Sokat kérsz! - 4. rész

Gyerekek, úgy érzem, vissza kéne magunkat fogni. Már tegnap kész volt, csak már fáradt voltam kitenni. :,) Reméljük hogy tetszeni fog nektek. Reakciókat mindig szívesen olvasunk, és nagyon örülünk, hogy ennyien olvassátok. :)


 Yume Nissy írja Jimint
Én (Zsuzsi~) írom Jungkookot

Jungkook

Mélyet szusszantva, nyitom ki szemeimet az enyhe fény hatására, ami megzavarta álmomat. Fejemet felemelve a párnáról nézek körbe, majd enyhén nyüszítve, fúrom fejem az előttem lévő izmos mellkasba, abban reménykedve, hogy még vissza tudok aludni néhány órára. Ugyanis elég fárasztó volt a tegnap. 

Az eddig engem ölelő kezek tettemre még jobban magukhoz húznak, így a jóleső érzésre, mélyet szippantok a kellemes és megnyugtató férfi illatból, ami… ami nem Sugáé.

Szemeim reflexszerűen kipattannak a felismerésre, hogy én jelenleg nem Sugával alszom, hanem Jiminnel. Lassan felemelem fejem mellkasáról, figyelve arra, hogy ne ébresszem fel jövendőbeli férjemet. Tekintetemet rá emelem, és be kel valljam, mikor alszik, egész aranyos. Arca és ajkai enyhén fel vannak puffadva az alvástól. Vörös párnái pedig kissé el vannak nyílva egymástól.

Bal kezével derekamat öleli, így tartva magához közel, míg én – feltehetőleg -, kinyújtott jobb kezét használtam párnának, ráadásul az én kezem izmos mellkasán pihen. Nem igazán értem, hogy kerültünk ebbe a pózba, mégis a tudat, hogy így aludtunk egyenesen zavarba hoz. Érzem arcomat, hogy ég, feltételezhetően már pipacs vörös vagyok.

Nagyon óvatosan nyúlok engem ölelő karjához, amit lassan teszek le mellé, és igyekezve minél kisebb rengésbe hozni az ágyat, felkapva a telefonomat indulok meg fürdőszobánkba, hogy elvégezhessem reggeli tevékenységemet. Gyorsan elmegyek vécére, megmosom a fogaimat és kissé rendbe teszem kósza tincseimet.

Egy hatalmasat ásítva baktatok le a lépcsőn, miután elhagytam szobánkat. Kiscicám boldogan rohan fel hozzám, lábaimnál felfelé nyújtózva, hogy vegyem fel. Halványan elmosolyodom aranyosságán, lehajolok hozzá, hogy kezeim közzé kapjam a doromboló szőrzsákomat, így indulva meg a konyha felé, hogy valami reggelit készíthessek magamnak és Jiminnek is.

Őszintén, nagyon szégyellem magam. Tudom, hogy túl hamar vontam le róla következtetéseket. De tegnap én tényleg megijedtem, legalábbis addig, míg meg nem láttam elkeseredett szemeit. Megbántottam. Attól még, hogy szeretői vannak, nem biztos, hogy rossz ember ő. De mit gondolna az ember őszintén? Tegnap a saját szobámba döntött le az ágyra… Még most is jól látszik a szívás nyom a nyakamon, amit jelenleg nem fed semmi.

A gondolatra oda simítom jobb kezem – amivel nem a macskát tartom - megérintve a valószínűleg már lila foltot. Mikor kiszívta, nem volt olyan rossz, sőt, mikor már fájt és hangot is adtam neki, rögtön abba hagyta és nyelvével kezdte nyugtatni a fájdalmas területet.

A gondolatra érzem, hogy ismét vörös leszek és egy kis borzongás is végigfut gerincemen. Ah, biztos csak azért van, mert még csak Sugával feküdtem le és kicsit érzékeny vagyok, ha egy másik férfi érint meg úgy, ahogyan eddig csak ő tette. Valljuk be, Jimin nem utolsó, ha a külsejét nézzük.

Ráadásul, tegnap igaza volt, együtt fogunk élni, házasok leszünk, biztos látjuk majd egymást úgy, ahogy engem látott tegnap. Ah, de olyan zavarba ejtő volt, ahogy méregetett, olyan szemekkel, amiktől még most is kiráz a hideg. Persze, hogy mérges lettem. 

Aj, nehéz lesz ez az együtt élés, de most az a fontos, hogy kiengeszteljem Jimint. Nagyon szemétnek érzem magam, főleg, ha csalódott szemeire gondolok.

Lerakom Skayt a táljához, megkeresem a konzervjeit, amiket meg is találok a tányérja melletti alsó szekrényben. Kiveszek egyet, majd felbontva azt máris megetettem kiscicámat. Másik táljába friss vizet öntök.

Ezután a hűtőhöz lépve nézem a lehetőségeket. A teljesen feltöltött hűtőből kiveszem a tojásokat és a virslit, majd megkeresem a sót és minden egyéb eszközt, ami a tojásrántotta elkészítéséhez szükséges.

Remélem, szereti a rántottát, elvileg Amerikában sokszor esznek reggelire.

Gyorsan felteszek egy kávét, megterítek az asztalon, még a friss kenyeret is felvágom, hogy már csak a tojásrántotta maradjon, hisz az frissen finom.

Mikor végzek ezekkel, meg is hallom a motoszkálást föntről, így gyorsan öntök a serpenyőbe egy kevés olajat, aztán a már feldarabolt virsli darabokat elkezdem megsütni, hogy minél finomabb legyen. Gyorsan felverem a tojásokat, kissé megsózva őket, hogy kiemelje az étel ízét, majd öntöm is a serpenyőbe. 

Jimin

Kómásan nyitom ki résnyire szemeimet, mivel érzem, ideje lenne felkelni. Hogy erről megbizonyosodjak, az óra felé pillantok, ami fél kilencet mutat. Nem mondom, jól elaludtam. Nem vagyok egy nagy alvó, szóval ez tőlem már nem kis teljesítmény. Mikor végre realizálom, hogy hol vagyok, és – elméletileg - kivel, magamat megdöbbentő gyorsasággal és adrenalin lökettel ülök fel, körbepillantva a helyiségben. Furcsa, nem látom Jungkookot sehol. Pedig olyan érzésem van, mintha nemrég még a közelemben lett volna. De hülye vagyok, hisz egy ágyban aludtunk, hogy ne lettünk volna közel? 

Összekapva magam felkelek, majd a fürdőszobai dolgaimat elintézve indulok le, valamiféle élelem után kutatni. Remélem, lesz valami ehető, mert sütni-főzni nemigen tudok. Nem volt értelme megtanulni, azt a nők szokták a családban, eddig meg mindig felszolgált nekem valaki valamiféle főtt ételt. 

Már úgy a lépcső felénél éreztem, hogy kellemes, tojásos illat lengi körbe a házat. Szélesen elmosolyodom. Ez pont olyan, mintha Amerikában lennék. Minden kedden és pénteken tojásos virslit ettünk reggelire. Egy kellemes, meleg érzés terjed szét mellkasomban, majd megszaporázva lépteimet indulok meg a konyhából áradó ínycsiklandó illatok felé. Először azt hiszem, valami bejárónő, vagy szakács csinál nekünk reggelit, de legnagyobb döbbenetemre a sütő előtt Jungkook áll. Nem leplezve meglepettségemet mérem végig, ahogy virslit süt, valamint a tojásokkal is csinál valamit. Hirtelen felém fordítja fejét, egyenesen szemeimbe nézve, majd elmosolyodik.

