Sokat kérsz - 15.rész

Sziasztok, meghoztuk az új részt nagyon örülünk, hogy ennyi mindenkinek tetszett, hihetetlenül boldogok vagyunk. Köszönjük a kommenteket is. Sajnáljuk, a meleg miatt alig van kedvünk írni de ez az eddigi leghosszabb rész 14 oldal és amúgy végül ketté szedtük, hogy tudjuk nektek hozni. Nem épp esemény dús, de néha kell, hogy felvezessünk egy izgibb részt. Reméljük tetszeni fog. 

Jó olvasást. Reakciókat mindig szívesen olvassuk. ^^ <3

 Yume Nissy írja Jimint
Én (Zsuzsi~) írom Jungkookot

Jimin

Visszatekintve erre a hétre, remekül éreztem magam. Rengeteg jó és izgalmas program volt, és Süti is itt volt velem, ami még dobott a hangulatomon. És, tűnjön bármilyen furcsának, örülök, hogy távolságot tartott tőlem. Mióta szavakkal is letisztáztuk, hogy mit érzünk a másik iránt, talán lenyugodtunk egy kissé. Persze, nem szexuális értelemben. Ha nem tartott volna távolságot, nagy baj lett volna.

Ezt elég nehéz elhinni, vagy felfogni, de mindig mosolygunk, ha egymásra nézünk, és nem érzünk haragot vagy megbánást, ha a történtek az eszünkbe jutnak. Bár, látszik rajta még most is, hogy egy kicsit bizonytalan: engem, vagy a zöldséget válassza? Akár hányszor ez a kérdés megcsillan szemeiben, egy megnyugtató mosolyt küldök felé, amitől ő is megnyugszik. Mintha csak azt sugároznám felé, hogy bárkit is választ, a mi kapcsolatunk nem romlik meg. Ezt is küldöm felé persze, de nem azért vagyok ilyen nyugodt, mert ez így lenne. Hanem, mert vele ellentétben én tudom, Yoongi nem az a hűséges típus. De még mennyire nem! Ha elmondja Kooknak, hogy mióta csalja, biztos a győzelmem.

Nem is értem, hogy történt ez meg. Mármint, még sosem voltam szerelmes, vagy nem is tudom. Ha voltam is, biztosan nem ennyire. Kívántam már meg fiút és lányt is, de a szívüket sosem akartam. Mindegyikük ugyan úgy állt hozzám; jól nézek ki, gazdag vagyok és fiatal, és velem jó a szex is. Azt hiszem, ők sem a szívemre pályáztak, egy-kettő kivételével. De ők is az imént felsorolt okokból. Szívből még senki sem szeretett úgy, mint Jungkook, és talán éppen ezért ragaszkodom én is ehhez a kapcsolathoz.

Gondolatmenetemből a kiáltozó Jungkook szakít ki, aki a vízből szalad ijedt – és egyben iszonyat édes – tekintettel felém, majd gondolkodás nélkül a nyakamba ugrik, átkulcsolva lábait derekamon. Én csak meglepetten pislogok, szorosan megragadva derekát, míg ő nyakamba fúrja arcát, ijedtségében enyhén remegve.

-         Na, mi az, Süti? – kérdezem enyhén megemelkedett vérnyomással. A hét eleje óta nem került hozzám ennyire közel, ez pedig máris enyhén izgatottá tesz. Szánalmas vagy, Park. Szánalmasan szerelmes.

-         Ott volt egy rohadt medúza! Egy bazi nagy medúza! Hozzá ért a lábamhoz! – préselt magához szorosabban, mire felsóhajtottam az izgatottságtól és a hülyeségétől.

-         De már elment. És amúgy sem jönne ki a partra utánad. – forgatom meg szemeimet, halvány mosollyal ajkaimon.

Mint, aki most kapott észbe, azonnal felemeli a fejét és pár centire az arcomtól, vizslatni kezd. Megint elkap a vágy, hogy ájulásig csókoljam, de a gátlásaimon nem tudok áttörni. Leeresztem magamról csüngő lényét, még utoljára gyengéden végigsimítva meztelen derekán, majd elfordulva tőle veszem az irányt a házaink felé. Kezd hűvösödni az idő, és holnap megyünk haza, nem ártana összepakolni és rendbe szedni magunkat.

