Sokat kérsz! - 3.rész

Na, kik vannak itt? Hát mi XD Nagyon belelendültünk mi ebbe. Reméljük, tetszeni fog. Véleményeket mindig szívesen várunk :)

Yume Nissy írja Jimint
Én (Zsuzsi~) írom Jungkookot

Jungkook

Döbbenten, egyben rohadt mérgesen figyelem Jimint, kezemmel végigsimítva kiszívott nyakamon. Nem hiszem el, hogy tényleg megtette. Mit mondok Sugának, ha meglátja? Ez az önelégült seggfej, meg még itt vigyorog elégedetten az ajtómban.

Esküszöm, kiherélem ezt a rohadékot. Oké, nem mondom, hogy nem az esetem, ez egy félisten, de a személyisége...  Borzalmasan önelégült. Látszik rajta, hogy még sose volt szerelmes, csak a testi örömöknek él. Egy undorító ember, aki nem tisztel senkit és semmit… és ő lesz a férjem!  Komolyan, szívesebben mennék hozzá egy mosómedvéhez. Meg, ha belegondolok, hogy az esküvőn meg kell csókolnom, már most öklendeznék a gondolatra. De nem teszem, ugyanis elkövetkező életem tönkretevője itt áll és még mindig egy önelégült mosollyal az arcán néz rám várakozóan.

Egy fáradt sóhajt kiengedek kiszárat ajkaim között, lassan felállok ágyamról és szó szerint figyelmen kívül hagyva előzöm meg, míg ő „udvariasan” előre enged. Szinte fujtatva indulok le, amire meghallom idegesítő kuncogását. Pf, utálom!

Ahogy leérünk az étkezőbe szüleink hangos nevetése üti meg fülünket. Egy pillanatra megállok, a heves együtt töltött időnek hála meggyűrődött zakómat megigazítom, galléromat ellenőrzöm, nehogy meglátszódjon annak a perverznek a nyoma.

Hirtelen megérzek egy kezet derekam köré fonódni. Nem kell nagyon gondolkodnom, sajnos nagyon jól tudom, hogy ki az. Jimin nyakamhoz hajol, mélyet szippantva illatomból.

– Hm… Ne aggódj, nem látja senki, hogy az enyém vagy. Még. – kuncog fel, megpuszilva állvonalamat.

Ösztönösen vágom gyomorba könyökömmel, mire halkan felnyög a kellemetlen érintésre. Azonnal elenged, én meg nem várom meg a dühös Jimint. Ha már az egójába gázolásom miatt kiszívta a nyakam, nem akarom tudni, mit kapnék ezért. Felvéve leghatásosabb műmosolyomat, térek vissza az asztalhoz szépen helyet foglalva. Anya még most is dorgáló szemekkel néz rám, ám apa már megnyugodott, hála a két pohár felesének.

 – Jimin? – kérdi édesanyám.

 Nem kell sokat várni, feltűnik a vőlegényem egy hatalmas műmosollyal.  Bár azért felém villantja dühös szemeit. Nagyot kell nyelnem látványára. Jaj, csak ma este ne keljen együtt lennem vele. Inkább anyáék dühe, mint ő.

– Itt vagyok, köszönöm a száraz ruhát. – a szárazat kisé megnyomva foglal helyet mellettem.

 Vajon miért érzem úgy, hogy ez nekem szólt?

– Jaj, édesem, nagyon szívesen, még egyszer sajnáljuk, de legalább együtt töltöttetek egy kis időt. Ugyan is… – tapsol boldogan. Ugye nem! – Úgy gondoltuk, hogy milyen remek lenne, ha az esküvő előtt már együtt élnétek, ezért vettünk egy házat kettőtöknek. Szeretnénk, ha már ma ott laknátok, hogy minél jobban össze melegedjetek. – vigyorog.

Arcom a mai nap folyamán sokadjára veszi fel a fehér színt. Most öljenek meg. Jimin sejtelmesen néz felém. Oh, mi lesz itt?

Jimin

A jövendőbelim úgymond, egy este alatt köpött le vízzel, tepert le és könyökölt brutálisan hasba. Hát, én aztán kíváncsi leszek erre a kapcsolatra. Ha ő nem gyengéd velem, tőlem sem várhatja el. A szülők újabb kellemetlen ötlete viszont valahogy mégis egy kis boldogsággal tölt el. Nem tudom, ennek mi oka lehet, de végül is, úgysincs hol laknom egy darabig, szállodákon kívül. Az, hogy már egyből házat vettek nekem, jaj, nem… bocsánat, nekünk, kicsit megnyugtatja a lelkem. Persze, az is dob a hangulatomon, hogy szekálhatom picit a… Jungkookot. Ne számítson kegyelemre.

