Sokat kérsz! - 29. rész

Sziasztok! Meghosztuk az utolsóelőtti részt.Nagyan az én hibám a csúszás mert kb. sose voltam otthon és így 2 napja vagyok elérhető otthoni státuszban gépel. Na, de az utcsó legizgalmasabb résszel igyekszünk, illetve a 2. évadból előremeglesznek írva részek, direkt ezért, hogy ne legyen sok kihagyás :D 

Jó olvasást ~

 Yume Nissy írja Jimint
Én (Zsuzsi~) írom Jungkookot

Jimin
 

A gyönyörű szertartás után természetesen, mindenkihez oda kell menni, megköszönni, hogy eljöttek, elfogadni a pénzüket, stb… Életem legunalmasabb percei, szívesen elcserélném mindet, de van, ami ugye elkerülhetetlen. Az évek alatt már megedződtem, a hamis mosoly és a felszínes, mégis őszintének tűnő kedvesség mintaszobra vagyok, magyarul nem esik nehezemre akár órákig mosolyogni. Egyetlen oka van annak, amiért részben mégis örömömet lelem a ma esti famosolynak; Jeon Jungkook. Ő tényleg örül mindenkinek, aki odajön, aki gratulál, kezet fog… Gyermeki mosollyal és frissességgel beszélget mindenkivel, közben rám is figyelve, amit igénylek is a részéről. Akad pár idősebb házaspár is, akik nem nézik jó szemmel két fiatal meleg fiú házasságát, de pont nem érdekelnek. Nem is értem, minek jönnek el, kevesebb pénzt is adnak, és vagy túl nyálasan puszilnak, vagy egyáltalán nem, nehogy elkapjanak valami buzibacit. 

Pár barátom is eljött Amerikából, hogy gratuláljon. Én vagyok az első a csapatból, aki házasodik, ezen pedig felbuzdulva jó sok házas poént lőnek el, és szóvá is teszik, hogy ők még ide-oda mennek partizni, ezzel meg azzal lefekszenek, csak utána gondolkoznak el egyáltalán a komoly párkeresésen. Kook ezt észrevéve, minden ilyen hozzászólásnál megszorítja a kezem, mintha csak attól félne, hogy meggondolom magam, és elmegyek a fenébe. Egy idő után ezt megelégelve húzom odébb páromat, hogy kilépve az erkélyre kettesben beszélgethessünk. Már szinte mindenkivel beszéltünk, akivel kellett, nincs már okuk zavarni minket. Remélem.

-      Süti, minden rendben? Feszültnek tűnsz – simítom meg hibátlan arcát, mire rám emeli hatalmas, sötét szemeit, melyek most elég szomorúnak tűnnek.

-      Ezt pont én kérdezhetném. Miért mondanak ennyi hülye poént? Én is ott állok melletted. Eleinte vicces, ha-ha, megházasodsz, de mikor már arról viccelődnek, hogy de rossz lesz neked, nem élted ki a fiatalságod, meg ilyenek, az már nagyon zavaró. Nem feltétlen nekem, inkább neked – néz végig a szemeimbe, melyekbe mintha könnyek gyűlnének, de a sötétben nem vagyok benne biztos. – Én csak attól félek, hogy miattuk meggondolod magad, és elhagysz – pillant le kint létünk óta először kezeinkre, melyek egymást szorítják.

