Sokat kérsz! - 27. rész

Sziasztok! Kicsivel több, mint 1 éve volt utoljára rész. Ez ugyan főként szegény Yume stresszes évének köszönhető, de mindenki volt diák vagy még az és megérti, hogy van, amikor a tanulás sajnos fontosabb, mint az írás. 4 napja viszont leültünk és újra írni kezdtünk, most igyekszünk a következő 4 részt hetente posztolni (nem akarunk abba a hibába esni, hogy rögtön kirakjuk őket és emiatt, ha valami nem úgy jön össze, nagyobb kihagyások születnek). A második évadot kitaláltuk és mivel rájöttünk az írás, hogy hiányzott most nagyon belelkesedtünk. Viszont nem mondom, hogy rögtön hozni is fogjuk, mivel előre megírunk pár részt, hogy ne legyen újabb 1 év kihagyás. 

Nagyon szépen köszönjük egyrészt a megértést és azt, hogy voltak olyanok, akik rendszeresen visszajártak vagy türelmesen vártak ránk. Ez nagyon jól esik nekünk. Reméljük, az új résszel nem okozunk netek csalódást! 

Nem is szaporítom a szót jó olvasást ~

 Yume Nissy írja Jimint
Én (Zsuzsi~) írom Jungkookot

Jungkook

Az elmúlt hét rohanással telt, szinte semmi időnk nem volt egymásra Jiminnel. Minden az esküvő körül forgott. Anyám megállás nélkül rángatott a virágárusoktól kezdve az éttermeken át, egészen a dekorációkig, mindenhova. Azt akarta, hogy minden olyan legyen, amilyet én szeretnék… Mondanom se kell, ez csak kis mértékben valósult meg, hisz nem akartam ilyen mértékű csillogást és ekkora vendégsereget, de végül is beláttam, anyámnak ez hatalmas boldogság, ahogyan Mrs. Parknak is. Nekem meg igazából csak az a lényeg, hogy Jimin elvesz, nem kényszerből, hanem szerelemből, és ezt bizonyítja ujjamon pihenő gyűrű, mely mutatja, én hozzá tartozom.

Jimin bankszámláját és részvényeit is megnyitották, aminek nagyon örült és kijelentette, alig várja, hogy mindet rám költse ebből a pénzből. Ez nagyon cuki is lenne, ha nem lett volna szemeiben az a perverz csillogás. Ha nem ismerném, még azt mondanám, az egészet a szex shopban akarja elkölteni… Inkább nem mondok semmit.

Holnap lesz az esküvőnk, így már itt vagyunk Jejun a Shilla hotelben, ahol az esküvőnk is lesz. Minden gyönyörű, ez a hotel nem véletlenül az egyik leghíresebb, és nos, az árai sem a legalacsonyabbak. Ami fáj és zavar az az, hogy a szüleink nem engedték, hogy Jiminel közös szobában legyünk, amit nem is értek, hisz ha már akartunk volna, rég lefekszünk egymással, és mikor ezt észérvekkel felvezettem anyám csak ennyit mondott; „Nem érdekel, szívem! Tudod jól, hogy esküvő előtt balszerencse látni a menyasszonyt”…, így most kénytelenek vagyunk itt ülni a kávézóban Jiminel és barátainkkal. Távolban látom még anyámat, ki folyamatosan figyel, hogy még véletlenül se tűnjünk el ketten a szemei elől és kijelentette, nekem pontban este hatkor búcsúznom kell. Egyrészt, hogy Jimin ne lásson, másrészt lesznek még a „búcsúk”. Még szerencse, hogy a baráti köreink még nem ugyan azokból az emberekből állnak.

– Tehát, akkor holnap miután te belépsz, én követlek, és bal oldalon foglalok helyett. – gondolkodik Jin, míg én belekortyolok mézes lattémba, s bólintok.

– Igen. Nam, te pedig jobboldalt, Jimin mellett fogsz állni. – nézek a velem szemben ülőre, ki csak egy kedves mosolyt villant.

Én az elmúlt héten végül Jint kértem meg, hogy legyen a tanúm, míg Jimin amerikai legjobb barátját, Namjoont. Mondanom se kell, mindketten boldogan mondtak igent, s Nam még meg is lepte Jimint, hisz érkezésekor közölte, hogy ő is visszatér Szöulba, és itt folytatja zeneszerzői karrierjét.

– Nem értem – vágódik le mellénk Taehyung lebiggyesztett szájjal. – Miért az a neve, hogy csokis fánk, ha csokit csak nyomokban tartalmaz? Nem töltik meg rendesen! – néz sértetten tányérjára, min ott pihen kiszemelt étele, mit le is tesz az asztalra.

– Tae, ne az első harapás után kezd el a világot szidni – röhög fel Hoseok, míg ő is leteszi tányérját, s helyet is foglal Suga mellett, kinek szintén kezébe nyomja kávéját. – Harapj bele még egyet – nyújt segítő kezet, akarom mondani szavakat Taehyungnak, kit ez nem nyugtat meg.

– De akkor is, már első harapásra a számban kéne szétfolynia a töltetnek. – motyog orra elé sértetten, míg mi hangosan röhögünk fel szavai hallatán.