-         Jóóóóóó reggelt~! – int nekem valami konyhai eszközzel a kezében, boldogan, mégis kissé zavartan mosolyogva felém. Menten elájulok, mi folyik itt? Amióta csak ismerem – mind a kemény fél nap – még egyszer sem mosolygott rám, vagy lett volna egy fikarcnyit kedves, erre hirtelen… azt látom, hogy boldogan sütögeti nekem – meg gondolom magának – a reggeli tojásokat. Mi a franc…

-         Neked is jó reggelt. – nyögöm ki kissé bizonytalanul. – Hát itt meg mi készül? – kérdezem mellé lépve, szemügyre véve a jónak ígérkező, ehetőnek tűnő, remélhetőleg nem mérgezett reggelit. Nem lepődnék meg, ha ki akarna nyírni.

-         Egy kis bocsánatkérő virslis omlett. – sandít felém, kissé elvörösödve. Mi… bocsánatkérő? Értetlen tekintetemet látva, jobban felém fordul. – Elég előítéletes voltam, bele sem gondoltam teljesen, hogy téged is úgy kényszerítettek ebbe bele. Nem is ismerlek, de már kialakítottam rólad egy elég negatív véleményt… - kezdett bele bűnei ecsetelésébe, mire apró, féloldalas mosoly húzódott ajkaimra. Milyen kis aranyos. – Gondoltam, hátha szereted ezt, olyan Amerikai omlett. – néz oldalra kissé zavartan, mivel még mindig nem reagáltam semmit. Nem is tudnék, őszintén. Eléggé meg vagyok hatódva.

-         Ez annyira aranyos tőled! – nyugtatom meg, mire láthatóan megkönnyebbül. – Igen, szeretem ezt, az egyik kedvenc ételem. Bár, én még nem csináltam, nem is tudnék, de imádom. Gyakran ettünk ilyet reggelire. – látszik rajta, mennyire büszke magára, hogy ezt így kitalálta magában. Most legszívesebben leszólnám, hogy ne teljen el magától, mert egy ilyen nyilvánvaló dolgot ki tudott találni, de nincs szívem szemétkedni vele, ha kivételesen normálisan viselkedik. Azonban egyvalamin mégis fennakad.

-         Hogy érted, hogy még nem csináltad? – néz rám enyhén megszeppenve. – Ez a világ egyik legkönnyebben elkészíthető étele.

-         Nem próbáltam, minek? Jobb dolgom is akad, minthogy ezzel foglalkozzak. – néztem le a pár centivel alacsonyabb, gyermeki tekintettel megáldott fiúra. 

-         Ez így nem jó. Próbáld ki, nem nehéz! – vigyorodik el, majd maga elé rántva fogja meg hátulról csuklómat, hogy irányítsa mozdulataimat a sütő fölött. 

-         Hé, ne már! – rántanám ki kezem, de félek, valamelyikünk megégetheti magát. Meg úgy érzem, nem tudnék erőszakoskodni vele. A tudatalattim annyira meg akarja dönteni, hogy még sütni is képes lenne? Beszarás, mit ki nem hoz belőlem a vágy.

Óvatosan készítjük el a reggelit, ami – úgy, ahogy – sikerül. Fogadok, ha csak ő csinálja, jobban nézne ki…

 Jungkook

Leülve a megterített asztalhoz, kiszedek neki is és nekem is egy adag rántottát, amit végül közösen fejeztünk be. Hihetetlen, hogy még egy egyszerű rántottát se tud megcsinálni, de piros pont, amiért próbálkozik.

Kissé oda égette, de nem lett olyan vészes, mint ahogy ő gondolja.

- Legközelebb csak te csináld. Biztos sokkal jobb lesz. – mondja két falat között rám pillantva. 

- Ugyan Jimin, ez se olyan rossz. Kis gyakorlás és menni fog. – veszem elő híres nyuszi mosolyom. Jimin kissé kételkedve néz rám, de én akkor is megtanítom neki, hogyan kell egy omlettet elkészíteni. Ám egy valami nem kerüli el figyelmem, az pedig a szája szélén megbúvó halovány mosoly.

Miután befejeztük a reggelit egy-egy pohár narancslével, amit az omlett mellett fogyasztottunk el, felállva kezdek pakolni, hogy mindent a mosogató gépbe tehessek. Jimin a helyén ülve figyel engem – nem, az istenért se segítsen -, de nem teszem szóvá. 

Oda állok a kávéfőzőhöz kitöltve két kisebb bögrébe a keserű nedűt. 

- Hogy szereted a kávét? – kérdem, félig hátra fordulva, kérdőn húzva fel szemöldökömet. 

- Két kanál cukorral. – áll fel, mellém lépve, figyelve tevékenységemet. 

Beízesítem az övét, jól megkavarva, majd enyémbe is teszek két kanál cukrot és egy kis tejet, beteszem azt a mikróba. Folyamatosan magamon érzem Jimin tekintetét, mire ráemelem sötét íriszeimet. 

- Ma jönnek meg a matracok és a kanapé is, és a cuccaim. A bejáró nő meg heti egyszer jön, viszont kétnaponta jön friss élelem. – ecsetelem, kivéve a mikroból kávémat megkavargatva azt, övét is kezébe adom.

Szeretném, ha tudná mi a helyzet a házban. Jimin bólogatva jelzi, hogy felfogta, bögréjét ajkához emelve, hogy végre megízlelhesse a kávé jellegzetes aromáját.

 -  Rendben. Süti! – néz rám. Már megint Süti. Bosszúsan nézek rá, hogy realizálja, nem vagyok oda új becenevemért, ám ő figyelmen kívül hagyja. Kösz, én is szeretlek édesem. Végül kérdőn pillantok rá, mire folytatja. – Az a fehér szőrzsák velünk fog lakni? – néz rám, majd a lábamnak dörgölőző cicámra. 

- Igen, remélem nem baj. Jól van nevelve, hisz én neveltem és csak miattad nem engedem, hogy velem aludjon. – kezdem védeni kiscicámat ugyanis nem akarom, hogy elvegye tőlem. – Még Sugától kaptam két éve az előző cicám helyett. – párásodnak be szemeim a szörnyű emlékre, ahogy Lia csak úgy ott feküdt. – Baj, hogy velünk lakna? – kérdezem, előre félve a választól. Nem merek rá nézni, nem akarom látni, mit gondol rólam, hogy ennyi miatt már könnyes a szemem. Biztos hülyének néz.

Szemem sarkából azonban látom, hogy Jimin Skayt kezdi méregetni, folyamatosan a macskát figyelve. Elmerengő tekintettel.

- Fontos neked a macska? – sóhajt fel rám emelve sötét szemeit. Határozottan bólintok egyet. Ujjait tarkójára vezetve néz rám, haját hátra túrva. Istenem, így kurva szexi. – Jó, ha neked az, akkor maradhat. – mormogja.

Annyira megörülök, hogy egy pillanatra elfelejtem, ki is áll előttem. Letéve a bögrémet boldogan pattanok elé, kezeimmel nyakát átkarolva ölelem meg és adok egy puszit arcára. 

Jimin

Annyira rohadt fontos az a dög neki, hogy még ölelgetni meg puszilgatni akar? Agyam eldobom a viselkedésén. Őszintén, ez egyszerre aranyos és hátborzongató. Itt ölelget egy gyakorlatilag vadidegen srác, a nevén, az identitásán és a macskaszeretetén kívül alig tudok róla lényeges információt, és össze is fogok házasodni vele… valamint, itt puszilt meg, a közös házunkban, a közös étkezőnkben, amiben kb. 13 órája lakhatunk, ha nem kevesebb. Hiába szeretnék visszaölelni, nekem ez még nem megy. 

