Yume Nissy írja Jimint
Én (Zsuzsi~) írom Jungkookot
Jimin
Végül egész hosszúra nyúlt ez a kielégülés dolog. Nem
hittem, hogy ilyen nehéz lesz. Mivel, amikor Taehyung dolgozik rajtam, csak rá
tudok koncentrálni, és az elképesztő ingerekre, amiket okoz nekem – mint az
imént a szájával és a kezével. Nem kérdezett
semmit, csak kielégített, vadul csillogó szemekkel figyelte minden
rezdülésemet… én pedig mégis Jungkookra gondolva élveztem el a szeretőm
szájába. Hát ekkora barom lennék?
Hazafele úton is csak Kookra tudok gondolni, a hangokra,
amiket kicsaltam belőle, a tekintetére, az arcára… a testére. Annyira kívánom
mindenét! Ilyen még nem sokszor fordult elő velem, hogy valakit, egy fiút ilyen
rövid idő alatt magam alatt akarjak tudni. De ő mégis elérte ezt nálam,
körülbelül egy nap alatt! Agyam eldobom. Már, amikor mással vagyok is csak ő
jár a fejemben, és az, amit vele tennék, amikor csak meglátom. Annyiféleképpen
tenném a magamévá most is, ebben a szent percben…
Hatalmas meglepetésemre, Jungkook már az ajtóban vár,
amikor hazaérek. Dühös arca egyből mosolyt csal az arcomra. Csak nem hiányolt a
picike? Ah, de kár is érte, hogy nem sikerült kielégítenem. Nagyban
megkönnyítette volna a dolgomat, ha befejezhettem volna, amit elterveztem. Egyből
mellé lépek, hogy ott érjem, ahol tudom. Az illata is csábító. Csak nem
lefürdött? Ez az én tusfürdőm? És már a kis Kookie sem áll, mint a cövek. Csak
nem elégítette ki magát a közös fürdőszobánkban? Az én tusfürdőmmel?
Ejnye-bejnye…
Látva, mennyire is vezetni szeretné az egyik autómat –
bevallom, mivel kettő van, azt hittem, az egyik az övé -, perverz mosolyom
azonnal kiszélesedik, mivel megint előjött a köcsög Jimin. Valamit valamiért,
Jungkook.
– Mit szeretnél? – kérdezi, mintha már sejtene
is valamit.
– Téged… had fejezzem be, amit nemrég
elkezdtem. – vigyorgok rá pimaszul.
Arca pillanatok alatt elsápad, majd, mint aki épp csak
felfogta a dolgok súlyát, el is vörösödik. Tátog, mintha nagyon mondani
szeretne valamit, de hang az nem jön ki a torkán… még. Ha rajtam múlik, nemsoká
olyan hangok szakadnak ki onnan, …
-
Rendben. – töri meg gondolatmenetem Süti
bizonytalan, kissé remegő hangja. Most én nézek rá lefagyva, mintha csak azt
közölte volna, szakít Sugával. Ennyire vezetni akar, vagy már ő is jócskán
kíván engem?
Nem néz a szemembe, csak hátrálni próbál, kivörösödve, de
nem eresztem. Ezek után hogy is tehetném? Épp most egyezett bele, hogy
leszophatom. Nem lesz nehéz dolgom az elcsábításával, ha ennyire megkönnyíti a
dolgom. A gondolatra, ahogy alattam fog vonaglani… érzem, ahogy a pici Jiminke
ismét éledezni kezd, de nem szabad most engednem neki… Előbb túl kell élnünk
egy vezetést.
- Oké, melyik kocsival? – nézek a két gépjármű felé.
-
A feketével. – mutat arra, amelyiket vezettem.
Jó, mivel már kipróbáltam, ez ad némi biztonságérzetet, de be kell valljam;
rohadtul be vagyok parázva, mivel nincs jogosítványa! Mi van, ha elüt valakit?