– Ej, Tae-Tae úgy érzem, fasz hiányod van – csapja vállba Suga, mit nem néz túl jó szemmel. Habár nálunk hatalmas sikert ért el. Hangosan röhögjük ki, míg ő szebbnél szebb szavakkal küld el minket melegebb éghajlatra, s duzzogva harap bele fánkjába. 

Azért sajnálom kicsit Taet. Ő az egyetlen közöttünk, akinek nincs párja. Igaz, Namnak és Jinnek sincs, de ezek ketten mióta meglátták egymást, le se tudnák tagadni, mennyire vonzódnak egymáshoz. Szinte vetkőztették egymást a szemükkel tegnap reggel a reptéren, de úgy, hogy még én is bele pirultam! Mindemellett, megállás nélkül flörtölnek egymással. Ah, fiatalság bolondság!

Viszont nekem van egy tervem, hogy Taehyung se maradjon egyedül. Van egy nagyon jó barátom, akit még a suliban ismertem meg. Ugyan már egyetemista, de még most is nagyon jóban vagyunk, és véletlenül tudom, hogy épp szingli, ráadásul a férfiakra bukik. Igaz, alapjáraton is meghívtam volna Minjaet az esküvőre, hisz remek ember, mindig kiállt mellettem, segített, de úgy gondoltam itt a remek alkalom, hogy viszonozzam, így sajnálatos módom elszámoltuk a szobákat, s kénytelen lesz Taeval aludni. Ugyan Minjae be van avatva a helyzetbe, amit elején nem nagyon akart, de miután mutattam egy képet Taeről, sokkalta érdeklődőbb lett, bár Tae semmiről nem tud, de reménykedem benne, hogy ez a két jómadár összemelegszik ebben a rekkentő hőségben. Már alig várom, hogy megérkezzen! Sajnos csak ma tud jönni, de se baj, már csak pár perc és beér a kocsija, hisz nem rég írt, hogy leszállt a gépe.

Észre se veszem, hogy míg nagyszabású tervemen gondolkodok, ördögi, szinte már eszelős vigyorral nézem Taet, ki ijedt szemekkel néz engem, kajáját tartó keze is megáll a levegőben, s az egész társaság is értetlenül bámul rám.

– Süti! Te meg miért vigyorogsz úgy, mint egy elmebeteg? – vezeti combomra kezét Jimin, míg én fejemet megrázva veszem át ártatlan nyuszis mosolyomat. – Ijesztő… - dől hátrébb és kommentálja vőlegényem tettemet, mire csak vállára csapok.

Jimin

Az esküvő előtti napon még jobban hiányzik Kook érintése, és iszom a látványát, amíg csak tudom. Az anyjának köszönhetően, legközelebb csak az oltárnál találkozhatunk holnap este. Sokat mondó, szerelmes pillantásokkal bombázzuk egymást, összekarolva, együtt nevetgélve barátainkkal. Olyan idilli ez az egész, olyan más, de jó értelemben. Boldog vagyok, reménytelenül boldog, le se tudnám vakarni a vigyort a képemről, ha akarnám se. 

-         Jimin, a legénybúcsúval kapcsolatban… - kezd bele Namjoon egy olyan témába, amibe eddig bele se gondoltam rendesen. Jungkook össze is rezzen a szó hallatán. – Ott lesz pár barátunk Amerikából, de ne aggódjatok, exeket nem hívtam. És lányokat se. – kacsint kedvesen Sütire, aki ellazulva dönti nekem vállát megint, mire én is megnyugszom. Tudom, hogy Nam csak Kook miatt hozta fel a témát, mivel én és a többi srác már tudjuk, hogy lesz lány is… És azt is tudjuk, hogy Süti nem örülne neki. 

-         Ajánlom is. – nevet fel halál édesen a jövendőbelim, fejét vállamra hajtva. Nagyot szippantok hajának illatából, teljesen a fellegekben szállva, mint eddig még soha.

-         Kook, ne aggódj, a te búcsúdon is csak fiúk lesznek. – nevet fel a társaság Jin kijelentésére. Hát igen, Jungkook teljesen meleg, én meg csak biszexuális. De ha ránézek Sütire, abszolút homokosnak érzem magam. - Jimin, ha ez vígasztal, egyik se lesz olyan jóképű, mint te. – folytatja a humorozást, mire én nevetek fel hangosan.

-         Ebben biztos vagyok, senki nem olyan szexisten, mint én. – Namjoon itt felköhint Jinre nézve, aki állja a tekintetét, míg Tae és Kook elpirulnak. Hoseok és Suga csöndben szórakoznak a helyzeten, én pedig Süti derekát simogatom.

Tovább terelődik a szó, már mindenféle hülyeség szóba jön. Órákon át nevetgélünk, beszélgetünk, kiélvezzük a közös időt a nagy nap előtt. Kook szokatlanul szótlan, gyakran a bejárat irányéba fordul, nézelődik. Mintha türelmetlen lenne. Mikor rákérdezek, csak annyit mond, várja egy barátját, aki még nem jött meg. Nem nagyon akar róla beszélni, de továbbra is csak forgolódik, egyre többször Taehyungra is tekint. Egészen addig nem értem a dolgot, amíg meg nem jön az a bizonyos barát. Egy idegen, korombeli fiú lép be az ajtón, mire Süti már pattan is, hogy idevezesse hozzánk.