-         Hiszen ez egy nagyszerű ötlet! Amúgy is szeretném mihamarabb megismerni, ennél pedig nincs egyszerűbb megoldás, mint, hogy közösen lakjunk. Nem igaz, Sütim? – villantok Kookie felé egy szívdöglesztő, mégis teljesen őszinte gúnymosolyt, mire látom, egyszerre sápad el és vörösödik ki a dühtől. Tényleg nagyon aranyos. A szülők elmosolyodnak, majd szinte egyszerre néznek mellettem ülőre, aki nem is tud mit reagálni hirtelen. Végül felocsúdva eddigi állapotából, villámokat szóró szemekkel, mégis valami mosoly-szerűséggel fordul felém, majd egyetértőn bólogat.

-         Igen, hát persze… - fordul körbe, majd visszanéz rám, szúrós szemekkel.

Erről jut eszembe, akkor mi lesz Taehyunggal? Már megígértem neki az esti dolgot… A kedvem nem ment el tőle. Tényleg régen volt már együttlétem, főleg fiúval. Konkrétan vele, mondhatni, ő volt az egyetlen hímnemű partnerem. Volt még persze 1-2, de egyik sem állandó. Ezután lehet, Jungkook is csatlakozik. A végén kész férfiháremem lesz. Ha már női mondhatni van.

Fel kéne hívni és lemondani? De mit szólna akkor? Feleslegesen vette meg a bort. De én tényleg szeretkezni szeretnék vele ma éjjel. Úgy kéne intézni, hogy Jungkook ne vegye észre, hogy velem van? Gondolom, úgy sem akar látni a házban egy darabig. Az első éjjel békén hagyhatom. Ha meg a szüleink egy közös szobát terveztek nekünk, jó lesz a kanapé is, vagy a vendégszoba. Még nem házasodtunk össze, gyakorlatilag nem is vagyunk egy pár – ha jól tudom, ő kapcsolatban is van –, szóval, ez nem számít megcsalásnak. Nem számíthat annak.

Visszaérve a hotelba meglepetten konstatálom, hogy a cuccomat már össze is pakolták, sőt, az ajtó elé vitték. Nagyszerű, be se mehetek, le se pihenhetek, már költözhetek is át. Mi a franc ütött a szüleinkbe? Nem gondolták egy percig sem, hogy ez így nem egészek fair? Nem mintha ellenkezhetnék, de azért mégis…

Beszállok a nagy autóba, amiben váratlan módon Taehyungot találom. A nem kis helyen ül, egyedül, előtte pár üveg alkohol egy jéggel teli tárolóban. Nem mondom, tetszik a látvány, de a mellkasomban mégis érzek valami szorítást. Úgy érzem, nem szabadna beszállnom, de a cuccaimat már bepakolták, meg hát bunkóság is lenne visszautasítani egy ilyen ajánlatot. Leülök a kényelmes ülésre, majd becsukom magam mögött az ajtót. Épp, hogy ezt megteszem, már neki is nyomódom, ugyanis a kis Tae ugyan annyira kielégítetlen lehet, mint én. Szó nélkül ragad meg galléromnál, nyom neki az autónak és tapasztja ajkaimra övéit. Azonnal elmélyíti mézédes, intenzív csókunkat, ami egyáltalán nincs ellenemre, sőt! Kifejezetten jól esik. Már rohadtul kívánom, csak arra tudok gondolni, mennyire meg akarom dugni. Megint olyan heves, ami nem is baj, mert a házba csak nem vihetem be, szóval a kocsiban kell lerendeznünk. Addig meg már csak lenyomok egy közepes menetet.

