy kibe legyek szerelmes. Ezt gondolom te is tudod.
– simítom meg gyengéden barnás tincseit, mire Kook befeszül, de elengedve
kezét, derekánál fogva magamhoz húzom nyugtatásképpen. – Ne haragudj. Sosem
állt szándékomban megbántani téged, én tényleg nem vettem észre, sajnálom. De Kookot
szeretem. Nekem most ő a legfontosabb, és nem csak azért, mert amúgy is össze
kell majd házasodnunk. Nem tudom elmagyarázni, de ezt érzem. Hogy vele kell
lennem, állandóan. – mosolyodom el lágyan, mire Taehyung is kezd lenyugodni. De
lehet, ez csak átmeneti állapot. – Mi amúgy sem illettünk volna össze, hidd el.
De ez nem azt jelenti, hogy sose találsz mást, aki szeressen. Jóképű vagy,
tehetséges, humoros, romantikus, szóval ha igazán akarod, találsz majd valakit.
– szorítom meg biztatóan vállát. Hát igen, rohadtul nem vagyok a szavak embere.
Szerintem nem nyugtattam meg, a hangom is végig szinte remegett, de én tényleg
igyekszem.
Jungkook
Mérhetetlenül sajnálom Taet annak ellenére, hogy pár
perccel korábban még képes lettem volna megfojtani egy kanál vízben. Éveken
keresztül reménykedett abban, hogy Jimin egyszer viszonozza érzéseit, ám jöttem
én és röpke pár nap alatt meg is fosztottam tőle. Értem, hogy miért gyűlöl, én
se kedvelem, hisz a tudat, hogy a párom vele volt, egyszerűen megőrjít. Mégis, ahogy itt áll, reményt vesztve, vörös szemekkel, megesik rajta a szívem.
– Taehyung. –
lépek közelebb hozzá, míg Jimin elengedi. Hangom lágy, s barátságos, így
Taehyung könnyes szemeit meglepetten emeli rám. – Nem akarsz inni egy kis teát
és beszélgetni? – vettem fel az ötletet. Jimin elkerekedett szemekkel néz rám,
gondolom nem számított erre. Tae is hasonlóan néz, ám inkább félve pillant
oldalamnál álló, engem mustráló páromra. Tudva, mitől tart, folytatom
mondatomat. – Jimin addig lefürdik meg beszél a haverjával. Csak mi ketten
lennénk. – nézek jelentőségtejesen Jiminre, aki derekamra vezetve kezét, olyan
szeretetteljes, hálás szemekkel néz rám, mint még eddig talán soha.
Őszintén nem félek, hogy Tae bunkó és köcsög lenne velem,
hiába tehetné meg, hogy elhord mindennek. Nem tűnik olyannak. Szerintem ő is
érzi, hogy mindkettőnkre ráfér egy közös, higgadt beszélgetés.
– Elfogadom, köszönöm. – törli meg szemét jobb kezével, halkan
felszipogva.
***
– Cukor? Méz? Citrom? – kérdem mikor már a lefőtt teákat
ízesítem.
Tae kissé nyugodtabban ül a pultnál, míg Jimin szobánkban
tartózkodik, tiszteletben tartva magánszféránkat. Lehet, most úgy van vele, hagyja a „csajokat” beszélgetni, de jelenleg nem bánom.
– Méz és egy kis citrom. – hangja rekedt még a sírástól,
de kedvesebben fordul felém.
Eleget téve kérésének ízesítem be a bögrében gőzölgő
teáját, melyet kezébe adva invitálom a nappaliba, ahol kábé fél órával ezelőtt
egymást is képesek lettünk volna megölni. Most azonban egymás mellett foglalunk
helyet, s mindketten megengedünk magunknak egy halk, gondterhelt sóhajt. Én
azért, mert tudom, valószínűleg ennek a fiúnak hatalmas a szíve és csak
kétségbeesetten harcolt a szerelméért, ezért bánt velem úgy, ahogy. Ezt
megértem, mivel én is ezt tenném… Taehyung pedig valószínűleg maradék
frusztráltságát engedi ki, hisz amellett a személy mellett ül, aki elvette tőle
áhítatott párját. Mit ne mondjak, egyikünk sincs könnyű helyzetben. Ezért nem
is csodálom, hogy ő se és én se szólalunk meg.