-         Sziasztok, Minjae vagyok, nagyon örvendek. – tekint körbe, míg mi is sorra bemutatkozunk neki. Amikor Taehyungra néz, Kook könyökkel megböki, mire a srác vigyora szélesebbre húzódik, és tetőtől talpig végigméri Taet. Az említett csak irulva-pirulva nézi a padlót, magában mosolyogva. – Szóval te vagy az a bizonyos Jimin, akiről annyit hallottam. – nyújtja felém a kezét, amin őszintén meglepődök. Oké, én hozzászoktam, fél életem Amerikában töltöttem, de idehaza nem szoktak kezet fogni az emberek. Látszik, hogy Süti tényleg mesélt rólam.

-         Igen, Jimin vagyok. Én is sokat hallottam rólad, örülök, hogy találkozhatunk. – füllentek kicsit, de Minjae csak egy széles mosollyal reagál.

-         Lepakolhatom a cuccom a szobámba? – fordul Jungkook felé széles mosollyal.

-         Persze, a 104-es a tiéd. A portán megkaphatod a kulcsod, arra!

-         104? – kapja fel a fejét Taehyung. - Az az én szobám.

-         Ó, igen. Ne haragudj Tae, de nem volt elég hely, nem baj, ha együtt lesztek? – mosolyog édesen Süti Taehyungra, aki összeakasztja a szemét a csábosan mosolygó Min sráccal. Rögtön el is kapja a fejét, majd hebegve-habogva mond igent. Végül együtt megy fel Min és Tae az emeletre, amit megmosolygok, mikor Süti visszaül mellém.

-         Ezt előre kitervelted, mi? – cirógatom meg tarkóját, mire a kezembe bújik, mint egy szelíd kismacska.

-         Lehet, ki tudja. – mosolyog rám, fejét vállamra hajtva.

Jungkook

Büszkén húzom ki magamat, hisz Taehyungnak bejön Minjae és ezt úgy látom fordítva is igaz, most hogy személyesen is látta. 

– Az én Nyuszim mindig is cseles volt és aranyból van a szíve. – iszik forró kávéjába Suga, míg másik karjával Hoseok derekára simít, hiába nekem szenteli mondandóját. Haloványan elmosolyodom kijelentésén, hisz szerencsére kezd helyre jönni kapcsolatunk, s lassacskán olyan mintha a bátyám lenne…. Akivel kb. két évig lefeküdtem, de ez most mellékes.

– Zöldség, hányszor mondtam már neked, hogy ne hívd Nyuszinak az én Sütimet! – mordul fel Jimin, bár igaz, nem olyan hevesen, mint pár napja, hisz ő is tudja, Hoseokot szereti Yoongi.

– Nyugi Répa, nem veszem el előled, hisz csak rá kell nézni és látod rajta, mennyire oda van érted – pillant rám kedvesen, mire enyhén elpirulok, de érzem, Jiminnek nem igen tetszett megnevezése. – Na meg, nekem itt van életem szerelme – puszil immáron Hoseok ajkára, ki hasonló színt vesz fel, mint én pár másodperccel ezelőtt.

– Na, srácok! – szól azért rájuk Nam, mivel hiába kezdenek megbékélni egymással, ez nem megy nekik egyről a kettőre – Inkább beszéljünk arról, hogy hova is mentek nászútra. - fordul felém, kedves féloldalas mosollyal dús párnáin.

– Húúú Indonéziába, Balira. – gondolkodom el, míg Jimin hajamba puszil, s folytatja.

– Benne van a világ öt legszebb szigetei között, már alig várom, hogy kettesben lehessünk ott – néz rám egy huncut, s egyben perverz mosollyal, mire én nevetve arcára simítok. Nem csak ő várja…

– Ejj, Jimin, ne itt dugd meg a szemeddel, éppen eszünk – nevet fel Nam, mire Jimin eszelősen kapja rá szemeit.

– Mondod ezt te, aki miután meglátta Jint, már húsz különböző módszerrel tette magáévá fejben, bár a szemeid mindent tükröztek, szóval kösz, mi is láttuk az aktusokat. Tehát inkább légy bátor és hívd el egy randira, mint hogy itt vetkőzteted a szemeiddel folyamatosan – vigyorodik el gonoszan, mire az említett legjobb barátom feje vörösebb lett, mint a paradicsom.

– Hey! – áll fel Nam azonnal, s indul meg felénk, mire Jimin is felpattan, így kezdenek kergetőzni az asztal körül, mintha nem érett egyetemistákról beszélnénk, hanem két négyéves gyermekről kik a játszótéren vannak nem pedig egy előkelő hotel erkélyén. Bár tény és való ilyen jót még nem nevettünk, míg Namjoon folyamatosan szidja Jimint, ki hangosan röhögve futkorászik. 

Szemeimet megforgatom, míg fejben konstatálom, lehet, én vagyok az érettebb kettőnk közül, bár hihetetlenül jól esik látni, hogy ilyen boldog Jimin. Őszintén kicsit féltem, hogy ez az egész esküvő kényelmetlen lesz neki, hogy hiába akar elvenni, nem ilyen gyorsan és nem ekkora puccban, hisz így inkább csak azt mutatjuk, hogy a vállalataink összefonódnak, de most már sokkal többet takar ez az esküvő. Igaz szerelmet, két emberét, akik önszántukból akarnak egybekelni és nagyon remélem ez érezhető is lesz az esküvőn.