-      Kook… - puszilok homlokára, érezve drága samponjának illatát, melyet mélyen beszippantok, keresve benne az ő természetességét. – Hidd el, nincs miért aggódnod. De majd a nászéjszaka után… - vigyorodok el, mire sértetten csap a vállamra. Hátra próbál lépni, de derekára fogva húzom vissza magamhoz, kényszerítve, hogy a szemeimbe nézzen ismét. – Csak vicceltem, édes. Komolyan, nem kell bizonytalannak lenned. Minden, amit mondanak, már olyan idegen a számomra. A bulik, a mindenkivel összefekvés, a határtalan pénzköltés… Jól hangzik, és tudom, milyen, hiszen éveken át éltem abban a világban. De az a boldogság, amit akkor éreztem, nem ér fel azzal, mint amit itt és most érzek, ahogy a karjaimban tartalak – szorítom meg, mire ő is erősebben karol a nyakamba, csillogó szemekkel és édes mosollyal nézve rám. – Már nem tudom úgy elképzelni a jövőmet, ahogy ők mesélik. És nem is akarom. Én csak veled akarok lenni, ez tesz a legboldogabbá. Hidd ezt el, ne aggódj - puszilok arcára, ami neki nem elég. Hevesen ajkaimra kap, beszívva alsó ajkam. Bódultan adom át magam ismét az érzésnek, ahogy olyan közel van hozzám, hogy érzem heves szívdobogását, mézédes ajkait… Érzem lélegzetvételét, bőrünk érintkezését az arcunkon, és tudom, hogy mostantól ezzel az érzéssel fogok kelni és feküdni minden nap. Hirtelen, mintha Kook betöltötte volna az űrt a lelkemben, melynek jelenlétét eddig nem is éreztem. De ha hirtelen elmenne, érezném ezt az űrt, fájdalmasan, elmúlhatatlanul.

Lassan elválunk egymástól, továbbra is szorosan, egymás karjaiban állva, és csak nézünk egymás csillogó szemeibe. Mindent, de mindent, amit életemben kerestem, látom íriszeiben, és azon gondolkodom, vajon ő is ezt látja-e enyéimben. Pár ember, akik tanúi voltak az iménti csókjelenetnek, tapsolni kezdenek körülöttünk, mire mindketten zavarunkban lehajtjuk a fejünket, és inkább bemegyünk felvágni a tortát.

Sosem szerettem a vaníliát, még akkor sem, ha az az esküvői tortám fő íze. Nem, mintha zavarna, van benne csokis rész is, Süti meg kieszi az enyémből a vaníliás részeket, csak akkor is furcsállom. Főként anyukám intézte a tortát, és tessék, a fő íze a világon az egyetlen dolog, amit nem szeretek. Nem tudom, direkt csinálja-e… Sandítva felé nézek, de ő a nagyinkkal beszél, nem is érdekli, ízlik-e. Talán tényleg nem tudta… Elvégre sosem ő főzött rám. Mostantól Kook fog… 

A gondolatra, hogy FÉRJEM fog rám főzni (meg én rá, mivel megígértem, hogy megtanulok), megsimítom a combját. Valami érdekes dolgot érzek meg nadrágja alatt, mire kedvesem befeszül, és halál lassan felém fordítja vaníliakrémes arcát.

-      Süti ez… - fogok rá immár másik kezemmel is combjára, megbizonyosodva az idegen tárgyról. Enyhén megugrik, a villáját is leteszi, de tele szája miatt csak valami fura hangot ad ki. – Ez a combfix? – vigyorodom el szemérmetlenül. Arca paradicsom piros lesz a pillanat törtrésze alatt, és inkább arcát eltakarva néz el egy másik irányba.

Jungkook

Oldalra pillantok ezerrel rágva, míg próbálom minél hamarabb lenyelnia számban lévő hatalmas adagot, de Jimin nemigen segít tettemben, mivel combomon pihenő kezével ismét nadrágom alatt lévő combfixet kezdi birizgálni játékosan kuncogva.

- Nem gondoltam volna Baba, hogy ennyire a kedvemre szeretnél tenni – csúszik feljebb keze egészen közel nemességemig, mire ismételten megugrok és ezúttal kezére is fogok.

– N… nem ez nem… - dadogok, míg lenyelem az utolsó falatot is, ám mélybarna, huncutul csillogó íriszei ismét elérik, hogy felvegyem a már jól ismert vörös színt.

– Ah Süti, hogy bírjam ki ezek után az estét? Már csak a gondolatától is feláll, hogy egy olyan csipkés anyag feszül neki annak a tökéletes, izmos combodnak. – búgja erotikusan fülemhez közel hajolva, míg én egy nagyot nyelek, hisz szinte látom lelki szemeim előtt, amit tesz és sajnos a jó képzelő erőmnek odalent is megvan a hatása.

