Jó olvasást <3
Yume Nissy írja Jimint
Én (Zsuzsi~) írom Jungkookot
Jimin
Az ékszerbolt előtt állva várom, hogy Süti végigfolyassa a
nyálát az üvegen. Aranyos, ahogy a gyűrűket nézegeti, mintha mindegyik darabra
egyformán vágyna, és belehalna, ha nem kapná meg az összeset. Szívszorító
látvány, annak ellenére, hogy engem nem nagyon izgat a téma. Úgyis csak egy
fajta kell, egy sima, arany karikagyűrű. De lehet, hogy Jungkooknak mégis
valami egyedi, különleges darab kellene…
-
Nézd,
ez mennyire szép! – mutat izgatottan az egyik legdrágább darabra, amely nem is
az ő mérete. Semmi extra szerintem, de azért hevesen bólogatok, hogy igen,
nagyon szép. – Úristen, ami mellette van, az is csodaszép! – tapad rá jobban az
üvegre, ami szerintem már könyörögne, ha tudna beszélni, hogy hagyjuk már
békén. Megadva magam lépek közelebb a kirakathoz, hogy én is végigpásztázzam a
gyűrűket. Van is egy, ami tetszik, semmi gyémánt vagy hasonló nincs benne. Csak
bele van vésve egy érdekes minta, de nincs benne semmi extra, és pont ez
tetszik benne.
-
Erről
mi a véleményed? – mutatok a nekem tetsző gyűrűre, mire Kook is odakapja a
tekintetét.
-
Ez
nagyon érdekes. Nem is láttam még ilyen eljegyzési gyűrűt. – csodálkozik el
édesen, majd rám emeli csillogó íriszeit elmosolyodva. – Neked az tetszik?
-
Szerintem
igen. El tudnám képzelni magamon. – mosolygok rá vissza őszintén. Bár, úgy is
csak emlékbe lenne elrakva, szóval nem érdemes megvenni.
-
Én
is el tudnám képzelni rajtad. – ránt vissza a valóságba Jungkook, ismét a
kinézett darabhoz fordulva, mélyen elgondolkozva. – Szerintem nekem az tetszik,
ami ott van külön. – mutat egy… igen, ahogy várható volt, arra a gyűrűre, ami
külön van választva a többitől, még egy külön üvegburával is lefedve, mivel
annyira kurva drága. Gyakorlatilag a legdrágább a választékból… - Tudom, ezt
még mi sem engedhetjük meg magunknak, bármilyen gazdagok vagyunk, pazarlás
lenne. – neveti el magát elpirulva, mikor rám néz. Most veszem csak észre,
milyen arcot vágok, mióta kiválasztotta a gyűrűjét.
-
Hát
elég sok rajta a… gyémánt. – pillantok ismét elképedve az aranygyűrűre, amely
körbe van rakva legalább három sorban gyémántokkal, köztük apró, vésett
csíkokkal. Te jó ég, mennyi nulla van az árcímkéjén…
-
Igen,
elég sok… - szomorodik el hirtelen, amitől én is úgy érzem, hogy elment az
életkedvem. – De pont az tetszik benne, hogy ennyire kitűnik… Mármint, nem
mindenkinek van ilyen, sőt! És az én méretem, meg minden… - vakargatja meg a
tarkóját zavartan. Tényleg nagyon szeretné.
-
Szerintem
is illene hozzád ez a darab. – simítok derekára érzékien mindkét kezemmel
hátulról, közelebb vonva magamhoz, arcomat nyakába fúrva. Érzem a bőre melegét,
az illatát, hallom, ahogy mélyen felsóhajt. Basszus, megint kívánom.
-
Jimin,
szerintem menjünk. Tudod, a próba… - fejti le kezeimet, amit egy elégedetlen
sóhajjal hagyok is neki, mivel igaza van… Nemsoká ott kéne már lennünk. –
Megnézed? – mosolyog rám, majd kézen fogva elindul az üzlet felé.
-
Balszerencse
esküvő előtt látni a menyasszonyt. -
kacsintok felé, féloldalasan elmosolyodva, mire visszatér belé az élet, és
vállon csapva elneveti magát. Ilyen édes nevetést.
-
Ki
a menyasszony, hm? – kuncog, tovább sétálva.