Jimin

Nem sokat élvezhettük a pihenés és egymás társaságát, hiszen így is eléggé lefoglal minket a készülődés, a többi vendég köszöntése, minden apró részlet utolsó ellenőrzése, hogy aztán minden aggodalom nélkül mehessek a legénybúcsúmra. Érdekes, hogy az esküvő előtti estén van. Bár tény csak délután kezdődik, de úgy értem, holnap ki fogok állni mindenki elé, rokonok és barátok előtt teszek le egy életre szóló esküt, és még a tévé is kint lesz… Én meg lehet, hogy másnapos leszek, vagy csillámporos, vagy még akár állhat is a farkam, ha az azelőtti este képei beugranak, amikor meglátom Kookot… Bár nem kell hozzá legénybúcsú, hogy felálljak a vőlegényemre.

Miután minden asztal és dísz tényleg tökéletesen áll, minden vendég megérkezett akinek kellett, felmegyek a szobámba. Nem mintha engem annyira érdekelne, hogy melyik asztalon nincs mondjuk gyertya, vagy bármi, de anyám nagyon határozottan utasított rá, hogy mindennek nézzek alaposan utána. Kicsit úgy érzem, mintha az ő esküvőjük lenne. Mondhatni az is, ők szervezik, ők fizetik… Még az ötlet is tőlük származik. 

Pontban hatkor odajön hozzánk Süti anyja, hogy felvezesse a szobájába. Még, hogy esküvő előtt ne lássam… Akkor eddig miért láthattam? Miért pont 6 után nem láthatom? Nem lehetne 9 után nem látnom? Lesz még időnk egymásra, nem azt mondom… Csak fura, hogy nem tölthetem vele az utolsó nem-házas óráinkat. Na mindegy.

Felérve a szobámba – vagy mondjam inkább, hogy lakosztály? – gyorsan megfürdök, átöltözök, belövöm a hajam, és egyéb alap dolgokat csinálok, hogy pengén nézzek ki a búcsúmon. Amiről egyébként azt sem tudom, mikor van, hol van, hogy jutok oda, mert ezt nem mondták meg. Ezért sietek mindennel, azt gondolván, bármelyik pillanatban benyithat valaki, hogy meglepve elvigyen a buli helyére. Várom, izgatott vagyok, bármi történhet, de észnél kell lennem. Nem hagyhatom eluralkodni a vágyat pont ma. Az egyetlen, akit boldoggá fogok tenni a jövőben, az Kook lesz. 

Nem sokkal később, mikor már türelmetlenül ülve az ágyon mást sem csinálok, csak várok, Nam nyit be az ajtón, eszelős vigyorral az arcán. Átveszem tőle a gesztust, így mind a ketten perverz fejjel lépünk ki az ajtón, hogy egyenesen a kijárat felé vegyük az irányt, ahol természetesen vár a limuzin. Imádom, ahogy Namjoon bulikat szervez, pontosan tudom, mire számíthatok ott. Ezért is őt kértem. Láttam már őt legénybúcsút szervezni, és azt is, hogy vigyáz a vőlegényre és arra is, hogy a farka a gatyájában maradjon. Akkor is, ha az övé már rég nincs a sajátjában. 

Már a kocsiban alulöltözött lányok és fiúk várnak, meglepően részeg állapotban, ami elgondolkodtat, mióta tarthat ezeknek a parti. Amint beszállok, felvillanyoz a hangulat, rögtön jönnek a felesek, a sikítozások, a gratulációk, barackok a faszán belőtt hajamra, és egyéb kedves dolgok. Az út nagy részét énekléssel töltjük, én meg olyan boldog vagyok, hogy nem tudok csukott szájjal mosolyogni. Eszelős vigyorral ajkaimon iszom az újabb és újabb erős italokat, amikről jobbára azt sem tudom, micsodák, csak valahogy a kezembe kerülnek. Néha elhangzik egy-egy házas poén, amiken szintén jókat röhögök, belese gondolva, mekkora az igazságalapjuk. 

Lassan megáll a limuzin, amin izgatottan szállok ki, hogy lássam, hova érkeztünk. Megdöbbenve veszem tudomásul, hogy visszajöttünk a hotelhez. Elkerekedett szemekkel nézek Namra, aki nagyot kortyolva röhög rajtam.

-          Ugye nem ennyiből állt a legénybúcsúm? – nézek rá hüledezve.

-         Nem, persze, hogy nem. Bent lesz a hotel egyik nagyobb részében, csak mindenképp akartam limózni. – vigyorog, nagyon örülve magának, nekem meg nagy kő esik le a szívemről, és visszatér belém az izgatottság. – Ugyan már, milyen lenne egy búcsú egy limuzin nélkül?

-          Te nem vagy normális. – vigyorodok el és röhögök össze vele. 