Lassan eltolom magamtól, magam sem értem, miért. Elvégre, meg akarom dönteni, nem? Jó, de mondjuk, az nem lenne előnyömre, ha belém esne. Vagy igen? Ah, olyan hirtelen jött minden a nyakamba, még feldolgozni sem volt időm, nem, hogy átgondolni. Értetlen arca pillanatok alatt vöröses lesz, majd zavartságában bocsánatot kér és hátrébb is lép, felkapva azt a fehér szőr borította állatot, majd lehajtott fejjel elindul a szobánk irányába. Pár pillanatig csak állok egy helyben, majd rájövök, hogy most… nem is tudok gondolkozni. Valamelyik kerekem megakadhatott, mert nem forog egyik sem, pedig szeretnének. Nem jön semmi gondolat, vagy valami, ami segítene feldolgozni a helyzetemet, ez pedig kellemetlen érzéssel tölt el. 

Elindulok a nappali felé, majd – kanapé híján – a földre vetem magam, kezemben a meglepően finom kávéval. A kaját meg a kávét szeretni fogom, az biztos. De tudnám őt szeretni, mint egy férj? Mit csinál egy férj? Ha… ha a párja is hímnemű? Az addig oké, hogy lefekszenek. De most viselkedjek vele úgy, mintha egy nővel tenném? Lepjem meg virággal meg minden hülyeséggel? 

Jézusom, mikor kezdtem ilyeneken gondolkozni? Inkább azon kéne agyalnom, hogy szállok ki ebből, mielőtt komolyra fordul a dolog. De mégis érdekelne… Hogy reagálnánk, ha úgy kezdenénk viselkedni egymással, mint rendes férj és… férj? Végül is, mindig arra vágytam, hogy szerető párom legyen, aki tud sütni, főzni, és őszinte érzések vannak köztünk. El tudnám ezt érni pont Jungkooknál?
 

Gondolataim tárgya pont végszóra jön le a lépcsőn a fura macska nélkül. 

Tekintetével engem keres, majd mikor megtalál, majdhogynem teljesen érzelemmentes arccal jön oda és áll meg előttem. Hezitál, majd mégis leül mellém. Mind a ketten a be nem kapcsolt tévé felé nézünk, meg se mukkanva. Ez egy olyan kínos csend, de közben mégsem. Nem tudom, lehet, hogy kezdek… érezni valamit?

A csöndet végül ő szakítja meg:

-         Suga átjön, hogy megbeszélhessük a dolgokat. – mondja ki ezt az egyszerű mondatot, bennem mégis megreked a levegő. Szóval, a barátja… átjön. A mi házunkba. Beszélgetni. – Nem gond? – nyelek egyet, ezzel minden indulatomat és felháborodásomat a gyomromba száműzve.

-         Nem. Végül is, erre is sort kell kerítenünk. – nézek lassan rá, mire ő is felém fordul. Tekintete szinte üvölt a kétségbeeséstől. Szereti azt a srácot. – Előtte viszont beszéljük meg, miről is kell beszélnünk. – kicsit elmosolyodom, és ezzel a rettenetesen szar szóviccel próbálom oldani a keletkezett feszültséget. Kicsit tényleg megnyugodni látszik, ami őszintén ledöbbent. Ennyire azért nem volt megnyugtató.

-         Hát, elég sok mindent. Kezdve a házassággal. – mondja, még mindig szomorkásan. 

-         Süti… - nézek felé, mire egyik szemöldökét megemeli. Annyira illik rá ez a becenév. Olyan édes. – te… jobban szeretnél vele lenni, minthogy adj egy esélyt a mi kapcsolatunknak? – nézek rá komolyan. Pár másodpercre mind a ketten ledermedünk. Ő azért, mert ez tökre úgy hangzott, mintha már odáig lennék érte, én meg azért, mert ilyen orbitálisan furcsa mondat hagyta el a számat. Mióta vagyok ilyen érzelgős, romantikus nyálgép?

-         Hát… mint arra rámutattál tegnap, lehet, hogy félreismertelek. – hunyja le szemeit bűnbánóan, majd elszántan pillant rám újból. – De én Sugát szeretem. Sajnálom. – komorodik el pillanatok alatt. Nem tudom, miért, de ez egy kicsit rosszul esik. Ő nem gondolkozott azon, hogy köztünk tényleg lehetne valami? Egy percig sem fordult meg a fejében, hogy a házasságunk esetleg… talán, de csak talán…

Nem. Úgy tűnik, ennek nincs jövője.

-         Értem. Ha a házasság ellenére is veled marad, én nem szólok bele. – kezdem kicsit ingerültebben a mondandóm, mint terveztem. Ezt realizálva, keményen erőlködve váltok lágyabb hangnemre. – De, ha köztetek nem jön össze – már pedig szerintem nem fog -, akkor én adnék egy esélyt a dolognak. – mivel látom arcán, hogy nem hisz nekem, kénytelen vagyok bebizonyítani, hogy nem a levegőbe beszélek. Lágyan tenyere alá nyúlok, majd felemelve azt, megcsókolom kézfejét, egyenesen döbbent szemeibe nézve. Mind a ketten sokkosan nézzük a másikat. Te jó ég, mi a fenét csinálok? 

Mivel ugye, elkerülhetetlen ez a dolog, arra gondoltam, megpróbálok beletörődni, és a legjobbat kihozni a dologból. De azt hiszem, magamat is átvertem ezzel. Szerelmes lennék? Kétlem, hogy egy nap alatt beleszerettem volna. Nem értem az érzéseimet, nem függenek össze a tetteimmel. Mi a franc történik?

Sokkosan, mégis semmit mondó arckifejezéssel állok fel, majd hagyom ott a döbbenettől mozdulni sem bíró Jungkookot a földön, a már kihűlt kávémmal, hogy felmenjek a szobánkba. Azt hiszem, beteg vagyok…

Jungkook

Pirospozsgás arccal, aggódó mégis hatalmasra kerekedett szemekkel nézek utána, ujjaimmal végigsimítva bőrfelületemen, amit még fél perce, dús ajkai érintettek. Lágy csókja helyén mintha perzselne a bőröm érintésétől. Szívem is szabálytalanul ver – biztosan, mert meglepődtem-, hisz valljuk be ezt sose néztem volna ki belőle. Mély sóhajt engedek ki kissé kiszárat ajkaim között, folyamatosan kezemet figyelve.

Meglepett, sose gondoltam volna, hogy ő megpróbálná velem. Mármint, igaza van, hisz házasok leszünk, miért lenne rossz ha, szeretnénk egymást és boldog életet élnénk le egymás mellett? Ez mind szép és jó, de nem is ismerem, ráadásul nekem ott van Suga, akit mindennél jobban szeretek és nagyon remélem, hogy a kialakult helyzet ellenére velem marad. Jimin is bele ment, de valamiért olyan érzésem van mintha megint megbántottam volna, de mivel? Talán zavarja, hogy Suga átjön? Nem biztos, hogy nem. Ugyan miért zavarná Jungkook, térj már észhez. Neki ott vannak a szeretői, biztosan örül neki, hogy nem kell lemondania róluk miattad – már ha megtenné. Be kell, valljam magamnak, hogy a legnagyobb dolog, ami távol tart tőle –azon kívül, hogy én Sugával maradok-, az a szeretői. Nem akarok egy lenni a sok közül. Nem akarok beállni a ki tudja, milyen hosszú sorba, hogy foglalkozzon velem. 

Én egy normális kapcsolatra… házasságra vágyom. Biztonságra, szerelmi biztonságra. Én nem bírnám elviselni a tudatot, hogy hiába az én férjem, mások is hozzá érnek, és ő is mást érint meg.