– Jimin – suttogom rosszallóan, ugyan is még javában tart a lagzi, de drága féjem… Férjem, ah de jó kimondani… nyakamat kezdi csókolgatni, mire szemeimet szinte már automatikusan hunyom le.

– Hm? – morog bele nyakamba, míg kezét feljebb csúsztatja. – Mond meg nekem, milyen színű. – suttogja, míg lassan fülembe harap, mire egész testem megfeszül. Istenem valaki segítsen, lassan az asztalon fog a magáévá tenni és ezt a vendégsereg premierplánba fogja végig nézni.

Mintha csak meghallotta volna Jin segélykérő gondolataimat megjelenik mögöttünk, majd engem a tapizó Jimin kezét elhúzza tőlem, míg mosolyogva suttogja a szavakat.

– Jimin tedd vissza a farkadat a nadrágodba. Nincs szüksége a nászéjszakát a násznép előtt megejteni.

– Ah Jin, olyan ünneprontó vagy! – nyüszít fel férjem, úgy, mint egy kisgyerek, míg én hálásan pillogok Jinre.

– Hm,legyen, most bevállalom – ránt lazán vállat, majd nekem szegezi kérdését. – Beszélhetnénk? – int fejével Namjoon felé, így én mindentudóan bólintok. 

Felállva az asztalunktól elindulunk ki az erkélyre, így elhaladunk a lassúzó tömeg mellett, ahol is megpillantom Minjaet, ahogy Taehyung derekát karolja, míg a barna hajú a vállára döntött fejét, így lassúznak egymással összefonódva. Boldogan mosolygok barátomra ki viszonozta tettemet, de utána újra csak is Taevel foglalkozik. Nagyon örülök neki, hogy ennyire egymásra találtak és remélem ez hosszú távra is hatni fog. Mielőtt kiérnénk a teraszra, lekapok két pezsgős poharat az egyik pincér tálcájáról, hogy azt Jinek nyújtva léphessek ki a friss levegőre, s így meg is csodálhatom a gyönyörű szép csillagos eget. Jin mellém áll, s ő is hasonlóképpen tesz, ám nem sokáig maradunk csendesek. 

– Na mesélj – iszok bele a poharamba, míg szemeimmel ismét felnézek az égre.

– Hát… Hol is kezdjem? – vigyorodik el, s arca is vörös színt vesz fel, amit rögtön észre is veszek, ahogy rá vezetem ismét tekintetem, s nem tehetek róla én is elmosolyodom barátom csillogó szemét nézve.

Jimin

Nagyot kortyolva a pezsgőmből kémlelem a vendégsereget, ahogy kedvesen táncolnak párjaikkal, egymásnak borulva. Ez alapjáraton undort váltana ki belőlem, de nem hagyom, hogy a fintor kiüljön az arcomra. Ha a helyükben lennék, letapiznám a páromat tánc közben, nyalogatnám és szívogatnám az édes és puha bőrét, jól megmarkolnám azt a formás…

-      Jimin –lép mellém Namjoon, odahúzva egy széket a semmiből, merthogy nem ülhet Kook fehérre díszített székébe. – Még egyszer gratulálok, ember. A többiek kicsit elvetették a sulykot a hozzászólásaikkal, de látom rajtad, hogy ez sem vette el a kedved – vereget vállba kicsit sem kímélve, mire csak felröhögve viszonzom a gesztust.

-      Mi szél hozott, ó, másnaposok védőszentje, Kim Namjoon! – intek az egyik pincérnek, hogy hozzon kettőnknek két whisky-t. Egyikünk sem kifejezetten pezsgős, ez sokkal inkább a mi italunk.

-      Csak meg akartam köszönni. Bepróbálkoztam Jinnél, ahogy tanácsoltad, és elég jól alakult… Amint kiderült, sokkal több közös van bennünk, mint hittem, és az eddigiek alapján is elég jól megvagyunk. Azon kívül, hogy én eltörök mindent, ő meg megjavítja, még a szexben is nagyon összepasszolunk, ami külön bónusz a csomagban – nyalja meg ajkait, hozzá emelve megérkezett italát.