Jungkook

Ajkamat lebiggyesztve indulok Jimin után vöröslő arccal. Akkor is ijesztően nagy volt, még azt is hittem, hogy nejlonszatyor, de nem az volt. Ah, ha bele gondolok, hogy mi lett volna, ha megcsíp? Ráz? Melyik a helyes kifejezés rá vajon? Tökmindegy, a lényeg, hogy nem kapott el a fenevad. Jimin ruháinkat pakolja, mikor belépek az ajtón. Őszintén sajnálom, hogy holnap haza utazunk. Nagyon jó éreztem maga vele, hiába tartottuk a tisztes távot, Jimin még a kanapéra is költözött, ami nekem nemigen tetszik. Szeretek vele aludni és hiányzik, hogy megérintsen. A hosszú éjszaka, mikor karjaiban tart.

– Jimin. – szólítom meg halkan, amire csak hümmög egyet jelezve, figyel rám, ám tovább pakolja ruháimat. Lassan és kissé bizonytalanul sétálok mellé, már csak azért is, hogy mennyei illatát még jobban érezhessem. – Ma nem akarsz velem aludni? – nyögöm ki nagy nehezen a kérdést. Jimin felhúzott, kissé meglepett szemekkel néz enyéimbe, megállva mindennemű mozgásban, csak nekem szentelve figyelmét. Testét is felém fordítja automatikusan.

– Miért? – kérdi visszafojtott lélegzettel. Szemeimet zavartan sütöm le, hogy kezeimet tanulmányozzam, míg válaszolok.

 – Hiányzol. – mondom ki egyszerűen a választ. Ugyan nem nézek fel, de érzem, ahogy megdermed egy pillanatra és szinte fogadni mernék, hogy általam úgy szeretett gyengéd mosolyra húzza kívánatos, dús ajkait. – Tudod, nem arról van szó, hogy ne lennél velem, sőt… Úgy érzem most vagy hozzám a legközelebb, de olyan jó lenne, ha velem aludnál. Hiányzik az illatod este, az, hogy átölelsz…- harapom be alsó ajkamat, míg arcomat elönti az enyhe pír.

Hirtelen ér, mikor megérzem Jimin kezeit ismét derekamon, és ezzel elindítva bennem egy kisebb kémiai reakciót. Gyomromban mintha pillangók szállnának, szívem hevesebben ver érintése nyomán, s a levegő is bennem akad. Jimin jobb kezét felemelve államra simít, ezzel kényszerítve rá, hogy vadul csillogó szemeibe nézek és elvesszek sötét, szinte fekete íriszében.

– Nem tudom, Süti. Félek, nem tudnám magam visszafogni, ha melletted lennék. Olyan közel… este… az ágyban… - minden kisebb szünetnél ajkaimra téved tekintete és vágyakozóan sóhajt fel.

Annyira meg akarom, hogy csókoljon, érezni ismét azt, őt, a méz édes párnáit, de nem szabad, és tudom; nem tenné meg, hiába áhítozom utána. Még a szám is kiszárad, így selymes, rózsaszín nyelvemet kidugva nedvesítem be párnáim, élvezve bal kezét derekamon és teste melegét, hisz kezd lehűlni az idő, ahogy a nap is nyugovóra tér.

Jimin

Tagadni sem tudom, mennyire meglep, amit mond. Hiányzom neki? Az, hogy hozzáérek? Az illatom? Még soha, senki nem mondott nekem ilyet. De megértem, mit érez, hiszen egy cipőben járunk.

-         Kérlek, Jimin. Csak ma este. – biggyeszti le édesen ajkait, ezzel a tettével tőrt döfve a szívembe.

-         Úgy látom, nem csak te hiányzol nekem. – homlokomat övének döntöm, hogy legalább a szájára ne legyen rálátásom. Annyira vonz az egész lénye… - Rendben, alszom veled. Egy feltétellel. – simítok arcára, elveszve sötét, ragyogó szemeiben. Enyhén bólint, ami megmosolyogtat. Annyira édes! – Ha bármi történik, nem vonhatsz felelősségre. Én előre szóltam, hogy nem fogom tudni visszafogni magam. Persze, ha véletlenül szexelnénk, vállalom a következményeket. De nekem is hiányzik, hogy egymáshoz érjünk. – mondom selymes hangon, mire úgy elvörösödik, mintha paradicsomnak akart volna születni.