-
Majd
te, főleg, ha rád adom azt a combfixet. – nyalom meg ajkaim, ahogy ismét elém
tárul a kép, ahogy… ebbe most ne menjünk bele.
-
Olyan
nem lesz… - vörösödik el és elfordítja a fejét, ami egyértelmű jele annak, hogy
ő is szeretné, csak nem mondja ki. – De akkor nem jössz? – pillant vissza rám.
-
Valamikor
meg kell vennem a nászéjszakás eszközöket. – kacsintok rá, mire elkerekednek a
szemei és az eddiginél is pirosabb lesz.
-
EszközöKET?
– képed el, ajkai is résnyire nyitva maradnak. Kedvem támadna felfalni…
-
Jó
sokáig fogunk szórakozni, édes… - rántom közelebb magamhoz, és leszarva, ki mit
gondol, elengedem a kezét és a derekára téve vezetem magam mellett. Olyan jó az
alakja, kényelmesen tudom pihentetni rajta a kezem, még ez is vonzó benne.
-
El
tudom képzelni… - forgatja meg szemeit, de látom bennük, hogy már majd kiugrik
a bőréből, annyira boldog. Ő is várja, ő is akarja, érzem.
A bolt elé érve megvárjuk az anyukáját, aki odaérve csókkal
és öleléssel fogadja Sütit, míg velem csak kezet fog. Nem baj, furább lenne, ha
engem is puszilgatna. Miután elejtett még néhány perverz megjegyzést, rögtön be
is mennek a giccses, és meglehetősen drágának tűnő esküvői ruhaboltba.
Visszafele indulva ismét elballagok a gyűrűkkel teli kirakat mellett, és
akaratlanul is megállok. Azt a gyűrűt nézem, amit Süti annyira szeretne. Végül
is illene a szeméhez, úgy csillog és olyan szép.
Tökéletesen illik Jungkookhoz, stílusban is. Szemem elé tárul a kép, ahogy mind a ketten boldogan ülünk egy puccos étteremben, Süti édesen nevetgél, ragyogó szemei találkoznak az enyéimmel… Majd letérdelek elé, és megkérem a kezét ezzel a gyűrűvel. Ő boldogan, könnyezve a nyakamba ugrik, egyfolytában igeneket kántálva, míg az ujjára húzom a kinézett gyűrűt.
Tökéletesen illik Jungkookhoz, stílusban is. Szemem elé tárul a kép, ahogy mind a ketten boldogan ülünk egy puccos étteremben, Süti édesen nevetgél, ragyogó szemei találkoznak az enyéimmel… Majd letérdelek elé, és megkérem a kezét ezzel a gyűrűvel. Ő boldogan, könnyezve a nyakamba ugrik, egyfolytában igeneket kántálva, míg az ujjára húzom a kinézett gyűrűt.
Hirtelen ötlettől vezérelve, eredeti úti célom – a szex shop
– helyett egyenesen a gyűrűs boltba sietek. Át sem gondolom rendesen, de
őszintén? Nem is szeretnék gondolkozni rajta. Meg fogom kérni Jungkook kezét,
ezzel a gyűrűvel. Ő többet ér nekem, mint a pénz, és ezt be is bizonyítom neki.
Basszus, rá fog menni minden megtakarításom, de megéri. Talán, miután megvettem
a két szimpla karikagyűrűt –amit igaz a szüleink vesznek, de csak később kapom
vissza a pénzemet-, lesz egy kis maradék is, meg majd egy-két játékszerrel
kevesebbet veszek. Így még talán marad pénzem a nászút után venni neki egy-két
apróságot.
Na, akkor vegyük meg azokat a gyűrűket…
Jungkook
Kissé nyűgösen állok fel ismételten
a pódiumra, hogy anyám, Mrs. Park és két unokanővérem, kik a koszorús lányaim
lesznek – Seohyun és Yoona – a huszonharmadik fehér szmokingban elemezzenek ki…
HUSZONHÁROM!!!! Hát mit követtem el én, hogy ezt érdemlem? Jó, nem arról van
szó, hogy nem érdekel, mert de. Viszont én szerintem a tizenkettedik volt a
legjobb. Lágy, fehér selyemből készült. Szűkített fazonja kiemeli keskeny, mégis
férfias csípőmet. Mandzsettái aranyozottak s mellkasomnál lévő zseb pereme
szintén arannyal díszített. Pont elég, de már a csillogós zakóknál járunk, és
ha öt percen belül nem vehetem le magamról ezt a… borzalmat, el fogom hinni,
hogy egy mágikus univerzumban vagyok csili-vili egyszarvúkkal és szivárványt
fogok okádni.