-      Hát akkor, koccintsunk a szexre – emelem poharam, várva a nagy koccanást, de egy helyett rögtön két pohár csatlakozik enyémhez.

-      Úgy van, a szexre! – csapódik Süti helyére Taetae, le se bagózva, hogy oda nem ülhet. De inkább nem szólok neki, majd elintézi egyetlen tündérvirágszálam, amint visszaér. Én csak szeretem nézni, ahogy ideges. – Nem mintha jó füleim lennének, de hallottam a beszélgetést. Elég érdekes – pillant pajkosan Namra, aki inkább lehajtja a fejét, majd rám vezeti tekintetét. Állom a pillantását, és még jót vicsorgok is mellé. – Milyen jó kedved van ahhoz képest, hogy mostantól csak egy személlyel feküdhetsz le – kortyol bele italába, ami a színe alapján rozé lehet, vagy egyéb elbaszott női bor.

-      Te meg elég jó kedvűnek tűnsz ahhoz képest, hogy mostantól csak egy személlyel nem feküdhetsz le – vonogatom szemöldököm „viccelődve”, de azért kicsit aggódva is, hátha ez még túl erős poén volt az érzéseinek. Megnyugvásomra csak kacag egy nagyot, egyfolytában a Minjae nevű szőke citrom felé pillantva, aki láthatóan keresi barátom tekintetét.

-      Nagyon humoros, Park. De komolyan, okkal jöttem ide – vezeti végig rajtunk tekintetét, mire Nammal összenézünk. – Minjae remek srác, komolyan… És el is hívott magához, hogy maradjak ott pár napot… Ismerkedni, meg ilyenek. De még csak egy napja ismerem, és amúgy sem tudom, hogy készen állok-e, vagy… - pillant le ölébe, bizonytalanul felsimítva alkarjára szabad kezével. – Szóval, ha tudtok róla valamit, bármit, vagy akár egy első benyomást, hallani akarom! És Jimin, mielőtt felhozod, Kookhoz nem fogok odamenni kérdezősködni. Nem dacból, vagy ilyesmi, de nem érzem, hogy ezt vele kéne megbeszélnem. – Előbb rám pillant, majd Namjoonra, aztán vissza rám, várva valamilyen reakciót.

-      Én is csak olyan régóta ismerem, mint te. De nekem kedvesnek tűnik. Úgy hallottam, tehetős a családja, menő az állása és az eddigi viselkedése alapján teljesen rendben van a gyerek nálam – bólogat magában legjobb barátom, felidézve magában a szőkével kapcsolatos emlékeit.

-      Szerintem illetek egymáshoz. Komolyan. És ha nem gondolnám, hogy okés, nem is hagytam volna a közeledbe férkőzni, hidd el – simítok barna hajkoronájába megnyugtatásképp, mire meghatottan rám pislant, majd a citromkára. Jesszus, számomra mindenki valamilyen étel.

-      Köszönöm, Jimin, Namjoon. Akkor szerintem…

-      Elnézést, mi még nemigen találkoztunk – lép az asztal túloldalára egy mosolygós öreg pár. – Szeretnénk gratulálni az esküvőhöz, önök igazán szép pár együtt! – utal itt rám, és… Taehyungra. Összenézünk, majd telepatikusan lekommunikáljuk, hogy igen, mindketten benne vagyunk a szerepjátékban.

-      Igazán nagyon szépen köszönjük, önök nagyon kedvesek! – áll fel és fog velük kezet Taehyung, míg én csak megdörzsölöm szemeim, mielőtt kifakad belőlük a könny a visszatartott röhögéstől.

