Sokat kérsz! - 12.rész

Sziasztok, na vége van a sulinak? Jó a szabadság? Már csak annak, aki iskolás XD. Nem baj, hoztunk egyrészt ennek megünneplésére. Én tanulok ugyanis 22.-én szóbelizek. De előtte egy kis nyári kép. :P

Reméljük tetszeni fog, kommenteknek mindig örülünk. :).

Jó olvasást~

Yume Nissy írja Jimint
Én (Zsuzsi~) írom Jungkookot

Jimin

Boldogan kukkolom Süti alvó arcát… megint. Nem tudom, mi okból kifolyólag, de imádom nézni szundikálás közben. Olyan kis zabálni való, meg persze… dugni való.

De most mégsem csak ezen jár az eszem. Örülök, hogy enyhülni látszik, hamarabb is, mint reméltem. De mégis, mi volt az a majdnem csók délután? Annyira magával ragadott a hangulat, a tekintete, az a csillogás a szemeiben, a dús ajkai, az illata, a helyzet… Annyira meg akartam csókolni! És, ha jól láttam, ő is.

Próbálom visszaidézni annak emlékét, hogy aznap éjjel, mikor majdnem megerőszakoltam, milyen lehetett ízlelni az ajkait. Nem tudom, a pia, vagy csak a vére íze miatt, de nem emlékszem rá. Mindennél jobban tudni akarom, már csak azért is, mert nem szeretnék a vágytól égni minden egyes nap. Hogy csak azt akarjam, hogy megcsókoljon.

Márpedig, basszus, pont azt akarom! Mindennél jobban vágyom rá, de ez az egyik olyan tiltott dolog, ami az esküvőig egészen biztosan nem fog megtörténni. Szégyellem magam, mert így csattant el köztünk az első csók, de én nem érzem úgy, mintha igazi lett volna. Nem volt érzelmi értéke és nem is hagyott egyikünkben sem maradandó nyomot – kivéve Kook száján.

Ah, kívánom az egész lényét. Mióta egyik este úgy értünk a másikhoz, és mind a ketten elélveztünk… egyre nehezebben tudom elviselni, hogy nem érhetek hozzá. Rettenetesen örülök, majd szétvet a boldogság, hogy újra egy ágyban aludhatok vele. És mégis csak a látványával kell betelnem. A gyönyörű, fehér arcbőre, a hosszú, fekete pillái, éjsötét haja, amely tincsekben a szemébe lóg… A tökéletes, ívelt orra, a fehér fogai, melyek kivillannak dús, cseresznyevörös ajkain… amelyekről ismételten nem tudom elvenni a tekintetem. Mellkasom minden alkalommal fájdalmasan összeszorul, amikor arra a pillanatra gondolok, amikor mi tényleg, majdnem… csókolóztunk. De mégsem. De akartam, ő is akarta. Akartuk, mindketten. De nem tettük. Még el is szégyelltük magunkat miatta. Abban a pillanatban másra sem tudtam figyelni, csak rá. A víz hangját sem hallottam már, csak a fülemben zúgó vérem folyását és Süti akadozó lélegzetvételét. A látásom is elhomályosult, de mégis, őt mindennél tisztábban láttam magam előtt. Éreztem kifújt levegőjét arcomon és mellkasomon, ahol mást sem éreztem ezen kívül, csak a szívem erőteljes, mellkasomat épp ki nem szakító dübörgését. Már majdnem megrökönyödtem az érzésre. A fejem zsongott, de csak egy gondolat cikázott benne; hogy mennyire kívánom, hogy meghalok, ha most nem lehet az enyém. Hogy meg akarom csókolni.

Felsóhajtva fordulok hátamra, majd kezdem el szuggerálni a plafont. Még sosem éreztem ezt az érzést. Mi van velem? Megemelkedett a vérnyomásom? Régen is volt ilyen problémám. Talán meg kéne nézetnem egy orvossal. De azért elgondolkodtató. Ez az egész Kook miatt történik? Észre sem vettem, de hirtelen minden gondolatomban őt találom. Ha meglátok egy cicás képet, egy mosolygós arcot, ő jut eszembe. Mindenütt őt látom és hallom. Mi a franc van?