Jó, szeretem a
csillogást nem is kicsit, főleg az ékszerekben, de a ruhákban…
- Na, kicsim, erőltess egy kis mosolyt az arcodra, úgy nézel
ki, mint egy búval baszott zombi, akin kétszer áthajtottak egy úthengerrel. –
néz anyám kedves mosollyal arcán engem. Hát, ha ezt vidításnak szánta, nem
igazán sikerült…
- Kössz… - sziszegem fáradtan, oldalra nézve.
– Juna néni, szerintem Kooki már választott és nem akar
többet próbálni. – néz anyámra Seohyun, kire én hálásan pislogok. Ő csak kedves
mosolyra húzza ajkait és hosszú, festet szőke hajába túr szépen manikűrözött
kezével. Anyám meglepetten fordul felém, értetlen szemekkel.
– De még láttam neked egy csomó szép öltönyt. – mutat a
fogasra, melyen még legalább húsz öltöny fityeg.
– Anya, kérlek, ez az én esküvőm és nem akarok úgy csillogni,
mintha diszkóba mennék, és azok az öltönyök már olyanok. Nekem ez tetszik. –
lépek a számomra tetsző öltönyhöz, melyen végig vezetem ujjaimat, megbabonázva
nézve, ahogy tudatosul bennem, én ebben akarok Jiminhez férjhez menni. – Anya,
én azt akarom, hogy Jimin ebben lásson az oltár előtt. – nézek rá, kedves
mosollyal ajkamon.
Anya ugyan bele élte magát a próbába, belátja, hogy ez az én
esküvőm és nekem kell döntenem a ruhámmal kapcsolatban.
– Te leszel a legszebb a teremben. – fogja meg kezemet,
könnyes szemekkel. – Hihetetlen, hogy férjhez mész. – puszil arcomra párás
szemekkel. Igazság szerint most elmondanám neki, hogy ha nem kényszerítenének,
akkor nem lenne esküvő, de akkor nem is ismerném Jimint és én tényleg hozzá
szeretnék menni.
– Szerintem remek párja leszel az én Jiminenek. – lép hozzánk
Mrs. Park telefonálása után, és vállamra teszi a kezét. – Már most rengeteget
változott pozitív irányba, miattad. – jól esnek szavai és a kedveskedő gesztusa
is. – Most beszéltem vele, mondta, hogy megvette a gyűrűket az esküvőre, amit
veled nem tudott, mert ide kellett jönnötök. Ne aggódjatok, mindent visszautalunk nektek, hisz ezek a gyűrűk is több millió wont érnek. Nem akarjuk, hogy
kevés pénzetek maradjon, amíg át nem veszitek a céget. Bár Jiminek vannak
részvényei ugyan úgy, mint neked, de muszáj volt őt korlátozni. Amíg nem jöttél
te, úgy szórta a pénzt, ahogy nem szégyellte… - gondolkodik el Mrs. Park, míg
rosszallóan megrázza a fejét. – Viszont úgy érzem, visszaadhatjuk most már
neki a részvényeit. – mosolyog rám biztatóan, ám szemei inkább hálásan
csillognak, mik engem is meghatnak.
A ruhaboltból kilépve mindenkitől elköszönök, és úgy döntök,
még mászkálok egy kicsit a városban, úgy is olyan jó meleg van. Kijött egy új
játék, amit meg szeretnék venni – még jó, hogy én tényleg tudok bánni a pénzel,
így nekem engedik, habár az én pénzem-. Meglepett, hogy Jimint így korlátozták,
még csak nem is említette. Ezen elmerengve lépkedek az utcán célom felé, ám csengőhangom
kiránt mély töprengésemből.
Meglepetten állok meg, kihalászva nadrágom zsebéből
telefonomat, ám mikor meglátom a kiírt nevet, szemeim még inkább elkerekednek a
döbbenettől. Suga az! Vajon mit akar? Őszintén elgondolkodom, hogy kinyomom, de
az nagyon gyerekes húzás lenne tőlem. Egyszerűen nem helyes. Amúgy igen,
megbántott, hazudott, de tudom, hogy nagyon szeretett. Ráadásul én már Jiminnel
vagyok, így kicsit bátrabban állok ehhez az egészhez, habár ő is hazudott
nekem… Na jó, felveszem.