Ez… ez az aprócska csók mégis bizonytalanná tett. Ennyire félre ismertem volna? Mindegy is, nem értem, minek gondolkodom ezen. Frusztrálta túrok éj fekete tincseimbe, hátha észhez térek. Hálás vagyok neki, amiért belement, hogy Sugával maradhassak. Mármint, ha Suga a házasságom ellenére velem marad. De, Suga szeret nem? Ez a házasság akadály lehet? Ah, miért rágódom ezen, teljesen összezavarodtam.

Oldalra pillantok, félig üres kávés bögréjére. Mélyet sóhajtva megfogom fülénél, elindulok ki a konyhába, hogy kiönthessem a lefolyóba a kihűlt italt. Miután azt is a mosogatógépbe teszem, előveszek egy poharat, megtöltve hideg vízzel, hogy tűz forró arcomat valahogy megpróbáljam lehűteni.

A csengő hangjára kapom fel fejemet értetlenül nézve a falon díszelgő órára. Nem lehet, hogy Suga máris megérkezett volna, szóval csak is a bútorok jöhettek meg. Az ajtó felé veszem az irányt ki is nyitva azt, mire kedvenc komornyikommal találom szembe magam. Ráncos arcán kedves mosoly jelenik meg, ahogy meglát. Én is viszonzom kedves mosolyát, kissé meg is hajolva előtte. Tudom, hogy nem kéne, de én hihetetlenül tisztelem ezt az ősz hajú férfit, aki mindig ott volt mellettem. 

– Jungkook, hányszor mondjam még el…- néz rám mosolygó szemekkel. Valójában tudom jól, hogy dorgáló szemekkel próbál rám nézni, ám ha rólam van szó, ez sohase sikerül neki. Vállamat rántva állok arrébb az ajtóból, hogy beengedhessem Kim komornyikot új otthonomba. – Meghoztuk a matracokat és a kanapét is, a ruháit pedig később szállítjuk ide. – fordul felém, lassan végigmérve. Zavart szemeim láttán halkan felkuncog, kezeit háta mögött összefonva. – Öltözzön fel, nem lenne jó, ha a munkások pizsamában látnák. – meglepetten nézek magamra, szinte el is felejtettem, hogy még nem öltöztem fel. – Ne aggódjon, én mindent levezénylek, addig öltözzön fel.

Hálásan pillantok rá, szinte rögtön felszaladva a lépcsőn, miután megköszönöm kemény munkáját. 

Jiminnel közös szobánk ajtaja előtt azonban megtorpanok és egy mély, nyugtatásnak szánt levegővétel után, lenyomom a kilincset, óvatosan lépve be a szobába.

Jimin hanyatt fekszik az ágyon, jobb karjával takarva szemeit. Elaludt volna? Lassan megyek közös ágyunkhoz, becsukva magam után az ajtót, feltérdelve a puha matracra. Kezem – közelségére - újra bizseregni kezd, amit olyan gyengéden érintett. Ah Kook, nyugi, ne érts félre mindig mindent, túl sokat képzelsz magadról. Szemeimet végigvezetem testén és gyönyörű arcán. Ezt a férfit esküszöm, hogy angyalok faragták, szinte mindenhol gyönyörű. Szinte? Nem, merem állítani, hogy mindenhol hibátlan. Jungkook! Fejezd be! Mit képzelsz? Így megnézni egy másik férfit aki… aki a vőlegényed. Oké, helyes, kurva jó teste van, de ne hidd azt, hogy nem játszana veled. Ráadásul ott van Suga. Nem lehetek ennyire kíváncsi, hogy milyen lehet egy másik férfival a szex. Ah, miért ilyen szexi? Arcom érzem, hogy újra felveszi a már jól ismert vörös színt gondolataimra.

 Jobb kezemet kinyújtva óvatosan simítom meg puha arcát, nehogy megijedjen, ha esetleg alszik. 

– Jimin. – szólítom meg halkan, ujjaimmal megcirógatva forró bőrét.  Ijedten kapom el kezeimet, hirtelen mozdulatára. Kezét leveszi szemeiről, sötét íriszeit pedig felém fordítja. – Aludtál? – suttogom, bár nem igazán értem miért, hisz ha aludt is már fenn van. Fejét megrázva ül föl kissé, mire óvatosan közelebb mászok hozzá négykézlábra ereszkedve, mint egy kiskutya. Semmitmondó szemekkel figyeli tevékenységemet, míg nem leeresztem fenekemet pár centire tőle. – Azért jöttem, hogy szóljak, megjöttek a bútorok, a komornyikom… vagyis anyuék komornyikja mindent kézben tart. – mosolygok szelíden. Arca azonban, még mindig komor, ami aggasztóan hat rám. – Baj van? – kérdezem óvatosan, hangomat is lejjebb véve. Nagyot nyelve vezeti végig tekintetét rajtam, majd néz újra szemeimbe. Ah, istenem, de zavarba ejtő. Miért nem tudom elrejteni az érzéseimet?

– Nem nincs semmi. - hogy ezt hitelesítse is bennem, fejét is megrázza. – Remek, megjöttek a matracok. Ha, akarod, átköltözöm az egyik szobába, így nem kell velem egy ágyban aludnod. – mondja szemeimbe nézve. Ijedten rázom meg fejem, hozzám közelebb lévő kezét megfogva, mire szemei meglepettségről és értetlenségről árulkodnak. 

Szemeimmel ujjait kezdem nézegetni, amiket hála az égnek még nem húzott ki ujjaim közül. Érzem, hogy már nyakam is vörös, hihetetlenül zavarba vagyok. Még mindig kezét nézve kezdek játszani ujjaival, próbálva ezzel is magamat nyugtatni.

 – Ne! - szorítom meg kezét. - Engem nem zavar, hogy velem alszol. – pillantok fel fél másodpercre, amit meg is bánok, hitetlen szemei láttán. Most jól megleptem. Mit tegyek, tele vagyok meglepetéssekkel… Még magamat is sikerült meglepnem. -  A… Arra gondoltam, hogy mivel össze házasodunk, és együtt élünk innentől kezdve, nem ártana megismernünk egymást. - mindenhova nézek, csak a szemébe nem. Ügyes, ennyire béna is csak én lehetek. – Szóval mi lenne, ha az elkövetkező négy hétben szerveznénk programokat, elmennénk ide-oda. Étterembe, esetleg egy hétre pihenni. Igen, tudom, hogy még lesz a nászutunk is, de… - minden figyelmemet ujjai buzerálásának szentelem. Nem, én nem nézek a szemeibe, a-aa. -  Szóval érted… randiznánk. – nyögöm ki nagy nehezen. 

Ujjaim közül kihúzza kezét, államhoz érintve azt, ezzel kényszerítve arra, hogy szemeibe nézzek. A sötét íriszekbe amik… nem is tudom, milyenek. Talán boldogok. 

- Rendben, ez remek ötlet. Holnap el is viszlek randizni. – jelenti is ki, egy halvány mosoly kíséretében. Én is elmosolyodom, így nézzük egymást hosszú percekig, egymás szemeibe elveszve, míg szívem izgatottan ver. Nem tudom mi ez, miért ilyen intenzív. Talán a kalandvágy teszi, a fiatal kíváncsiság, aminek nem fogok engedni. Soha nem csalnám meg a szerelmemet.

Mintha csak meghallotta volna gondolataimat, meghallom a csengőt, amit valószínűleg Suga nyomot meg jelezve, hogy megérkezett. Mind a ketten azonnal megrezzenünk, ám nekem szemeim boldogan csillannak fel a tudatra, hogy valószínűleg a párom érkezett meg. Nem törődve azzal, hogy még pizsama van rajtam, kirohanok az ajtón, intve Jiminnek, hogy kövessen. Sietve, szedve a lépcsőfokokat megyek le a lépcsőn, előhalászva a kulcsos szekrényből saját kulcsomat, nyitom is ki a merev falapot.