Erőszakosan lököm le magamról, mire háttal vágódik el az ülő alkalmatosságon, amit mi mindenre fogunk most használni, de ülésre biztosan nem. Minden féle szégyenérzet nélkül terpeszkedik nekem, kéjesen nézve szemeimbe, mire érzem, kezdi ellepni a fejem az a bizonyos köd. Úgy vetkőztetem le, miközben elindul az autó az új házam felé. Ott érintem bőrét, ahol csak tudom. Nyalogatom, szívom, majd tágítani kezdem. Ő is vetkőztet közben, majd vágyamat kezdi masszírozni, immár alsón keresztül. Francba az előjátékkal, csak csináljuk már…

Jungkook

Folyamatosan szobámat nézem, macskámmal a kezembe, ahogy a szolgálóink ezerrel pakolják a ruháimat és Skay holmiijait, hogy mihamarabb átvihessék új otthonomba… otthonunkba.

Még mindig nem akarom elhinni, hogy a szüleim ennyire keresztbe tesznek nekem.

Fejemet csóválva, hátamon pihenő hátizsákommal, indulok ki régi szobámból, hogy elindulhassak az autómig, ami elvisz a „szerelmi fészekbe”.

 Ah, nem hiszem el, hogy Jimin még örült is neki. Biztosan tervez valamit az a perverz. Nem érdekel, ha egy ágyban kéne aludnunk, ő akkor is a kanapén fog dekkolni, ha már ő a dominánsabb, ahogy mondta, viselkedjen is úgy.

Ráadásul, egy becenév? Süti? Én Süti? Inkább a Nyuszi, azt legalább olyantól hallom, akit szeretek. Nem pedig a vőlegényemtől, akitől még a hideg is kiráz.

 Bevallom, aggódom ettől az éjszaka együtt alvás dologtól. Részben, mert leköptem – igaz, véletlenül -, részben, mert gyomorszájba vágtam és részben attól, hogy hiába vagyok erős – nem vagyok hülye, tudom jól, hogy ő erősebb nálam-, Jimin simán megerőszakolhat, ha úgy tartja kedve. Reméljük, legalább annyi emberiség van benne, hogy nem tenné meg.

Fáradtan sóhajtok fel, kinyitva a kocsi ajtaját, hogy beszállhassak, kezemben még mindig az én doromboló szőrpamacsommal. Bármennyire is szeretném, nem sikerül elkerülnöm szüleimet, akik kijönnek az ajtó takarásából, ezzel megállítva cselekedetem.

Jiminék már hamarabb elmentek, mivel még Jimin hoteljéből ki kell jelentkezniük, így ő kicsit később fog megérkezni, amit cseppet sem bánok.

 – Kooki fiam, légy rendes és ne kelljen rosszat hallanunk rólad. Nem akarunk csalódni benned. – figyelmeztet anyám, miután megölel. Hát nem kedves? – Hallgass Jiminre, és mindent tegyél meg annak érdekében, hogy megkedveljen. – néz rám jelentőségteljesen.

Komolyan, miért nem írják rám, hogy dugd meg, amikor akarod? Sokkal hatásosabb, és ugyan az a lényege, amit mondani akarnak. Poén, haha, a saját szüleim akarják, hogy kurva legyek. Csak éppen van itt egy bökkenő: Én! Nem fogom hagyni, hogy az a szépfiú megdöntsön. Tudom jól, milyen. Megszerzi, aki kell neki, aztán jól otthagyja. Köszönöm, de nekem nem egy ilyen férfira van szükségem. Férfira? Miket beszélek, gyerekre. Igen, ez a tökéletes megfogalmazás.

Miután könnyes búcsút veszek szüleimtől – remélem, érezhető az irónia -, beülök a fekete kocsi hátsó ülésére, cicámat simogatva, aki elégedetten foglal helyet ölemben.

Megérkezve a házhoz, kiszállok a kocsiból, megindulva a nem épp kicsi, de nem is akkora ház felé, mint amilyen a szüleimé. A hatalmas kapun belépve meglátom a szépen rendezett kertet, amiken egy-egy helyen kövekkel lerakott sétány található, amik vagy a medencéhez vezetnek, vagy éppen a kicsi kerti tóhoz, esetleg a hatalmas erkélyhez, illetve a ház bejáratához, ahova épp tartok.

A ház kívülről bézs színű, fehér ajtókkal és ablakokkal. Egyszerűen gyönyörű.

Előveszem farzsebemből anyáméktól kapott új lakáskulcsomat, a zárba helyezve be is engedem magamat.

Belépve, egy szépen bútorozott előtért találok, jobbra, balra egy cipős szekrénnyel. Gondolom, az egyik Jiminé, a másik az enyém.