Végső soron a hosszan eltolódó csendben telt percek után én szólalok meg
elsőként, miután belekortyolok forró italomba, ami melegséggel tölt el.
– Sajnálom… - sóhajtok fel térdemet mustrálva, ám rá kell
jönnöm, ez nem éppen az igazamat mutatja, így felemelve fejemet nézek farkas
szemet hitetlenkedő íriszeivel. – Tényleg sajnálom, tudom, min mehetsz most
keresztül. – hangom lágy, s kedveskedő.
Tae hitetlenül morran fel és oldalra fordított fejjel
kortyol bele teájába.
– Ugyan, dehogy
tudod. – horgasztja le fejét, míg én tehetetlenül túrok hajamba.
– Pedig hidd el, mi ketten hasonló dolgokon mentünk
keresztül. – nézem arcát, mely végül felém fordul, érdeklődve felhúzott
szemöldökkel. Ezzel jelezve számomra, hogy türelmesen hallgat, így én még
utoljára belekortyolva italomba teszem azt le az asztalra, s mély lélegzetet
véve, bele is kezdek mondandómba. – Tudod, nekem volt egy párom, akivel már két
éve együtt voltunk, mikor is kiderült, hogy a szüleim a hátam mögött
szervezkedve elígértek másnak, holott én mindent megtettem azért, hogy
engedjék, hogy együtt lehessek a párommal. Mindent, amit kértek, de szó
szerint. – nézek szemeibe, míg mesélek, s a fájdalmas emlékre egy pillanatra le
kell hunynom szemeimet. – Csak ötöseim vannak a gimiben, szinte vért izzadva
tanultam azért, hogy én vele lehessek. Minden baromságot megtettem, úgy
rángathattak, akár csak egy bábut. Mondhatnám, úgy táncoltam, ahogy ők fütyültek.
Csak azért, hogy elfogadják, én Sugával vagyok. – nevetek fel keserűen, nem is
figyelve reakcióját, bár magamon érzem tányérméretűre nőtt szemeit. - De hátba
szúrtak, és most már hiába mondom azt, hogy örülök neki, de pár hete még képes
lettem volna kinyírni Jimint. – kuncogok fel, mire meglepetten hallom, hogy a mellettem
lévő is így tesz.
– Nem csodálom. – fordul felém. - Egy igazi arrogáns
seggfej tud lenni. – mosolyog kedvesen és csak most látom, hogy milyen aranyos
is, mikor vigyorog.
– Ugye? Képzeld, mikor meghallottam a hírt, leköptem
vízzel. – röhögök fel, míg Tae inkább jobbnak látja letenni teáját kezéből,
nehogy rázkódó válla miatt kiöntse a forró italt szőnyegünkre. – Ja, és még aznap
hasba könyököltem. – kuncogok fel, mire Tae halkan, eltátott ajkakkal röhög
tovább.
– Bocs-bocs… - ingatja kezét, míg normalizálni próbálja
fejét. – Csak elképzeltem, és ah. Kikészíthetted… nem egy türelmes ember. –
röhög, míg macskám ölembe pattan, s kényelmesen elhelyezkedve nyúlik el rajtam. Tae csillogó szemekkel nézi cicámat, és újra
megpróbálja megsimogatni, amit most Skay halk dorombolással fogad és kis fejét
Tae hatalmas tenyerébe nyomja. – Tök édes… - morogja, míg közelebb csúszik,
hogy cicázhasson. Én csak macskám hajlata alá nyúlva emelem föl és teszem
Taehyung ölébe, aki hálásan néz rám. – Pedig az előbb még fújt is rám…
- Hát, nagyon érzi
a hangulataimat. – mosolygok rá, amit viszonoz. – Skay a neve, Sugától kaptam.
– Tényleg nekem olyan ismerős ez a név, ő nem Hoseokkal
va… Ó. – esik le neki, míg én kissé keserűen bólintok.
– Tudod, én nagyon
szerettem Sugát, nekem ő volt a mindenem, de már Jimin megjelenése előtt is
furán viselkedett. Megnézett más férfiakat és kevesebbet volt velem, én pedig
kétségbeesésemben becsuktam a szemem, és nem akartam látni a nyilvánvalót… Most
derült ki, hogy már több hónapja megcsal… - ejtem ki könnyes szemekkel, mire
megérzek egy hatalmas tenyeret hátamon. – Ah, tudom, hogy nem kéne sírnom,
főleg előtted nem, hisz én szeretem Jimint és ez úgy derült ki, hogy én is
szakítani akartam Sugával, de a tény, hogy már több hónapja, még akkor is,
mikor én képes lettem volna tűzbe nyúlni érte, ő mással volt és engem úgy… Úgy
ért hozzám. Én meg még rosszul voltam saját magamtól, hogy elkezdek egy másik
férfit szeretni… - sóhajtom, keserűen. – Biztos én rontottam el, de csak
megérdemlek annyit, hogy szól, mikor már nem érdeklem.