Mondanám, hogy „hű, ilyen a szerelem?”, de nem, ez nem lehet az. Azt hiszem, voltam már szerelmes. Az első szeretőm iránt éreztem valamit, amiről gondolom, az lehet az, de az nem ilyen volt. Tényleg beszélnem kéne egy dokival. Lehet, csak ideges voltam.

Igen, tényleg! Csak ideges! Gyakran vagyok ideges, most pedig megannyi okom lehetett erre. Végül is, félig-meddig megbocsájtott nekem, és épp következő szintre emeltük volna a kapcso… akarom mondani, közelebb kerültem volna ahhoz, hogy megszerezhessem magamnak. Ha csókolózunk, biztosan kevésbé lesz velem elutasító.

Szemeim eddig nem ismert csillogással kerekednek el, elszántan tekintve vissza a mozdulatlan srácra. Mekkora egy hülye vagyok! Miért nem ezzel kezdtem? El kell csábítanom, ezt pedig legkönnyebben akkor érem el, ha csókolózunk. Annak van valami belső értéke, vagy mi. Ő meg hisz az ilyenekben. Az első csók varázsában. Ajkaim sunyi vigyorra húzom, és már tervezgetem is magamban a következő napok eseményeit. El fogom érni, hogy megcsókoljon. Készülj, kedves, mert nagyon akarni fogod. Kívánni fogsz engem, ez elkerülhetetlen, Süti.

Jungkook

Halk szusszanással nyitom ki fáradt szemeimet, lassan emelgetve pilláimat, a beérkező kellemetlen napsugaraknak hála. Még egyet sóhajtok, erőt véve magamon, hogy most már tényleg kinyissam szemeimet.

Olyan jól aludtam végre, az elmúlt pár napról ugyanezt nem mondhatom el sajnos. Miután Jimin bántott nagyon rosszul aludtam és utána is, hiába feküdt mellettem Skay. Hiányzott mellőlem ez az erős férfi test, a hihetetlen illattal, ami szívemet megdobogtatja. Örülök, hogy engedtem neki, mellettem töltse az éjszakát.

Hiányzott az ölelő karja, ami most is derekamat húzza magához közelebb, a teste melege – a hőség ellenére is -, az izmos felsőtest, ami enyémhez ér. Forró levegő, amely tüdejéből jön fel és arcomon árad szét. A szuszogása és az illata.

Most is oldalt fekszünk egymás felé fordulva, arcunkat alig pár centi választja el, ami kissé meglep, miután szemeimet sikeresen kinyitom. Levegőm bennem akad, ahogy tekintetem találkozik Jimin sötét íriszeivel, amikben el lehet veszni. Nem tudom, mióta van ébren, de az biztos, nem kelt fel, nehogy megzavarjon engem. Így fekszik, ki tudja menyi ideje mozdulatlanul, izmos karjaiban tartva.

Meglepetten pislogok rá párat, közelségének hála, ugyanis olyan még sose volt, hogy mindketten ébren lettünk volna, ebben a helyzetben. Végig vezetem szemeimet Jimin arcán, lágy vonásain, puha arcán, éles, férfias állán, amit úgy megcsókolgatnék… vagyis nem, dehogy. Kook embereld meg magad!

Tekintetem tovább halad orrára és onnan le cseresznyepiros, puhának tűnő, vastag ajkára. Levegő bennem akad, ahogy újfent elkap a vágy, hogy csókját érezhessem párnáimon. Arcom fokozatosan veszi fel a vörös színt, kiszáradt ajkaimat is megnyalom, ahogy gondolataim elterelődnek igen piszkos dolgokra. Gyorsan elkapom tekintetem ajkairól, vissza vezetem szemeibe amik… Amik elégedetten csillognak. Arcomat felfújva nézek rá rosszallóan, vörös orcával, míg ő. Meg áll az eszem! Míg ő szemöldökét vonogatja egy incselkedő mosollyal arcán.

Szemeimet forgatva nyúlok kettőnk közé, kezemet izmos, meztelen - te jó ég -, testére vezetve, így érezve teste melegét és saját felsőtestemmel elválok tőle. Mielőtt észbe kapna, gyorsan lökök rajta egyet, ezzel elérve, hogy egy hatalmas nyekkenéssel érjen földet, a takarónkat félig lerántva rólam és magáról is.