Lerakom Skayt, had nézzen ő is körbe új otthonában, míg én kezdem a balra eső első ajtó mögötti szobát, miután megszabadulok lakozott cipőmtől.

A fehér ajtó mögött egy garázst találok, ahol két autó szépen megfér egymás mellett, ám ami meglepet, hogy már ott is volt egy fekete BMW i8-as sportkocsi és egy sötétszürke BMW m3-as.

 Leesett állal figyelem a két szuper kocsit. Miért érzem úgy, hogy ezt Jimin kapta ajándékba anyuéktól? Hisz elvileg neki megvan a jogsija. Ú, de irigylem most őt. Ez nem igazság.

Fújtatva egyet nézek körbe a kocsi kulcsokat keresve, amiket meg is találok egy kulcstartón. Vajon Jimin hagyni fogja, hogy vezessem őket? Csak az utcában. Ugyanis vezetni tudok, csak jogsim nincs még. Lehet, nem ártana kissé kedvesebbnek lennem vele.

Kilépve a garázsból a szemben lévő ajtóhoz megyek, ahol megtalálom a mosószobát, egyben macskámnak az alomtálcáját. A macska ajtón könnyen tud majd közlekedni itt és a bejárati ajtón. Legalább anyuék gondoltak rá, kivételesen.

Becsukva az ajtót megindulok a nappali felé, ahol… nincsen kanapé? Minden megvan, hatalmas plazma tv, hangszóró - vagy mi a fene -, egy üvegasztal a nem létező kanapé előtt, virágokkal a szobában, a falon festményekkel. Egész szép, itt is, mint a ház nagy részében a fehér dominál, némi feketével és kékkel. DE HOL A KANAPÉ? Jó, kanapé kilőve, már csak a vendégszobába bízhatok, hogy oda száműzzem Jimint.

Még meglesem a szépen felszerelt konyhánkat, elolvasva a cetlit miszerint a bejárónőnk heti egyszer jön ránk takarítani és mosni, és kétnaponta jön friss élelem Jó, hogy én tudok főzni. Az étkező is nagyon tetszik, az egész ház meglepően világos, és a sok zöld, barátságossá teszi.

Még lent van egy fürdőszoba, mellette egy kis rész ahol Skay játékai és alvóhelye van – a tálját a konyhában már láttam, így nem aggódok. Kiscicám boldogan foglal helyét hatalmas mászókáján, elégedetten dörgölőzve fekhelyéhez. Úgy látom, nem csak nekem tetszik az új otthonunk.

Felmegyek az emeletre, ahol találok még egy fürdőszobát, egy dolgozó szobát, két vendégszobát, amik halványbarna színűek és gyönyörűen be van rendezve, szekrényekkel, íróasztalokkal, kisebb tévével, alvásra nem alkalmas fotellel… és matrac nélküli ágyakkal.

Komolyan falba verem a fejem. A szülők nagyon agyafúrtak, még a véletlenre se bízzák, nehogy külön aludjunk. Elindulok az utolsó ajtóhoz, ahol felteszem, szobánk áll. Az ajtón meglátok egy cetlit miszerint a matracok és a kanapé is csak holnap jönnek. Remek. Letépve a cetlit elindulok be az ajtón.

Oké, már most imádom! Itt a kék dominál, némi feketével. A szobában található egy háromszemélyes francia ágy – amibe persze van matrac, sőt, meg is van vetve -, kétszemélyes fotel, előtte egy plazma tv, festmények, virágok, egy erkély, éjjeli szekrények és két ajtó.

A bal oldali egy gardróbba nyílik, ahol már pár ruha megtalálható. Bal oldalt az én ízlésemnek megfelelő ruhadarabokat találok, míg jobb oldalon olyan tipikus Jimineseket. Bár még a cuccaink nincsenek itt – elvileg csak holnap jönnek meg az én ruháim és egyéb holmiijaim, Jimin meg hozza a bőröndjeit, majd Amerikából jön a többi. De kedves anyáéktól, hogy néhány ruhát előre átszállítottak, illetve vettek. Némi ékszert is találok a tükrök melletti szekrényeken.