Mentol hajú barátom mosolyogva néz le rám, belépve a házba, jobb kezével rögtön átkarolva derekamat.

 – Nyitva volt a kapu, Kim komornyik épp elment, így bejöttem. Remélem, nem baj, Nyuszi. – hajol ajkamra, egy lágy, mégis szenvedélyes csókba invitálva engem, amit boldogan viszonozok is, kezeimmel automatikusan átkarolva nyakát. 

- Nem, egyáltalán nem baj. – motyogom puha párnáira, még egy utolsó puszit adva szájára.

 Elválva ajkaimtól felemeli fejét, meglepetten húzva fel egyik szépen ívelt szemöldökét. 

– Na és ő kicsoda, Nyuszi? – int fejéve Jimin felé, aki ezek szerint végig figyelte tevékenységünket.

Sokat kérsz! - 3.rész

Na, kik vannak itt? Hát mi XD Nagyon belelendültünk mi ebbe. Reméljük, tetszeni fog. Véleményeket mindig szívesen várunk :)

Yume Nissy írja Jimint
Én (Zsuzsi~) írom Jungkookot

Jungkook

Döbbenten, egyben rohadt mérgesen figyelem Jimint, kezemmel végigsimítva kiszívott nyakamon. Nem hiszem el, hogy tényleg megtette. Mit mondok Sugának, ha meglátja? Ez az önelégült seggfej, meg még itt vigyorog elégedetten az ajtómban.

Esküszöm, kiherélem ezt a rohadékot. Oké, nem mondom, hogy nem az esetem, ez egy félisten, de a személyisége...  Borzalmasan önelégült. Látszik rajta, hogy még sose volt szerelmes, csak a testi örömöknek él. Egy undorító ember, aki nem tisztel senkit és semmit… és ő lesz a férjem!  Komolyan, szívesebben mennék hozzá egy mosómedvéhez. Meg, ha belegondolok, hogy az esküvőn meg kell csókolnom, már most öklendeznék a gondolatra. De nem teszem, ugyanis elkövetkező életem tönkretevője itt áll és még mindig egy önelégült mosollyal az arcán néz rám várakozóan.

Egy fáradt sóhajt kiengedek kiszárat ajkaim között, lassan felállok ágyamról és szó szerint figyelmen kívül hagyva előzöm meg, míg ő „udvariasan” előre enged. Szinte fujtatva indulok le, amire meghallom idegesítő kuncogását. Pf, utálom!

Ahogy leérünk az étkezőbe szüleink hangos nevetése üti meg fülünket. Egy pillanatra megállok, a heves együtt töltött időnek hála meggyűrődött zakómat megigazítom, galléromat ellenőrzöm, nehogy meglátszódjon annak a perverznek a nyoma.

Hirtelen megérzek egy kezet derekam köré fonódni. Nem kell nagyon gondolkodnom, sajnos nagyon jól tudom, hogy ki az. Jimin nyakamhoz hajol, mélyet szippantva illatomból.

– Hm… Ne aggódj, nem látja senki, hogy az enyém vagy. Még. – kuncog fel, megpuszilva állvonalamat.

Ösztönösen vágom gyomorba könyökömmel, mire halkan felnyög a kellemetlen érintésre. Azonnal elenged, én meg nem várom meg a dühös Jimint. Ha már az egójába gázolásom miatt kiszívta a nyakam, nem akarom tudni, mit kapnék ezért. Felvéve leghatásosabb műmosolyomat, térek vissza az asztalhoz szépen helyet foglalva. Anya még most is dorgáló szemekkel néz rám, ám apa már megnyugodott, hála a két pohár felesének.

 – Jimin? – kérdi édesanyám.

 Nem kell sokat várni, feltűnik a vőlegényem egy hatalmas műmosollyal.  Bár azért felém villantja dühös szemeit. Nagyot kell nyelnem látványára. Jaj, csak ma este ne keljen együtt lennem vele. Inkább anyáék dühe, mint ő.

– Itt vagyok, köszönöm a száraz ruhát. – a szárazat kisé megnyomva foglal helyet mellettem.

 Vajon miért érzem úgy, hogy ez nekem szólt?

– Jaj, édesem, nagyon szívesen, még egyszer sajnáljuk, de legalább együtt töltöttetek egy kis időt. Ugyan is… – tapsol boldogan. Ugye nem! – Úgy gondoltuk, hogy milyen remek lenne, ha az esküvő előtt már együtt élnétek, ezért vettünk egy házat kettőtöknek. Szeretnénk, ha már ma ott laknátok, hogy minél jobban össze melegedjetek. – vigyorog.

Arcom a mai nap folyamán sokadjára veszi fel a fehér színt. Most öljenek meg. Jimin sejtelmesen néz felém. Oh, mi lesz itt?

Jimin

A jövendőbelim úgymond, egy este alatt köpött le vízzel, tepert le és könyökölt brutálisan hasba. Hát, én aztán kíváncsi leszek erre a kapcsolatra. Ha ő nem gyengéd velem, tőlem sem várhatja el. A szülők újabb kellemetlen ötlete viszont valahogy mégis egy kis boldogsággal tölt el. Nem tudom, ennek mi oka lehet, de végül is, úgysincs hol laknom egy darabig, szállodákon kívül. Az, hogy már egyből házat vettek nekem, jaj, nem… bocsánat, nekünk, kicsit megnyugtatja a lelkem. Persze, az is dob a hangulatomon, hogy szekálhatom picit a… Jungkookot. Ne számítson kegyelemre.

-         Hiszen ez egy nagyszerű ötlet! Amúgy is szeretném mihamarabb megismerni, ennél pedig nincs egyszerűbb megoldás, mint, hogy közösen lakjunk. Nem igaz, Sütim? – villantok Kookie felé egy szívdöglesztő, mégis teljesen őszinte gúnymosolyt, mire látom, egyszerre sápad el és vörösödik ki a dühtől. Tényleg nagyon aranyos. A szülők elmosolyodnak, majd szinte egyszerre néznek mellettem ülőre, aki nem is tud mit reagálni hirtelen. Végül felocsúdva eddigi állapotából, villámokat szóró szemekkel, mégis valami mosoly-szerűséggel fordul felém, majd egyetértőn bólogat.

-         Igen, hát persze… - fordul körbe, majd visszanéz rám, szúrós szemekkel.

Erről jut eszembe, akkor mi lesz Taehyunggal? Már megígértem neki az esti dolgot… A kedvem nem ment el tőle. Tényleg régen volt már együttlétem, főleg fiúval. Konkrétan vele, mondhatni, ő volt az egyetlen hímnemű partnerem. Volt még persze 1-2, de egyik sem állandó. Ezután lehet, Jungkook is csatlakozik. A végén kész férfiháremem lesz. Ha már női mondhatni van.

Fel kéne hívni és lemondani? De mit szólna akkor? Feleslegesen vette meg a bort. De én tényleg szeretkezni szeretnék vele ma éjjel. Úgy kéne intézni, hogy Jungkook ne vegye észre, hogy velem van? Gondolom, úgy sem akar látni a házban egy darabig. Az első éjjel békén hagyhatom. Ha meg a szüleink egy közös szobát terveztek nekünk, jó lesz a kanapé is, vagy a vendégszoba. Még nem házasodtunk össze, gyakorlatilag nem is vagyunk egy pár – ha jól tudom, ő kapcsolatban is van –, szóval, ez nem számít megcsalásnak. Nem számíthat annak.

