Sokat kérsz! - 29. rész

Sziasztok! Meghosztuk az utolsóelőtti részt.Nagyan az én hibám a csúszás mert kb. sose voltam otthon és így 2 napja vagyok elérhető otthoni státuszban gépel. Na, de az utcsó legizgalmasabb résszel igyekszünk, illetve a 2. évadból előremeglesznek írva részek, direkt ezért, hogy ne legyen sok kihagyás :D 

Jó olvasást ~

 Yume Nissy írja Jimint
Én (Zsuzsi~) írom Jungkookot

Jimin
 

A gyönyörű szertartás után természetesen, mindenkihez oda kell menni, megköszönni, hogy eljöttek, elfogadni a pénzüket, stb… Életem legunalmasabb percei, szívesen elcserélném mindet, de van, ami ugye elkerülhetetlen. Az évek alatt már megedződtem, a hamis mosoly és a felszínes, mégis őszintének tűnő kedvesség mintaszobra vagyok, magyarul nem esik nehezemre akár órákig mosolyogni. Egyetlen oka van annak, amiért részben mégis örömömet lelem a ma esti famosolynak; Jeon Jungkook. Ő tényleg örül mindenkinek, aki odajön, aki gratulál, kezet fog… Gyermeki mosollyal és frissességgel beszélget mindenkivel, közben rám is figyelve, amit igénylek is a részéről. Akad pár idősebb házaspár is, akik nem nézik jó szemmel két fiatal meleg fiú házasságát, de pont nem érdekelnek. Nem is értem, minek jönnek el, kevesebb pénzt is adnak, és vagy túl nyálasan puszilnak, vagy egyáltalán nem, nehogy elkapjanak valami buzibacit. 

Pár barátom is eljött Amerikából, hogy gratuláljon. Én vagyok az első a csapatból, aki házasodik, ezen pedig felbuzdulva jó sok házas poént lőnek el, és szóvá is teszik, hogy ők még ide-oda mennek partizni, ezzel meg azzal lefekszenek, csak utána gondolkoznak el egyáltalán a komoly párkeresésen. Kook ezt észrevéve, minden ilyen hozzászólásnál megszorítja a kezem, mintha csak attól félne, hogy meggondolom magam, és elmegyek a fenébe. Egy idő után ezt megelégelve húzom odébb páromat, hogy kilépve az erkélyre kettesben beszélgethessünk. Már szinte mindenkivel beszéltünk, akivel kellett, nincs már okuk zavarni minket. Remélem.

-      Süti, minden rendben? Feszültnek tűnsz – simítom meg hibátlan arcát, mire rám emeli hatalmas, sötét szemeit, melyek most elég szomorúnak tűnnek.

-      Ezt pont én kérdezhetném. Miért mondanak ennyi hülye poént? Én is ott állok melletted. Eleinte vicces, ha-ha, megházasodsz, de mikor már arról viccelődnek, hogy de rossz lesz neked, nem élted ki a fiatalságod, meg ilyenek, az már nagyon zavaró. Nem feltétlen nekem, inkább neked – néz végig a szemeimbe, melyekbe mintha könnyek gyűlnének, de a sötétben nem vagyok benne biztos. – Én csak attól félek, hogy miattuk meggondolod magad, és elhagysz – pillant le kint létünk óta először kezeinkre, melyek egymást szorítják.

-      Kook… - puszilok homlokára, érezve drága samponjának illatát, melyet mélyen beszippantok, keresve benne az ő természetességét. – Hidd el, nincs miért aggódnod. De majd a nászéjszaka után… - vigyorodok el, mire sértetten csap a vállamra. Hátra próbál lépni, de derekára fogva húzom vissza magamhoz, kényszerítve, hogy a szemeimbe nézzen ismét. – Csak vicceltem, édes. Komolyan, nem kell bizonytalannak lenned. Minden, amit mondanak, már olyan idegen a számomra. A bulik, a mindenkivel összefekvés, a határtalan pénzköltés… Jól hangzik, és tudom, milyen, hiszen éveken át éltem abban a világban. De az a boldogság, amit akkor éreztem, nem ér fel azzal, mint amit itt és most érzek, ahogy a karjaimban tartalak – szorítom meg, mire ő is erősebben karol a nyakamba, csillogó szemekkel és édes mosollyal nézve rám. – Már nem tudom úgy elképzelni a jövőmet, ahogy ők mesélik. És nem is akarom. Én csak veled akarok lenni, ez tesz a legboldogabbá. Hidd ezt el, ne aggódj - puszilok arcára, ami neki nem elég. Hevesen ajkaimra kap, beszívva alsó ajkam. Bódultan adom át magam ismét az érzésnek, ahogy olyan közel van hozzám, hogy érzem heves szívdobogását, mézédes ajkait… Érzem lélegzetvételét, bőrünk érintkezését az arcunkon, és tudom, hogy mostantól ezzel az érzéssel fogok kelni és feküdni minden nap. Hirtelen, mintha Kook betöltötte volna az űrt a lelkemben, melynek jelenlétét eddig nem is éreztem. De ha hirtelen elmenne, érezném ezt az űrt, fájdalmasan, elmúlhatatlanul.

Lassan elválunk egymástól, továbbra is szorosan, egymás karjaiban állva, és csak nézünk egymás csillogó szemeibe. Mindent, de mindent, amit életemben kerestem, látom íriszeiben, és azon gondolkodom, vajon ő is ezt látja-e enyéimben. Pár ember, akik tanúi voltak az iménti csókjelenetnek, tapsolni kezdenek körülöttünk, mire mindketten zavarunkban lehajtjuk a fejünket, és inkább bemegyünk felvágni a tortát.

Sosem szerettem a vaníliát, még akkor sem, ha az az esküvői tortám fő íze. Nem, mintha zavarna, van benne csokis rész is, Süti meg kieszi az enyémből a vaníliás részeket, csak akkor is furcsállom. Főként anyukám intézte a tortát, és tessék, a fő íze a világon az egyetlen dolog, amit nem szeretek. Nem tudom, direkt csinálja-e… Sandítva felé nézek, de ő a nagyinkkal beszél, nem is érdekli, ízlik-e. Talán tényleg nem tudta… Elvégre sosem ő főzött rám. Mostantól Kook fog… 

A gondolatra, hogy FÉRJEM fog rám főzni (meg én rá, mivel megígértem, hogy megtanulok), megsimítom a combját. Valami érdekes dolgot érzek meg nadrágja alatt, mire kedvesem befeszül, és halál lassan felém fordítja vaníliakrémes arcát.

-      Süti ez… - fogok rá immár másik kezemmel is combjára, megbizonyosodva az idegen tárgyról. Enyhén megugrik, a villáját is leteszi, de tele szája miatt csak valami fura hangot ad ki. – Ez a combfix? – vigyorodom el szemérmetlenül. Arca paradicsom piros lesz a pillanat törtrésze alatt, és inkább arcát eltakarva néz el egy másik irányba.

Jungkook

Oldalra pillantok ezerrel rágva, míg próbálom minél hamarabb lenyelnia számban lévő hatalmas adagot, de Jimin nemigen segít tettemben, mivel combomon pihenő kezével ismét nadrágom alatt lévő combfixet kezdi birizgálni játékosan kuncogva.

- Nem gondoltam volna Baba, hogy ennyire a kedvemre szeretnél tenni – csúszik feljebb keze egészen közel nemességemig, mire ismételten megugrok és ezúttal kezére is fogok.

– N… nem ez nem… - dadogok, míg lenyelem az utolsó falatot is, ám mélybarna, huncutul csillogó íriszei ismét elérik, hogy felvegyem a már jól ismert vörös színt.

– Ah Süti, hogy bírjam ki ezek után az estét? Már csak a gondolatától is feláll, hogy egy olyan csipkés anyag feszül neki annak a tökéletes, izmos combodnak. – búgja erotikusan fülemhez közel hajolva, míg én egy nagyot nyelek, hisz szinte látom lelki szemeim előtt, amit tesz és sajnos a jó képzelő erőmnek odalent is megvan a hatása.