A másik ajtó mögött egy jól felszerelt, hatalmas fürdőszoba, két csappal, egy vécével, egy hatalmas tükörrel, szemetessel – amibe ki is dobom az eddig tartogatott cetlit -, még fogkefék és fogkrém is van. Nem beszélve a tusfürdőről és a törölközőkről. Egy szennyes kosár, egy kétszemélyes zuhanyzó – nem, minek is egy, adjunk bele mindent -, és az én nagy örömömre, egy hatalmas kád. Imádok kádban fürödni.

Kis ablakok engednek be megfelelő mennyiségű fényt, hogy az ember kellemesen érezze magát, míg relaxál.

Ki is használom a lehetőséget, hogy Jimin még nincs itt, gyorsan kiválasztom, a szürke fogkefét, megmosom a fogamat, majd megengedek magamnak egy kád forró vizet, míg átrohanok egy vörös pólóért, alsóért és kivételesen egy sortért, amibe aludni fogok. Esküszöm, hogy nem érdekel, ha nincs más lehetőség, Jimin a földön alszik… bár, biztos megsajnálnám, hála az érzékeny szívemnek.

Eddig hátamon pihenő táskámat az ágy bal oldala mellé teszem előhalászva töltőmet, fel is teszem telefonomat, nehogy teljesen lemerüljön. Fehér mobilomat az éjjeli szekrényen hagyom, pizsamámat az ágyra dobva, indulok meg a fürdőszobába, becsukva magam mögött az ajtót. Nem zárom be, hisz úgyis később jön, így felesleges.

Leveszem, kényelmetlen öltönyöm, majd meglazítva nyakkendőmet, attól is megválva vetkőzöm tovább. Levetett ruhadarabjaimat a kosárba dobom, hogy aztán kényelmesen elmerüljek a jó meleg vízben.

Jimin

Kiérve a hideg, friss levegőre, egyszerre érzem magam frissnek és üdének, közben szétfagyok ettől a kevés kinti foktól. Nem semmi, két menetet is lenyomtunk a hátsó ülésen. Először szimplán csak megdugtam, utána gyakorlatilag meglovagolt. Volt benne energia, az biztos. Visszanézve a tökéletesen kielégített, még mindig meztelen Taehyungra, lágyan elmosolyodom. Ez a srác nekem lett teremtve. Ő is rám néz, perverzen elmosolyodik, majd becsukja az ajtót. Gondolom, öltözködik. Megvárom, míg a pakoló emberek beviszik a cuccaimat, majd a sofőrnek megmondom, hogy vigye haza Tae-t. Mind a ketten ki vagyunk melegedve, és mégiscsak hideg van, nem szeretném, ha megfázna. Azért én sem vagyok egy szívtelen rohadék.

Belépve a –hűha de rohadt szép- házba, magamban konstatálom, hogy itt azért el lehet éldegélni. Tetszenek a színek, a képek a falakon, a berendezés… bár elég furcsa, hogy nincs kanapé. Hirtelen ötlettől vezérelve nézek be minden szobába, hogy sejtésem beigazolhassam: matracok nincsenek egyik ágyon sem. Hát ez nagyszerű. A szüleink is így házasodtak össze? Hatásos. Még jó, hogy nem hoztam be Taehyungot. Bár, a konyhapult is elég hívogató lenne.

Az emeleten az utolsó ajtó felé veszem az irányt. A többibe benézni már nincs is erőm. Nyilvánvaló, hogy az lesz Jungkookkal a közös szobánk. Én ma már csak aludni akarok. Ha neki nem tetszik, hogy ez egy ágyban fog történni, sajnálom, aludjon a földön, vagy menjen át a fiúkájához.

Belépve a szobába, az egyik ajtó mögül hangokat hallok. Mivel elég egyértelműen csak egy személy tartózkodhat bent, széles vigyorra húzom ajkaim, és közelebb lépve az ajtó kilincsére emelem a kezem. A terv konkrétan az, hogy benyitok és megijesztem, de alapjáraton én is nagyon ijedős vagyok, szóval nem kéne rosszul elsülnie. Az esetleges elbaltázás elkerülése végett, halkan és óvatosan nyitom ki a falapot, bekukucskálva rajta.