– Szia Suga. – emelem fülemhez a készüléket, kifújva az eddig
benntartott levegőmet.
– Nyu… - becenevem kezdetére fájdalmasan hunyom le szemeimet,
ám hallom ő is észbe kap, s örömteli üdvözlését visszafogja. – Kook. Szia! Én…
- hallom hangjában, hogy izgul és keresi a megfelelő szavakat is. Tudom, hogy
szégyelli magát a történtek miatt. Ismerem. Viszont nem értem, mit akar. –
Örülök, hogy felvetted. – találja meg hangját, s folytatja. – Tudom, hogy
mekkora egy paraszt voltam. – mondatára felhorkantok, de nem szakítom félbe. –
Én tényleg nagyon szerettelek… még most is. Nem akartalak megbántani. Te nagyon
fontos vagy nekem és nem tudtam, hogyan közöljem, ráadásul elengedni se
akartalak. A saját hülyeségem áldozatta lettem. Mert igen szeretlek, de most
már tudom, hogy úgy, mintha az öcsém lennél. – halkul el hangja, ám nekem
szavai fájnak. – Ne úgy értsd ezt, hogy nem szerettelek szerelemből, mert igen,
képes lettem volna érted meghallani, de miután jött Hopi, ez az egész
megváltozott… Ah Istenem. – sóhajt fel és lelki szemeim előtt látom, ahogy
idegesen tarkójára simít, ahogy mindig is tette. – Hiányzol nekem és szeretném,
ha megismernéd őt. Nem akarok rosszba lenni veled… Jimin nem érdekel, de még
miattad vele is kibékülnék. Csak adj egy esélyt nekem és Hopinak. Ha megismered,
rájössz, ő nem akart rosszat… én. – össze-vissza kezd beszélni
magatehetetlenül, kissé remegő hangon, ahogy próbál meggyőzni, találkozzak
azzal a személlyel, akivel megcsalt.
Nem tudom, mit képzel, ez kissé bizarr, de hangjából süt az aggodalom,
és ha mélyen magamba nézek, én se karom őt teljesen elveszíteni. Ráadásul, ha
jól tudom ez a „Hopi” Jimin egyik legjobb barátja, nyitnom kell feléjük, nem
játszhatom örökké a sértettet főleg, hogy én se vagyok szent. Hiába nem
feküdtem le Jiminnel, azért… voltak dolgaink.
– Rendben. – szakítom félbe folyamatos beszédét.
– Mi?
- Rendben,
találkozzunk négyen. Menjünk el vacsorázni és beszéljünk meg mindent nyugodtan.
Jimin
Tűkön ülve várom, hogy Yoongiék megérkezzenek az étterembe.
Nem, nem az izgatottságtól, sokkal inkább az idegességtől. Említettem már, hogy
egyáltalán nem kedvelem Min Faszkalap Yoongit?
-
Ne
aggódj, nemsokára itt lesznek. – mondja Kook szokatlanul halkan, inkább csak
magának.
-
Izgulsz?
– simítom jobb kezem combjára, mire feleszmélve pillant rám, apró mosolyt
villantva.
-
Inkább
aggódom… - sóhajt fel, kezét az enyémre téve, mélyen a szemeimbe nézve. Miért
is kell nekünk itt várnunk?
-
Akár
haza is mehetünk. Nem kell itt ücsörögnünk, ugye tudod? – teszek utalást rá,
hogy nem volt valami jó ötlet meghívni Yoongit és Hoseokot egy közös vacsorára.
Hobi egyáltalán nem haragszom, de nem vagyok biztos benne, hogy el tudnám
viselni Yoongi arcát egy egész vacsora idejéig.
-
Nem
szeretnék hazamenni. Szeretnék egy esélyt adni nekik, bármennyire is nehéz ez.
– dől hátra székében, fejét hátra vetve. Olyan szép a nyaka…
-
Abban
biztos vagyok, hogy Hobit meg fogod kedvelni. Egyike a legigazabb barátaimnak.
De nem tudom, Sugának miért adsz még lehetőséget.