– Tudod, én már
első látásra beleszerettem Jiminbe. – néz rám, majd folytatja. Halkan szipogva
hallgatom, míg ő is elmondja történetét. – Hiába kötötte ki már az elején, hogy
ez barátság extrákkal és tudtam, ha belemegyek, csak sérülni fogok, de mindig
reménykedtem, hogy egyszer, mikor ott áll az ajtómban, nem csak barátként,
szexpartnerként tekint rám, hanem mint a szerelmére. Ám, Jimin még sose volt
szerelmes és bármennyire fáj kimondanom, most az. – pillant fel az emeletre
ahol az említett személy tartózkodik. – Csak rá kell nézni. Imád téged… -
sóhajt keserűen. Most rajtam van a sor, hogy vigasztalóan simogassam hátát.
– Sajnálom. – suttogom, mire hirtelen kapja fel fejét
megrázva azt.
– Ne sajnáld. –
rázza meg fejét. – Tudod, nekem kéne bocsánatot kérnem azért, ahogy
viselkedtem, csak tudod mikor láttam, hogy néz rád… és én is mindig erre
vágytam, hogy ilyen szerelmesen csillogó szemekkel nézzen rám. Féltékeny lettem
és gyerekesen versengeni kezdtem… Nem érdemelted volna meg, hisz rajtad
vetítettem ki az éveken át elfojtott tehetetlen dühömet. Viszont, most, hogy
így beszélünk, őszintén örülök annak, hogy Jimin szerelmes, mert ha nem is velem,
de boldog. – mosolyodik el, mire én is ezt teszem.
– Köszönöm Tae, és
én is sajnálom, hogy lekurváztalak, nagyon csúnya dolog volt tőlem, de engem is
elkapott a féltékenység… Féltem, hogy ő is elhagy engem. Pedig én nagyon
szeretem…
- Értem már, hogy
Jimin miért szeretett beléd. – mosolyodik el, kedvesen, mire hitetlenül nyílnak
tágra szemeim, ő pedig jóízűen nevet fel. – Kedves vagy és hűséges, de ha kell,
a sarkadra tudsz állni, ezen kívül olyan vagy, mint egy kis elveszett cica, aki
törődésért kiált. – röhög fel, ám érzem, őszintén beszél. Én is hálásan
mosolyodom el.
– Te se vagy rossz ember, szerintem hamar megtalálod az
igaz szerelmet.
Jimin
Nagyon meglep Jungkook lépése, és be kell valljam,
félelemmel tölt el. Mi lesz, ha ezek összekapnak valami hülyeségen, amíg én nem
vagyok ott? Teljesen tehetetlenül fejezem be a fürdést szinte két perc alatt,
majd megszárítkozva, idegesen sétálok fel alá, lassan magamra kapva az összes
ruhámat, ami az előző öltözködésnek hála nem a legszárazabb. Nevetséges, hogy
ennyire aggódom, de féltem Sütit is, és Taehyungot is. Ha jellemeznem kellene
őket, Jungkook a szerelem, Tae a lélektárs. De szigorúan csak barátilag.
Tizenöt másodpercenként nézek az órára idegességemben,
végül tíz perc járkálás és aggódás után elindulok lassan ki a szobából, végig a
folyosón… Nem hallok semmilyen hangot, ami lehet jó jel, ha nem veszekednek. De
lehet rossz is, ha már megölték egymást. A lehető leglassabban sétálok végig a
rövid folyosón a hálószobák mellett, mintha attól félnék, valamelyik ajtó mögül
biztosan rám támad valaki. Mikor már majdnem a lépcsőhöz érek, meghallok valami
furcsa, emberi hangot a nappaliból. A pulzusom az egekbe szökik egy pillanat
alatt, és úgy rohanok le, mintha puskából lőttek volna ki. De a látványra,
amire egyáltalán nem számítok, ledermedek, és csak tágra nyílt szemekkel
mustrálom a két kanapén ülő, láthatóan jókedvű egyént.