Este nyolc körül járhatunk, de ezt is csak onnan tudom, hogy a levegő már meglehetősen lehűlt. Egész héten nem volt ennyire hideg, meglepő, de mégis, mintha tél lenne. Ezzel azonban nekem kell a legkevesebbet foglalkoznom, én nem szoktam fázni. A nekem dőlő Jungkook viszont más tészta. A feje a vállamon pihen, és fél oldala hozzápréselődik az enyémhez a kanapén, de még így is érzem, mennyire vacog. Próbálja tekintetét a hatalmas tévén tartani, hogy elfelejtse a hideget, ami érni, de ez sem neki, sem nekem nem megy. Már vett fel egy pulcsit és egy kardigánt is, és hoztam neki egy takarót, de így is lila a szája a hidegtől. Mondanom sem kell, mennyire nem akarom, hogy elkapjon egy embertelen megfázást miattam.

-         Na jó, menjünk inkább a hálószobába. Ott biztosan melegebb van, nem áll az útjába a hideg széljárásnak, valamint ott van fűtőtest is. – nyúlok a kapcsolóért, és kikapcsolom a tévét. Szegényem csak egy aprót bólint, majd feláll és dideregve indul meg a szobánk felé, ahol a héten még csak egyszer aludtam. Szinte húzza maga után a takarót, ami félig van csak rajta, ezzel pedig iszonyatosan aranyos látványt nyújt. Hátulról felemelve a pléd végét, azt is rá terítem, és vállánál átkarolva sietek a másik házba. – Látod, mennyivel jobb itt? – mosolygok rá csábosan, majd bekapcsolom a melegítőtestet, míg Süti leül az ágyra, levetve magáról a kardigánt.

-         Igen, hála a jó égnek. – sóhajt fel, amit megkuncogok. Negédes mosollyal ajkaimon ülök le mellé ismét átkarolva. Amíg ilyen aranyos, nem tudok nem a közelében lenni. – Akkor, mit csináljunk? Korán van még a lefekvéshez, de túl hideg is, hogy kimenjünk. És tévézni sem tudunk. – néz rám gyönyörű íriszeivel, kérdő pillantásokkal bombázva. Egyébként, ez jó kérdés.

-         Hmm… Nem is tudom. Olyat kéne, ami melegen tart mindkettőnket. – erre a mondatomra szinte látom, melyik lehetőség suhan át az agyán, de ő is ugyanúgy elveti egy pillanat alatt, mint én. Nem fogunk szeretkezni. – Esetleg ihatnánk whisky-t. – mosolyodom el, majd válaszát meg sem várva pattanok fel és viharzok ki két üvegért és két pohárért. Nem, nem akarom leitatni, de ha ismét rám mászna, úgy érzem, el tudom lökni magamtól. Aha, úgy érzem, de közel sem biztos, hogy valóban így történne, ha én is iszok pár kortyot. Amíg annyit nem, mint aznap este, addig semmi baj nem történhet. Remélem. – Csak egyfajta van, de ez is jó, a célnak megfelel! – villantok felé egy sármos mosolyt, amint visszaérek a szobába a poharakkal és az alkohollal. A pléd eltűnt róla, és az ágy közepére ült, de nem probléma. Van egy-két játék ötletem, ami elszórakoztat minket estére.

-         Nem is tudom… Biztos jó ötlet ez? – pillant aggódóan az italokra, mire megforgatom a szemeim.

-         Ne legyél nyuszi. – mondom ki ezt a számomra jelentőséggel bíró mondatot, de úgy tűnik, nem érti, hogy a Yoongival való párkapcsolatára célzok. De nem is baj, tudat alatt manipulálom. Egy rohadt dög vagyok, hogy szétválasztom őket, de a zöldség még inkább az, amiért megcsalja. – Csak felmelegítés végett iszunk. Hidd el, nem lesz semmi olyan. – kacsintok rá, majd magunk elé helyezve a tárgyakat, ki is nyitom az egyik üveget. Csak hümmög egyet, de nem ellenzi. – Amúgy, van kedved játszani? – pillantok felé féloldalasan, miközben ki is töltöm az első köröket.

-         Micsodát? – vigyorog rám aranyosan, ami engem is megmosolyogtat. Imádja a játékokat.

-         Felelsz vagy mersz? Ismered? – bólint egyet, izgatottságában mocorogva, ami azt mutatja, szereti is ezt a játékot. Jó, mert én imádom. – Szuper! Akkor gondolom, nem kell részleteznem a szabályokat. Azért csak elmondom. – zárom vissza az üveg tetejét, és kezébe nyomom a poharát. – Egyikőnk megkérdezi a másiktól, mit szeretne, felel, vagy mer. A másik választ, és ha felel, válaszol bármilyen kérdésre. Ha nem hajlandó válaszolni, le kell vennie egy ruhadarabot. – itt összeráncolja a szemöldökét, de nem szólal meg. Tudja, hogy valóban ez a büntető feladat. – Tudom, hogy hűvös van, de pár pohár után lehet, már magunktól vetkőzünk. – kacsintok rá, egyet csettintve nyelvemmel, mire elvörösödik, és arcom helyett inkább összekulcsolt kezeiben lévő italát nézi. Imádnivaló. – Ha az illető mer, a másik kiszab neki egy feladatot, amit kötelezően teljesítenie kell. Ha nem akarja, vetkőzik. Eddig oké? – simítom meg haját, mire rám néz, majd vigyorogva bólint. – Valamint, hogy ne mindig csak felelés legyen, mindig merni kell, és csak háromszor lehet felelni. Rendben? – simítok le arcáig, mire enyhén megremeg, de bólint.