– Jimin – suttogom rosszallóan, ugyan is még javában tart a lagzi, de drága féjem… Férjem, ah de jó kimondani… nyakamat kezdi csókolgatni, mire szemeimet szinte már automatikusan hunyom le.

– Hm? – morog bele nyakamba, míg kezét feljebb csúsztatja. – Mond meg nekem, milyen színű. – suttogja, míg lassan fülembe harap, mire egész testem megfeszül. Istenem valaki segítsen, lassan az asztalon fog a magáévá tenni és ezt a vendégsereg premierplánba fogja végig nézni.

Mintha csak meghallotta volna Jin segélykérő gondolataimat megjelenik mögöttünk, majd engem a tapizó Jimin kezét elhúzza tőlem, míg mosolyogva suttogja a szavakat.

– Jimin tedd vissza a farkadat a nadrágodba. Nincs szüksége a nászéjszakát a násznép előtt megejteni.

– Ah Jin, olyan ünneprontó vagy! – nyüszít fel férjem, úgy, mint egy kisgyerek, míg én hálásan pillogok Jinre.

– Hm,legyen, most bevállalom – ránt lazán vállat, majd nekem szegezi kérdését. – Beszélhetnénk? – int fejével Namjoon felé, így én mindentudóan bólintok. 

Felállva az asztalunktól elindulunk ki az erkélyre, így elhaladunk a lassúzó tömeg mellett, ahol is megpillantom Minjaet, ahogy Taehyung derekát karolja, míg a barna hajú a vállára döntött fejét, így lassúznak egymással összefonódva. Boldogan mosolygok barátomra ki viszonozta tettemet, de utána újra csak is Taevel foglalkozik. Nagyon örülök neki, hogy ennyire egymásra találtak és remélem ez hosszú távra is hatni fog. Mielőtt kiérnénk a teraszra, lekapok két pezsgős poharat az egyik pincér tálcájáról, hogy azt Jinek nyújtva léphessek ki a friss levegőre, s így meg is csodálhatom a gyönyörű szép csillagos eget. Jin mellém áll, s ő is hasonlóképpen tesz, ám nem sokáig maradunk csendesek. 

– Na mesélj – iszok bele a poharamba, míg szemeimmel ismét felnézek az égre.

– Hát… Hol is kezdjem? – vigyorodik el, s arca is vörös színt vesz fel, amit rögtön észre is veszek, ahogy rá vezetem ismét tekintetem, s nem tehetek róla én is elmosolyodom barátom csillogó szemét nézve.

Jimin

Nagyot kortyolva a pezsgőmből kémlelem a vendégsereget, ahogy kedvesen táncolnak párjaikkal, egymásnak borulva. Ez alapjáraton undort váltana ki belőlem, de nem hagyom, hogy a fintor kiüljön az arcomra. Ha a helyükben lennék, letapiznám a páromat tánc közben, nyalogatnám és szívogatnám az édes és puha bőrét, jól megmarkolnám azt a formás…

-      Jimin –lép mellém Namjoon, odahúzva egy széket a semmiből, merthogy nem ülhet Kook fehérre díszített székébe. – Még egyszer gratulálok, ember. A többiek kicsit elvetették a sulykot a hozzászólásaikkal, de látom rajtad, hogy ez sem vette el a kedved – vereget vállba kicsit sem kímélve, mire csak felröhögve viszonzom a gesztust.

-      Mi szél hozott, ó, másnaposok védőszentje, Kim Namjoon! – intek az egyik pincérnek, hogy hozzon kettőnknek két whisky-t. Egyikünk sem kifejezetten pezsgős, ez sokkal inkább a mi italunk.

-      Csak meg akartam köszönni. Bepróbálkoztam Jinnél, ahogy tanácsoltad, és elég jól alakult… Amint kiderült, sokkal több közös van bennünk, mint hittem, és az eddigiek alapján is elég jól megvagyunk. Azon kívül, hogy én eltörök mindent, ő meg megjavítja, még a szexben is nagyon összepasszolunk, ami külön bónusz a csomagban – nyalja meg ajkait, hozzá emelve megérkezett italát.

-      Hát akkor, koccintsunk a szexre – emelem poharam, várva a nagy koccanást, de egy helyett rögtön két pohár csatlakozik enyémhez.

-      Úgy van, a szexre! – csapódik Süti helyére Taetae, le se bagózva, hogy oda nem ülhet. De inkább nem szólok neki, majd elintézi egyetlen tündérvirágszálam, amint visszaér. Én csak szeretem nézni, ahogy ideges. – Nem mintha jó füleim lennének, de hallottam a beszélgetést. Elég érdekes – pillant pajkosan Namra, aki inkább lehajtja a fejét, majd rám vezeti tekintetét. Állom a pillantását, és még jót vicsorgok is mellé. – Milyen jó kedved van ahhoz képest, hogy mostantól csak egy személlyel feküdhetsz le – kortyol bele italába, ami a színe alapján rozé lehet, vagy egyéb elbaszott női bor.

-      Te meg elég jó kedvűnek tűnsz ahhoz képest, hogy mostantól csak egy személlyel nem feküdhetsz le – vonogatom szemöldököm „viccelődve”, de azért kicsit aggódva is, hátha ez még túl erős poén volt az érzéseinek. Megnyugvásomra csak kacag egy nagyot, egyfolytában a Minjae nevű szőke citrom felé pillantva, aki láthatóan keresi barátom tekintetét.

-      Nagyon humoros, Park. De komolyan, okkal jöttem ide – vezeti végig rajtunk tekintetét, mire Nammal összenézünk. – Minjae remek srác, komolyan… És el is hívott magához, hogy maradjak ott pár napot… Ismerkedni, meg ilyenek. De még csak egy napja ismerem, és amúgy sem tudom, hogy készen állok-e, vagy… - pillant le ölébe, bizonytalanul felsimítva alkarjára szabad kezével. – Szóval, ha tudtok róla valamit, bármit, vagy akár egy első benyomást, hallani akarom! És Jimin, mielőtt felhozod, Kookhoz nem fogok odamenni kérdezősködni. Nem dacból, vagy ilyesmi, de nem érzem, hogy ezt vele kéne megbeszélnem. – Előbb rám pillant, majd Namjoonra, aztán vissza rám, várva valamilyen reakciót.

-      Én is csak olyan régóta ismerem, mint te. De nekem kedvesnek tűnik. Úgy hallottam, tehetős a családja, menő az állása és az eddigi viselkedése alapján teljesen rendben van a gyerek nálam – bólogat magában legjobb barátom, felidézve magában a szőkével kapcsolatos emlékeit.

-      Szerintem illetek egymáshoz. Komolyan. És ha nem gondolnám, hogy okés, nem is hagytam volna a közeledbe férkőzni, hidd el – simítok barna hajkoronájába megnyugtatásképp, mire meghatottan rám pislant, majd a citromkára. Jesszus, számomra mindenki valamilyen étel.

-      Köszönöm, Jimin, Namjoon. Akkor szerintem…

-      Elnézést, mi még nemigen találkoztunk – lép az asztal túloldalára egy mosolygós öreg pár. – Szeretnénk gratulálni az esküvőhöz, önök igazán szép pár együtt! – utal itt rám, és… Taehyungra. Összenézünk, majd telepatikusan lekommunikáljuk, hogy igen, mindketten benne vagyunk a szerepjátékban.

-      Igazán nagyon szépen köszönjük, önök nagyon kedvesek! – áll fel és fog velük kezet Taehyung, míg én csak megdörzsölöm szemeim, mielőtt kifakad belőlük a könny a visszatartott röhögéstől.