          Miután az összes társaság eltávolodik és megint kicsit magamra maradok a poharammal, ismét eluralkodik rajtam a lerészegedés mámorító gondolata, de ma igazán nem kéne jelenetet rendeznem. Nem akarom, hogy Süti szomorú legyen, mert elrontom élete egyik legfontosabb eseményét. Így alkohol helyett VIZET kezdek inni, amitől hamar tele is leszek furcsa módon, az ízetlenségétől el is borzadok, ezért inkább hátra dőlve figyelem tovább a lassúzó párokat és az egymás felé intézett romantikus gesztusokat. Hamar feltűnik Hobi és rohadtretek, ahogy a világot totálisan kizárva, egymáshoz simulva lassúznak, lehunyt pillákkal, átadva magukat egymásnak. Ha belegondolok, hogy régen az én Sütimet tartotta így, mint most az egyik legjobb barátomat… Nem, nem tesz idegessé a gondolat, sőt. Úgy érzem, én győztem, és megnyertem a főnyereményt.

Nekem is nagy kedvem támad Jungkookkal táncolni, és már legalább 10 perce nem láttam, szóval lassan ideje lenne bepótolni az elvesztegetett perceket nélküle. 

         Felkelve útnak is indulok, keresve egyetlen örök szerelmemet, akit ma úgy megdugok, hogy jobb esetben is csak teherbe esik. Úristen, egy kis Kook baba milyen imádnivaló lenne! Jézusom, mikre gondolok, gyerek… Egy gyerek Kookkal. Egy közös gyerek, vele. Úristen, valami nem stimmel az agyammal, ha hirtelen apa akarnék lenni. De nem akarok, ugye? 

         Hamar meg is találom páromat a teraszon trécselve Jinnel, ami aggasztana is, ha nem tudnám, hogy már Nammal van. Elég sok időt töltenek együtt, még az esküvőnkön is, ami szinte már iriggyé tesz. De csak szinte.

-      Elnézést, hogy zavarok, de… - lépek melléjük, megzavarva a trécselést, kedvesem felé fordulva. – Felkérhetném egy táncra?

Jungkook

- Lefeküdtetek? – kiáltok fel döbbenten, ám barátom szinte rögtön letapasztja számat hatalmas tenyerével és úgy kezd csitítgatni.

– Kooki, nem kell világgá kürtölni – néz körbe kissé behúzott nyakkal. Azonban én csak felkuncogok, és nem bírom levakarni a vigyort az arcomról. Csupán néhányan néznek ránk, de ők se sokáig foglalkoznak velünk, így lassan kezéhez nyúlok és elhúzom számtól, míg szemeim huncutul csillognak.

 – Na és milyen az ágyban? – vonogatom szemöldököm, mire az ő arca vörösebb lesz mint a pipacs. Mégis helyeslően kezd bólogatni.

 – Óh, a tudnád milyen csípőmozgása van… - sóhajt fel kéjesen, mire nem tehetek róla, de az én számon is át szökik egy vágy ittas sóhaj, s érzem, ahogy alhasamban megjelenik azaz édes, mámorító feszítő kín, ami jelzi számomra, hogy igen kivagyok éhezve.

– Látom, nagyon várod már a ma estét – kuncog fel,mit én is követek.

– Áh, nem is tudod mennyire! – hunyom le a szemem egy pillanatra, ám mivel vadabbnál vadabb képek villannak fel lelki szemeim előtt, ahogy Jimin éppen engem…. Elkalandoztam. – De most nem én vagyok a fontos, azt majd holnap tárgyaljuk ki! – kuncogok fel. – Mesélj – dőlők neki a terasz kerítésének, majd annak tetejére helyezem könyökeimet és úgy támasztom meg kezeimben államat, s nézek barátomra ábrándozva, ki csak jót derül gyermekiességemen.