Elégetetten ülök fel kezeimet is leporolva, határozottan bólintva egyet, figyelem munkám gyümölcsét egy aranyos mosollyal ajkaimon. Hasra vágom magam, az ágy széléhez kúszva nézek le a földön fetrengő, fenekét fájlaló vőlegényemre.

Kócos hajával, szétterült testével, ágyékát és bokszerét fedő fehér, vékony lepellel, hihetetlenül szexi képet nyújt annak ellenére is, hogy szikrázó szemekkel néz most rám.

– Mond, hogy ezt reflexből csináltad. – húzza össze szemeit kissé sértve, még mindig a parkettáról figyelve, az ágy által nem takart fejemet. Kisangyal mosolyomat elővéve rázom meg fejemet, játékosan kinyújtva rá nyelvem, hogy ingerelhessem. Ha ő is, akkor én is.

– Nem. Direkt csináltam. – kuncogok fel, míg szemeim pajkosan csillognak.

Jimin

Határozottan látszott, hogy elpirult. Elpirult! Máris elértem valamit. Viszont, az éjjel kiötlött tervem még nem ért véget ennyivel.

-      Ez fájt, Süti. Nem volt szép tőled. – hunyorítok szemeimmel, összeráncolva szemöldökeimet, szexin beletúrva hajamba, elterülve a padlón. Még ajkaimat is megnyalom a nagyobb hatás kedvéért. Szabad karommal a fenekemet simogatom, mintha annyira fájna, hogy gyengéden érintenem kell. Azt nem kell tudnia, hogy meg sem éreztem ezt a… kb 30 centi esést. Szőnyegre estem.

Láthatóan célba talál tervem, mosolya lelohad, enyhén elnyílt ajkakkal és csillogó szemekkel szuggerálja egész valómat, elidőzve kidolgozott izmaimon. Úgy látom, a combom rendesen lenyűgözi azért… De a mellkasom és hasizmom bámulja meg legjobban. Hát, akkor ezeket mutogassuk.

Lassan felkelek, visszaterítve rá a takarót, ami éppen csak fedett eddig. Egyenesen a fejére teszem, de persze, ezzel is meg van a szándékom.

-      Ne nézz ide, öltözök. – mondom, ezzel együtt le is rántom magamról alsómat.

-      Mi? Nem hall… - rántja le fejéről az anyagot, és le is dermed, amint meglát… meztelenül. Férfiak vagyunk, mit kell szégyellni? Arca a másodperc törtrésze alatt vörösödik el, de továbbra sem veszi le szemeit a seggemről. Féloldalasan állok vele, de a kezemben tartott alsótól pont nem látja a lényeget. Nem is baj, azért az tényleg túlzás lenne.

-      Mondom, ne nézz ide. Öltözöm. - vigyorodok el, szemöldökömet húzogatva perverzül. Azonnal ülő helyzetbe vágja magát, majd felpattan és átrohan egy másik faházba. Én meg ráérősen felkapom magamra a fürdőgatyámat.

Ez se takar többet, mint egy normál alsó, szóval lesz oka bámulni, azt garantálom. Kikapom a többi ruha közül az ő fürdőnadrágját, és utána megyek a nappaliba.

-      Vedd ezt fel, még van időnk egy kicsit napozni, mielőtt… - hagyok egy hosszabb hatásszünetet, hogy magától érdeklődjön. Úgy bulisabb.

-      Mielőtt mi? – fordul felém féloldalasan az eddig háttal ülő egyén, de amint realizálja, hogy van rajtam ruhaanyag, teljesen felém fordul. Tekintete megakad a saját ruháján, amit ki is kap a kezemből, de ezen kívül nem csinál semmit. Karba tett kezekkel állok előtte, nem mozdulva.

-      Van egy kis programunk olyan 11 fele… de az meglepetés. – mosolyodom el, mire kissé felfújja az arcát. – Na, öltözz már.

