Sokat kérsz - 23.rész

Hallihó. Tudjuk, sajnos lassan hozzuk a részeket, de mind a kettőnknek rengeteg dolga van, tanulás, nekem munka is mellette. Sajnos ez most ilyen, de nagyon igyekszünk mi. Kérlek várjatok ránk. Ha ez az időszak lemegy ismét gyorsabban lesznek részek. Addig is jó olvasást <3

Yume Nissy írja Jimint
Én (Zsuzsi~) írom Jungkookot

Jungkook

Mélyet sóhajtva fordítom el ajtónk zárában a kulcsot, majd megfordulva Jiminhez lépek, s mellkasa köré vezetve kezeimet, bújok oda hozzá, míg ő automatikusan derekamra vezeti kezeit és szorosabban húz magához. Fejem erős mellkasára fektetem, ő pedig nyakhajlatomba fúrja fejét, így állunk csendben, a hallban. Mindkettőnknek kell ez úgy érzem, hisz elég érzelem dús időszakok vannak a hátunk mögött. Tae volt a hab a tortán, ha lehet így fogalmaznom.

– Szegény. – szólalok meg végül kissé elhúzódva tőle. Jimin érdeklődve húzza fel jobb, szépen ívelt szemöldökét, míg én nyaka köré vezetem egyik karomat, a másikat továbbra is mellkasán pihentetem.

– Igen… - puszil hajamba, mire akaratlanul hunyom le szememet a kellemes érzésre. - Akartam is kérdezni, hogyan lettetek ti ilyen jóban? Mikor lejöttem azt hittem, egyikkőtöket holtan találom. – motyogja hajamba, folyamatosan szorosan tartva. Halkan felkuncogok kijelentésére, majd kibújok ölelő karjaiból. Elég vicces fejet is vágott mikor lejött az már egyszer biztos.

- Őszintén, az elején tényleg képes lettem volna megfojtani, de mikor fent úgy kikészült megsajnáltam, gondoltam, ha elmondom neki az én történetem Sugával, valamelyest megtudjuk beszélni ezt a helyzetet. – mondom, folyamatosan szemeibe nézve. Látszik rajta, hogy sajnálja Taehyungot és azt, hogy ő maga ilyen vak volt és ezzel végtelen fájdalmat okozott a fiúnak. – Ja meg elmondtam, hogy első nap hasba könyököltelek és leköptelek vízzel. – kuncogok fel, mire összeráncolja homlokát és már nyitja száját, hogy kifejezze nemtetszését, de én gyorsan szájára hajolok, s lágy csókba invitálom, amit készségesen viszonoz. Lágyan masszírozzuk egymás párnáit, míg ő szép lassan átveszi az irányítást, s elmélyíti az egyre szenvedélyesebb csókunkat. – Szeretlek. – válok el tőle, hogy két csók között elmondhassam.

– Én is. – hajol ajkaimra újra. -  Nagyon… nagyon… - sóhajtja csókok sokasága között, mit mosolyogva fogadok. Gyorsít csókjaival, mit megkuncogok majd egyre gyorsabb és apróbb puszikkal hint először párnáimra onnan tér át arcomra, amit tényleg nem bírok ki, hogy ne kuncogjak meg, s fejemet oldalra is fordítom, így viszont kutakodó ajkai nyakamra találnak, és ott ajándékoz meg érzéki csókokkal.

Meghittségünknek gyomra korgása vet véget, amit megnevetek, míg ő kissé elpirul. Elhúzódva tőle fonom össze ismételten ujjainkat, hogy magam után húzva a konyhába léphessünk. Mivel még nem ettünk reggelit, gyorsan összedobok magunknak egy-egy szendvicset, amit gyümölcslével tálalok. Még kiscicámat is megetettem, mielőtt leülnék Jimin mellé, aki már pusztítja is egészséges reggeliét, hisz figyelek diétájára, hiába tartom hülyeségnek hisz ez egy félisten…. Végig beszélgetjük a reggelit jelentéktelen dolgokról, én például egy felsőről áradozok, amit már több hete kinéztem, de nem jutottam még el megvenni, míg ő Amerikáról mesél pár dolgot. Miután közösen elpakolunk, megbeszéljük, hogy berakunk egy filmet, és pihenünk egy kicsit végre csak kettesben… Illetve hármasban, hisz kiscicám azonnal felugrik ölembe, amiért Jimin gyilkos pillantásokat lövell szeretett éhes kiscicám felé. Magamba jót röhögök, hisz így Jimint szó szerint kitúrja, mivel valljuk be, ha az állat az ölben van, a mi kényelmünk megszűnik és csak az számít, hogy ő boldog legyen.