-
Hát jó. – szemöldök ráncolva indulok meg a
választott autó felé, próbálva palástolni gyengeségem, hogy ne jöjjön rá. Nem
túl férfias, hogy valaki ijedős, ugye? Nem véletlenül nem nézek horror filmeket
sem, ha meg egy olyan srác fog vezetni, aki csak állítása szerint tud vezetni –
ki tudja, ez mennyit takar -, akár a mai nap lehet az utolsó napom.
Végül mindketten beülünk a luxus sportkocsiba, én meg
enyhén remegő kezeim összefonom magam előtt, hogy legalább ennyire ne tűnjek
szánalmasnak. Ellenben Jungkook gyermeki izgatottsággal pattan be a hozzá
képest TÚL NAGY autóba, majd tükrök és hasonlók leellenőrzése nélkül már nyomja
is be a kulcsot, hogy a még nyitott garázsajtón tolasson is ki azonnal. Az
isten szerelmére, még be sem kötötte magát!
Jungkook
Gyermeki izgalomba szállok be a kocsiba és indítom is el,
hogy végre vezethessem ezt a gyönyörűséget. Eskü, csak a kocsiért mentem bele
az egészbe, de már megérte. Gyönyörű belülről a sportkocsi, még teljesen új
illata van. A huzatok is feketék és műbőrből készültek, akárcsak a kormány.
– Kook! Fék! – szól
rám rögtön Jimin, ahogy elkezdek hátra felé tolatni. Gondolkodás nélkül nyomom
le a kuplungot, majd vele együtt a féket, hogy megállítsam a kocsit és
értetlenül nézzek a mellettem ülő férfira, aki fejét kezébe ejtve, csóválva
azt. Most mi van? Valamit rosszul csináltam? Fejét felemeli, és értetlen fejem
láttán fáradtan sóhajt egyet. – Kook, mi az első dolog, amit megcsinálsz, ha
utasként szállsz be a kocsiba? – morogja szemeimbe nézve.
– Ő, hát… - gondolkodom el, hisz nem igazán értem a
kérdést.
– Ah, bekötöd a biztonsági övvel magad. – hajol át rajtam,
leállítva a kulccsal a motort, majd tovább halad kezével biztonsági övemet
megfogva, keresztül húzza rajtam és becsatolja. Arcunkat pár centi választja el
egymástól, ráadásul bódító illata kissé elvonja figyelmem okításáról. Érzem,
ahogy arcom fokozatosan veszi fel a vörös színt, ahogy rájövök miért is méreget
így. Azt mondtam neki, tudok vezetni, ez igaz is, de annyira elvette az eszemet
az új kocsi, hogy mint egy vadbarom, aki se hall, se lát nekivágott az
útnak. Szégyenkezve sütöm le szemeimet,
kezeimet is ölembe ejtve kezdem tördelni. Jimin behúzza a kéziféket, majd
hátrébb hajolva folytatja szidásom. – Jeon Jungkook, te, mikor hazaértem alig
pár perce, te aggódtál értem, hogy nem szóltam, de te még be se kötötted magad,
szerinted így van jogod? – morogja, mire még jobban összehúzom magam, megrázva
a fejemet. – Aj, jó. – túr hajába kissé szétzilálva azt. - Nos, akkor azt
látom, hogy tudod, hogy kell beindítani a kocsit, hol a kézifék, a váltót is
tudod használni, van fogalmad róla hol van a fék, a gáz és a kuplung… - sorolja
szakszerűen engem mustrálva, de én még mindig a kezemet találom érdekesnek. Jé,
az ott egy anyajegy? Nem, én nem nézek rá, ám iszom minden egyes szavát, mert
úgy látom kissé lenyugodott és nem akar kiparancsolni az autóból, hanem szépen
elmagyaráz mindent. Ami igazán jólesik főleg lágyabb hangformája. – De! Kook, van egy csomó másik alapvető dolog, amit el kell intézni, mikor beülsz. –
nyomatékosításképp, mutató ujjával állam alá nyúl ezzel késztetve, hogy nézzek
sötét íriszeibe. – Nézz a szemembe, hisz csak jót akarok, nem eszlek meg… -
mondja lágy hangon. Párat kell pislognom, ahogy elkezdek gondolkodni, biztosan
jó ember ül-e mellettem, vagy szimplán beteg lett. – Vagyis még. – vigyorodik el
perverzen. Fú, jó, semmi baja, ő az. –
Nos, beülsz, bekötöd magad, ugye? – kérdi mire egy gyengéd bólintás telik
tőlem, hisz ujjával még mindig államat tartja. – Akkor ülés, megnézed, hogy
éred el rendesen a pedálokat. Az én méretem kissé nagy neked. – magyarázza
elengedve ujjával, míg én előrébb húzom magamat várva a folytatást. - Tükrök.