-      Minden meglepetés? – kérdi, kíváncsi csillogással a szemeiben. A második mondatomra azonban összeráncolja szemöldökeit. – Itt? Előtted? – hitetlenkedik a kis aranyos. Amíg arca továbbra is vörösödik, én egyik lábamról a másikra helyezem a testsúlyom türelmesen, ráérős testhelyzetben, látványosan végigmérve őt tetőtől talpig.

-      Nem, mintha lenne mit szégyellned. Láttalak már egyszer-kétszer ruha nélkül. – kacsintok rá pajkosan, mire tekintete előbb zavartságot, pillanatokkal később erősödő dühöt sugall magából.

-      Még mit nem, te perverz állat! – csap rám a kezében tartott gatyával, én meg nevetve távolabb szaladok.

-      Ha nem, hát nem. – nevetek, átszaladva a hálószobába. Vagy hívjam hálóháznak?

Azért vicces, milyen könnyen zavarba lehet hozni, csupán ennyivel.

Az előre kikészített fürdős cucchoz lépve, már ki is kapom belőle a naptejet és a napszemüvegeket. Nem lenne jó, ha leégnénk ugye, és különben is, terveim vannak ezzel a kellemesen hűvös krémmel. A hajamba akasztom az én szemüvegemet, Kookét pedig a kezemben fogva fordulok meg a tengelyem körül, mikor is szembe találom magam az ajtóban álló, fürdőgatyába öltözött Jungkookkal. Még mindig kissé dühösen hajítja a levett ruhadarabját a kosárba, de nem ijesztően, inkább csak dühlevezetés céljával.

-      Mehetünk? A híd után van két napozó ágy és egy napernyő a parton. – mutatom fel a naptejet, és felé dobom a szemüvegét, amit ügyetlenül el is kap.

-      Felőlem… - forgatja meg szemeit, de mégis látom bennük a jókedvet. Halványan el is mosolyodik, amikor megfordul. Szeretne napozni, látszik rajta. Nekem viszont nem csak a mosolyát van kedvem megnézni… Így, hátulról nagyon szexi egy szál fürdőgatyában látni. Fehérebb a bőre, az igaz, de látszik rajta, hogy barnította már nap. A háta is olyan simának tűnik, a nyaka pedig… Istenem, úgy megharapdálnám azt is… De valahogy, a két kerek félgömbjére jobban fenem a fogam.

Kiszáradt ajkaimat megnyalva sietek utána, még mindig egy kicsit hátrébb sétálva tőle. Ő lehet, betudja annak, hogy félek, még haragszik. Nekem mindegy, jelen pillanatban mit hisz, csak a markolnivaló seggét akarom nézni anélkül, hogy megharagudna. Jó lenne viccből egy aprót rácsapni, de ilyen messzire még nem mennék.

Hamar meg is látjuk a két, egymás melletti napozóágyat, amiket be is foglalunk nagy hévvel. Ő a jobb oldalira ül, én meg a balon kapok helyet. Valami furcsa, véletlen egybeesésnek köszönhetően egyből egymásra nézünk, emiatt el is kapjuk a tekintetünket, és a végtelennek tűnő vizet bámuljuk inkább. Mintha valami rohadt érdekes dolgot látnánk a nagy semmiben. Ez az állapot azonban nem tart sokáig, mert érzem a bőrömön a Nap perzselő melegét, így a naptejből nyomok egy keveset a kezemre.

-      Süti, kérsz naptejet? – vonom magamra a figyelmét, miközben bekenem felsőtestem a fehér krémmel. Nem nézek oda, tudom, hogy rám nézett. A kezemet lassan, lágy mozdulatokkal vezetem végig kockáimon, majd fel a mellkasomra, onnan a nyakamra, ahol is szexisen felsóhajtok, mert hát annyira nagyon jó érzés magamra kenni a naptejet. Még alsó ajkam is fogaim közé veszem, hogy lassan eresszem ki onnan, elhaló sóhaj kíséretében. Mivel nem kapok választ, rá pillantok. Éppen csak elkapom a tekintetemmel, ahogy fülig vörösödött arccal elkapja róla a tekintetét, majd feljebb csúsztatva magát a széken, köhint egyet, és válaszol.