Természetesen megesik szívem, gyilkosságra készülő vőlegényemen, vagy szimplán nem akarom, hogy kiscicám félelmetes élmény érje, így felkapom fehér bundájú, doromboló szőrpárnámat és Jiminhez mászva ülök lábai közé kissé elfeküdve izmos mellkasának támasztva hátam, lábamra fektetve Skayt, aki boldogan marad egy helyben. Lehet ő is érzi Jiminnel nem érdemes újat húzni és inkább örül annak, hogy nem teszi ki a szűrét a kertbe… Bár ahhoz nekem is lenne egy-két szavam.

Jimin is eldől, így én kényelmesebben ráfekszem élvezve ujjai lágy cirógatását, mik derekamat érik. Olyan jó, hogy most ilyen nyugodt a hangulat. Végre csak kettesben, az eddigi feszélyezett környezett teljesen eltűnt kettőnk között és szeretnék végre egy közös nyugodt napot.

– Jimin. – szólalok meg egy kis idő eltelte után, mire jobban magához húz, de továbbra is a filmnek szenteli figyelmét.

– Hm?

 – Kimegyünk medencézni? Olyan jó meleg van. – döntöm hátra fejemet, hogy láttassam is. Erre már rám szegezi tekintetét, úgy húzza fel szépen ívelt jobb szemöldökét, s szemei esküdni mernék, mintha mosolyognának.

– Ugyan úgy, mint múltkor? Alig akartál bejönni. – röhög fel, míg én elhúzom a számat, és kissé belekönyökölök hasába, de úgy hogy azért ne fájjon neki, mint megismerkedésünk napján.

– Nem, most már melegebb a víz is meg az idő is, belemásznék. – fordulok vissza kissé sértetten. – És amúgy valld be, hogy élvezted, ahogy az öledbe másztam. – pufogok felfújt arccal, magam elé nézve.

Jimin

-      Igen, kifejezetten. – nyalom meg ajkaimat az emlékre, amikor egy szál fürdőgatyában úgy szorított magához melegedést keresve, mintha az élete függne tőle. Talán az első olyan alkalom volt, amikor nem megdugni akartam a formás kis seggét, hanem csak közel akartam tudni őt magamhoz.

-      Hát, akkor ismételjük meg. – tornázza fel magát, és elindul a lépcső felé. – Nem jössz? – kacsint rám pajzánul, én meg perverzen elvigyorodom. Legutóbb rányitottam, amikor öltözött, akkor pedig konkrétan kidobott a szobából, most meg még be is invitál, hogy öltözzünk együtt. Változnak az idők.

Felérve a szobába, Kook elvörösödve veszi elő a fürdőgatyáinkat, majd valamivel szégyenlősebben, mégis izgatottan kezd el vetkőzni előttem. Én csak mereven állva –nem rosszra gondolni-, szemérmetlenül mustrálom, míg alsóig nem vetkőzik, de ekkor perverz gondolatmenetemből kirántva kérdi meg, én nem vetkőzöm-e.

-      Majd csak utánad, édes. – nyalom meg ajkaim látványosan, egy hangos, erotikus sóhajt is eleresztve, csak hogy még jobban zavarba hozzam. – De ha nem akarsz magadtól, én is levehetem rólad. De akkor nem kerül rád fürdőnadrág. – kacsintok felé, látványosan végigvezetve tekintetem egész testén, mire, ha lehet, csak még jobban elvörösödik. Komolyan azt hitte, csak kussban öltözve figyelembe se veszem, hogy mellettem meztelenre vetkőzik?

-      Ne, nem kell… - szégyenlősödik el, majd az ágyról felkapva a fürdőgatyámat hozzám is vágja. – De én csak akkor folytatom, ha te is… levetkőzöl. – csillan meg tekintetében valami perverz fény, ami épp elég ahhoz, hogy megérezzem… ha én most leveszem mindenem, nem leszek valami lankatag.