-
Ne
aggódj, már téged szeretlek. – oszlatja el pillanatnyi kételyeimet egy édes,
rövid csókkal, amitől érzem, testem megint felhevül. Még ma meg fogom kérni a
kezét, az biztos. Csak nem a volt szeretője előtt…
-
Nahát,
már itt vagytok? – zökkent ki Hoseok egy boldog kacajjal és egy instant
nyakszorítással, ahogy hátulról megölelve akaratlanul is megfolyt. Mindig is
közvetlen volt, és ez sose zavart, csak most egy kicsit meglepett.
-
Igen,
korábban jöttünk. – nevetek fel én is, próbálva levegőhöz jutni. Felállva
megölelem barátomat, majd a szokatlanul nyugodtnak tűnő Yoongira pillantok, aki
Hobit mustrálja. – Üdv. – nyújtom felé kezem, miközben arcomról lelohad a
mosoly. Ő sem valami boldogan, mégsem kelletlenül kezet fog velem, majd
biccentve felém, küld egy félmosolyt.
-
Te
biztos Jungkook vagy, már sokat hallottam rólad! – üdvözli Hoseok Kookot egy
kissé zavartan, mégis hangjában és gesztusaiban ellenszenvtelenül. Süti
egyenlőre szintén nem mutatja jelét ellenségeskedésnek, ami valamilyen szinten
megnyugtat.
-
Te
pedig Hoseok. Nagyon örülök! – fognak kezet, majd mindenki leül a helyére. Én
és Süti egymás mellé, velem szembe Hoseok és mellé Yoongi. És máris beállt a
kínos csönd.
-
Ti
már rendeltetek? – kérdi Yoongi rekedtes hangján pár másodperc csend után, az
étlapért nyúlva.
-
Vizet.
Gondoltuk megvárunk titeket. – felel Jungkook valamivel megnyugodva. Amíg
mindenki a kaják közt válogat, próbáljuk húzni az időt, hogy ne kelljen
beszélgetni. Komolyan, hogy lehet valami ennyire kínos?
-
Na
jó, én rákot kérek rizzsel. Süti? – töröm meg ezúttal én ezt a nevetséges helyzetet,
amelyből, ha tehetném, fejvesztve menekülnék haza.
-
Én
krumplit. Vagy… - gondolkodik még, jobban belebújva a kis könyvszerű valamibe.
-
Suga,
mi rendelünk közösen egy nagy adag csirkés zöldséges krumplit misóval? – kérdi
Hobi, széles mosollyal párja felé fordulva.
-
Persze,
amit csak szeretnél. – csukja be és teszi le a kis füzetet Yoongi. – Ha lehet,
akkor valami narancslével…
Amíg mindenki kiválasztja a menüjét, kezd oldódni a hangulat,
így máris több kedvem van az egészhez. Szóval már nem rohadtul nem akarom,
hanem csak simán nem akarom ezt csinálni.
-
Szóval,
ha jól értettem, Yoongi… - kezdek neki a fő témába, amit eddig mindenki úgy
került, mint a tüzet. Így viszont sose lett volna vége ennek az estének. – Most
azért vagyunk itt, hogy…? – fonom össze ujjaimat, és magam elé emelve rájuk
hajtom a fejem, az asztalon könyökölve. A zöldség megköszörüli a torkát, és rám
emelve tekintetét, bizonytalanul magyarázkodni kezd.
-
Nem
szeretnék Kookot elveszíteni… Persze nem úgy, ahogy gondolod… Mármint… -
próbálja összeszedni gondolatait, ezzel húzva az idegeimet. – Én hár Hope-ot
szeretem, de nem szeretnék rosszban lenni Jungkookkal. Érted, ugye? – néz rám
életében először könyörgő szemekkel, hogy értsem meg, ezzel mire akar
kilyukadni. De szenvedjen csak…
-
Nem,
örülnék, ha kifejtenéd egy kicsit jobban. – villantok felé egy pimasz mosolyt,
mire látom, neki is kezd tele lenni a töke velem. De jelenleg ez nem tud
érdekelni.
-
Úgy
értem, nem akarok haragban elválni. Szeretném, ha Kookie és Hope megismernék
egymást egy kicsit, és ők se haragudnának egymásra. – sóhajt egyet, tarkójára
simítva.
-
Hoseok,
te mit gondolsz? – fordulok az említett felé, aki mélabúsan mered maga elé.