Beállítjuk a tükröket… azaz. – figyeli, ahogy cselekszem. – Gyújtás. Lámpa fel.
Jó, és csak most fogunk indulni. – Mosolyodik el halványan, bekapcsolva a
biztonsági övét is.
Mivel már innen minden megy és nem is haladok gyorsan, pár
kört mehetek az utcánkban, kiélvezve az autó hangját és tökéletes mozgását. Jimin
itt-ott ad pár tanácsot, és a végére egy hatalmas mosollyal ajkaimon állítom le
a kocsit a garázsban, kicsatolva magam. Azonnal kipattanok, megvárva, míg Jimin
elrakja a kocsi forgalmiját a pénztárcájába, és ő is kiszáll. Hatalmas vigyorral
pattogok oda hozzá, gyermeki megszokásomból egy puszit nyomva arcára, míg ő
döbbenten áll előttem, szemei mégis mosolyognak. Átkarolva nyakát hagyom abba az
ugrálást, egyenesen szemeibe nézve.
– Köszönöm, Jimin. – nyomok még egy puszit arcára. Jimin
kissé habozva, de fekete fürtjeimbe beletúrva dicsér meg kedvesen.
– Ügyes voltál, Süti. – néz le rám.
– Jimin, nem vagy éhes? – döntöm oldalra fejem érdeklődve,
kezeimmel elengedve nyakát, mellkasára vezetve őket. Igen. Kurvára jó őt ott
fogdosni.
Jimin
Párat pislogok, mire realizálom, most tényleg megpuszilt?
Kétszer is? Ráadásul, hol tapogat? Jesszus, ez a gyerek! Ha megérzésem nem
csal, kb. gimnazista lehet, szóval Yoongin kívül más partnere nem nagyon
lehetett… nagyon kis kíváncsi. Na de ennyire? Viszont, ki vagyok én, hogy
ellenkezzek? A felsőtestem különösen ki van dolgozva, ha jól esik neki, tapizza
csak. De akkor én is visszatapizok.
Dereka körén fonva kezeimet, simogatni kezdtem. Nem nagyon
tudom, mit kellene csinálnom, ha csábítok azt nem gyengéden, simogatással
teszem. Egyből leteperem, aki kell, általában nem is ellenkeznek. De ő más
tészta. Vele nem csak egy menetet szeretnék, ráadásul… Valamiért szeretném, ha
kedvelne…
Vöröslő arccal néz rám, mint aki szintúgy nem érti, hogy
mit csinálok, mint én. De jó tudni, hogy az ilyen lágy gesztusok is jól esnek
neki. Szinte azonnal el is engedne, amit én nem hagyok. Csak szimplán zavarban
van, de látszik rajta, hogy neki is kényelmes a helyzet…
-
De igen, eléggé… - kacsintok felé,
szívdöglesztő félmosollyal. – Annyira, hogy ha nem vigyázol, téged fallak fel.
– nyalok végig ajkaimon, amit ő szemeivel követ.