-      De, igen, kérek. – temeti arcát jobb kezébe, de amint rájött, mit tett, el is veszi onnan. Édes, ahogy palástolni próbálja zavarát.

-      Máris leégtél? Nem vagy semmi. – vigyorgok, átnyújtva neki a naptejet, amit készségesen el is fogat. Én meg, mint aki jól végezte dolgát, szemeimre hajtom a szemüveget és visszadőlök a székembe, hogy zavartalanul, a sötétített lencse mögül figyelhessem, ahogy ő is bekeni teste minden porcikáját.

Jungkook

Szinte nyál csorgatva figyelem Jimin minden egyes mozdulatát, ahogy a fehér krémet elkeni, izmos testén. Oké, nem vagyok hülye, tudom, hogy túljátssza, de az a szexi, vágy itass hang elér fülemig, míg nyakát simogatja esküszöm féltékenység fog el, hogy nem én érinthetem puha bőrét ujjaimmal és nem az én kezemtől sóhajtozik…

Azt hiszem hivatalosan is bejelenthetjük, hogy nem vagyok százas. Semmi gáz, no para, még van remény, csak ne ad be a derekad ennek a minden lében kanál, félistennek, aki most nagyon gyanúsan viselkedik. Egyelőre nem tudom mi a célja, de türelmesen várok, hogy rájöjjek. Nem vagyok én olyan hülye mint hiszi! Egy azonban világos és az, az, hogy eléggé belelendült a dologba. Játszik az érzéseimmel, a vággyal, amit aziránt érzek, hogy megérintsen… Ó, de nem kell engem félteni, ha már játszunk csináljuk rendesen, ne csak ő élvezze a helyzetet.

Elveszem tőle, vörös arccal a krémet rejtő kis dobozt, kezembe csöppentek annak hideg tartalmából, majd először karjaimat kezdem vele átdörzsölni, szép lassan, figyelve arra, hogy izmaimat is befeszítsem. Lassan haladok fel vállamig, onnan nyakamra vezetem át kezemet, fejemet hátra ejtem, meg is feszítem testrészemet. Szinte látom, ahogy Jimin a szemüvege mögül engem mustrál és erre a tettemre vágyakozóan harap alsóajkába. Legszívesebben önelégülten mosolyognék, de sikerül visszatartanom, lebukásomat rejtő vigyoromat. Újabb adagot nyomok kezembe, hasfalamra vezetve azt, elkenve a fehér folyadékot kockáimon. Oldalaim után mellkasomat is bekenem, majd lábaimat is és persze arcomat se hagyom ki.

Viszont mivel, hátamat nem tudom, gyermeki ártatlansággal nézek Jiminre elővéve nyuszi mosolyomat is. Felemelem dobozt kissé oldalsó mozgásba megrázva azt, míg kinyitom számat.

– Jimin, megtennéd, hogy bekened a hátam? – pillogok édesen.

Jimin mintha csak most nézne rám először – aha, szólok, ha elhiszem-, meglepett arccal fordítja felém fejét, bár elégedet vigyorát nem is tagagya. Elveszi kezemből a naptejet, míg én hátat fordítok neki, hogy nyugodtan hozzáférhessen forró bőrömhöz.

Kissé megrezzenek, mikor megérzem kezeit hátamon, hagy végigszántanak rajta és sajnálatomra bele is pirulok, hiába én találtam ki az egészet, ó és még mit tervezek…

Lassan és figyelmesen keni be hátamat, élvezve minden egyes centiméterét. Végül forró levegőjét hátamra fújva, hajol előre fejem mellett, ezzel elérve, hogy nyakam libabőrös legyen.

 – Kész. – suttogja fülembe lágy, mégis férfias hangján, mire bennem reked a levegő.

Ám, én is tervezek egyet, s mást. Szóval igyekszem figyelmen kívül, hagyni szexi, csábos mosolyát. Fejemmel bólintva jelzem, hogy egértettem. Érzem, amint elhúzódik, bár forró levegőjét, még kifújja egyenesen meztelen vállamra elérve, hogy ismét megremegjek. Viszont, nem hagyom, hogy azt higgye, nyeregben van. Ó, de nem ám.