-      Ó? Szóval csak azért hívtál be, hogy láthass engem pucéran? – húzogatom szemöldököm, mire ő lesüti szemeit egy pillanatra, de szinte azonnal ki is nyitja, nehogy lemaradjon akár egy mozzanatomról is. – Akkor, azt hiszem, nincs mit tenni. – vigyorodom el, majd ledobva az ágyra a kezemben tartott nadrágot, lassan vetkőzni kezdek. Először a felsőm, majd a nadrágom kerül le rólam, de én nem állok meg itt, mint Süti. Látom szemeiben, hogy mennyire kíván. Szinte imádkozik, könyörög, hogy vegyem le az alsómat, amit készségesen meg is teszek neki. Szemérmetlenül húzom le az utolsó, zavaró ruhadarabot, így elővillan meredező férfiasságom, amit csak tágra nyílt szemekkel, kiszáradt szájjal néz. Nem is néz, bámul, de hiába dob rohadt nagyot az egómon és mosolyogtat meg reakciója, gyorsan magamra kapom a fürdőnadrágot, ezzel egy csalódott ciccenést kiváltva belőle. – Hé, hova ez a csalódottság? Fogod még látni, amennyit csak akarod. – villantom meg tejfehér fogaimat, csípőre tett kezekkel. Ő csak fülig vörösödve próbálja kerülni a tekintetem, de az istenért sem kezdene vetkőzni. – Na? Nem öltözöl át? – nyalom meg ajkaim, ahogy akaratlanul is felidézem merevedésének látványát. – Nekem is kijár az élvezet, Sütikém. Félsz, hogy nem izgatna fel a látványod? – kuncogok, próbálva húzni az agyát, hogy végre levetkőzzön nekem.

-      Hogy mondod? – sandít felém hunyorítva. – Már égnek mered a farkad, és azt mondod, nem vagyok elég vonzó? – harapja be ajkait pajzánul. Reakciójára ajkait kezdem bámulni, ahogy fogai kínozzák a vörösen duzzadó húst, mire én is kezdek kiszáradni. Hogy én mennyire felfalom, ha ezt így folytatja…

-      Hát, még nem állok annyira… - vezetem vissza szemeibe tekintetem, kihívóan meredve rá.

-      Még… - villantja meg ő is fogait egy fölényes mosoly kíséretében, majd valahol elhagyva szégyenlősségét, határozottan rántja le magáról a fekete boxerét. Én csak elkerekedett szemekkel, zavartalanul szemezek enyhén merev tagjával, amit most legszívesebben… Ahj, mikre gondolok.

Mielőtt bármi történne, kuncogva magára kapja a fürdőnadrágot, majd kezemet megfogva indul ki az ajtón, le a lépcsőn, majd átlépve az udvar ajtaján, a medencéhez lép. Én szinte azonnal belemászva nyakig merülök benne, de ő csak szép lassan, szokva a víz hőmérsékletét – ami valóban melegebb, mint a múltkor, bár akkor is elég meleg volt – merül el benne, szinte azonnal hozzám úszva, ölembe ülve. Most nem didereg, ajkai sem lilulnak, szemei viszont csillogva merednek enyéimbe, míg nyakamat átkarolva hajol hozzám közelebb. Derekát átkarolva simogatom gyengéden a víz alatt, élvezve leheletének simogató fuvallatát arcomon, gyönyörködve vonásaiban. Minél többet nézem, annál szebbnek látom, komolyan.

-      Én nem bánom, hogy összeházasodunk. – mondom ki az eddig bennem motoszkáló gondolatot, amit nem közöltem még vele elégszer. – Tudom, hogy nincs más választásunk, de boldog vagyok, hogy téged veszlek el, és nem mást. – mondom ki őszintén, személyiségemet meghazudtolva szerelmes tekintettel. Basszus, mennyire megváltoztatnak az újfajta érzelmek. Kook elmosolyodva néz hasonló tekintettel vissza rám, halványan elrózsaszínesedett arccal.

-      Én is. – sóhajt, nyakamba fúrva arcát, ami a zavarától egyre forróbb. – Nem ismerlek régóta, de olyan érzésem van, hogy neked bármit elmondhatok, veled bármit megbeszélhetek… Veled bármit megtehetek. – búgja erotikusan fülembe, amitől megremegek egy sóhaj kíséretében. Hát, én is megtennék vele sok mindent.