-
Ah, izé… szerintem inkább rendes kaját kéne
enned. – enged el, majd fut be vörös arccal a garázsajtón át a házba. Még
mindig széles mosollyal arcomon zárom be a garázsajtót, majd indulok el utána.
Kár, pedig tényleg kedvem lenne folytatni a reggelit.
Belépve, meg is látom őt, ahogy a hűtőben kutakodik. Vagy
csak a pirosló arcát próbálja eltűntetni? Istenem, olyan kis cuki, ahogy arcát
takargatja, mikor már a füle is vörös! Megkuncogva a látványt lépek közelebb,
majd hátulról átölelve, nyaka felett nézem én is a lehetséges ételválasztékot.
Enyhén megremeg, de úgy tesz, mintha semmi baja sem lenne. Marha aranyos,
basszus!
-
Te mit ennél? – kérdezem váratlanul, füle
mellett pár centivel. Kíváncsi vagyok, mennyire tudom zavarba hozni. Tegnap, ha
ilyesmit tettem volna, már lökött is volna messze magától leüvöltve, hogy
mekkora egy bunkó paraszt vagyok. Hát, az vagyok, de ezt ő nemigen veszi észre.
-
Valami gyorsan elkészíthetőt. Segítesz benne? –
pillant felém egy pillanatra, majd el is kapja rólam a tekintetét. Ha ilyen kis
alárendelt, védtelen fiúcskát játszik, nagyon fogom élvezni a szexet vele. Vagy
lehet, hogy vad lesz? Ahj, annyira kíváncsi vagyok már, mihamarabb eltekerem a
fejét, annál hamarabb jövök rá, mennyit ér az ágyban egy Jungkook féle szerető.
Viszont a kérdésén komolyan elgondolkozom.
-
Szerintem, nem eszik ma egyikünk sem, ha én is
besegítek. – jelentem ki teljesen őszintén, én soha a büdös életben nem fogok
tudni úgy kaját csinálni, mint ő.
-
Óh. – szomorodik el. – Ne aggódj, én majd
vigyázok, hogy ne bazd… rontsd el! – hebegi, mire hatalmas röhögés szakad ki
belőlem. Tökéletesen ért a hangulat megteremtéséhez. Csak nem épp a
romantikuséhoz. Sebaj, azt majd én meghozom ma estére.
Jungkook
Hangosan felnevet bénázásomon, míg én sértetten fújom fel
arcomat.
– Hidd, el Süti jobb, ha te csinálod. – nyom egy csókot
arcomra, mire szemeim kétszeresükre kerekednek.
Még soha nem adott puszit –jó, oké csak tegnap óta van
velem-, de én már háromszor is megpusziltam, így nem csoda hogy meglepődök
tettén. Mélyet sóhajtva sütöm le szemeimet, már nem tudva hova rejteni
zavaromat.
Nem vagyok hülye, tudom jól mire játszik. El akarja érni
nálam, hogy engedjem, hogy megbasszon. Na, azt lesheti. Igen imádom, ha
foglalkoznak velem, az e féle lágy érintéseket, amik hihetetlenül megmelengetik
a szívemet. DE! Nem hagyom, hogy azt higgye nyeregben van. Nem adom magam
könnyen… vagyis a seggemet nem. Kár tagadnom, hogy nem utasítanék vissza
egy-egy jó kis pettinget vele. Hiszen annyira vonzó és úgy vágyom rá, de nem
csalom meg „úgy” Sugát. Már így is van egy jó kis lelkiismeret furdalásom, hisz
még ennyit se érdemelne meg.
Viszont a garázsban eldöntöttem -mikor lágyan átölelve
simogatott-, hogy engedek neki ilyes fajta közeledést. Mégis csak a férjem lesz
vagy mi. Jobb, ha békésen megvagyunk, mintha én állandóan kiakadnék a
perverzségén és soha semmit nem engednék meg neki. Na meg, szeretném egy kicsit
megszívatni, ha már annyira meg akar szerezni, hogy legyen még egy kurvája.