          Miután az összes társaság eltávolodik és megint kicsit magamra maradok a poharammal, ismét eluralkodik rajtam a lerészegedés mámorító gondolata, de ma igazán nem kéne jelenetet rendeznem. Nem akarom, hogy Süti szomorú legyen, mert elrontom élete egyik legfontosabb eseményét. Így alkohol helyett VIZET kezdek inni, amitől hamar tele is leszek furcsa módon, az ízetlenségétől el is borzadok, ezért inkább hátra dőlve figyelem tovább a lassúzó párokat és az egymás felé intézett romantikus gesztusokat. Hamar feltűnik Hobi és rohadtretek, ahogy a világot totálisan kizárva, egymáshoz simulva lassúznak, lehunyt pillákkal, átadva magukat egymásnak. Ha belegondolok, hogy régen az én Sütimet tartotta így, mint most az egyik legjobb barátomat… Nem, nem tesz idegessé a gondolat, sőt. Úgy érzem, én győztem, és megnyertem a főnyereményt.

Nekem is nagy kedvem támad Jungkookkal táncolni, és már legalább 10 perce nem láttam, szóval lassan ideje lenne bepótolni az elvesztegetett perceket nélküle. 

         Felkelve útnak is indulok, keresve egyetlen örök szerelmemet, akit ma úgy megdugok, hogy jobb esetben is csak teherbe esik. Úristen, egy kis Kook baba milyen imádnivaló lenne! Jézusom, mikre gondolok, gyerek… Egy gyerek Kookkal. Egy közös gyerek, vele. Úristen, valami nem stimmel az agyammal, ha hirtelen apa akarnék lenni. De nem akarok, ugye? 

         Hamar meg is találom páromat a teraszon trécselve Jinnel, ami aggasztana is, ha nem tudnám, hogy már Nammal van. Elég sok időt töltenek együtt, még az esküvőnkön is, ami szinte már iriggyé tesz. De csak szinte.

-      Elnézést, hogy zavarok, de… - lépek melléjük, megzavarva a trécselést, kedvesem felé fordulva. – Felkérhetném egy táncra?

Jungkook

- Lefeküdtetek? – kiáltok fel döbbenten, ám barátom szinte rögtön letapasztja számat hatalmas tenyerével és úgy kezd csitítgatni.

– Kooki, nem kell világgá kürtölni – néz körbe kissé behúzott nyakkal. Azonban én csak felkuncogok, és nem bírom levakarni a vigyort az arcomról. Csupán néhányan néznek ránk, de ők se sokáig foglalkoznak velünk, így lassan kezéhez nyúlok és elhúzom számtól, míg szemeim huncutul csillognak.

 – Na és milyen az ágyban? – vonogatom szemöldököm, mire az ő arca vörösebb lesz mint a pipacs. Mégis helyeslően kezd bólogatni.

 – Óh, a tudnád milyen csípőmozgása van… - sóhajt fel kéjesen, mire nem tehetek róla, de az én számon is át szökik egy vágy ittas sóhaj, s érzem, ahogy alhasamban megjelenik azaz édes, mámorító feszítő kín, ami jelzi számomra, hogy igen kivagyok éhezve.

– Látom, nagyon várod már a ma estét – kuncog fel,mit én is követek.

– Áh, nem is tudod mennyire! – hunyom le a szemem egy pillanatra, ám mivel vadabbnál vadabb képek villannak fel lelki szemeim előtt, ahogy Jimin éppen engem…. Elkalandoztam. – De most nem én vagyok a fontos, azt majd holnap tárgyaljuk ki! – kuncogok fel. – Mesélj – dőlők neki a terasz kerítésének, majd annak tetejére helyezem könyökeimet és úgy támasztom meg kezeimben államat, s nézek barátomra ábrándozva, ki csak jót derül gyermekiességemen.

– Tudod Kook, hihetetlenül okos és olvasott, és mellette hihetetlenül ügyetlen – szinte csillog a szeme, ahogy beszél, s látszik mennyire beleesett Namjoonba. – Kook én úgy örülök, hogy férjhez mentél… - fordul felém teljesen, őszinte mosollyal. – Mármint tudod jól én azt szerettem volna, hogy boldog vagy, de most végignézve rajtad látom, hogy Jimin mellett a kezdeti nehézségek ellenére az is vagy. És most általatok én is megismerhettem Namot és az igazi szerelmet… - sóhajt fel és ismét a csillagokat nézi szemem helyett. Akár hiszi, akár nem hihetetlenül jólesik amit mond, de nem azért mert nekünk mond köszönetet, hanem azért mert boldog… hihetetlenül boldog. – Ráadásul nem csak nekem, de Minjaenek és Taenek is adtál egy lehetőséget te kis cserfes – nevet fel, mire én is követem. – Nagyon kis ügyesen csináltad. Szinte már most odavannak egymásért - fordul hátra, ahol ismét egymásba karolt két fiú dűlöngél a zene lágy ritmusára. – Tudom nem volt könnyű Taehyung miatt ez az egész, de büszke vagyok rád, hogy sikerült félre tenned a féltékenységet és segítettél rajta – simít buksimra, mint ahogy kiskoromban tette.

– Köszönöm 

Csak mosolyogva élvezem, ahogy megdicsér, holott nem is tettem semmit, csak azt akartam mindenki boldog legyen, és ahogy most körbe nézek ez sikerült is. Boldogan hallgatom még Namjoonal töltött estéjének beszámolóját, míg meg nem hallom párom hangját magam mögött. 

-      Elnézést, hogy zavarok, de… Felkérhetném egy táncra? – nyújtja felém kezét, mit egy hatalmas mosollyal el is fogadok egy bocsánatkérő mosolyt intézve Jin felé, aki csak kedvesen int egyet, majd az épp kilépő Namjoon felé veszi az irányt.

Innentől már nem érdekel semmi csakis Jimin, aki magával von a táncparkettre, s meleg tenyerét derekamra, míg bal kezébe jobbomat fogja, úgy von szorosan magához. Én fejemet nyakhajlatába bújtatom, s beszívom édes illatát, míg ő hajamra nyom egy gyengéd puszit. Mielőtt lehunynám szemem, látom, hogy Jinék is táncolni kezdenek. Megmosolygom tettüket, s azzal le is hunyom szemeimet és élvezem férjem meleg testét és biztonságot nyújtó karjait, mik gyengéden cirógatják derekamat. Hihetetlenül élvezem, hogy ilyen közel van hozzám és nem is tudom menyit táncolunk így, de az igazság az, hogy már régóta várok erre a napra és már nem nagyon bírok a véremmel. Ezek az apró cirógatások, szeretetteljes suttogások és apró csókok túlságosan felszítják bennem a vágy tüzét. 

– Jimin – suttogom nevét két apró csók között.

– Hm… mond Baba – csókol bele nyakamba halkan morogva, minek hatására halkan mégis kéjesen felsóhajtok, hisz a vágy hatalmas lesz bennem és alhasam is összerándul nedves ajkai érintésére… Hát még mély férfias hangjáról nem is beszélek.

– Nem megyünk fel a szobádba? – kérdezem ártatlanul szemeibe nézve.

            Ártatlanságom meghozza a kellő hatást, bár úgy érzem nem is kellettek hozzá. Mosolya kiszélesedik, kezei szorosabban vonnak magukhoz, s olyan hirtelen hajol ajkaimra, hogy egy másodpercre elfelejtem viszonozni valószínű eddigi legszenvedélyesebb csókunkat. Ám, ahogy megnyalja alsó ajkamat szinte esdekelve a bejutásra az én eszem is megjön. Államat leejtve engedek utat síkos nyelvének, mi vad tangóba kezd az én ízlelőszervemmel, mire mindketten a csókba morranunk. Bármily izgató a helyzet nem itt kéne egymásnak esnünk, így nagy nehezen elválok tőle, s izmos mellkasára simítok végig igéző elködösült szemébe nézve, egy incselkedő mosollyal ajkamon, mit viszonoz is. Lesimítok egészen kezéig, amit összekulcsolok enyémmel, s úgy húzom magam után ki a vendégseregből, hogy végre egymáséi legyünk.