-      Ne haragudj, hogy megint felhozom őt, de… - kezdek bele bizonytalanul, mert nem vagyok benne biztos, hogy erről beszélnünk kellene-e egyáltalán. – Nincs egy ismerősöd, akit összehozhatnánk Taehyunggal? – sandítok felé, mire felegyenesedik, elmerülve gondolataiban.

-      Ezen már én is gondolkodtam. – vallja be, ami meglep egy kicsit. – Vagy legalábbis átfutott az agyamon. Én semmiképp sem adlak neki vissza… - harapja be megint alsó ajkát rám pillantva, amitől perverz mosoly fut arcomra. – De nem tudok mást, aki elvonhatná rólad a figyelmét. Neked?

-      Nincs. – sóhajtok. – Közös baráti körünk van, ha lenne is valaki, tudnék róla. – sóhajtok fel keserűen. – Ettől csak még nagyobb bűntudatom van tőle.

-      Hát, lényegében a te hibád. – kezd el kioktatni, de arckifejezésemet látva inkább áttér másik témára. – Így viszont nem lehet a tanúd. Hoseoknak meg miattam lenne kellemetlen. – hajtja le fejét, ahogy felidézi magában, mit tett vele Yoongi. – Nekem ott van egy barátom, aki lehetne a tanúm. Neked van olyan haverod, vagy rokonod, akire szívesen bíznád ezt a felelősséget?

-      Hát, nem is tudom… - vallom be őszintén. – A barátaim nagy része túl komolytalan, még ha egyetemisták is… De van egy unokatesóm, őt lehet megkérem.

-      Te egyetemistákkal barátkozol? – csodálkozik el egy pillanatra, ami eléggé meglep, míg le nem esik… Mi szinte egyáltalán nem is tudunk semmit egymásról. Hány éves is? Mikor van a szülinapja? Mi a kedvenc színe, állata, étele, filmje… Semmit sem tudok róla.

-      Persze, hiszen egyetemista vagyok. – csapom homlokon magam fejben, mert ahelyett, hogy kezdetben megpróbáltuk volna megismerni egymást, csak vitáztunk.

-      Ó, értem. – döbben le egy pillanatra. – Mondjuk gondoltam, hogy idősebb vagy… Én végzős vagyok egy gimiben. – szomorodik el egy pillanat alatt. Neki is biztos átfutott az agyán, ami nekem is.

-      Igen, éreztem. – mosolygok el gyengéden, próbálva átragasztani rá a jókedvem. – Mi lenne, ha végre bemutatkoznánk egymásnak? – simítok végig oldalán, mire kíváncsian pillant íriszeimbe. Istenem, rohadt aranyos! – Park Jimin, 21 éves, egyetemista. – nyújtom felé jobb kezem, mintha csak most találkoznánk először. – Szeretem a virslis omlettet, a zsiráfokat, gazdag vagyok, jóképű, igazi hal Jeon Jungkook hálójában. – kacsintok rá, mire kuncogva megfogja kezem, viszonozva a gesztusomat.

-      Jeon Jungkook, 19 éves, végzős gimnazista. – rázza meg kezem, levakarhatatlan mosollyal az arcán. – Szeretek főzni, imádom az állatokat, és én vagyok a legjobb horgász a világon. – borul nyakamba kacagva, én pedig rázkódó vállal karolom át derekát, jobban magamhoz húzva. Itt az ideje, hogy megismerjem a fiút, akit szeretek, és akivel össze fogok házasodni a közeljövőben.

Jungkook

            Nyakába kuncogva bújok hozzá még közelebb, míg kezeivel szorosabban fon magához. Fura érzés ez a fajta biztonságérzet melyet ölelő karja nyújt. Olyan, mintha mindentől meg tudna óvni a világon és szerintem képes is rá. Mivel mindketten röhejesnek tartjuk, hogy alig tudunk a másikról valamit, úgy döntünk itt a remek alkalom ezek megosztására, hisz valljuk be; eddig sem magunkról beszéltünk, egyáltalán, ha beszéltünk… Most viszont mindent kitárgyalunk, kezdve a születésnapokkal, kedvenc ételek, színek és még sorolhatnám. Szó szerint mindent kitárgyalunk a medencében, míg Jimin a kialakított részre ülve tart ölében. Jó így beszélgetni, többet megtudni a másikról, ám mire realizáljuk mennyit is beszélünk, már jócskán lemegy a nap és az óra is már ötöt mutat.