Egymásba kapaszkodva megyünk be, azaz vissza a hotelbe, majd a legénybúcsú helyére. Azt hittem, egy elegáns  és puccos helyből csinálták a helyszínt, mondjuk berakva egy két nagyobb asztalt, hogy táncoljanak rajta, esetleg bedobva néhány bilincset. De belépve az ajtón, minden elképzelésemet felülmúló látvány fogad; hatalmas, égbe nyúló sztriptíz rudak, sztripperekkel, akiken gyakorlatilag jó, ha van valami. Nagyon sok barátom itt van, mindenhonnan, ahonnan csak lehetséges. Iskola, baráti kör, család, Amerika… Egyből mindenki felém fordul, és míg a fele társaság felém rohan és gratulál vagy kifejezi együttérzését, a másik fele emeli poharát rám és az örömlányokra. Van néhány sztripper fiú is, de természetesen a legtöbb barátom általános beállítottságú. Ennek ellenére elég sokan körbeülik őket is. De valljuk be, ez az én világom!

-         Ti szereltettétek be a rudakat? – kérdezem Alexet, egy szintén közeli barátomat, aki elvileg segített Namnak megszervezni ezt az egészet. Namjoon már fene se tudja, hol van, eltűnt, amint beléptünk.

-         Nem, a hotel fel van készülve last minute legénybúcsúkra. – nevet fel. Nem is tudtam erről, mondjuk tényleg elég jó bevételi forrás lehet. – Na, gyerünk, miért nincs pia a kezedben?

Hangosan dübörög a zene, mindenki táncol, őrjöng, a hivatásos táncosok pedig először engem vesznek célba. Mindenféle jól ismert játékkal kezdődik a buli, melyeknek az a lényege, hogy csatak részeg legyek tőlük, aminek állok elébe. Holnap házasodom? Nem baj! Ez van, szeretnie kell engem másnaposan is, amúgy se tudnám visszafogni az ivászatot. Ha akarom, ha nem, innom kell, nekem meg ez sose volt probléma, és ma se lesz.

Jungkook

Izgatottan szállok ki a liftből Jin és Minjae társaságában kik még szobámba szememre kötöttek egy kendőt, hogy biztosan ne lássam, hova is megyünk. Alsó ajkamat rágva sétálok végig valószínű egy folyosón, míg meg nem állítanak vállamnál fogva. Kis susmogást hallok, majd ajtónyitódást és le is kerül a kendő a szememről. Párat pislogok még, hogy az erős fényeket megszokjam, majd elém tárul a bulira feldíszített nagy terem és a barátaim, akik hatalmas vigyorral arcukon emelik fel poharukat rám.  

– Élvezd ki az utolsó szabad napodat – mondja vigyorogva Jin, míg kezembe nyom egy pezsgős poharat.

– Bizony holnap, már bekötik a fejed. Vége a szabad életnek. Meggyűrűznek…

- Jó-jó elég – nevetek fel Minjae vállára téve a kezem. – Lenyeltél egy szinonima szótárt?

– És ha igen? Az egyik kedvenc kis mentorálltam a suliból férjhez megy – túrja szét a hajamat nevetve. 

– Csak az egyik? – pislogok rá kacagva.

– Nem, az egyetlen! Na, de igyunk rád, Jiminre és a szüleitekre, akik ezt rátok erőltette, de kivételesen jót tettek – emeli magasba a poharát mit követünk, majd mindenki egyszerre húzza le a pezsgőt, majd a következő pillanatban, a szobában lévők egyszerre ordít fel és indul el a zene és a fények.

- Everybody dance now! – mindenki elkezd táncolni, őrülten rázva a fejüket és ezzel be is indul a buli.

Mindenkihez odamegyek köszönni és kicsit beszélni is. Természetesen megkapom a szokott gratulációkat és néhányan még fel is kérnek táncolni mondán „had táncoltassam meg a mennyasszonyt”. Hihetetlenül élvezem az estét. Egész egyig megállás nélkül táncolok és ezalatt jó pár italt elfogyasztok. Egy idő után kifulladok, de hatalmas vigyorral az ajkaimon indulok meg a bárpult felé, hogy rendeljek még egy kört, majd a fotelek felé veszem az irányt. Minjae, Jin és Suga nagyban beszélnek valamit, így mikor leülök Jin mellé fel is teszem a kérdést, hogy miről van szó. 

– A magánnyomozói vizsgáimról kérdeztek – meséli Minjae, aki miután leérettségizet, elment nyomozónak tanulni és eddig remekül teljesít.

– Úh, még 2 éved van hátra igaz? – iszok bele italomba, mire bólint egyet és folytatja a mesélést, míg nekem szemet szúr, hogy Jin és Suga is nagyban bújják telefonjukat, olykor-olykor még Minjae is a telefonjára kukkant, ezt pedig egy idő után megelégelek. – Na, jó! Kivel dumáltok ennyire? – húzom sejtelmes molyra ajkaim, hisz azért van egy-két tippem. – Jin?

– Hát, tudod Nam írt és hát… - néz oldalra alsó ajkába harapva. – Szóval, nagyon pajzán, hogy így fogalmazzak. – kuncog fel, pirospozsgás arccal.  Tény az alkohol is betett már nekünk, de úgy érzem itt Namjoon üzijei is hozzájárulnak Jin vörös arcához.

– Na és te Minjae? Csak nem Tae? – vonogatom szemöldökömet sejtelmesen, míg az ő szemei megillannak.

– Hallod Kook baszki ezt a gyereket nem lehet nem észre venni!– nyal végig alsóajkán. – Kis huncut.  Ah, félő rá fogok mászni a szobánkban, ha nem hagyja ezt abba! – néz újra telefonjára.