Visszaérve a hotelba meglepetten konstatálom, hogy a cuccomat már össze is pakolták, sőt, az ajtó elé vitték. Nagyszerű, be se mehetek, le se pihenhetek, már költözhetek is át. Mi a franc ütött a szüleinkbe? Nem gondolták egy percig sem, hogy ez így nem egészek fair? Nem mintha ellenkezhetnék, de azért mégis…

Beszállok a nagy autóba, amiben váratlan módon Taehyungot találom. A nem kis helyen ül, egyedül, előtte pár üveg alkohol egy jéggel teli tárolóban. Nem mondom, tetszik a látvány, de a mellkasomban mégis érzek valami szorítást. Úgy érzem, nem szabadna beszállnom, de a cuccaimat már bepakolták, meg hát bunkóság is lenne visszautasítani egy ilyen ajánlatot. Leülök a kényelmes ülésre, majd becsukom magam mögött az ajtót. Épp, hogy ezt megteszem, már neki is nyomódom, ugyanis a kis Tae ugyan annyira kielégítetlen lehet, mint én. Szó nélkül ragad meg galléromnál, nyom neki az autónak és tapasztja ajkaimra övéit. Azonnal elmélyíti mézédes, intenzív csókunkat, ami egyáltalán nincs ellenemre, sőt! Kifejezetten jól esik. Már rohadtul kívánom, csak arra tudok gondolni, mennyire meg akarom dugni. Megint olyan heves, ami nem is baj, mert a házba csak nem vihetem be, szóval a kocsiban kell lerendeznünk. Addig meg már csak lenyomok egy közepes menetet.

Erőszakosan lököm le magamról, mire háttal vágódik el az ülő alkalmatosságon, amit mi mindenre fogunk most használni, de ülésre biztosan nem. Minden féle szégyenérzet nélkül terpeszkedik nekem, kéjesen nézve szemeimbe, mire érzem, kezdi ellepni a fejem az a bizonyos köd. Úgy vetkőztetem le, miközben elindul az autó az új házam felé. Ott érintem bőrét, ahol csak tudom. Nyalogatom, szívom, majd tágítani kezdem. Ő is vetkőztet közben, majd vágyamat kezdi masszírozni, immár alsón keresztül. Francba az előjátékkal, csak csináljuk már…

Jungkook

Folyamatosan szobámat nézem, macskámmal a kezembe, ahogy a szolgálóink ezerrel pakolják a ruháimat és Skay holmiijait, hogy mihamarabb átvihessék új otthonomba… otthonunkba.

Még mindig nem akarom elhinni, hogy a szüleim ennyire keresztbe tesznek nekem.

Fejemet csóválva, hátamon pihenő hátizsákommal, indulok ki régi szobámból, hogy elindulhassak az autómig, ami elvisz a „szerelmi fészekbe”.

 Ah, nem hiszem el, hogy Jimin még örült is neki. Biztosan tervez valamit az a perverz. Nem érdekel, ha egy ágyban kéne aludnunk, ő akkor is a kanapén fog dekkolni, ha már ő a dominánsabb, ahogy mondta, viselkedjen is úgy.

Ráadásul, egy becenév? Süti? Én Süti? Inkább a Nyuszi, azt legalább olyantól hallom, akit szeretek. Nem pedig a vőlegényemtől, akitől még a hideg is kiráz.

 Bevallom, aggódom ettől az éjszaka együtt alvás dologtól. Részben, mert leköptem – igaz, véletlenül -, részben, mert gyomorszájba vágtam és részben attól, hogy hiába vagyok erős – nem vagyok hülye, tudom jól, hogy ő erősebb nálam-, Jimin simán megerőszakolhat, ha úgy tartja kedve. Reméljük, legalább annyi emberiség van benne, hogy nem tenné meg.

Fáradtan sóhajtok fel, kinyitva a kocsi ajtaját, hogy beszállhassak, kezemben még mindig az én doromboló szőrpamacsommal. Bármennyire is szeretném, nem sikerül elkerülnöm szüleimet, akik kijönnek az ajtó takarásából, ezzel megállítva cselekedetem.

Jiminék már hamarabb elmentek, mivel még Jimin hoteljéből ki kell jelentkezniük, így ő kicsit később fog megérkezni, amit cseppet sem bánok.

 – Kooki fiam, légy rendes és ne kelljen rosszat hallanunk rólad. Nem akarunk csalódni benned. – figyelmeztet anyám, miután megölel. Hát nem kedves? – Hallgass Jiminre, és mindent tegyél meg annak érdekében, hogy megkedveljen. – néz rám jelentőségteljesen.

Komolyan, miért nem írják rám, hogy dugd meg, amikor akarod? Sokkal hatásosabb, és ugyan az a lényege, amit mondani akarnak. Poén, haha, a saját szüleim akarják, hogy kurva legyek. Csak éppen van itt egy bökkenő: Én! Nem fogom hagyni, hogy az a szépfiú megdöntsön. Tudom jól, milyen. Megszerzi, aki kell neki, aztán jól otthagyja. Köszönöm, de nekem nem egy ilyen férfira van szükségem. Férfira? Miket beszélek, gyerekre. Igen, ez a tökéletes megfogalmazás.

Miután könnyes búcsút veszek szüleimtől – remélem, érezhető az irónia -, beülök a fekete kocsi hátsó ülésére, cicámat simogatva, aki elégedetten foglal helyet ölemben.

Megérkezve a házhoz, kiszállok a kocsiból, megindulva a nem épp kicsi, de nem is akkora ház felé, mint amilyen a szüleimé. A hatalmas kapun belépve meglátom a szépen rendezett kertet, amiken egy-egy helyen kövekkel lerakott sétány található, amik vagy a medencéhez vezetnek, vagy éppen a kicsi kerti tóhoz, esetleg a hatalmas erkélyhez, illetve a ház bejáratához, ahova épp tartok.

A ház kívülről bézs színű, fehér ajtókkal és ablakokkal. Egyszerűen gyönyörű.

Előveszem farzsebemből anyáméktól kapott új lakáskulcsomat, a zárba helyezve be is engedem magamat.

Belépve, egy szépen bútorozott előtért találok, jobbra, balra egy cipős szekrénnyel. Gondolom, az egyik Jiminé, a másik az enyém.

Lerakom Skayt, had nézzen ő is körbe új otthonában, míg én kezdem a balra eső első ajtó mögötti szobát, miután megszabadulok lakozott cipőmtől.

A fehér ajtó mögött egy garázst találok, ahol két autó szépen megfér egymás mellett, ám ami meglepet, hogy már ott is volt egy fekete BMW i8-as sportkocsi és egy sötétszürke BMW m3-as.

 Leesett állal figyelem a két szuper kocsit. Miért érzem úgy, hogy ezt Jimin kapta ajándékba anyuéktól? Hisz elvileg neki megvan a jogsija. Ú, de irigylem most őt. Ez nem igazság.

Fújtatva egyet nézek körbe a kocsi kulcsokat keresve, amiket meg is találok egy kulcstartón. Vajon Jimin hagyni fogja, hogy vezessem őket? Csak az utcában. Ugyanis vezetni tudok, csak jogsim nincs még. Lehet, nem ártana kissé kedvesebbnek lennem vele.

Kilépve a garázsból a szemben lévő ajtóhoz megyek, ahol megtalálom a mosószobát, egyben macskámnak az alomtálcáját. A macska ajtón könnyen tud majd közlekedni itt és a bejárati ajtón. Legalább anyuék gondoltak rá, kivételesen.

Becsukva az ajtót megindulok a nappali felé, ahol… nincsen kanapé? Minden megvan, hatalmas plazma tv, hangszóró - vagy mi a fene -, egy üvegasztal a nem létező kanapé előtt, virágokkal a szobában, a falon festményekkel. Egész szép, itt is, mint a ház nagy részében a fehér dominál, némi feketével és kékkel. DE HOL A KANAPÉ? Jó, kanapé kilőve, már csak a vendégszobába bízhatok, hogy oda száműzzem Jimint.