– Jimin gyere, öltözzünk vissza és utána együnk valamit, mert éhen halok. – törölközöm meg, míg Jimin dereka köré tekeri a fehér anyagot, ám szemeit rajtam tartja, már jól ismert perverz mosolyát felém villantva.

         – Ah, Süti, ha éhes vagy, én megetetlek. – nyalja meg ajkait, közelebb lépve hozzám. Nem hazudok, ha azt mondom, látni lehet tekintetében, miket is tenne velem… Hát nem igazán ellenkeznék, az tuti. Én is elmosolyodom, s közelebb lépve hozzá nyomok egy csókot finom párnáira.

         – Hidd el, nem lenne ellenemre, de most komolyan éhes vagyok. – lépek el tőle, míg megindulunk szobánk felé, kezemet hasamra is téve, mi éppen akkor kordul meg. – De kaja után… - húzom sejtelmes mosolyra ajkaimat felé pillantva sokat sejtetően, mit Jimin boldog mosollyal fogad, s ép hogy felérünk a lépcsőn, mögém lép és nyúl is derekam után, hogy magához húzzon. Izmos mellkasának ütközik hátam, fejét nyakhajlatomba fúrja, így lehel rá lágy csókokat.

– Hidd… el. –morogja két csók között, míg én fejemet oldalra döntöm, hogy jobban hozzám férhessen. Kezeimet is övéire teszem, s csak élvezem forró már-már perzselő leheletét bőrömön. – Nincs annál nagyobb vágyam, minthogy itt… - vezeti le szép lassan ujjait férfiasságomra, melyre rá is simít, én pedig akaratom ellenére sóhajtok fel mind az érzésre, mind Jimin elmélyült, vágytól fűtött hangjára, melytől szerintem minden ember képes lenne neki széttenni lábait, hát még én! Gondolataimból ismét hangja ránt ki és egy kutakodó keze, mi most fenekem felé indul meg. – És itt. – harap fülcimpámba, míg nadrágon keresztül is, fenekem két partja közt végigsimít, ezzel elérve, hogy minden vérem egy irányba kezdjen száguldani. – Kényeztethesselek.

Be kell harapnom alsó ajkamat, hisz fantáziámra sose panaszkodhattam, így sajnos túlságosan is élénken vetül elém kimondott szavainak képe. Sajnálatomra, viszont egy gyors puszit lehelve arcomra megy is tovább, engem otthagyva egy jó kis púppal nadrágomban. Eskü, hogy direkt csinálja. Tuti azt akarja, hogy rá vessem magam. Viszont, ha az bekövetkezik, nem köszöni meg…

        

Frusztráltan szusszantva indulok meg én is követve a valószínűleg kurvára elégedett vőlegényemet. Belépve a szobába, Jimint nem látom, sehol, de meghallom a zuhany jellegzetes hangját, így én inkább kiveszek szekrényemből pár ruhát, amit még estére magamra aggatok, majd fürdés után. Lehajítom őket az ágyra, és ülnék is le, hogy megszabadulhassak vizes alsómtól, mikor is éjjeli szekrényemen pihenő telefonom megcsörren. Oda kapva a fejemet állok fel kissé morogva, hogy ugyan ki keres, de mikor megpillantom a kiírt szöveget, minden világossá válik és akaratlanul is elmosolyodom.

– Szia, Anya! – szólok bele, miután felveszem és fülemhez teszem a készüléket.

- Szia, kisfiam. – hallom meg lágy, kedves hangját, ami azért hiányzik, hiába mászok fel a falra tőle, ha éppen elkapja az öt perc.

– Hogy vagy? Minden rendben? – kérdi kedvesen, mit megmosolygok.

– Igen, persze. – mondom boldogan.