– Baszki, miéért vagyunk külön? Simán összevonhattuk volna a búcsút! Nem is kellett volna szétválasztani így a párokat! Bárcsak itt lennének ők is a hotelbe, simán átmehetnénk egy órácskára… - sóhajtok fel, tenyerembe ejtve államat. Hiszen tényleg szívesen lennék Jiminnel egy kicsit. Nem lógnék rajta csak egyszerűen nekem is hiányzik a párom.

– Ami azt illeti, ők alattunk vannak az éjszakai bárban – néz rám Suga. – Beugorhatunk, ha szeretnétek, őszintén kicsit aggódom Hopiért, nagyon rosszul ír, jó lenne kicsit ránéznem nekem is. Na meg akkor ti is bevethetitek magatokat srácok – kacsint Jin és Minjae felé.

– Uh, fiúk én benne vagyok! – áll fel Jin a helyéről talán túl lelkesen is, mit mi egy sejtelme mosollyal díjazunk, mire elpirul. – Nem azért, csak őőő… - keresi a megfelelő szavakat.

– Na, Minjae te is benne vagy? – csapom össze tenyeremet rá is nézve, aki bólint egyet, majd sejtelmes mosolyomat továbbvezetem Jin felé. – Akkor menjünk, had dugassa meg magát Jin – nevetek fel, majd gyorsan kezdek a kijárat felé indulni, mivel Jin feje szokatlanul vörös lett… vagyis vörösebb. 

Suga vezetésével megyünk lejjebb egy szintet egészen az ajtóig, ahol már hallatszik az üvöltő zene. Suga kinyitja az ajtót majd be is lép, nyomában Minjael és Jinnel, ám mikor én is belépek Suga megtorpan, így hátának ütközöm. Kissé értetlenül nézek fel, mikor hirtelen megfordul és vállaimra téve a kezét kezd kitolni.

 – Tudod mit, rájöttem, van pár dolog, amit meg akartam veled beszélni.

– Mi? Most? – értetlenkedek.

– Igen, mert… - gondolkodik el, de én inkább átnézek válla felett és leesik, hogy miért is akart innen kivinni.

Hihetetlenül mérges leszek, mikor meglátom, hogy a hely tele van sztripperekkel és konkrétan az egyik szőke, falatnyi ruhát hordó ribanc Jimin ágyékához dörgöli fenekét, míg ő azt nézi és jókat nevet. 

Nem tudom, mi az erősebb. A csalódás, hogy hazudtak nekem a táncosokról, vagy a düh, hogy emellett még hagyja is magát egy cafkának, holott én vagyok a párja! Esetleg a kettő egyvelege és a szomorúság, hogy még ha tudtam volna róla, hogy mit terveznek akkor még meg is bíznék benne, mivel tudnám, mivel állok szemben. De legfőképp bízott és szeretett volna engem annyira, hogy elmondja. Igen, nem örültem volna neki, de ez így százszor rosszabb. Szemeim bepárásodnak, s szívembe egy erős fájdalom nyilall. Jimin nevetve emeli fel fejét a csaj fenekéről, ám vigyora hamar lelohad, ahogy meglátja lefagyott valómat. 

Jimin

Hihetetlenül élvezem a helyzetet, elvégre elég régen volt már, hogy ennyi csaj rám akart mászni egyszerre. Nekem ez mondhatni elég hétköznapi dolog, de mióta elköteleztem magam, nem történt még ilyen. De őszintén szólva, nem hiányzott annyira ez az érzés, mint hittem. Bár a sok táncos és ismerős körberajong, mindenki gratulál és piát ad, egy pillanatra sem tudok nem Kookra gondolni. Ráadásul, minél többet iszom, ez az érzés annál erősebb lesz. Folyamatosan elém tárul meztelen testének látványa, a kipirosodott arca, egy nyálcsík, ami lefolyik állán az élvezettől… És az a szexi segge, amit olyan régóta meg akarok kapni, és tudom, hogy holnap már az enyém lehet… Egyszerűen nem bírok magammal, nincs hova levezetnem ezt a feszültséget, így a legjobbnak azt látom, hogy kitáncolom magamból ezt az érzést. Ez a módszer hatásosnak is tűnt, amíg Kook be nem lépett az ajtón.

-         Jimin… - hajtja le fejét gondolataim tárgya, könnyes szemekkel, remegő ajkakkal. Lehet, hogy az ivástól, vagy mert eleve nem vagyok az érzelmek embere, nem fogom fel, hogy miért szomorú. Csak azt látom, hogy most is milyen szép, és mennyire kívánom.

-         Sütim, látni akartál? – lököm el magamtól a táncost, akinek sajnos-nem sajnos, nincs olyan jó popsija, mint az én Kookomnak. – Én is úúúúúgy örülök, hogy látlak, szépségem. – ölelem át derekát mindkét karommal, magamhoz húzva, a nyakába bújva. Mélyen beszippantom illatát, vágyakkal telve simogatom oldalát és csak örülök, hogy itt van a közelemben. Ezért is lep meg, amikor durván eltol magától.

-         Te mi a fenét csinálsz? – kiabál le, amin őszintén meglepődöm. Mi a baja? – Miért nem szóltál, hogy kurvák is lesznek? Miért nem bízol bennem? – fakad ki, szabadjára engedve első könnycseppjeit. Olyan szép, amikor sír.