Megfordulok, felállok és Jimin mellé araszolok, aki hátradőlve élvezi a napkelte meleget. Realizálva, hogy mellette vagyok szemüvegét feltolva fejére néz rám meglepetten, míg én aranyosan mosolygok rá.

– Neked, is be kéne kenni a hátad, nehogy leégjen. – nyalom meg alig észrevehetően alsó ajkamat, amit persze azonnal észrevesz és tekintetével követ, míg válaszol.

 – Oké, köszi Süti. – fordul el tőlem, még mit sem sejtve mit terveltem ki.

Ó én megfogom tudni mit akarsz Jimin és nem félek bevetni magam a cél érdekében.

Kezembe öntök a selymes krémből, majd Jimin hátát kezdem bekenni. Ah, uram isten ez a srác mindenhol gyönyörű! Normális, ha valakinek ilyen szép és izmos a háta? Menten elélvezek pusztán a látványára…

Na, de Jungkook! – szólok magamra rosszallóan.

Lágyan simogatom egyre feljebb haladva közelebb mászva hozzá, lassan hajolva feszes nyakár, hogy lágy csókjaimmal hintsem a selymes felületet.

Tettemre meglepetten nyög fel, nem értve a helyzetet, ám nem állít meg tevékenységemben. Fejét hátraejtve, hagyja, had csókolgassam puha bőrét. Igaz érzem rajta a naptejet, de nem igazán zavar. Lágyan haladok egyre feljebb, kezeimmel előre simítva egyenesen mellkasára, hogy ott simogassam felsőtestét, míg nyakát kényeztettem, egyenesen hátához bújva. Felnyög az érzésre és tudom, most jöhet a csattanó. Fel akarom húzni, hogy megtudjam, mit akar.

Nem is tétlenkedek, határozottan mászok ölébe, megkerülve őt, egyenesen már fél merev tagjára ülve, hogy még ezzel is ingerelhessem.  Meglepett és egyben vágyakozó szemekkel néz először végig rajtam, szinte felfalva szemeivel és meglehetősen tetszhet neki a látványom és maga a helyzet is –ugyanis eddig még nem ültem így az ölébe… vagyis de, a medencében-, mivel érzem ismét keményebb lesz alattam, ráadásul halkan felsóhajt, ahogy csípőmet kissé előre billentem, még ajkát is beharapja.

Mit nem mondjak, egyszer szívesen meglovagolnám, amúgy is imádom ezt a pózt, de nem szabad elgyengülnöm. Képzeletben nyakon öntöm magam egy adag hideg vízzel, hogy lenyugtassam magam, hisz a helyzet nekem is igencsak tetszik.

Kezemmel megtámaszkodom mellkasán, míg ő, kicsit helyezkedve hátradől a napozóágyon, fenekemre fogva, ösztönözve mozgásra, amit nem tagadok meg tőle. Előrébb hajolok, hogy arcunkat pár centi válassza el, úgy kezdem csípőm előre-hátra mozgatni, lassú érzéki tempóban, kicsalva mindkettőnkből egy halk nyögést. Kezeivel folyamatosan ösztönöz, míg én ajkamat harapdálva figyelem minden kis reakcióját. Lassan hajolok előre, mintha csak meg akarnám csókolni, miközben halkan nyögdécselünk, az általam okozott élvezetnek hála és ekkor meglátom, ahogy szemei felcsillannak.

Szóval csókot akar… azt akarja, hogy megcsókoljam. Hát nem teszem meg a kis köcsögnek. Tegnap megtettem volna, nem tagadom, de most ő nem olyan, mint akkor. Akkor ösztönből csókolt volna meg, most csak azért, hogy valószínűleg megszerezzen. Hogy honnan tudom? A szeme csillogásából, úgy néz, mint az első nap… hát ez azért fáj. Szóval azt hiszi, ha megcsókol, könnyebben megadom magam neki. Nos, lehet, de először sikerüljön neki.

Viszont nem szólok érte, nem teszek semmit, én is szeretnék szórakozni, így hagyom, had higgye, hogy az ő Sütije, milyen kis ártatlan és naiv.

Ajkaimat sunyi mosolyra húzom, míg pilláimat félig lehunyom, és ajkait szinte súrolva enyémmel szólalok meg, csípőmet is határozottabban lökve előre, had szenvedjen.