Sokat kérsz! - 28. rész

Sziasztok, meghoztuk a következő részt! Elérkeztünk a nagy naphoz. Nem érezzük, olyan hú de nagyon jónak, mivel esküvő menetére nem nagyon emlékeztünk, de reméljük sikerült jól átadni. Már csak 2 rész várható ebből az évadból. Vannak benne hibák nagyon igyekeztünk tartani azt, hogy a héten hozzuk ezt a részt. Reméljük azért jó is lett XD Szerintünk, amúgy jó lett :)
 

Jó olvasást, hozzá~

 Yume Nissy írja Jimint
Én (Zsuzsi~) írom Jungkookot

Jimin

Két erős kéz rázására ébredek, de annyira le vannak ragadva a szemeim, hogy szinte ki se bírom nyitni. Kook hangja üti meg fülem, mire megélénkülök ugyan, de annyira fáj a fejem és ki vagyok száradva, hogy meg se bírok mozdulni, csak egy kelletlen nyögést eresztek ki torkomon.

-         Édesem, engedj be! Kezdeni kell a készülődést! Hallasz? – Mrs. Jeon hanga villámként jut el tudatomig, mire kipattannak a szemeim, és Sütimet majdnem lefejelve ülök fel hirtelen.

-         Baszki… - sziszegem a fejemet fogva, miközben elfog a hányinger a másnaposság miatt. Nem emlékszem, mi történt, hol vagyok, de azt már felfogtam, hogy kivel. Úristen, ez Jungkook szobája! És az anyja az ajtó előtt áll és be akar jönni!

-         Mindjárt, anya! – kiabál Kook ijedten, rám pillantva tágra nyílt szemeivel. – Jimin, bújj el! – kezd el lökdösni, de alig bírok megmozdulni.

-         Mi? – bukik ki belőlem, de párom válasz helyett két kézzel egyszerűen lelök az ágyról, miközben az ajtót nézi. Nem fájt, de eléggé meglepett, és nagy hangja volt.

-         Kicsim, minden rendben? Elestél? – hallom anyósom aggódó hangját, mire a bocsánatkérő szemekkel illető kedvesemre nézek, és nagyon sóhajtva bújok be az ágy alá, amennyire tudok, összekucorogva. Miért vagyok itt?

-         Minden rendben, megyek már! – pattan fel Süti, lassan kinyitva az ajtót.

-         Tudtál aludni az éjjel? Hogy érzed magad? Készen állsz a… - halkan hallom, ahogy Mrs. Jeon beljebb sétál, de annyira elfog a hányógörcs és a szédülés, hogy nem is hallom, mit beszélnek. Nagyon nehéz visszafogni, hogy hangot adjak, de nem szabad hagynom, hogy észrevegyen. Elvileg nem is találkozhattunk volna tegnap 6 után, mit keresek én itt? Lefeküdtünk volna…?

-         …Jól van, akkor mindjárt jövök! – lépked ki kecsesen szenvedésem oka, mire olyan nagy sóhaj szökik ki torkomon, hogy majdnem vele megy egy kis hányás is. Ja tényleg, ma megházasodom. De jó…

-         Jimin, kijöhetsz! - guggol le Kook az ágy alá, de amint meglátja ábrázatom, lesüti a fejét és kuncogni kezd. – Hát te valami hihetetlen vagy. – komorul el ábrázata, mire halvány emlékfoszlányok ugranak be az estéről. Te jó ég, tényleg! Lejöttek hozzánk, és pont ugyan ilyen arcot vágott! Jézusom, látta a lányokat, minden! Én meg totál… úristen, most vagy elhagy, vagy soha nem is fog velem lefeküdni.

-         Kincsem, megmagyarázom. – feltápászkodok, de szinte feleslegesem, mert a vőlegényem akkorát taszít rajtam, hogy hátraesek. Két kezemmel támaszkodva nézek fel rá ködös szemekkel, ő pedig dühösen, összefont karokkal lép elém.

-         Kurvák? Tényleg? Jimin… - rázza meg fejét. – Ma össze fogunk házasodni. Hogy bízzak meg benned, ha ilyeneket nem mondasz el? – emeli meg hangerejét megremegve a dühtől, de még nem kiabál, pedig az jobb lenne. Ja nem, csak jobban fájna a fejem…

-         Nem mintha el akartam volna titkolni, csak nem akartam elmondani, mert féltem, hogy félreérted… - próbálok magyarázkodni, végre sikeresen felállva.

-         Ne mentegetőzz, láttam, ahogy megfogdostad! – vicsorít, mint egy fújó macska, ami általában beindítana, de ebben az állapotban még egy kulcslyukba se találnék bele. Na jó, de. Én még ájultan is tudnék.

-         Emiatt aztán nem kell aggódnod. A te segged a legjobb segg az egész Földön. – vigyorodom el, mire csak egy lesajnáló pillantást kapok. – És az egész Univerzumban nincs annyi csillag, mint a szemeidben. – mosolyodom el és lépek hozzá közelebb, mire félrenéz lányos zavarában. Nem tudom, dühös-e még, de biztos az. – És az összes édesség közül te vagy a legfinomabb. – húzom közelebb magamhoz, belehajolva nyakába, mire megpróbálna eltolni magától, de csak azon a gyengéd módon. Lábaival hátralép, mire beleütközik a szekrénybe, és halkan felsóhajt. – És a te lyukad a leg…

-         Na jó, fejezd be!  - vörösödik el és lök el ténylegesen magától, mire csak jót vigyorogva nyalom meg alsó ajkam látványosan. – Húzz innen, mielőtt anya visszajön, vadbarom!

Jungkook

Halkan felkuncog, s már hajolna is ajkaimra, de én ebben megakadályozom, mikor kezeimet mellkasára helyezem, és úgy tolom el, szemeibe nézve.

- Bűzlesz az alkoholtól, tuti nem csókollak meg! Na meg! Haragszom még rád – sötétül el szemem egy pillanat alatt. Jimin vigyora még szélesebb lesz és gonosz kis fény villan meg szemében.

– Akkor ezek szerint nem feküdtünk le – csücsörít direkt húzva az agyam, míg derekam körül szorosabban fogja kezeit. Viszont én nem értékelem most ezt.

– Nem, és ha ezt így folytatod nem is fogunk, mivel anyám kiherél téged, ha itt talál. – fogom meg kezeit, amik derekamon pihennek, majd kifelé kezdem húzni. Jimin kissé meghökken a hallottakra. Gyorsan kezébe nyomom tegnapi ruháit és meg is várom, míg nagyjából magára kapja, s úgy tolom ismételten az ajtó felé. – És bármennyire is haragszom és legszívesebben segédkeznék jelen pillanatban neki, azért várom a nászéjszakánkat és azt, hogy végre együtt legyünk. –halkul el hangom, mikor az ajtó előtt megáll, és velem szembe fordul az ajtónak támaszkodva egy féloldalas mosollyal, bár arca mintha kissé zöld lenne… Még nagyon másnapos.

– Kooki, én is nagyon várom, hogy velem legyél. – mosolyog féloldalasan, majd kissé összeráncolja homlokát. – De valld be! Nem herélnél ki most se, tudod Baba, nincs jobb a békülős szexnél. – kacsint rám perverz vigyorral, mire arcom még vörösebb lesz. Nem tudom eldönteni hogy a méregtől, hogy itt játssza magát, vagy magától a gondolattól, ami átröppen agyamon szavai hallatára és szinte látom magunkat az ágyban… Ah, miért ilyen élénk a fantáziám?

– Jimin, ajánlom az esküvőig húzd meg magad, mert nem vagyok vicces kedvemben – morgom figyelmeztetően, minek hatására kicsit meghökken és talán észhez is tér.