-         Jungkook, félreérted. – menti a helyzetet az idesiető Namjoon, aki bár Kookot próbálja látszólag megnyugtatni, mégis folyton Jint bámulja. Mindenki furán viselkedik, nem értem, mi van. – Mi nem akartuk, hogy szóljon.

-         És miért nem? Miért lenne baj, ha én is tudnám? Tisztában vagyok vele, hogy biszexuális! – fakad ki kedvesem, nem nyugodva bele, hogy ölelni próbálom.

-         Édes kicsi Kookieeem~ - duruzsolom fülébe, akarata ellen is magamhoz rántva. – Olyan gyönyörű vagy… Tündérkém… - szorítom magamhoz még jobban, érezve teste melegét, ami megnyugtat. Nem tudom, mi van velem, de nagyon feltüzel az is, hogy ilyen dühös. Őt látszólag meglepi viselkedésem, de nem érdekel. Most őszintén leszarom, mi a bajuk ezeknek, csak szórakozni szeretnék, és Vele lenni.

-         Hagyjál már! – idegesedik fel, pedig láthatóan megilletődött az előbbi tettem miatt. – Nem azért jöttem, hogy… - nem hagyom, hogy befejezze, ajkaimmal rátapadok az ő gyönyörű, mézédes szájára, hogy ismét megérezhessem ízét, amely megunhatatlan. Annyira felkeltette benne a vágyat, ha akarnék se tudnék megállni.

Eleinte próbál ellökni magától, tiltakozik, de amit bejutok szájába, és nyelveink találkoznak, az ő izmai is elernyednek és megadja magát nekem. Lassan átkarolja nyakamat, mire még szorosabban magamhoz húzom, és nagyot szusszanva nyalok végig alsó ajkán. Hallom, azaz valamilyen szinten érzékelem, ahogy a körénk gyűlt emberek fütyülnek, tapsolnak, vagy valamit ordibálnak, de hihetetlenül nem érdekelnek. Minden figyelmem leköti Kook és az az édes, gyengéd lénye, amit annyira, de annyira imádok. Kissé szédelgek, szinte neki kell tartania lassan, de nem érdekel, ha gyengének lát. 

Nagy nehezen elválunk, majd egymás szemeibe nézünk. A könnyei eltűntek már, de szemei ugyanúgy csillognak, észveszejtően, és a vágy is ott van bennük.

-          Te kis te… - nyavalygom, hajába túrva. – Te se bírod ki nélkülem? Egész este látni akartalak. – ölelem tovább, nyakába bújva. Érzem, ahogy elmosolyodik, és visszaölel. – És itt vagy. Argh… - nyögöm vágy ittasan, enyhén megharapdálva nyakát, mire nagyot sóhajt.

-          Jimin, mennyit ittál? Jézusom… - rázza a fejét, kissé megnyugodva.

-          Ne is kérdezd, nem is láttam ma este egy percig se, hogy ne ivott volna. – mondja Alex nevetve, tovább kortyolgatva az italát.

-          Én pont azon csodálkoztam, hogy mostanra ennél is részegebb szokott már lenni. – hümmög Namjoon, enyhén átkarolva Jin derekát, aki elpirulva néz egy másik irányba. – Nálatok nincs ekkora ivászat? Tényleg, mi hozott ide titeket? – kérdezi a mellette álló, paprika vörös fiút, aki válaszol is neki, de nem nagyon figyelek. Kook elkezdi cirógatni a hátam, mire szinte dorombolni támad kedvem, de sokkal inkább megdugni.

Jungkook

            Hiába vagyok mérhetetlenül dühös, Jimin viselkedése mégis megmosolyogtat. Annyira édes, ahogy örül nekem és mint egy kiscica bújik hozzám. Mondani szokták, hogy a részeg ember a legőszintébb! Nos, úgy látszik, Jiminnek nagyon hiányoztam! Ugyan nincs ennyivel lerendezve a dolog, holnap kap a fejére, de most szerintem fel se fogja, amit mondok neki, így is örülök, hogy megáll a saját lábán, bár tény nagy segítség vagyok neki. 

            Míg válaszolok Namjoonak, hogy kb. miattuk jöttünk át és a gerlepárok miatt, meg hogy valójában iszunk eleget csak a szemem elé táruló látvány kb. kijózanított, Jimin folyamatosan gügyög nekem össze-össze akadó nyelvel, de mivel nem figyelek rá ezt megunva veszi keze közé arcomat és húz ismételten ajkaira, mik most is hihetetlenül puhák és hívogatóak. Ugyan érzem az erős alkohol ízt, de mivel bennem is van pár pohárral így nem olyan mértékben zavaró. Nagy nehezen elenged, és ismételten nyakamba veti magát, mit én elkerekedett szemekkel tűrök. 

– Mindig ilyen, ha részeg? – fordulok Nam felé, aki még mindig fogságban tartja Jint, ki nem úgy néz ki, mintha menekülni akarna. – Vagy csak engem tisztel meg érdekesebbnél-érdekesebb szituációkkal, ha a föld alá issza magát? – gondolok itt arra mikor szintén ilyen állapotban majdnem megerőszakolt. Nam kissé elhúzza a száját, gondolom, tud ő is erről az esetről.