Akkor, kezdődjön a játék.

Jungkook

Helyeslően bólint, majd még egyszer végigsimít orcámon, utána elenged, majd poharát dús ajkaihoz emelve issza meg annak tartalmát. Követve példáját én is felemelem és elfogyasztom keserű italom, ajkaimmal kissé csücsörítve, ahogy marni kezdi torkomat, ám igaz, azonnal elkezd átjárni a melegség.

Kisé megrázkódom, ezzel elérve, hogy Jimin halkan felnevessen tettemre. Kiveszi kezemből poharamat, leteszi őket az éjjeli szekrényre, majd ismét felém fordul.

Ahj, annyira belemásznék most az ölébe, olyan hívogató, de most játszunk!

Imádom ezt a játékot, hisz így nagyon sok mindent megtudhatok róla.

 – Melyikünk kezdi? - kérdi lágy hangján, míg én kihúzva magam határozottan nézek szemeibe, ezzel egy szeretetteljes mosolyt csalva arcára.

– Én. – vágom rá, mire bólint én meg folytatom. – Felelsz vagy mersz? – kérdezem. Jimin tetettet mély gondolkozásba esik, mire csak megforgatom szemeimet.

– Hm, elsőre felelek. – kezdi szemöldökét vonogatni.

Kezdeti bátorságom alább hagy, szemeimet is lesütöm hisz rengeteg kérdésem van hozzá.

- Hm, jó, akkor felelsz… - egy dolog azonban van, amit mindennél jobban érdekel és folyamatosan böki csőrömet. Jó lenne rá választ kapni végre és bevallom, nem tudom, melyiknek örülnék jobban, ha igennel válaszol, vagy ha nemmel. – Neked… - emelem fel tekintetemet, kíváncsi szemeimmel övéibe nézve. – Van férfi szeretőd? – húzom fel jobb szemöldökömet kíváncsian.

- Van. Nem is tagadom, hogy a lányok mérföldekkel jobban vonzanak, de vannak fiú kivételek, és Taehyung is közéjük tartozik. Meg persze te is. – kacsint, míg én arcomat felfújva fejezem ki nemtetszésemet.

Ez a Taehyung koreai? A neve annak tűnik. Meg van a következő kérdésem Jimin felé...

Jimin

Hogy jött neki ez a kérdés? Még szép, hogy van! Még jó, hogy nem azt kérdezte, mikor szexeltem utoljára… Ha jól rémlik, aznap, amikor megismertem. Milyen romantikus… Amikor a legutóbb leszopott Tae, meg amikor én elégítettem ki, az mondjuk nem volt szex… De fáj a tudat, hogy kétszer is volt vele kapcsolatom – a szeretkezést leszámítva -, mióta ismerem Kookiet.

-         Akkor, én jövök. Felelsz, vagy mersz? – harapom be alsó ajkam. Már van is egy kérdés, aminek a válaszára kíváncsi lennék.

-         Asszem… most még felelek. – rágja meg alsó ajkát zavartan. Ugyan, nem kell félni tőlem, teljesíthetetlent nem kérnék.

-         Mikor vesztetted el a szüzességed? – egy helyben sem tudok maradni, valamiért most nagyon izgatott vagyok. Láthatóan megdöbben a kérdésemre, és enyhén vörösödni kezd. Már a szemembe sem néz, ez pedig annyira édessé teszi, hogy kuncogni kezdek. Erre felkapja a fejét és dühösen mered rám.

-         Ne röhögj ki! Én is ugyan úgy kíváncsi vagyok a te szüzességedre, mint te az enyémre. – fújtat. Mondjuk megértem, miért ilyen, ez egy személyes infó. Elég személyes.

-         Naa, ne legyél ilyen… Én is megmondom, ha őszintén válaszolsz. De felőlem vetkőzhetsz is. – nyalom meg látványosan ajkaimat, amitől még jobban elvörösödik, de bólint.