– Tudod Kook, hihetetlenül okos és olvasott, és mellette hihetetlenül ügyetlen – szinte csillog a szeme, ahogy beszél, s látszik mennyire beleesett Namjoonba. – Kook én úgy örülök, hogy férjhez mentél… - fordul felém teljesen, őszinte mosollyal. – Mármint tudod jól én azt szerettem volna, hogy boldog vagy, de most végignézve rajtad látom, hogy Jimin mellett a kezdeti nehézségek ellenére az is vagy. És most általatok én is megismerhettem Namot és az igazi szerelmet… - sóhajt fel és ismét a csillagokat nézi szemem helyett. Akár hiszi, akár nem hihetetlenül jólesik amit mond, de nem azért mert nekünk mond köszönetet, hanem azért mert boldog… hihetetlenül boldog. – Ráadásul nem csak nekem, de Minjaenek és Taenek is adtál egy lehetőséget te kis cserfes – nevet fel, mire én is követem. – Nagyon kis ügyesen csináltad. Szinte már most odavannak egymásért - fordul hátra, ahol ismét egymásba karolt két fiú dűlöngél a zene lágy ritmusára. – Tudom nem volt könnyű Taehyung miatt ez az egész, de büszke vagyok rád, hogy sikerült félre tenned a féltékenységet és segítettél rajta – simít buksimra, mint ahogy kiskoromban tette.

– Köszönöm 

Csak mosolyogva élvezem, ahogy megdicsér, holott nem is tettem semmit, csak azt akartam mindenki boldog legyen, és ahogy most körbe nézek ez sikerült is. Boldogan hallgatom még Namjoonal töltött estéjének beszámolóját, míg meg nem hallom párom hangját magam mögött. 

-      Elnézést, hogy zavarok, de… Felkérhetném egy táncra? – nyújtja felém kezét, mit egy hatalmas mosollyal el is fogadok egy bocsánatkérő mosolyt intézve Jin felé, aki csak kedvesen int egyet, majd az épp kilépő Namjoon felé veszi az irányt.

Innentől már nem érdekel semmi csakis Jimin, aki magával von a táncparkettre, s meleg tenyerét derekamra, míg bal kezébe jobbomat fogja, úgy von szorosan magához. Én fejemet nyakhajlatába bújtatom, s beszívom édes illatát, míg ő hajamra nyom egy gyengéd puszit. Mielőtt lehunynám szemem, látom, hogy Jinék is táncolni kezdenek. Megmosolygom tettüket, s azzal le is hunyom szemeimet és élvezem férjem meleg testét és biztonságot nyújtó karjait, mik gyengéden cirógatják derekamat. Hihetetlenül élvezem, hogy ilyen közel van hozzám és nem is tudom menyit táncolunk így, de az igazság az, hogy már régóta várok erre a napra és már nem nagyon bírok a véremmel. Ezek az apró cirógatások, szeretetteljes suttogások és apró csókok túlságosan felszítják bennem a vágy tüzét. 

– Jimin – suttogom nevét két apró csók között.

– Hm… mond Baba – csókol bele nyakamba halkan morogva, minek hatására halkan mégis kéjesen felsóhajtok, hisz a vágy hatalmas lesz bennem és alhasam is összerándul nedves ajkai érintésére… Hát még mély férfias hangjáról nem is beszélek.

– Nem megyünk fel a szobádba? – kérdezem ártatlanul szemeibe nézve.

            Ártatlanságom meghozza a kellő hatást, bár úgy érzem nem is kellettek hozzá. Mosolya kiszélesedik, kezei szorosabban vonnak magukhoz, s olyan hirtelen hajol ajkaimra, hogy egy másodpercre elfelejtem viszonozni valószínű eddigi legszenvedélyesebb csókunkat. Ám, ahogy megnyalja alsó ajkamat szinte esdekelve a bejutásra az én eszem is megjön. Államat leejtve engedek utat síkos nyelvének, mi vad tangóba kezd az én ízlelőszervemmel, mire mindketten a csókba morranunk. Bármily izgató a helyzet nem itt kéne egymásnak esnünk, így nagy nehezen elválok tőle, s izmos mellkasára simítok végig igéző elködösült szemébe nézve, egy incselkedő mosollyal ajkamon, mit viszonoz is. Lesimítok egészen kezéig, amit összekulcsolok enyémmel, s úgy húzom magam után ki a vendégseregből, hogy végre egymáséi legyünk.