– A hangodon is hallani, szívem. Ennek örülök, az elején aggódtam. – motyogja. Tudom, hisz van szíve az én anyukámnak, csak csupán jól rejtegeti. Fontos neki, hogy boldog legyek és ez melengeti a szívemet. – Jimin? Jobban van? Az arca? Jól bánik veled? – kérdezősködik, mire csak igenlően válaszolok, és mivel még bent fürdik, úgy döntök, mesélek egy kicsit anyukámnak. Boldogan hallgat végig, olykor-olykor belekérdezve sztorimba, míg én törölközőmet elterítem ágyunkon és arra vetem magamat, hogy ne legyen vizes fekvő helyünk.

– Szóval nagyon örülök neki, hogy ő vesz el…- fejezem be mondandómat, halovány mosollyal ajkaimon, szerelmesen nézve a fürdő iránya felé, ahol tartózkodik.

– Ezt örömmel hallom, viszont szívem azért is hívtalak, hogy az esküvőt elkezdtük szervezni. – mondja, mit én felhúzott szemöldökkel hallgatok végig. – Helyszín, időpont és ehhez hasonló dolgok mind megvannak, de össze kéne írnotok, hogy kit akartok vendégnek így baráti körből, nehogy kihagyjunk valakit. Kellenek a tanúk is, na meg a gyűrűk. El kéne menetek választani, mert azt én se és Jimin anyukája se szeretné, mert az örökre szól és a tietek lesz. – haloványan bólintok és őszintén kicsit be is lelkesedem, ezek hallatán hisz már két hét múlva lesz az esküvőnk.

– Jojó, beszélek Jiminnel. – motyogom, kissé bele pirulva.

– Jól van szívem. Amúgy tudod, milyen lelkes vagyok az esküvőkkel kapcsolatban, de ez a tiéd, ha akarod, elküldök mindent, hogy át tudd nézni. Mindenből van három lehetőség, választhatsz virágot, esküvői meghívót, tortát. És hát mivel te leszel a mennyasszony… - itt elhalkul egy kicsit, mire én elég érdekesen nézhetek magam elé, hisz nem hittem, hogy ezt anyám szájából hallom majd. – Legalább is ezt a következtetést szűrtük le, elmegyünk szmoking próbára. – szinte látom, ahogy felcsillannak szemei, én meg kissé értetlenül nézek.

– De anya. Jiminnek miért nem kell?

 – Ó, neki megvan, hisz ő feketében lesz, de neked keresni kell egy szép, fehér szettet. – ja, nem, még most sem értem. – És a nászéjszakára is kereshetünk valami szexi ruhát. Esetleg valami vadító combfixet.  – jesszus, ezt az anyám mondta? Még a perverzséget is kihallom hangjából, az én fejem meg ég, mint a vörös pipacs. Hitetlenül pislogok magam elé, lelkes ecsetelésest hallgatva.

– Anyaaa… Nem kell szexi ruha, se combfix a nászéjszaká…- sipítozom égő fejjel, és észre se veszem, hogy Jimin az ajtóban állva néz engem, elég perverz fejjel és elégedett vigyorral. Ó baszki…

Jimin

Ahogy elzárom a vizet, Kook hangját hallom meg a szobából, ahogy beszélget valakivel, minden bizonnyal telefonon. Első gondolatom, hogy a barátját kéri fel tanúnak, de persze valamelyik szülője is simán lehet, vagy téves hívás, vagy ki tudja, így mihamarabb a derekamra tekerek egy törülközőt, hogy kilépve a szobából megtudjam, kivel beszélget éppen Jungkook. Az elhangzott mondat viszont mindent elárul.

-      Biztos nem? Pedig lehet, nem sül el az ágyú, ha nincs rajtad combfix. – kuncogok fel, olyan hangosan beszélve, hogy még az is biztosan meghallja, aki a telefon másik oldalán van. – Ha már itt tartunk, én vegyek magamra valami szexi ruhát? Nyakörvet? – húzogatom a szemöldököm viccelődve, mire Kook látványosan behúzza a nyakát és elvörösödik.

-      Nem, ne vegyél fel semmit. Mármint… - vörösödik el még jobban, kerülve a tekintetemet. – Anya, majd később visszahívlak! – nyomná ki a telefont, de még időben kikapom a kezéből, hogy kihangosítva azt, szóba elegyedjek édesanyjával.