– Kooki mondtam már, nem akartam, hogy aggódj. – sóhajt fel gondterhelten, ám én idegesen toporgok, hisz nincs időnk most ezt újra lejátszani, anyám bármikor felérhet a reggelimmel. A folyosó felé pillantok, míg kezemmel az ajtóra fogok, és úgy válaszolok neki.

 – Nem mondom, hogy nem aggódtam volna Jimin! Viszont összeházasodunk, ha ilyeneket nem mersz elmondani nekem az egyrészt azt jelenti, hogy nem bízol bennem, másrészt, hogy te ugyan ezt hiszed rólam. Nem esett volna jól, de ha elmondtad volna, tudtam volna, hogy mire készüljek és bíztam volna benned! Nekem ez esik rosszul! Hogy nem bízol bennem… – mondom mélyen a szemeibe, majd meg se várva válaszát csapom be orra előtt az ajtót.

Ugyan már nem vagyok olyan mérges, de had följön a saját kis levében, na meg a valódi oka hogy így rácsaptam az ajtót az anyám, ki bármikor visszaérhet. Jó… talán kicsit gyerekesen viselkedtem, de megvan az a jóleső érzés is, hogy így visszavághattam neki az estéért. Ördögi, szinte már gyermeki vigyorral az arcomon élvezem eme tettemet, mert hihetetlenül jólesett. Tudom, majd bocsánatot kell kérnem Jimintől gyerekes viselkedésem miatt, de ma este végre ki is engesztelhetem. Ah, ha csak arra gondolok, hogy végre egymáséi leszünk… Mint mondta, a békülős szex a legjobb. Úgy érzem, hamar le fogunk lépni a buliból…

Gondolataimat anyám hangja zavarja meg, aki nagy lelkesen jön be a szobámba.

– Na, Kicsim. Egyél, utána irány a fürdő, mert mennünk kell a kozmetikushoz meg a fodrászhoz! – ecseteli, míg leteszi a tálcát ágyamra, ahova fel is ülök és szinte nyálamat csorgatva kezdem enni mennyei omlettemet. – Utána körmös hisz muszáj felkészülnöd az esküvőre. Azt szeretném, ha a legszebbnek éreznéd magad, mert kicsim… - itt combomon pihenő kezemre fog, majd mélyen szemeimbe néz, ahogy ráemelem szemeimet és egy hatalmas, szeretettejes mosollyal ajkain folytatja. – Ez a te napod, és az szeretném, hogy hihetetlenül boldog legyél ma… - lágy hangjára akaratlanul is elmosolyodom, és hajamba futatott ujjaiba nyomom buksimat. – Szeretlek kicsim és örülök, hogy ilyen boldog vagy, mert tudom, nagydolgot kértünk tőled, de látom, ahogy Jimin rád néz és te is rá. A szívem megnyugodott, hogy végül nem hoztunk rossz döntést és boldog vagy…

Jimin

       

A készülődés másnaposan nem egy leányálom. Eleinte az okozza a legnagyobb nehézséget, hogy ne hányjam le az öltönyöm, hogy ne szédüljek le a székről, és hogy ne nézzek ki ilyen fosul. Néha igazán vigyázhatnék az ivással, vagy foglalkozhatnék a következményeivel, de nem olyan könnyű az, ha ott a kísértés. Namjoon és a többiek is valahol az én állapotom és a normális között vannak, de akadnak páran, akik nálam is rosszabbul néznek ki, ami nagy szó. Zöld vagyok vagy sárga, igazából azt se látom, mert annyira szédülök, hogy a tükröt se találom. De ha meglenne, akkor is csak foltokat látnék, nem magamat. Egy szóval, ramatyul vagyok. Ja, és ma házasodom? És dühös rám a párom? Éljen. Szerencsére apámékkal még nem futottam össze, az lenne már csak a napom fénypontja.

Nam épp keveri nekem a csodalöttyét, ami ilyen helyzetekben meg szokott menteni. Ő maga elég jó passzban van ahhoz képest, hogy mennyit vedelt ő is.

-         Alakult valami a magas sráccal? Mi is a neve… - gondolkodom el Kook tanújának nevén, akivel barátom elég közel kerülhetett tegnap este, de az istenért nem jut eszembe…

-         Jin, és igen, elég jól alakultak a dolgok. – vigyorodik el, de ezt csak a hangján hallom, ugyanis háttal áll nekem. – És közted meg Jungkook közt? Amúgy, itt a gyógyszered. – teszi le elém a löttyét meg egy szem gyógyszert. Nincs jó íze, de az idő múlásával megszoktam már, hogy ezen élek, szóval nem zavar.

-         Áh… hagyjuk. – legyintek mosolyogva, visszagondolva a cuki kis fejére, amikor kidobott a szobájából. Beveszem a gyógyszert, és le is öblítem kiszáradt torkomat. Nem esik jól elsőre, de tudom, hogy gyorsan hat, a jóllét gondolatától is jobban vagyok már. – Te mesélj. Gerincre vágtad? – pillantok a pultnak támaszkodó egyénre, aki vigyorogva tekint vissza rám.

-         Valami olyasmi. – néz le szégyenlősen, tőle nem megszokott módon. – Figyelj, ebből szerintem több is lehet, mint egy egyéjszakás kaland. Vagyis, én szeretném, de nem tudom, ő mit gondol. – dörzsöli össze kezeit, várva a véleményem. – Kook mondott neked valamit? Mármint, hogy Jin mondott-e Kooknak, ő meg neked, vagy valami… - pillant oldalra zavarában.

-         Hűha, nem hittem, hogy megélem a napot, amikor Kim Namjoon szerelmes lesz. – állok fel és veregetem vállba, mire csak nevetve ellöki a kezem, de nem tagadja. – Nem, nem mondott semmit, de nem kell ahhoz Süti, hogy megmondjam, tetszel Jinnek.  Órákon át szemezett veled, és ha nem túl kicsi a farkad, akkor minden további nélkül elmenne veled. – ülök vissza, újat kortyolva a csoda elixíremből, amitől máris sokkal, de sokkal jobban érzem magam. – Veled csak jól járhat. Gazdag vagy, kivételesen okos, jóképű, és bár főzni nem tudsz, remek másnapos fröccsöt tudsz csinálni. – emelem fel poharam jelképesen.

-         Hát, ha te azt mondod, akkor bepróbálkozom nála. Még a végén jobb páros leszünk, mint ti ketten. – indul meg szobája felé, rám hagyva a reggeli elpusztítását és tőle várhatóan, a mosogatást is. Főnyeremény a srác, ezt leszámítva.

-         Azt kétlem. – mosolyodom el, ahogy ismét RÁ gondolok.

Amikor már viszonylag józanul próbálok felöltözni, sokkal nagyobb sikerrel járok. Elsőre sikerül, ami magában nem nagydolog, de én már ennek is örülök. Már a nyakkendőmet kötöm, amikor kopog valaki az ajtómon.

-          Jöhetsz! – kiáltok ki, oda se nézve.

-         Fiam – az ismerős hangra megfagy ereimben a vér, de igyekszem meg sem rezzenni, nehogy észrevegye.

-         Üdv, apa – erőltetek egy őszintének tűnő mosolyt arcomra, apám felé fordulva. – Hogy nézek ki? – tárom szét karjaim, megmutatva egész tökéletes valómat.

-         Mint én, fiatalon és most – mosolyodik el, és ha nem ismerném, azt gondolnám, vicces akar lenni. De komolyan gondolja.

-         Mi szél hozott? – fordulok vissza az egész alakos tükörhöz, megigazítva a nyakkendőmet.

-         Beszélni akartam veled. Még a ceremónia előtt – szavai meglepnek, ugyanis elég régen volt már, hogy beszélni szeretett volna velem. Mikor is? Ja igen, amikor még hitt bennem.