 – Jimin. – sóhajtom vágy ittas hangon. – A lábad is kend be vagy úgy fogsz kinézni, mint egy béna sellő. – fejezem be, normális hangszínnel és mielőtt bármit is felfogna, eltávolodom tőle, lemászva öléből a tenger felé veszem az irányt, hogy megmártózzak a kellemesen hűvös vízben. Elégedet vigyoromat ezzel is elrejtve előle.

 Ó, jól fogok én szórakozni. Vigyáz Jimin, a saját játékodat fogom ellened használni.

Jimin nulla, Jungkook egy, haha.

Jimin

Tágra nyílt szemekkel nézem, ahogy a vízbe veti magát, hatalmas vigyorral arcán, amit, bár nem látok, egyszerűen tudom, hogy ott van. Itt hagyott, egy jó kis merevedéssel és egy meglepő, gúnyos mondattal. Ami azt illeti, a bőrömben sok a melanin, szóval alapjáraton nem is volt szükséges bekennem magam naptejjel, ebből adódóan nem pazarlom a lábaimra. De ezt nem tudhatta, neki fehérebb a bőre. Ennek ellenére, kénytelen vagyok elmosolyodni. A vak is látja, hogy rájött a célomra. Sebaj, így csak izgalmasabb lesz, nagyobb kihívás. De annál édesebb lesz a jutalom.

Semmi kedvem pancsikolni, sosem voltam az a fajta, így nem is tervezek bemenni a vízbe. Csak sajnos, Kookie-n kívül másra nem tudok figyelni. Ő ezt észre is veszi, és önelégült mosollyal úszkál, néha megvillantva előttem nedves felsőtestét, melyen enyhén megcsillannak a vízcseppek. Szinte nyál csorgatva bámulom egész testét, melynek látványával alig tudok betelni.

Egészen addig türtőztetem magam, míg eszembe nem jut; ma így is úgy is vízben kell lennem, szóval miért is ne? Lerakom a napszemüvegem és felpattanva, végül én is megmártózom a kellemesen hűsítő vízben. Régen, nagyon régen volt egyszer alkalmam ilyesmiben. A szüleim nagyon elfoglaltak, nem is voltam velük sosem a tengernél. Egyszer voltam egy baráti összejövetelen a parton, soha többet. Akkor is jól szórakoztam, és be is fűztem aznap estére két csajt is. De ez most nem lényeges.

Süti nevetve veti hátamra magát, lenyomva a vízbe. Nevetve fogok két rám csimpaszkodó karjára, és át is vetem magamon, ő pedig döbbenten zuhan a vízbe. Pillanatokkal később röhögve bukkan a felszínre, és fröcsköl le. Hát, senki sem számít rá, ha hirtelen a vízbe vágódik. Nevetve fröcsköljük egymást, néha a vízbe száműzve a másikat, míg ki nem fulladunk és a partra nem megyünk. Az utolsó pár percet már a napon szárítkozva töltjük, de már nincs sok időnk. Vízálló órámra nézve, végül egy kisebb sóhaj kíséretében felkelek a kényelmes székről.

-      Gyere, programunk van. – mondom Kooknak, aki értetlenül kel fel, velem együtt.

-      És mi az?

-      Mindjárt meglátod. – mosolygok rá negédesen, és el is indulok az egyetlen közlekedésre alkalmas útszakaszon az elkülönített medence felé, Sütivel az oldalamon.

Nem is telik sok időbe, mire megérkezünk. Egy kedves öregúr már vár is minket, virágos lenge ingben és térdig érő nadrágban, egy, a fejénél háromszor nagyobb kalapban. Nevetséges látvány, de nem is emiatt jöttünk.

-      Park úr, igaz? Jöjjenek csak, már mindent előkészítettünk. – Mosolyog rám, kezet fogva velem. Bólintok, majd követjük az urat, aki a medence széléhez kísér minket. Kook meglátja az állatokat a medencében, mire szemei felcsillannak, és aprót sikkantva néz rám, elámulva. – Először is, valamelyikük úszott már delfinekkel ezelőtt?