-
Igazat
megvallva, én hoztam fel először ezt a dolgot… Hogy megismerjük egymást. –
pillant Kookra félve, aki csak kedvesen elmosolyodva mered vissza Hobira. Nem
tudom, ez igazi mosoly-e. – Meg persze ez miattad is van, Jimin. – néz rám
Hoseok szomorúan. – Nem szeretném, ha emiatt a mi kapcsolatunk is megromlana. –
bizonytalanodik el a tekintete. Mi? Én ugyan miért haragudnék rá?
-
Hát,
ha úgy érzed, ebben a brokkoliban megtaláltad a szerelmed, akkor én nem szólok
bele. – pillantok lesajnálóan Yoongira, akiről lerí, legszívesebben kihajítana
innen. – Nincs okom rád haragudni, inkább féltelek tőle. – pillantok vissza
Hoseokra, Yoongi felé biccentve. – Nem egy hűséges típus. – dőlök hátra a
székemben.
-
Na
ebből elég! Én nem azért jöttem ide… - kelne ki magából indulatosan a kis
kaktusz, de Hobi vállára rakva a kezét, fejét rázva nyugtatja Yoongit. –
Mindegy. – nagy meglepetésemre visszaülnek mindketten, spenót pedig minden
dühét visszafojtva mered el valamerre.
-
Jimin,
kérlek, ne hergeld. – simít vállamra életem szerelme, mire megadóan sóhajtok
fel én is. – Szóval, Hoseok. Mesélj magadról.
Vagy két órán át diskurálnak azok ketten, egyáltalán nem
zavartatva magukat. Fejes káposzta és én kerülve egymás tekintetét, néha
bele-beleszólunk a beszélgetésbe, de amúgy kevésbé aktívan fogyasztjuk el a
rendelésünket, várva az este végét, ami szinte nem akar eljönni. Én meg közbe
folyamatosan leellenőrzöm, hogy Süti gyűrűje továbbra is a zsebemben van a kis
dobozkájában. Egy kicsit még örülök is, hogy lassan jön el a vacsora vége, mert
nagyon izgulok. Tudom, hogy Kookkal így is úgy is összeházasodunk, de attól még
félek a reakciójától.
Jungkook
Bevallom őszintén, hogy Hoseok egész szimpatikus. Sőt, nagyon
jól elbeszélgetek vele. Kiderül, hogy egész sok közös van bennünk. Szereti ő is
a sportot, habár ő inkább a táncért van oda, de én se vetem meg. Sőt, Jimin meg
is erősíti tehetségét. A vacsora elfogyasztása közben szinte be nem áll a szánk,
a kezdteti erőltetett mosolyom már őszinte, és hiába érzem a Suga és Jimin
közti enyhe gyilkolási vágyat, én végül remekül érzem magam. Halkan, olykor
hangosan röhögve, sőt, hogy szívassuk a fiúkat, még róluk is mesélünk
egymásnak, amit már ők nemigen díjaznak.
– Hoseok!! Ne már. – nyüszít fel párom mellettem, míg én
igyekszem nem megfulladni a félrenyelt falattól a számban. Nem tehetek róla, de
ahogy elképzeltem, hogy Jimin holt részegen fekszik egy asztalon és alszik női
ruhában, míg Hoseok a körmét festi… hát betalált. Könnyeimet törölgetve nézek a
mellettem szenvedő Jimire.
– Baszki Sütőtök, de egy balfasz vagy. – röhög fel Suga is,
mire Jimin szemei elsötétülnek. Hoseok vállba vágja párját, ki úgy röhög, mint
egy fuldokló fóka. Meg is néznek bennünket, de ő nem zavartatja magát.
– Fogd be, te rohadt
zöldség!- sziszegi Jimin, de én se nézem jó szemmel, hogy így kiröhögi.
– Ó, Suga, miért is
röhögsz? Emlékszel még a 2016-os szilveszteri bulira? – húzódik ördögi vigyor
arcomra. Yoongi vigyora arcára fagy és hitetlen szemekkel illet engem, ám Jimin
és Hoseok szeme is megcsillan.
– Kooki azt mondtad soha nem mondod el. Megfogadtad. – emeli
fel mutató úját fenyegetően, ám engem nem hat meg, főleg, hogy Jimin és Hoseok
is nyavalyogni kezdenek, hogy áruljam el.