-         Miről? – arcom görcsbe rándul, de továbbra is mosoly ül rajta. Semmi kedvem megint végighallgatni ugyan azt, amit mindig. Hogy mekkora szégyen vagyok, hogy nekem nem jelent semmit a cégünk, hogy végre hasznomat veheti… Nem vagyok erre kíváncsi.

-         Fiam, tudom, hogy voltak köztünk nézeteltérések – kezdi a szent beszédet, de jelen pillanatban rá se bírok nézni. Valahol mélyen nagyon fáj, hogy sose vett emberszámba, és bár szeretem Sütit, mégis haragszom a szüleimre. Főleg apámra. Érdekházasságba taszítani engem egy fiúval, csak mert másra nem vagyok jó… - De szeretném, ha tudnád, hogy én mindig is büszke voltam rád. Bármilyen hihetetlen, mindent csak azért tettem, hogy a helyes útra tereljelek, egyenesbe jöjjön az életed, és olyan boldog legyél, mint én és az anyád. – szavai meglepnek, de nem hatnak meg. Ugyan olyan hamisnak érzem, mint egész eddigi életemben az apa-fiú kapcsolatunkat. – Sose volt kérdés, hogy te leszel a cég örököse. Az egybeolvadás utánra is ez a terv – erre azért felkapom a fejem.

-         Micsoda? – lepődök meg, egyenesen szemeibe nézve.

-         Te tervezted a legnépszerűbb videójátékainkat, van érzéked a pénzhez és más cégek fejeihez. Megvan benned minden, ami kell, és ezért alkalmasnak tartunk. Mindig, amikor kellett, úgy viselkedtél, ahogy azt elvártam, üzleti találkozókon, partikon, mintagyerek voltál. Egyedül a kisiklásaiddal kapcsolatban voltak gátlásaim. Váratlanul nem találunk otthon, mert kérdés nélkül elmentél a világ másik végére a barátaiddal, fűvel-fával összefeküdtél, ami elbizonytalanított. De hiszem, hogy azóta jobb ember lettél – teszi vállamra kezeit, bátorítóan szemeimbe nézve. Teljesen elérzékenyülök szavai hallatán, könnyek gyűlnek a szemeimbe, és magamat is meglepve, szorosan megölelem apámat. Ő teljesen természetesen ölel vissza, mintha ez egy hétköznapi dolog lenne köztünk, és lehet, mostantól az is lesz. – De csak miután befejezted az utolsó éved az egyetemen. Persze, eleinte csak az összeolvadt cég fejeként fogsz dolgozni mellettem. Az USA-ban lévő vállalatunk önállóan is működni fog egy darabig, amíg minden le nem tisztázódik, azt pedig vezetem én. Anyukád is egyetért, és Mr. és Mrs. Jeon is beleegyeztek. Tégy büszkévé, fiam – simít hajkoronámba, mire érzem, az első könnycseppek utat is törnek maguknak a hirtelen érzés hatására.

-         Köszönöm. Ígérem, megteszek mindent – suttogom rekedten, ahogy próbálom visszafogni az érzelmeimet.

-         Úgy legyen. Most pedig… - válik el tőlem, nyakkendőmet kezdve igazítani. – Ideje kimenned, és elvenned a Jeon fiút.

Jungkook

Anya, Jimin anyja és persze a koszorúslányaim Yoona és Seohyun egész nap velem voltak és készülődtek. Először a kozmetikushoz mentünk, ahol kitisztították az arcom, kaptam masszást és szőrtelenítettek mindenhol… Hangsúlyoznám a MINDENHOL szót. Komolyan mondom eddig is karban tartottam magam, de ez a gyantázás nem esett jól, túlságosan hozzászoktam a borotvához. Most olyan sima vagyok és puha a sok krémtől, hogy még egy baba popsija is megirigyelné. Jimin imádni fogja az már biztos.

Ezután a fodrászok vettek kezelésbe, megmosták a hajam, hisz nem akartam befesteni, jó ez így feketén. Hosszú, kissé rakoncás tincseimből vágtak egy keveset, majd beszárították. Eközben jót bohóckodtam unokatestvéreimmel, kiknek haját kontyba kötötték fel, majd egy szép díszes, fehér hajpántot tettek fejükre, amiket virágok díszítettek. Egyszerű, mégis elegáns. Kivételesen anyám nem vitte túlzásba, bár van egy olyasfajta sejtésem, ez nagyban a lányoknak köszönhető

– Ah, Kooki nagyon jó lett a hajad, alig bírom megtartóztatni magam, hogy ne túrjam szét – kacag fel Seohyun, míg anyám gyilkos szemeket kezd felé mereszteni, ami viszont egem nevettet meg, mivel szinte lerí anyám szemeiből, ha ezt megmeri tenni, itt vérontás lesz, de persze Seo nem veszi magára, csak kacsint egyet.

– Ugyan Seo, este szerintem Jimin megteszi helyetted is önként és mosolyogva – kuncog fel perverzen Yoona, míg barna hajára simít, ahogy tükörben nézi magát.

– Yoonaaa – nyüszítek fel, mire anyám is átveszi unokatesóim perverz mosolyát, sőt Jimin anyjával még sunyin össze is mosolyognak… Mibe keveredtem én? Még, hogy a férfiak a perverzek! Eresszenek össze csak 4 nővel…

- Tényleg Kicsim megvettem a combfixet – szólal meg anyám, mire a fejem égni kezd, hisz nem elég, hogy Jimin anyja is itt van, aki ráadásul elégedetten bólogat, még a fodrászok is itt vannak! Bár anyámat, ez cseppet sem zavarja, lazán folytatja, míg hajába tűzik a díszt. – Végül fehéret vettünk Muijunal – néz anyám Mrs. Parkra, kivel már simán tegezik egymást és baszki mi az, hogy vettünk? – Tudjuk Jimin feketét vagy vöröset akart, de féltünk az át fog látszódni a fehér nadrágon és valljuk be ez olyan szűzies… 

- Anyaaaa – nyüszítek fel vérvörös fejjel, míg az összes nő a szobában felkuncog. – Ne már, nincs jobb dolgotok, mint a mi szexuális életünket kibeszélni? – nézek rájuk, mire csak össze néznek mindannyian és lazán rávágják egyszerre, hogy nincsen. – Remek… - sóhajtok fel.

            Körmösnél csak azt hallgattam a lányoktól, hogy milyen praktikákat használjak fel az ágyban és milyen király pózok vannak, amik a fiúkat meg tudják bolondítani. Tény, Seohyun tavaly házasodott, Yoona pedig szintén menyasszony, viszont a szex pózok kitárgyalását nem a körmösnél terveztem, szóval ja, két unokanővérem simán lejáratott hozzájuk híven… No para, higgyék el, vissza fog még nyalni a fagyi. Még szerencse, hogy anyámék ide már nem jöttek velünk! Alig vártam, hogy elmeneküljek tőlük, így szinte felsóhajtottam, mikor szobámba értem, hogy felöltözhessek.

            Meg se lep, hogy ki van készítve a híres combfixem a ruháimra. Mélyet sóhajtva nézem a ruhámat, mit újbegyeimmel végig is simítok, ahogy végre lelassul minden és a nagy rohanás mellett végigfut a szívemen a meleg borzongás, hogy igen, eljött az idő, amikor férjhez megyek! Nem tudom, miért, de hihetetlenül boldog leszek és egyben egy édes félmosoly jelenik meg ajkaimon. Igaz reggel még haragudtam Jiminre, de tudom, ahogy meg fogom őt látni az oltár előtt örülni fogok annak, ha már csak a nevemre emlékezni fogok.