A látványtól olyan kerekre nyílnak a szemeim, hogy félő, elpattan bennük egy ér. A teljesen meztelen Jeon Jungkook áll nekem háttal, és a tükörben igazgatja a haját. Az állam már a földön keresném, de jobban leköt a tökéletes, tejfehér bőre, mely alatt iszonyatosan szexi izomzat bújik meg, amit az öltöny nem kifejezetten mutat. Tökéletes alakja remekül kiemeli formás fenekét, amibe legszívesebben beleharapnék, olyan rohadt jól néz ki. Egyik fiú szeretőm sem nézett ki ilyen izgatóan, és a felsőteste, amit a tükörben látok… vajon mennyit dolgozhatott azokon a gyönyörű kockáin? Ha Taehyung nem elégített volna ki alig negyed órával ezelőtt, most azonnal leteperném ezt a gyönyörűséget a padlóra és tenném magamévá. Ébenfekete, fehér bőrét kiemelő haja mögül sötét íriszeivel pillant felém, mire mindketten kővé dermedünk. Látom, ahogy a tekintetében elborul valami, majd hirtelen meg is fordul, mire elém tárul… hát igen, a látványa elölről. Eddig nemigen izgultam rá vagy néztem meg más férfiak szerszámait, na de… aszta. Ezen a srácon minden tökéletes.

Felocsúdva a döbbenetes látványtól, hajít felém egy tusfürdőt, hangos sikítozásba kezdve. Bevágom az ajtót magam előtt, majd kintről bezárom a kulccsal, ami lehet, nem a legjobb ötlet, de most mi mást tehetnék? Ha utánam jön, kinyír. De mit tegyek, nem bántam meg. Az ajtónak dőlve csúszok le a földig, nyugtatva magam. Eddig egy meztelen test látványára sem reagáltam így, ő miért lenne más? Mert tudom, hogy ő lesz a férjem? Ez borzasztó.

Érzem, ahogy elvörösödöm, mégis olyan hideg fut át rajtam, hogy beleremegek. Beleégett a fejembe meztelen teste látványa, ha akarnám, sem tudnám elfelejteni. Kész, most már elkerülhetetlen, hogy megszerezzem magamnak.

Pár perc magamban kuporgás után a csendben, szinte álló helyzetbe ugrom, ahogy eszeveszetten kopogtat az ajtón.

-         Park kibaszott Jimin! Azonnal nyisd ki ezt a rohadt ajtót, beverem a képed te perverz állat! – na, ezek után pláne, ki fogom nyitni. Én vagyok az erősebb, de az indulatok és az adrenalin még fordíthat ezen az állapoton.

-         Majd, ha lenyugodtál, Süti. – kuncogok magamban egyet. Hallom, ahogy morog és sétálgat a csempézett padlón. Még kicsit meg vagyok lepődve, de már nem annyira, hogy ne tudnék így viccelődni vele.

-         Jó, de akkor legalább ruhát adj be. Gondolom, észrevetted, hogy itt csak ebben az ágyban lehet aludni, szóval vagy alszol a földön, vagy átmegyek Sugához. – Suga? Biztos ő a barátja. Várjunk… nincs nála ruha… azaz, nincs rajta ruha… Hát, ez a nap egyre jobb.

-         Oké, várj egy kicsit. – óvatosan, sunyi mosollyal az arcomon nyitom ki az ajtót, betekintve rajta, amin egy igen bosszús, kivörösödött Jungkookkal találom szemben magam, villámokat szóró tekintettel, csípőre tett kezekkel… egy szál derékra kötött törülközőben. Kapva az alkalmon, megragadom csuklóját, majd nagy hévvel rántom be a szobába, egyenesen az ágyra lökve. Ezzel egyidejűleg vágom be az ajtót és lépek elé. Döbbenten próbálja takargatni magát, ami nem nagyon megy, de nem is kell. Ugyan, már ki vagyok elégítve, nem tervezek vele semmi komolyabbat. Még párkapcsolata van, nem vagyunk házasok, utál engem. Nincs jogom semmit sem tenni vele, és nem is szeretnék, egyelőre. Látom, hogy felül, majd rohanna ki, de elkapva csuklóit döntöm vissza az ágyra, leszorítva kezeit. Komoly arccal nézek szemeibe, amiben most már düh helyett kétségbeesést és megbánást látok. Komolyan kinézi belőlem, hogy bántani tudnám?

-         Mi a fenét csinálsz? Engedj el! – kezdi el rángatni magát, mire a törülköző meglazul. Megdermed, mozdulni sem mer, nehogy az egyetlen takarásra alkalmas tárgy is kikerüljön a képből.