– Te is megfogadtad,
hogy soha nem mondod el senkinek, honnan van a becenevem. – villan meg szemem,
ahogy arra utalok, milyen könnyen mondta el Jiminek a születésnapi
meglepetését. Suga arca enyhén grimaszba rándul. Ó édesem, ha a szerelmemet
cseszteted, akkor engem is.
– De ne szégyelld, hisz te is ittál, de milyen kemény volt
már, mikor kurvának öltöztél és még klienseid is akadtak… Mit is mondtak? –
gondolkodom el látványosan, míg Jimin hitetlen szemekkel illeti Sugát, kinek a
feje kezd veszélyesen vörösbe átváltozni szégyenében. – Áh. – emelem fel mutató
ujjam. – Tündérke.
Kész, Hoseok és Jimin sírva röhögnek fel, míg én pajkosan
kacsintok Sugára, aki sértetten tolja el desszertjének maradékát, s fonja össze
karjait keresztbe. Hoseok röhögve hajol Yoongi arcához, hogy hintsen rá egy
puszit. Mellettem érzem, hogy Jimin már kezdené oltani, de én gyorsan combjára
markolok rá kapva szemeimet. Értetlenül néz rám, ám mikor megrázom fejemet,
szenvedve ugyan, de kussban marad.
Beszélünk még egy kicsit, de ez után már elbúcsúzunk egymástól
és megígértetem Hoseokkal is, hogy mindenképpen jöjjenek az esküvőre. Na meg
megbeszéljük, hogy ezeket a kínos sztorikat a fiúkról kár lenne eltitkolni, így
az esküvő után biztosan össze fogunk még ülni.
Persze ennek a fiúk nemigen örülnek, de nem tudnak minket
meggátolni. Az étterem előtt elköszönünk Hoseokkal egy kézfogással, és míg ő
Jimint fojtogatva öleli meg, én Sugához lépek, nagy szemekkel felnézve rá, mire
ő már teljesen megenyhülve néz le rám. Közelebb hajol hozzám, így két puszival
köszönünk el egymástól, szorosan átölelve egymást.
– Őszintén mondom, tényleg aranyos Hoseok. – nézek az
említett felé, aki nagy beleéléssel mesél valamit Jiminek. Suga követi
tekintetem és egyetértően bólint.
– Bár én is ezt
mondhatnám Jiminről. – néz vissza rám, enyhe grimasszal, mit megmosolygok.
Fejemet ingatva köszönök el tőle véglegesen, mikor Hoseok odalépve ad ajkaira
egy lágy csókot, majd odasietek Jiminhez.
– Nincs kedved még sétálni a parkban? – öleli át derekamat,
míg a park felé int kocsija helyett. Mivel jól esne vele lenni egy kicsit,
boldogan mondok igent neki, s kulcsolom össze ujjainkat, egy gyors, lágy csókot
hintve puha párnáira.
Mosolyogva sétálunk, halkan beszélgetve a kis kikövezett
sétányon. Halkan felkuncogunk néhány viccesebb mondatunknál, közelebb bújva
egymáshoz. Elérünk egy kis, kiépített tóhoz, ahol hattyúk úszkálnak. Gyönyörűen
ívelt nyakuk kecsessé és elegánssá varázsolja őket. Elmosolyodva lépek
közelebb, hogy a sötétben világító lámpák, mik fényüket a vízre vetítik jobb
látást biztosítsanak. Elengedem Jimin kezét is, ahogy leguggolok, és
közelebbről megnézem a madarakat.
– Jungkook! – szól
hátam mögül Jimin halkan, lágy tónusú hangjával. Nevem hallatára felállok, s
úgy fordulok felé, ám mikor meglátom, szám elé kapom kezeimet. Előttem fél
térdre ereszkedve fog egy kis ékszerdobozt, melynek teteje nyitva van, s benne
díszeleg a jegygyűrű, melyet még az ékszerboltban láttam.