            Elkezdek levetkőzni, majd alsót cserélek, gyorsan megmosom a fogamat, ugyan fürödnöm nem kell mivel a kozmetikus után lefürödtem, így egy száll boxerben sétálok ágyamhoz, hogy aztán felhúzzam a fehér csipkét jobb combomra, majd erre a fehér nadrágomat, ami könnyű és selymes. Épp az övemet csatolom be, mikor az ajtómon kopognak, majd először Minjae, majd Jin feje jelenik meg az ajtó mögül, hatalmas mosollyal ajkukon, mit kénytelen vagyok viszonozni. Mind a ketten már felöltözve, esküvőre készen állnak.

– Izgulsz? – lép mellém Jin, míg segít rám adni fehér ingemet.

– Őszintén, még annyira nem. Szerintem még nem fogtam fel a helyzetet, de tuti az ajtó előtt, már levegőt se fogok tudni venni… - halkulok el, ahogy ingemet gombolom be, majd aggódó szemekkel nézek fel rájuk, hisz azonnal ezernyi aggály és félelem tör rám. – Mi van, ha nem jön el? Vagy, ha végül nemet mond? – kezdek kiakadni és szinte kapkodom a levegőt, mire Minjae, ki eddig kanapémon ült feláll, s öltönyömet, mit Jin rám ad, kezd el igazgatni.

– Kook, ezt most fejezd be! – néz dorgálóan szemeimbe, míg bal díszzsebembe helyez egy zsebkendőt, majd csokornyakkendőmet kezdi megkötni. – Jimin nagyon szeret téged! Elég volt egy nap, hogy efelől megbizonyosodjak és hidd el, láttam tegnap este, hogy ragaszkodott hozzád. Nem hagyna faképnél – igazít még párat ruhámon, s bátorítóan simít vállamra kedves mosollyal, mi megmelengeti a szívem.

– Így van Kook. Minjaenek igaza van! Nem kérte volna meg a kezed, ha nem szeretne. Hisz mondta is neked, hogy nem kényszerből szeretne elvenni – mosolyog Hyungom, mi mindig megnyugtat.

– Igazatok van! – engedem ki levegőmet, majd a tükör elé fordulva nézem meg magamat és a szavam is eláll…

- Aszta, én gy…

- Gyönyörű vagy… - hallom meg hátam mögül Suga hangját, mire meg is fordulok és kedves, mosolyával találom szembe magam, míg kezében csokromat tartja. – Hm, sose gondoltam volna, hogy nem miattam fogsz fehérbe öltözni – mosolyodik el kissé keserűen, míg az én szívem is fájdalmasan dobban egyet, hisz én is sokszor képzeltem el, hogy egyszer összeházasodunk. – Viszont, most minden gonoszság nélkül mondom, hogy Jimin nem rossz ember és nagyszerű embert szerzett magának. Nagyon büszke vagyok rád, Nyuszi – mosolyog rám őszintén, mire én nem gondolkodva vetem magamat nyakába és ölelem meg szorosan, míg ő derekamnál fogva teszi ugyan ezt.

– Köszönöm Yoongi! – sóhajtok fel megkönnyebbülten, majd elkuncogom magam szemeibe nézve. – Nehéz volt ezt mondani Jiminről, igaz?

– Fogalmad sincs, hogy mennyire! – röhög fel ő is, majd óvatosan megsimítja hajamat, hogy az ne menjen szét – Viszont ez nem jelenti azt, hogy megkedveltem és kiherélem, ha megbánt!

– Tudom – vigyorgok rá, míg kezembe adja a csokromat.

Apámmal és a koszorús lányaimmal az oldalamon várom, hogy kezdődjön a szertartás. A fiúk, már bementek és szemet szúrt, hogy Tae és Minjae kézen fogva hagyták el a helyiséget, ahol várakozom. Bár őszintén annyira elkezdtem izgulni, hogy mikor a sminkemet igazították, rám kellett szólni, hogy ne toporogjak, mert így nem tudják befejezni. 

Unokatestvéreim is igyekeztek nyugtatni azúrkék, pántnélküli ruháikban, míg én kábé fülembe dobogó szívem miatt semmit nem hallottam, csak arra eszméltem fel, mikor apám velem szembe fordult és már rajtunk kívül senki nem volt a váró szobában. 

– Jungkook, nézz rám. – szól kedvesen édesapám, mit nagy nehezen megértek és meg is teszem, amit kér. Szemei a megszokott szigor és keménység helyett, most lágyan csillognak, szinte nyugtatóan, ahogy lágy hangja is erre törekszik. – Kook, fiam. Nem kell ennyire izgulnod, itt vagyunk neked. – mondja kedvesen, mire szemeim elkerekednek. – A barátaid, Seohyun, Yoona, Lee komornyik az anyád és én is! – szinte el se hittem, hogy apám ilyet mond nekem. Talán utoljára hatéves koromban beszélt velem ilyen lágyan. Igaz, anyám többször is mutatott szeretetet és apám is, de mindig keményen fogott, hogy majd a jövőben igazi vezető legyek. – Hihetetlenül büszke vagyok rád, hogy mindezt megtetted volna értünk és a cégért, de őszintén annak örülök a legjobban, hogy végül ezt nem kényszernek éled meg és nem egy olyan emberhez mész hozzá, akit nem szeretsz. – nagy szemekkel nézek apámra, ki kedvesen arcomra simít. – Tudom, hogy nagyon szeret téged Jimin és, hogy megkérte a kezed és látom fiam, hogy te is tiszta szívből szereted őt… Ezért nem kell félned, mert Jimin nem a cége miatt vesz el téged, hanem te magad miatt és emiatt. – mutat szívemre, mi őrült tempóban dobog. – Mert ezt elnyerte tőled, ahogy te is az övét… - mosolyog rám, míg én szinte nyakába vetem magam és alig hallhatóan suttogom a szavakat.

– Köszönöm, apa! – nem tudom elmondani, milyen jól esek apám szavai, mikre mindig is vágytam. Hogy kimondja, büszke rám, hogy tetteivel megmutassa, mennyire is szeret.

Nagy nehezen elváltunk egymástól, majd megindultunk ki a szobából, egyenesen a kétszárnyú fehér ajtóhoz, mely előtt már koszorúslányaim beálltak, s hallom, ahogy bent megszólal a zene és mindenki feláll. Apám karját felém nyújtva fordul felém.

– Készen állsz?

Mély levegőt véve, próbálom hevesen verő szívem nyugtatni, míg bólintok egyet, s belé karolok, csokromat pedig magam elé emelem, majd csak nézem, ahogy kinyílik a nagy fa ajtó két szárnya…

Jimin

Izgatottan állok az emelkedőn, mellettem apámmal és Namjoonnal, várva, hogy Jungkook belépjen az ajtón. Hirtelen nagyon izgulni kezdek, kiver a víz, és attól félek, leolvad az arcomról az a kevés alapozó és szemfesték is, amit akaratom ellenére is rám erőltettek anyámék. Két kisminkelt fiú házassága… Micsoda század. De nem érdekel. Szeretem őt, mindennél és mindenkinél jobban, akkor is elvenném, ha ő nem akarná. Na jó, ez önzőség lenne, de bármennyi időmbe telne, megszerettetném magam vele. Miért gondolkozok ilyeneken, hiszen ő is szeret! Jézusom, mi van, ha mégsem? Ha a tegnap esti rádöbbentette, mennyire nem ismer, és el se jön?

Kételyeimből Jin mosolya ránt vissza, ami azt sugallja, ne aggódjak, itt lesz. Eljön. Jin Namra pillant, összeráncolt szemekkel, majd az irányomba biccent, mire megérzem legjobb barátom kezét vállamon, ahogy paskolni kezdi. Papucs.

Taehyungra pillantok, a másik legjobb barátomra, aki szintén engem néz, kedves szemeivel. Ha nem vallotta volna be az érzéseit, és nem lenne az a szőke gyerek, most törném össze akaratlanul a szívét. Fura ebbe belegondolni, és rossz érzéssel tölt el. Mint aki ezt észreveszi, Tae egy megnyugtató „minden rendben” mosolyt dob felém, ami tényleg megnyugtat egy kissé. Azt hiszem, hamar tovább fog lépni.