Még meglesem a szépen felszerelt konyhánkat, elolvasva a cetlit miszerint a bejárónőnk heti egyszer jön ránk takarítani és mosni, és kétnaponta jön friss élelem Jó, hogy én tudok főzni. Az étkező is nagyon tetszik, az egész ház meglepően világos, és a sok zöld, barátságossá teszi.

Még lent van egy fürdőszoba, mellette egy kis rész ahol Skay játékai és alvóhelye van – a tálját a konyhában már láttam, így nem aggódok. Kiscicám boldogan foglal helyét hatalmas mászókáján, elégedetten dörgölőzve fekhelyéhez. Úgy látom, nem csak nekem tetszik az új otthonunk.

Felmegyek az emeletre, ahol találok még egy fürdőszobát, egy dolgozó szobát, két vendégszobát, amik halványbarna színűek és gyönyörűen be van rendezve, szekrényekkel, íróasztalokkal, kisebb tévével, alvásra nem alkalmas fotellel… és matrac nélküli ágyakkal.

Komolyan falba verem a fejem. A szülők nagyon agyafúrtak, még a véletlenre se bízzák, nehogy külön aludjunk. Elindulok az utolsó ajtóhoz, ahol felteszem, szobánk áll. Az ajtón meglátok egy cetlit miszerint a matracok és a kanapé is csak holnap jönnek. Remek. Letépve a cetlit elindulok be az ajtón.

Oké, már most imádom! Itt a kék dominál, némi feketével. A szobában található egy háromszemélyes francia ágy – amibe persze van matrac, sőt, meg is van vetve -, kétszemélyes fotel, előtte egy plazma tv, festmények, virágok, egy erkély, éjjeli szekrények és két ajtó.

A bal oldali egy gardróbba nyílik, ahol már pár ruha megtalálható. Bal oldalt az én ízlésemnek megfelelő ruhadarabokat találok, míg jobb oldalon olyan tipikus Jimineseket. Bár még a cuccaink nincsenek itt – elvileg csak holnap jönnek meg az én ruháim és egyéb holmiijaim, Jimin meg hozza a bőröndjeit, majd Amerikából jön a többi. De kedves anyáéktól, hogy néhány ruhát előre átszállítottak, illetve vettek. Némi ékszert is találok a tükrök melletti szekrényeken.

A másik ajtó mögött egy jól felszerelt, hatalmas fürdőszoba, két csappal, egy vécével, egy hatalmas tükörrel, szemetessel – amibe ki is dobom az eddig tartogatott cetlit -, még fogkefék és fogkrém is van. Nem beszélve a tusfürdőről és a törölközőkről. Egy szennyes kosár, egy kétszemélyes zuhanyzó – nem, minek is egy, adjunk bele mindent -, és az én nagy örömömre, egy hatalmas kád. Imádok kádban fürödni.

Kis ablakok engednek be megfelelő mennyiségű fényt, hogy az ember kellemesen érezze magát, míg relaxál.

Ki is használom a lehetőséget, hogy Jimin még nincs itt, gyorsan kiválasztom, a szürke fogkefét, megmosom a fogamat, majd megengedek magamnak egy kád forró vizet, míg átrohanok egy vörös pólóért, alsóért és kivételesen egy sortért, amibe aludni fogok. Esküszöm, hogy nem érdekel, ha nincs más lehetőség, Jimin a földön alszik… bár, biztos megsajnálnám, hála az érzékeny szívemnek.

Eddig hátamon pihenő táskámat az ágy bal oldala mellé teszem előhalászva töltőmet, fel is teszem telefonomat, nehogy teljesen lemerüljön. Fehér mobilomat az éjjeli szekrényen hagyom, pizsamámat az ágyra dobva, indulok meg a fürdőszobába, becsukva magam mögött az ajtót. Nem zárom be, hisz úgyis később jön, így felesleges.

Leveszem, kényelmetlen öltönyöm, majd meglazítva nyakkendőmet, attól is megválva vetkőzöm tovább. Levetett ruhadarabjaimat a kosárba dobom, hogy aztán kényelmesen elmerüljek a jó meleg vízben.

Jimin

Kiérve a hideg, friss levegőre, egyszerre érzem magam frissnek és üdének, közben szétfagyok ettől a kevés kinti foktól. Nem semmi, két menetet is lenyomtunk a hátsó ülésen. Először szimplán csak megdugtam, utána gyakorlatilag meglovagolt. Volt benne energia, az biztos. Visszanézve a tökéletesen kielégített, még mindig meztelen Taehyungra, lágyan elmosolyodom. Ez a srác nekem lett teremtve. Ő is rám néz, perverzen elmosolyodik, majd becsukja az ajtót. Gondolom, öltözködik. Megvárom, míg a pakoló emberek beviszik a cuccaimat, majd a sofőrnek megmondom, hogy vigye haza Tae-t. Mind a ketten ki vagyunk melegedve, és mégiscsak hideg van, nem szeretném, ha megfázna. Azért én sem vagyok egy szívtelen rohadék.

Belépve a –hűha de rohadt szép- házba, magamban konstatálom, hogy itt azért el lehet éldegélni. Tetszenek a színek, a képek a falakon, a berendezés… bár elég furcsa, hogy nincs kanapé. Hirtelen ötlettől vezérelve nézek be minden szobába, hogy sejtésem beigazolhassam: matracok nincsenek egyik ágyon sem. Hát ez nagyszerű. A szüleink is így házasodtak össze? Hatásos. Még jó, hogy nem hoztam be Taehyungot. Bár, a konyhapult is elég hívogató lenne.

Az emeleten az utolsó ajtó felé veszem az irányt. A többibe benézni már nincs is erőm. Nyilvánvaló, hogy az lesz Jungkookkal a közös szobánk. Én ma már csak aludni akarok. Ha neki nem tetszik, hogy ez egy ágyban fog történni, sajnálom, aludjon a földön, vagy menjen át a fiúkájához.

Belépve a szobába, az egyik ajtó mögül hangokat hallok. Mivel elég egyértelműen csak egy személy tartózkodhat bent, széles vigyorra húzom ajkaim, és közelebb lépve az ajtó kilincsére emelem a kezem. A terv konkrétan az, hogy benyitok és megijesztem, de alapjáraton én is nagyon ijedős vagyok, szóval nem kéne rosszul elsülnie. Az esetleges elbaltázás elkerülése végett, halkan és óvatosan nyitom ki a falapot, bekukucskálva rajta.

A látványtól olyan kerekre nyílnak a szemeim, hogy félő, elpattan bennük egy ér. A teljesen meztelen Jeon Jungkook áll nekem háttal, és a tükörben igazgatja a haját. Az állam már a földön keresném, de jobban leköt a tökéletes, tejfehér bőre, mely alatt iszonyatosan szexi izomzat bújik meg, amit az öltöny nem kifejezetten mutat. Tökéletes alakja remekül kiemeli formás fenekét, amibe legszívesebben beleharapnék, olyan rohadt jól néz ki. Egyik fiú szeretőm sem nézett ki ilyen izgatóan, és a felsőteste, amit a tükörben látok… vajon mennyit dolgozhatott azokon a gyönyörű kockáin? Ha Taehyung nem elégített volna ki alig negyed órával ezelőtt, most azonnal leteperném ezt a gyönyörűséget a padlóra és tenném magamévá. Ébenfekete, fehér bőrét kiemelő haja mögül sötét íriszeivel pillant felém, mire mindketten kővé dermedünk. Látom, ahogy a tekintetében elborul valami, majd hirtelen meg is fordul, mire elém tárul… hát igen, a látványa elölről. Eddig nemigen izgultam rá vagy néztem meg más férfiak szerszámait, na de… aszta. Ezen a srácon minden tökéletes.