Felemelve fejemet csukom be a hűtő ajtaját, hogy ölelésébe
megforduljak, és szinte doromboljam szavaimat, mint egy kiscica. Szemeivel
engem néz figyelmesen, míg én bal kezemet felkarjára vezetem, a jobbal pedig
tarkójához simítok, lágyan birizgálva azt. Szemeit akaratlanul hunyja le a
kellemes, bizsergő érzésre, ami valószínűleg most gerincén cikázik végig.
Istenem, olyan helyes. Bárcsak nem lenne ekkora seggfej.
Akkor még talán -mondom talán-, bele mennék a kettőnk kapcsolatába. Hisz most
is olyan gyengéd, mégis férfias és domináns… de tudom miért ilyen, és ez kicsit
fáj.
– Rendben. –
dorombolom, ahogy kinyitja szemeit és gyönyörű, sötét íriszeivel engem kezd
figyelni. – Csinálok rántott húst krumplipürével; az viszonylag gyors és
ráadásul finom is. – gondolkodom el, folyamatosan tarkóját masszírozva, mire
megérzem, hogy kezével újra derekamat kezdi lágyan simogatni, újra megremegek a
kellemes érzésre, ami átjárja testemet. Ez nagyon romantikusan nézhet ki
kívülről és talán, ha egy vadidegen így látna minket, azt hinné, hogy tényleg
szeretjük egymást, viszont ez sajnos nem igaz. Még csak nem is igazán kedvelem
Jimint! Lehet, azért mert gyanakvó vagyok vele szemben, de inkább, amiatt mert
félek, meg fog bántani és csalódnék, ha vakon megbíznék benne. – Te meg addig
teríts meg a kertbe, úgy tudom, van kint is asztal és mivel nyár van, jó lenne
ott enni. Ráadásul van ebben valami jó is. – mosolyodom el huncutul, mire
kérdőn húzza fel szépen ívelt szemöldökét. - Legalább hasznossá teszed magad. –
nyújtom ki nyelvemet játékosan, el is engedve őt kibújva öleléséből, hogy
menekülőre foghassam.
– Vigyáz, kicsim. A
végén még bekapom a nyelvedet, ha ilyen rossz vagy. – csap gyengéden fenekemre
dorgálóan, minek hatására kisé megugrok egy halk sikkantással egyetemben, ami
ajkaim között szökik ki.
Igazából szívem
kihagy egy ütemet, mikor meghallom, hogy is nevez, ám biztos vagyok benne, hogy
neki fel se tűnt. Viszont azt sikeresen eléri, hogy újra fülig vörösödjek, hála
figyelmetlenségének.
A hűtőből előhalászva a kellékeket, mondom Jiminnek, hogy
mit hol talál a terítéshez. Ami meglepő, hogy egy zokszó nélkül segít. Sőt
lazán kezdünk beszélgetni minden féléről: az iskoláról, a szünetről, még
Amerikáról is mesél nekem, miután megterít és a pultnak támaszkodva figyeli
tevékenységemet; és őszintén… Hihetetlenül jól esik semmi féle kötöttség,
gyanakvás nélkül beszélni vele, könnyedén. Jókat röhögni… Még ki derül a végén,
hogy egész jó fej.
Ahogy kiszedem a tányérokra az ételt ki is indulunk a
kertbe, ami hihetetlenül szép itt hátul is. Tele van virágokkal, szép zöld
gyeppel. A teraszon egy kisebb sütögető rész, asztallal hozzá illő székekkel,
míg a másikoldalt egy medence és egy jakuzzi található.
Leülve az asztalhoz –ami szépen meg van terítve, megnyugtat
a tudat, hogy legalább teríteni azt tud-, folytatjuk beszélgetésünket egy-egy
poénnal karöltve, amin hangosan felnevetünk, míg el nem fogy az étel.
A Nap kellemesen süt jó meleget árasztva magából, ami
hihetetlenül jólesik jelen pillanatban.