– Őszintén, ha iszik azt, akkor rendesen csinálja, viszont nagyon hangulat és érzelem függő ilyenkor, kijön rajta, amit elfolyt magában. Legyen a ragaszkodás vagy agresszió… - néz bocsánatkérően szemeimbe, de már felesleges, hisz ami elmúlt az elmúlt. Nem szabad a múlton rágódni.

– Baby, nem akarsz táncolni? – von derekamnál fogva szorosabban magához Jimin, ahogy megunja, megint nem neki szentelem minden figyelmemet. Csak szemeimet forgatom gyerekes viselkedésén. – Hadd lássa mindenki, hogy hozzád senki nem érhet fel, mert te vagy itt a leggyönyörűűűűbb! – puszil nyakamba, ám nekem mégis szavai csalnak őszinte mosolyt arcomra.

– Lehet jobb, ha elviszed aludni. – lép mellénk Tae, akit Minjae követ, bár nem velünk foglalkozik, figyelmét jobban leköti az előtte álló kerek feneke. Ej, barátom… - Nem mintha el akarnálak küldeni titeket, de ismerve őt lassan vagy bealszik vagy nagyon kanos lesz és jobb ilyenkor ha ez előtte elalszik. – néz rám kedvesen Tae, míg én ugyan kissé keserű szájízzel –hiszen tudom, honnan ez a nagy tapasztalat-, de megfogadom tanácsát és még gesztusát is viszonzom. 

Elköszönve mindenkitől, kezdem kihúzni, aminek nem igazán örül és elkezd ellenkezni. Ah, baszki csak a baj van vele. 

– De Kookiiii, én táncolni akarok veleeeed. Egész este ezt akartam… – panaszkodik, míg én a liftet hívom.

– Jimin megígérem, holnap annyit táncolok veled, amennyit csak akarsz, de most gyere fel velem a szobámba.

– A szobádba? – csillannak meg szemei.

– Igen. – sóhajtok fel fáradtan. – Nem akarom, hogy bármi hülyeséget csinálj, így velem alszol, de anyáéknak egy szót se! – simítok hajára egy lágy mosollyal, mit lehunyt szemel fogad.

 – Úgy hiányoztál Kooki. – puszil hajáról arcára áttért tenyerembe, míg rám néz kissé az alkoholtól ugyan fátyolos, de szeretettel csillogó szemeivel. 

Már szólásra nyitom számat, hogy nekem is, amikor megjön a lift és ezzel egy időben meghallom Suga hangját, aki kéri várjam meg őket. Feléjük fordulok, míg belépek Jiminnel a liftbe és akkor látom meg, hogy szegény Yoongi sincs jobb helyzetben hisz részeg –szinte már alvó-, barátját támogatva jön be mellénk a liftbe. Exemmel egymásra sandítunk, miután benyomtuk a megfelelő szintek gombjait, majd szinte egyszerre nevetjük el magunkat a helyzeten. 

– Gondoltad, volna, hogy egyszer a párjainkat fogjuk támasztani egymás mellett? – kérdi kuncogva, míg Hoseok haját simogatja.

– Nem! – nevetek fel én is. – Viszont Yoongi…

- Hm? – húzza fel jobb szépen ívelt szemöldökét.

– Köszönöm, amit értem tettél lent. Tudom, hogy csak védeni szerettél volna – mosolygok rá őszintén, hisz még mindig nagyon szeretem őt, hiába történtek dolgok. Olyan mintha a bátyám lenne… Jó, még szerencse, hogy nem az.

– Még mindig szeretlek Kook…

- Én viszont utállak. – morogja nyakamba lógó Jimin, ezzel félbe szakítva Sugát, aki csak szemeit forgatja.

– Nekem se vagy a szívem csücske Sütőtök. - morogja, de ennyivel le is tudja Jiminel való kommunikációt és ismét nekem szenteli szavait. – Azt szeretném, ha boldog lennél és tudom, hogy az vagy, de nem akartam, hogy egy ilyen hülyeség keresztbe tegyen nektek… Még ha ennek is itt… – morogja a végét Jimin felé sandítva, viszont előtte lágy szavai nagyon jól estek. Megkuncogva a szituációt rázom meg fejemet, hisz ezek sose lesznek jóban. 

Eljött asz idő, hogy különváljunk, ugyanis Hoseokék eggyel alattam alszanak, így mi még utaztunk egy kicsit, majd nagy nehezen sikerült eltámolyognom az ölelgető Jiminnel a nyakamon egészen szobámig. Kb. 5 perc könyörgés után sikerült rávennem, hogy vetkőzőn, ugyanis elsőre szinte letépte volna magáról a ruhát, de ahogy mondtam ma nem lesz semmi, szinte lehetetlen volt róla leimádkozni… Sose hittem, hogy egyszer ez lesz az egyik legnagyobb kihívás nála. Végül viszont sikerrel járok, sikerül bedugnom őt az ágyba, majd mire én is levetkőzök és bemászok mellé az ágyba, már félálomba van, de még annyi lélekjelenléte van, hogy derekamat átkarolva húzzon magához közelebb, s nyakamba hintsen egy lágy csókot. 

– Nagyon szeretlek Kookim. – motyogja, mi megmosolyogtat és engem ölelő karját kissé feljebb húzom, hogy azt én is át tudjam ölelni.

 – Én is szeretlek. – suttogom, bár szerintem már nem is hallja. – De holnap még kapsz!