- És
akkor… Nem fogod elhinni, de lecsúszott az alsója! – kacag fel hangosan
Taehyung, a nevetéstől könnyes szemekkel, Kook vállát veregetve, aki kezeibe
temetett arcával röhög, rázkódó vállakkal. Szóval ezt hallottam fentről…
- Ne
már! Basszus, elképzeltem! – emeli fel a fejét a kipirosodott arcú Kook, még
véletlenül se nézve rám. – Hányan voltatok? Tízen?
- Tizenkilencen.
Jiminnel együtt húsz ember, rajta meg nem volt semmi! – csapkodja a térdét
nevetve, míg és fülemig elpirulok. Épp azt a napot meséli, amikor a strandon
egy nagyobb hullám miatt lecsúszott a fürdőgatyám. Na, azóta nem nagyon mentem
vízbe.
- Taehyung,
ne már! – nyögök fel kínomban. Ezt nem akartam Kook tudtára adni.
- És
utána mi történt? – törölgeti könnyeit Süti is, várva a történet folytatását.
- A
fiúk kiröhögték, de nem mondanám, hogy a lányoknak ne tetszett volna. Utána
egész hónapban mind Jimint akarta magának. – kuncog fel, veszítve jókedvéből.
Akkoriban majdnem mindet meg is döntöttem, Tae eléggé el volt hanyagolva. – De
mindegy is. Végeztél, Jimin? – fordul felém Tae egy mű széles mosolyt villantva,
Kookkal együtt. Én csak zavartan futtatom tekintetem Taehyungra, majd
Jungkookra, valamiféle magyarázatot várva.
- Aha…
És ti? Jól szórakoztok? – kérdem frusztráltan. – Ha egy ilyen történet
előkerül, akkor biztosan. – teszem keresztbe karjaimat, kissé sértődötten.
- Jaj,
ugyan már! Csak előkerült a téma. – mosolyog Süti édesen, mire ugyan
megenyhülök, azért elég kellemetlennek érzem a helyzetet továbbra is. –
Taehyunggal beszélgettünk, szent a béke. – karolja át az említett nyakát, aki vontatottan ugyan, de viszonozza a gesztust, Kook vállára hajtja a fejét. Ez most valami vicc akar lenni?
- Értem.
– mérem végig gyanakvóan mindkettejüket, várva a pillanatot, amikor megtörik a
jég és benyögik, hogy csak vicc, utálják egymást, és már tépik is egymás
tincseit. De nem, a pillanat nem jön el, csak ülnek és néznek, vigyorogva, mint
a tejbetök.
- Na,
ne legyél ilyen. – szólal meg végül Tae, próbálva oldani a feszültséget. – Ülj
le, igyál teát a pároddal. Én meg azt hiszem, hazamegyek. – sóhajt keserűen, majd
felkelve a kanapéról, a bejárati ajtó felé veszi az irányt. – Bocsánat, hogy
eddig zavartam. Remélem, még látjuk egymást, Kook! Majd hívjatok meg az
esküvőre, meg minden. – mosolyog és integet. Mielőtt egyedül elmenne, Süti és
én is egyszerre indulunk meg utána, kikísérni.
Ennyi? Ennyit kellett volna tenni, hogy békében elmenjen?
Leültetni Kookkal kettesben negyed órára, és szent a béke, Tae viszonylag nyugodtan hazamegy? Tényleg csak beszélgettek?
- Várj,
kikísérünk! – fogja meg Jungkook a kezem, hogy együtt menjünk. Én csak zavartan
követem, még mindig várva a pillanatot, amikor mégis egymásnak esnek.
- Köszönöm.
– fordul meg Tae egy pillanatra, amíg veszi a cipőjét. Már nem mosolyog annyira.
- Én
örülnék, ha eljönnél… - kezdek bele bizonytalanul. – az esküvőnkre. – Tae
meglepetten emeli rám csillogó íriszeit, majd keserű mosolyra húzza ajkait. Az
előbbi kijelentésében mondta, hogy hívjuk meg, de szerintem ő sem gondolta komolyan.
- Szívesen
megyek. – fordul el, majd határozott léptekkel az ajtóhoz megy, és kilépve
rajta, még utoljára visszainteget, és elhagyja a házat.