Igazabból szerintem egész jól sikerült az ebéd, nekem
legalábbis nagyon ízlik, és úgy látom Jiminnek is, ami elégedettséggel tölt el.
Jó tudom, hogy nem nagy szám, de akkor is.
Befejezve az ebédet, le is szegyük az asztalt elpakolva
mindent a mosogatóba. Eltüntetve az utolsó csepp vizünket is poharunkból, a
pultra helyezzük.
Mivel olyan jó meleg van, úgy döntök, kint szeretnék
maradni, így Jimin kezét megfogva húzom ki magammal a döbbent srácot. Ám
hirtelen megtorpanok, ami őt is megállásra kényszerít, és csillogó szemekkel
nézek övéibe.
– Medencézzünk.
Jimin
Annyira nem lepett meg, hogy van egy medencénk, eddig
szinte akárhol voltam, mindig volt medence, vagy egy jakuzzi. Végre van egy
sajátom. Most az egyszer, hálás lehetek valamiért a szüleimnek. Egy ilyen
gyönyörű srác szeretne velem fürdőcskézni! Ez a nap nem is lehetne ennél jobb.
A reggeli hangulatomhoz képest, máris kicsit olyan, mintha ez lenne az egyik
legszebb nap az életemben – pedig még csak 5 óra fele járhatunk. Ennek
ellenére, piszkosul meleg nyarunk van, tökéletesen medencézésre alkalmas idő. És
az UV sugaraktól sem kell félnünk.
Beleegyezve a hirtelen ötletbe, már vesszük is az irányt a
cuccaink felé. Ő már kipakolt, nekem még bőröndökbe van téve a cuccom, szóval
szobán kívül keresgélhetem a fürdőgatyám. Ő bezzeg már öltözködhet is a
szobában… várjunk.
Leveszi a ruháit. Az összeset. A szobánkban…
Szemeim megcsillannak a gondolatra, hirtelen úgy érzem,
mintha valamit a szobában felejtettem volna. Vigyorogva, a lehető leghalkabban
osonok az emeletre, majd az ajtó kulcslyukába kukkantva lecsekkolom, hogy áll
az öltözködés. Mekkora baj lenne, ha mondjuk… elesne és meghúzná a bokáját.
Kell legyen mellette valaki, még baja is eshet, vagy faszom tudja.
Meg is látom kecses alakját, amint a fürdőgatyát az ágyra
dobva, már húzza is le magáról a pólóját, ezzel rálátást biztosítva makulátlan
felsőtestére, persze csak hátulról. Fordulj már meg… Mintha rohanna valahova,
már nadrágja sincs sehol, és épp nyúlna alsója korcához, de én ezt a pillanatot
választom arra, hogy szemét módon berontsak.
-
Sütiiiii! Nincs itt a fürdőgatyám? - nyitok be hirtelen, majd kihasználva
pillanatnyi sokkját, újra és újra végigvezetem testén tekintetem. Lyukon át is
gyönyörű, de élőben még merevedés élesztőbb.
Sápadtan néz rám, látni íriszeiben a döbbenetet, amit
pillanatokkal később a mérhetetlen düh és sértettség érzete váltja fel. Pont,
mint amikor rányitottam a fürdőben…
-
A kurva… húzz kifele azonnal a szobából, te
rohadt perverz állat! – indul meg felém indulatosan, mire – már nem azért – de
kiráz a hideg. Nagyon nem úgy néz ki, mint aki egy gyengécske, alárendelt fiú.
Sőt, pont olyan, mint egy fenevad, aki a prédájára készül halálos csapást
mérni.
Ennek ellenére, továbbra is perverzen vigyorgok rá, hátha
nem öl meg… Bár, inkább öljön meg most. Boldogan halnék meg így, hogy egy szál
alsóban láthatom. Annyira leteperném most, amíg ilyen kis vadmacska…
Gondolataimból két erős kéz szakít ki, amelyek a másodperc
törtrésze alatt úgy löknek ki az ajtón, mint annak a rendje. Hangos puffanással
érek földet, kissé fejemet is beverve. Alig fogom fel, mi történt, Jungkook már
házat rengető erővel be is csapta az ajtót, majd be is zárta azt.