Felocsúdva a döbbenetes látványtól, hajít felém egy tusfürdőt, hangos sikítozásba kezdve. Bevágom az ajtót magam előtt, majd kintről bezárom a kulccsal, ami lehet, nem a legjobb ötlet, de most mi mást tehetnék? Ha utánam jön, kinyír. De mit tegyek, nem bántam meg. Az ajtónak dőlve csúszok le a földig, nyugtatva magam. Eddig egy meztelen test látványára sem reagáltam így, ő miért lenne más? Mert tudom, hogy ő lesz a férjem? Ez borzasztó.

Érzem, ahogy elvörösödöm, mégis olyan hideg fut át rajtam, hogy beleremegek. Beleégett a fejembe meztelen teste látványa, ha akarnám, sem tudnám elfelejteni. Kész, most már elkerülhetetlen, hogy megszerezzem magamnak.

Pár perc magamban kuporgás után a csendben, szinte álló helyzetbe ugrom, ahogy eszeveszetten kopogtat az ajtón.

-         Park kibaszott Jimin! Azonnal nyisd ki ezt a rohadt ajtót, beverem a képed te perverz állat! – na, ezek után pláne, ki fogom nyitni. Én vagyok az erősebb, de az indulatok és az adrenalin még fordíthat ezen az állapoton.

-         Majd, ha lenyugodtál, Süti. – kuncogok magamban egyet. Hallom, ahogy morog és sétálgat a csempézett padlón. Még kicsit meg vagyok lepődve, de már nem annyira, hogy ne tudnék így viccelődni vele.

-         Jó, de akkor legalább ruhát adj be. Gondolom, észrevetted, hogy itt csak ebben az ágyban lehet aludni, szóval vagy alszol a földön, vagy átmegyek Sugához. – Suga? Biztos ő a barátja. Várjunk… nincs nála ruha… azaz, nincs rajta ruha… Hát, ez a nap egyre jobb.

-         Oké, várj egy kicsit. – óvatosan, sunyi mosollyal az arcomon nyitom ki az ajtót, betekintve rajta, amin egy igen bosszús, kivörösödött Jungkookkal találom szemben magam, villámokat szóró tekintettel, csípőre tett kezekkel… egy szál derékra kötött törülközőben. Kapva az alkalmon, megragadom csuklóját, majd nagy hévvel rántom be a szobába, egyenesen az ágyra lökve. Ezzel egyidejűleg vágom be az ajtót és lépek elé. Döbbenten próbálja takargatni magát, ami nem nagyon megy, de nem is kell. Ugyan, már ki vagyok elégítve, nem tervezek vele semmi komolyabbat. Még párkapcsolata van, nem vagyunk házasok, utál engem. Nincs jogom semmit sem tenni vele, és nem is szeretnék, egyelőre. Látom, hogy felül, majd rohanna ki, de elkapva csuklóit döntöm vissza az ágyra, leszorítva kezeit. Komoly arccal nézek szemeibe, amiben most már düh helyett kétségbeesést és megbánást látok. Komolyan kinézi belőlem, hogy bántani tudnám?

-         Mi a fenét csinálsz? Engedj el! – kezdi el rángatni magát, mire a törülköző meglazul. Megdermed, mozdulni sem mer, nehogy az egyetlen takarásra alkalmas tárgy is kikerüljön a képből.

-         Nyugi már, nem csinálok semmit. – nézek rá, őszinte bánattal. Oké, nem ismerjük egymást régóta, de elég rossz érzés, hogy ilyennek könyvelt el magában. Ideje változtatni ezen. – Csak el szeretném mondani, hogy nem kellene így szégyenkezned. Mind a ketten férfiak vagyunk, ráadásul, össze is fogunk házasodni. Elkerülhetetlen, hogy lássunk egyet s mást. – nézek rá komolyan, mire a csodálkozástól elnyílnak dús, vörös ajkai. Úristen, ezen a srácon minden gyönyörű. – Te is láttál engem félmeztelenül, valószínűnek tartom, hogy többet is fogsz látni, előbb utóbb. Szerintem nyugodj meg, és fogadd el, hogy már egy házban kell élnünk, valószínűleg nagyon sokáig. Ne viszonyulj már hozzám úgy, mintha egy perverz szörnyeteg lennék. Nekem is vannak érzéseim. – elengedem a csuklóit, azzal a lendülettel mászva le róla. A szekrényből előkapok egy előre odakészített pizsamát, majd a fürdőszoba felé veszem az irányt. Az ajtóban megállva még visszapillantok Jungkookra, aki nagy szemekkel néz maga elé. – Ha ennyire zavar, hogy csak egy ágy van, nyugodtan menj át a barátodhoz. Nekem nincs hova mennem, szóval én mindenképp itt alszom ma este, ebben az ágyban. Veled, vagy nélküled. – ezzel be is megyek a fürdőszobába, becsukva magam mögött az ajtót.

Levetkőzöm, majd beállok a zuhanyfülkébe. Remélem, végre megérti, hogy érzek. Megeresztve a kellemes, meleg vizet, lemosom magamról a nap koszait, ami nagyon jó érzéssel tölt el. Ma már leköptek, valamint kétszer is szexeltem, szóval eléggé leizzadtam. Kellett már ez a fürdés.

Felvéve a fekete bokszeremet, a szürke pizsama felsőmet és hozzá illő vékony, lenge nadrágomat, megmosom a fogam és vissza is megyek a szobánkba. Nem számítok rá, hogy még itt legyen. Bizonyára kapott az alkalmon és már rohant is ehhez a Sugához. Benyitva a szobába, majdhogynem szívrohamot kapok, mivel az ágyban egy vörös pizsamába bújt Kookkal találom szembe magam. Mi a franc?

-         Hát te? – kérdezem kikerekedett szemekkel, mire Jungkook csak megrántva a vállait mered vissza rám. Szerintem őt is meglepi, hogy még itt van.

-         Fáradt vagyok, csak feküdjünk le gyorsan aludni, mielőtt megbánom ezt az egészet. – rázza meg a fejét, lehunyva pilláit. Kicsit sokkosan nézek rá, de végül a fáradtság győz.

Az ágy mellé lépve emelem meg a takarót, majd bebújva a meglepően kényelmes –rugós!!!- ágyba, mellé fekszem. Ő is ledől, lekapcsolva a lámpát, felém fordulva. Egy pár pillanatig nézzük egymást a sötétben. Észre sem veszem, mióta bámuljuk egymást, mivel eléggé leköt csillogó szempárja, amiben egyszerűen el lehet veszni. Egyszerűen gyönyörű, akárhonnan nézem. Végül realizáljuk, hogy mit csinálunk. Szinte egyszerre fordulunk a másik irányba, jobban magunkra húzva a takarót.

-         Nem fog kiakadni a barátod? – kérdezem kissé félve, mivel azért nem szeretném, ha miattam menne tropára a párkapcsolata. De hát, az már valószínűleg halálra van ítélve ezzel a házassággal.

-         Ez még nem számít megcsalásnak. Remélem. – mondja, majd hangos sóhaj hagyja el ajkait.

-         Ne aggódj, nem számít annak. Jó éjt. – hunyom le pilláim, mivel tényleg fáradt vagyok. Nincs kedvem beszélgetni, inkább csak emésztgetem, hogy jó huszonnégy órával ezelőtt, én még a repülőgépemen ültem, mit sem sejtve. Ebbe rossz belegondolni is.

-         Jó éjt. – hallom meg magam mögül a bizonytalan hangját, mire egy lágy mosolyt eresztek meg. Ő is úgy le lehet sokkolva, mint most én. És így nyom el az álom. Elmerengve azon, mi vár ránk, a közös jövőnkben ezután.