Hirtelen megszólal az esküvői orgona, és kitárul a hátsó ajtó. Köpni-nyelni elfelejtek, ahogy meglátom Jungkookot, full fehérben, gyönyörűen kisminkelve, az arcához tökéletesen illő belőtt hajjal, gombfekete szemeivel felém pillantva, egy szívdöglesztő, ágyúdurrantó mosollyal. Ha nem izgulnék rohadtul, most simán felállna, én meg rohannék, hogy az orgonára teperve letépjek róla mindent, és kezdődhetne a nászéjszaka. Hihetetlenül jól néz ki, a ruhája kiemeli az alakját és a tejfehér bőrét. Vöröses ajkaira harapva indulnak meg felénk apjával, mire én is majdnem megindulok felé, de apám karja visszaránt. Hallok a hátam mögül egy halk kuncogást, valószínűleg a koszorús lányok lehetnek, de pont leszarom, mit gondolnak. Istenem, én ezzel a szépséggel fogom leélni az életem, és meg is fogom fektetni. Jó, szerelem ide vagy oda, ha eddig nem imádtam volna így is, most egyenesen odáig lennék Kookért. Ja, már odáig vagyok.

Lassan odaérnek hozzánk, mire apja egy szoros ölelés után átengedi hozzám páromat, aki szemeimbe nézve, örömmel sétál mellém, megfogva a kezem. Még mindig kábult vagyok a látványtól, de úgy látom rajta, ez kölcsönös. Le se bírjuk venni egymásról szemeinket, elidőzünk egymás pillantásában, szinte fel se fogva, hogy már mindenki leült, és nekünk is le kéne.

A férfi, aki összead bennünket, elkezdi a hosszú monológját, míg mi Sütivel csak fogjuk egymás kezét, gyakran a másik felé pillantva. Hüvelykujjammal simogatni kezdem kézfejét, mire elmosolyodik, és megszorítja a kezem. Olyan hihetetlen ez az egész. Ő tényleg itt van, szeret, mint én őt, és összeköti velem az életét. Szerencsésnek érzem magam, boldognak, örömömet kimutatva csak ülök mellette mosolyogva, míg fel nem kell állni, elmondani a fogadalmainkat. Őszintén, az enyémet nem érzem olyan jónak. Még tegnap délelőtt Nam és Alex is segített átfogalmazni, majd meghaltam a szégyentől. Aztán még egyedül is próbálkoztam vele, hogy kicsit személyesebb legyen, de még így is kevésnek gondolom. Annyiszor írtam és olvastam át, hogy már fejből tudom, úgyhogy elő se veszem a kis papírt, amire végül gyöngybetűkkel felírtam.

-         Jungkook. Mielőtt megismertelek, teljesen más ember voltam, csak magammal foglalkoztam. Mióta megismertelek, minden olyan más lett. Minden jobb lett. – szorítom meg két kezét és nézek szemeibe, melyek úgy ragyognak, mint még soha. Szinte kiszáradok a gyönyörű látványra, majdnem azt is elfelejtem, hol vagyok és mit csinálok. – Olyan boldoggá teszel, mint még senki. Minden reggel arra ébredek, hogy mennyire szeretlek, annyira, hogy rendesen szavakba sem lehet önteni. - mosolyodom el kedvesen, mire enyhén szipogni kezd a meghatottságtól. – Ígérem, hogy bármit megteszek neked, boldoggá teszlek, tisztelni és becsülni foglak. Felvidítalak, ha rossz kedved lesz, melletted állok, amikor baj van, még főzni is meg tanulok a kedvedért… - erre felkuncog, ugyan úgy, ahogy anyám a tömegben, és a barátaim, akik tudják, mennyire nem az én világom a főzés. – Szeretlek, Jeon Jungkook. – mondom ki halál komolyan, és úgy is gondolom.

Jungkook

                Ha eddig kínszenvedés volt, hogy ne sírjam el magam és sikerült megállnom, hogy ne ugorjak egyenesen a karjai közé és csókoljam fulladásig, akkor nem tudom milyen erők tartottak most vissza, de így is pár könny lecsordult arcomon. Mindig is túl nyálasnak tartottam ezt és sose hittem, hogy én is elfogom sírni magam, de ez a helyzet tényleg más… Az amikor azzal a személlyel állsz szemben akit szeretsz és éppen el akar venni… Olyan boldogság járja át a szíved mit még talán soha… 

Jimin elképesztően jól néz ki, a sötét ingben vöröses haja még élénkebb és szinte el se hiszem, hogy ez a félisten lesz a férjem.

- Jimin, igaz első nap nem indult minden túl könnyedén, tekintve azt, hogy alig egy óra alatt köptelek le vízzel és könyököltelek hasba… - mondom én is fejből a fogadalmamat, hisz hihetetlenül jól esett, hogy ő is fejből tudta és ezt végig a szemembe mondta. Én is ezt terveztem, ám félve sandítottam anyámékra, akiknek a hasba könyökölés új volt, ám ahogy Jimin is ők is csak felnevettek. Így megnyugodva folytatom ismét mélyen a szemeibe nézve, kissé megszorítva kezét. – De úgy érzem a kezdeti nehézségeket áthidaltuk és idő közben elraboltad a szívemet. – érzem, ahogy Jimin megsimítja kézfejemet hüvelykujjával. – Boldog vagyok melletted, a jelenléted megnyugtat, biztonságot ad. Ígérem, igyekszem a legjobb társad lenni mind boldogságban és szomorúságban… Bár remélem ilyen nem lesz. – motyogom csak úgy mellékesen, mire mindenki felnevet, Jimin pedig felemeli kezemet és egy csókot hint rá. – Szeretlek Park Jimin az életemnél is jobban. – mosolygok őszintén nézve hatalmas, csillogó sötét íriszeibe nézve, mik őszinte szeretetett sugároznak.

Mindenki tapsolni kezdett, majd folytatódott a szertartás, Jinék aláírták a könyvet, ahogyan mi is, majd elérkezett a számomra leginkább várt pillanat. A gyűrűk. 

- Pak Jimin, akarod-e hites férjedül az itt megjelent Jeon Jungkookot. – kérdi, míg én szinte elfelejtek levegőt is venni, ám Jimin bátorítóan megszorítja kezemet és hatalmas mosollyal az ajkain, szemeimbe nézve válaszol.

– Akarom!

– És te, Jeon Jungkook, akarod-e hites férjedül az itt megjelent Park Jimint… – kérdi tőlem, de még szinte ki se mondja a kérdést már rá is vágom, hogy akarom. Hevességemben kissé elpirulok, míg mindenki felkuncog.

– Park Jimin – fordul a házasság kötő párom felé, míg ő megkapja Namjoontól a gyűrűt, s ismét felém fordul felemelve kezemet, s mélyen szemeimbe nézve, húzza fel a gyűrűt, míg mondja a szöveget, mit a házasság kötő kér, hogy utána mondja. Majd, ugyan ezt teszem Jiminnel, miután megkaptam a gyűrűt Jintől. Szívem olyan hevesen ver, mintha kiakarna törni a börtönéből, ám felesleges, hisz a kulcs már Park Jiminnél van. – Ezennel férj és…. férj lettek. Megcsókolhatják egymást! – jelenti ki, mire egyikünk sem habozik többet.

– Szeretlek – suttogja Jimin még mielőtt elkapná párnáim, s nem törődve senkivel, karolja át derekamat, s olyan szorosan húzz magához, mint még talán soha. Minden érzelmét átadja a csókba, mibe lelkem is beleremeg és én is ezt teszem, míg nyaka köré fonom karjaimat, ezzel elérve, hogy még közelebb legyünk egymáshoz. Nem létezik senki. Sem a vendégsereg, sem a családjaink, barátaink csak mi ketten és ez a csók melyben minden érzelmünk benne van…