-      Szép jó estét, Mrs. Jeon, micsoda öröm önnel ismét beszélni! Hogy van? – húzom még szélesebbre mosolyom, ahogy Süti próbálja kikapni a kezemből a telefont, sikertelenül.

-      Jaj, kedves Jimin! Remekül, köszönöm. Hallom, jól bánsz a fiammal. – kuncog fel ő is, mintha csak tudná, Jungkook épp a föld alá süllyedne, amiért ilyen témában beszélgetünk. – Épp beszélgettünk Jungkookkal az esküvőről. De ha már így neked is el tudom mondani, biztosabb lehetek benne, hogy a fiam nem felejt el szólni. – szinte látom magam előtt, ahogy elmosolyodik, ami engem is erre késztet. Kook ezzel szemben lesütött szemekkel szitkozódik magában, minden bizonnyal arra gondolva, miért csináljuk ezt vele. Bár láthatóan megnyugodott, hogy már nem az a fő téma, ki mit viseljen a nászéjszakákon. Bár én már tudom, hogy Kook semmit sem akar rajtam látni. – Vennetek kell gyűrűt, persze mi álljuk, de nektek kellene kiválasztani. Virágot, meghívót is, és a vendéglistába a rokonokon kívül a barátaitokat is meg kell hívni… - sorolja a fontosabb dolgokat, amíg én Kook mellé ülve magamhoz húzom őt, és bár eleinte ellenkezne, mert zavarban van, mégis megadva magát közelebb kúszik, arcát nyakamba temetve. A telefon még mindig kihangosítva van, és úgy is beszélgetek Mrs. Jeonnal, hogy azt Süti is hallja. Szerintem ez így illendő. – Van kedved eljönni Jungkook szmoking próbájára? Bár, balszerencse az esküvő előtt látni a menyasszonyt. – nevet fel kedvesen, mire Süti ismét megfeszül, és a telefonért nyúl.

-      Anya, kérlek, ne már! – nyüszít, már nagyjából feladva, hogy ebből a helyzetből kevésbé kínosan kerüljön ki, pláne, hogy nem tudja elvenni tőlem a telefont. – Ez tökre ciki!

-      Miért szmoking? Jól állna neki a csipke. – nevetek fel, összeborzolva a haját, mire durcásan elfordul, feladva a telefonért vívott harcot.

-      Igazad lehet. – veszi a poént Mrs. Jeon. – Na, és akkor a combfix. Vegyek neki, vagy valami mást látnál rajta? – kérdezi nagy beleéléssel, mire Süti arcát kezeibe temeti, felhúzott térdekkel, vörösödő fülekkel.

-      Tökéletes. Jól állna neki a fekete és a mélyvörös is, szerintem. – nyalom meg kiszáradó ajkaimat, ahogy szemeim elé kerül a kép… Jungkook, meztelenül, felizgulva alattam, és a fehér, bársonyos bőrén ott virít egy szexi combfix, feszülve, rásimulva combjának tökéletes, izmos alakjára. A teste pedig csak arra vár majd, hogy befogadjon engem… Istenem, eddig bele sem gondoltam, hogy nászéjszakánk is lesz. Innentől kezdve csak ez fog járni a fejemben.

Nyomatékosításképpen, szabad kezem Kook belsőcombjára vezetem, mire enyhén megugrik és rám pillant. Ahogy meglátja ködösödő tekintetem, elnyílnak ajkai egymástól, és a törülközőmre pillantva, meg is nyalja ajkait.

-      …is. – hallom meg Mrs. Jeon utolsó szavát, mire egyből helyeselni kezdek, pedig fogalmam sincs, hogy miről beszélt. – Hát, akkor ezt megbeszéltük. Jó éjt, fiúk! – azzal bontja a vonalat, mint aki megérezte, hogy mi most sokkal inkább foglalkoznánk egymással, mint azzal, milyen színű fix állna jól az én Sütimnek.

-      Erről jut eszembe, kezdek megéhezni. – zárom le a képernyőt, majd lustán félre dobva a mobilt, kioldott törülközővel Jungkook felé araszolok, eldöntve őt a puha matracon. – De van már ötletem, mit ennék. – hajolok nyakhajlatához, melybe először mélyen beleszippantok, majd végignyalok rajta, mire Kookból kiszökik egy hallgatag sóhaj. – Téged.