-
Még egy ilyen, Park, és kiheréllek! – kiabál át
a falapon, amit hevesen dobogó szívem ellenére is kénytelen vagyok
megmosolyogni. Milyen kis aranyos, amikor zavarban van. Pedig már láttam ennél
intimebb helyzetben is.
Ez a medence sokkal jobb, mint hittem! Olyan kellemesen
hűvös a vize, hogy szerintem soha többet ki nem mászok innen. Dugni vízben is
lehet.
Jungkook ellenben még nem mászott bele nyakig az üdítő
vízbe, csak a lába érezheti ebben a forróságban a hűvös kényeztetést.
Állítólag, túl hideg ez neki.
-
Aish, gyere már bele! Mihamarabb belemerülsz,
annál hamarabb hűl le a te testhőmérsékleted is, gyorsabban megszokod! –
nyöszörgöm neki a medencéből. Mint egy szégyenlős kislány, komolyan.
-
De hát mondom, hogy túl hideg! A lábam is
fázik… - morogja maga alatt. Nem hiszem el…
-
Te akartál nagyon medencézni, gyere be te is! –
ragadom meg csuklójánál, majd enyhén rángatni kezdem, noszogatás gyanánt.
-
Mindjárt, csak… még szokom egy kicsit. –
rántaná el a kezét, de nem engedem neki. Felállok, majd szabad kezemmel
derekához nyúlok, hogy hirtelen húzzam a vízbe, és együtt merüljünk alá.
Másodpercekkel később, mind a ketten, szinte egyszerre bukunk ki a víz
felszínén, én röhögve, ő dideregve. – Ah, Jimin, baszd meg! – prüszköli. Nem
tudok nem vigyorogni.
-
Így hamarabb szokod a hideget. – kacsintok rá,
mire csak hangos sóhajjal, felkarjait dörzsölgetve, végre valahára nyakig merül
a kellemesen hideg vízben.
Megmosolyogva reakcióját én is nyakig merülök, majd a félig
árnyékos részéig megyek a medencének, leülve a kialakított szélének. Kookie nem
tétlenkedve úszik mellém, lilásodó ajkakkal, de nem sokáig marad ott. Tényleg
olyan, mintha jeges vízben fürdenénk, pedig valóban nagyon meleg van. Hozzám
simul, ami kicsit zavarba hoz, de csak addig, amíg inkább ölembe nem ül, és úgy
ölelve át engem, próbál melegedni. Sokan mondták már, hogy mindig nagyon magas
a testhőmérsékletem, ki hitte volna, hogy így veszem hasznát! A didergő
vőlegényem engem használ fűtőtestnek. Nincs mit tenni, azt hiszem.
Derekánál átölelve húzom magamhoz közelebb, amit egy halk,
jóleső sóhajjal nyugtáz. Nem tudom, ez az érintésemtől jött-e, vagy a hirtelen
meleg hatására.
-
Tényleg ennyire fázol? – kérdezem füléhez
hajolva, mire vacogva bólint. Selymes haja enyhén megcsiklandozza arcomat,
jóleső borzongást kiváltva belőlem. – Akkor, mi lenne, ha bemennénk?
-
Nem, jó ez így most. – sóhajtja, szorosabban
ölelve magához.
Szívmelengető ez a helyzet, és azt hiszem, ez az első olyan
alkalom, hogy nem arra gondolok, mennyire megdugnám. Most csak jó érzés, hogy a
közelemben van, hogy valamilyen szinten – még ha csak a hő hatására is -, de
össze vagyunk kapcsolódva. Hogy függ tőlem, én pedig már csak az illatától is a
mennyekben érzem magam. Végül, mégiscsak ő hozta meg a hangulatot.