-         Nyugi már, nem csinálok semmit. – nézek rá, őszinte bánattal. Oké, nem ismerjük egymást régóta, de elég rossz érzés, hogy ilyennek könyvelt el magában. Ideje változtatni ezen. – Csak el szeretném mondani, hogy nem kellene így szégyenkezned. Mind a ketten férfiak vagyunk, ráadásul, össze is fogunk házasodni. Elkerülhetetlen, hogy lássunk egyet s mást. – nézek rá komolyan, mire a csodálkozástól elnyílnak dús, vörös ajkai. Úristen, ezen a srácon minden gyönyörű. – Te is láttál engem félmeztelenül, valószínűnek tartom, hogy többet is fogsz látni, előbb utóbb. Szerintem nyugodj meg, és fogadd el, hogy már egy házban kell élnünk, valószínűleg nagyon sokáig. Ne viszonyulj már hozzám úgy, mintha egy perverz szörnyeteg lennék. Nekem is vannak érzéseim. – elengedem a csuklóit, azzal a lendülettel mászva le róla. A szekrényből előkapok egy előre odakészített pizsamát, majd a fürdőszoba felé veszem az irányt. Az ajtóban megállva még visszapillantok Jungkookra, aki nagy szemekkel néz maga elé. – Ha ennyire zavar, hogy csak egy ágy van, nyugodtan menj át a barátodhoz. Nekem nincs hova mennem, szóval én mindenképp itt alszom ma este, ebben az ágyban. Veled, vagy nélküled. – ezzel be is megyek a fürdőszobába, becsukva magam mögött az ajtót.

Levetkőzöm, majd beállok a zuhanyfülkébe. Remélem, végre megérti, hogy érzek. Megeresztve a kellemes, meleg vizet, lemosom magamról a nap koszait, ami nagyon jó érzéssel tölt el. Ma már leköptek, valamint kétszer is szexeltem, szóval eléggé leizzadtam. Kellett már ez a fürdés.

Felvéve a fekete bokszeremet, a szürke pizsama felsőmet és hozzá illő vékony, lenge nadrágomat, megmosom a fogam és vissza is megyek a szobánkba. Nem számítok rá, hogy még itt legyen. Bizonyára kapott az alkalmon és már rohant is ehhez a Sugához. Benyitva a szobába, majdhogynem szívrohamot kapok, mivel az ágyban egy vörös pizsamába bújt Kookkal találom szembe magam. Mi a franc?

-         Hát te? – kérdezem kikerekedett szemekkel, mire Jungkook csak megrántva a vállait mered vissza rám. Szerintem őt is meglepi, hogy még itt van.

-         Fáradt vagyok, csak feküdjünk le gyorsan aludni, mielőtt megbánom ezt az egészet. – rázza meg a fejét, lehunyva pilláit. Kicsit sokkosan nézek rá, de végül a fáradtság győz.

Az ágy mellé lépve emelem meg a takarót, majd bebújva a meglepően kényelmes –rugós!!!- ágyba, mellé fekszem. Ő is ledől, lekapcsolva a lámpát, felém fordulva. Egy pár pillanatig nézzük egymást a sötétben. Észre sem veszem, mióta bámuljuk egymást, mivel eléggé leköt csillogó szempárja, amiben egyszerűen el lehet veszni. Egyszerűen gyönyörű, akárhonnan nézem. Végül realizáljuk, hogy mit csinálunk. Szinte egyszerre fordulunk a másik irányba, jobban magunkra húzva a takarót.

-         Nem fog kiakadni a barátod? – kérdezem kissé félve, mivel azért nem szeretném, ha miattam menne tropára a párkapcsolata. De hát, az már valószínűleg halálra van ítélve ezzel a házassággal.

-         Ez még nem számít megcsalásnak. Remélem. – mondja, majd hangos sóhaj hagyja el ajkait.

-         Ne aggódj, nem számít annak. Jó éjt. – hunyom le pilláim, mivel tényleg fáradt vagyok. Nincs kedvem beszélgetni, inkább csak emésztgetem, hogy jó huszonnégy órával ezelőtt, én még a repülőgépemen ültem, mit sem sejtve. Ebbe rossz belegondolni is.

-         Jó éjt. – hallom meg magam mögül a bizonytalan hangját, mire egy lágy mosolyt eresztek meg. Ő is úgy le lehet sokkolva, mint most én. És így nyom el az álom. Elmerengve azon, mi vár ránk, a közös jövőnkben ezután.