Nemááááár~ Tényleg pont itt hagyjátok abba!!!! Nem igazság >.< Miért mindig a jó résznél *sóhajt* Szerintem már mondtam egy párszor, én nem bánom ha sokáig kell várni a részekre amíg hozzátok és ilyen elképesztően jók és izgik~ Persze aztán mérges leszek mint mindig mert a legjobb résznél hagyjátok abba de pár perc és már el is felejtem ;) <3
VálaszTörlésHaha gonoszak vagyunk 😈
TörlésKöszönjük hogy várod lassan megint begyorsolunk :)
Azért örülök h nem akatsz ki sokáig ❤ igyekszunk a kovivel ^^
Imádtam, nagyon nagyon nagyon DE nagyon! Megérte várni rá! Nem számítottam arra,hogy Yoongi vagy Hoseok benne lesz az új részbe! Már várom mit fog Jungkook mondani Jimin-nek. (Remélem egy igent!)
VálaszTörlésKöszi a feltöltést, várom a következő részt!
Nagyon örülünk h tetszik és h megerte varni ^-^
TörlésNagyon tervezve voltak már h benne lesznek és lassan minden szereplo feltűnik 😉
Kooki reméljuk igent mond ha mar szereti Jimint ^^
Koszonjuk h irtál ❤
Annyira tehetségesek vagytok! :D imádtam *.* Nagyon jó a történet menetele (vagy hogy írjam xd) minél hamarabb legyen rész! :o
VálaszTörlésDe a részekre érdemes várni !;) <3
Nagyon édes vagy. Köszönjuk igyekszunk. Örülünk h így gondolod mert így is h kb havonta hozzuk ilyen na most van idom irjunk menet van es neha rosznak érezük. De azeet igEkazunk gyorsan hozni ^^^
TörlésKoszonjuk h irtal ❤
Na, tegnap este már elolvastam, csak telefonról nem szeretek írni, úgyhogy most megpróbálom összeszedni a gondolataim.
VálaszTörlésNagyon aranyosak voltak, én nem gondoltam, hogy Jimin megveszi azt a méregdrága gyűrűt. XD Nagyon jól mehet a vállalkozásuk. xD De tetszik, hogy Jungkook jó hatással van Jiminre. Kook nagyon édes volt, ahogy rácuppant az üvegre, na meg a ruhapróbánál... xDDD egyem meg <3
A következő... meglepődtem picit Sugán, hogy találkozni akar, de aztán rájöttem, hogy jó lesz ez így, így legalább valószínű, hogy ott léesz az esküvőn, elvégre is Kook meghívta. Merne másképp tenni, szegény Kooknak biztos fájna... mégis évekig együtt voltak. Igaz? xD
Bírtam, hogy úgy szikrázik a levegő Jimin és Suga között, Kook meg Hope-pal olyan jól elvolt, hát behaltam. xD Nem csalódtam bennük.
A végén... ahh, miért így kellett abbahagyni? Hát... hát én várom a szentbeszédet Jimintől, erre... erre így befejezni... pfhö
Várom a folytatást! <3
Hát azert ne feledjuk ők delkorea egyik leggazdagabb csaladja. Mindent meg tesz Kookiert.
TörlésKooki meg nagyon varja am az eskuvot ilywnkor kis gyermekded lélek.
Jimin es Suga valoszinuleg orokke utalni fogjak egymast de Kooknak annyira ninca miert Hoseokot max h bele ment egy olyan kapcsolatba akinek meg volt parja.de ő nem harag tartó
Haha ne haragudj igyekszunk vele. Koszonjuk h írtál ^-^ ❤❤❤
istenemistenemisteneeeem *---*
VálaszTörlésaaanyira cukira irtátok a végééét :3
kiakadt a cukiság mérő faktorom :)
...
Naszóval. Nagyon vártam már az új részt.
És imádtam :3 Hiányzott már :D
Nem tudok újat mondani. Imádom, köszönöm hogy irjátok
ésatöbbi :)
Hamar hozzatok folytatást.
Puszi : Anett ♥
Koszonjuk h vartal ra es örülünk h tetszett. Nagyon sietunk vele. Mi pedig azt köszönjük h mindig írsz ^^ ❤
TörlésJesszus mik ezek a becenevek?😂
VálaszTörlésMost sem tudok mást mondani, csak annyit, hogy imádom és már alig várom a folytatás😍 Megéri kivárni azt a sok időt❤️
Rákerestem a neten a zöld zöldségek neveire:D
TörlésKöszönjük szépen! ^.^ De azért igyekszünk hogy ne legyen olyan sok idő xd
Mikor várható a következő rész? :( <3
VálaszTörlésIgyekszünk:)
Törlés