-         Ígéred? – tekint rám csillogó szemekkel, mire megnyugtató mosollyal bólintok. Nincs ezen mit szégyellni. – Hm… két éve, nyáron. Suga rendezett egy bulit, és miután mindenki elment, akkor este a jakuzziban. – szóval Yoongival vesztette el. Fenébe. – Most te mond.

-         Gondolom, nekem is annyira kell kifejtenem, mint neked. – mosolygok rá, majd nosztalgikusan visszagondolok a napra, amikor először szexeltem. - Én egy lánnyal, hat éve, tizenöt évesen. Akkor csöppentem bele a bulizás világába, hamar meg is ismertem egy nagyon csinos lányt, akivel egy hónap ismeretség után le is feküdtem. Amerikai, egy ideig gyakran összejártunk szeretkezi, akkoriban azt hittem, az az érzés a szerelem, amit iránta éreztem. Te viszont megcáfoltattad velem ezt.  – mosolygok rá csábosan, mire ő is elvigyorodik. – Na, te jössz. Merek.

Jungkook

Bevallom, nagyon jól esik, hogy ilyen nyíltan kimondja ezeket a szavakat, az, hogy ilyen nyílt és őszinte velem.

Önelégült vigyorra húzom ajkaimat, ahogy kimondja: mer. Nos, ha már annyira nagyra van magával, itt az ideje, hogy megcsillogtassa tudását.

 – Szuper, akkor dolgozzuk le azt a kemény két és fél palacsintát még az első napról. – utalok, itt a szerény mennyiségre, amit még így se akart megenni, ugyan is hizlal. Jimin először nem érti, mire célzok, így előrébb dőlök ültömben; négykézlábra ereszkedem, és ahogy beszélek, úgy haladok egyre közelebb hozzá, ezzel elérve, hogy vágy ittas szemekkel figyeljen engem, tudatlanul is ajkát nyalogatva. Annyira nem tudja palástolni a perverzségét, tisztán látszik szemeiben, hogy jelen esetben miket tenne velem. – Csinálj húsz fekvőtámaszt… - harapom be alsó ajkamat pajkosan, huncut mosolyra húzva ajkaimat, míg rámászom szép lassan. Ő csak hitetlenül néz rám jelezve, hogy hülyének tart, ugyanis kisujjával megcsinál húszat. Ugyan akkor derekamra vezeti kezeit, míg én eldöntöm – hála az alkoholnak eléggé játékos hangulatba kerültem-, és így folytatom, míg fölé magasodom. – Ó, de nem csak ennyi. Mutasd meg Jimin, menyire vagy férfi… - morgom fülébe pajkosan. – A hátadon fogok ülni. – nyalok fülébe, mire megremeg.

 Oké, többet ma nem ihatok.

Gyorsan le is mászom róla, míg ő hitetlen szembekel figyel egy darabig. Várakozóan húzom fel jobb, szépen ívelt szemöldökömet, jelezve, hogy emelje már végre fel a seggét. Mélyet sóhajtva áll fel, narancsos hajába futatva ujjait.

– Aj, Süti, csinálod nekem a munkát. – nevet fel halkan jellegzetes, édes, mégis férfias hangján. Csak egy huncut mosollyal reagálom le mondatát, majd hátára tehénkedek, ahogy felveszi számára megfelelő pózt a fekvőtámaszra.

– Hajrá Jimin, végre együtt edzünk, én mindig betartom az ígéretem. – röhögök fel. Ugyan nem látom arcát, de biztos vagyok benne, hogy jelen esetben szemeit forgatja. Még egy nagyot szusszantva kezdi magát le engedni, én pedig hangosan számolok, cseppet sem könnyítve meg dolgát, hisz végig kommentálom. – Egy; megérett a megy, kettő; csipkebokor vessző, három; te vagy az én párom, négy… - kezdek dalolni, ezzel kicsit sem segítve Jiminnek, ugyanis érzem, ahogy rázkódik alattam a visszafojtott röhögéstől. Ez egészen a tizenharmadikig így megy, ahol ugyanis megáll. – Na, mi az, Hyung? Elfáradtunk? – incselkedek vele egy kicsit. De jó érzés szívni a vérét.

– Hú, de vissza fogod te ezt még kapni… - fenyeget meg, mire felhúzom szemöldökeimet, viszont mielőtt kinyithatnám számat, újra neki lendül, nekem pedig, meg kell kapaszkodnom vállaiban a hirtelen lendülettől.

Mondanom se kell, simán befejezi, és ahogy elér a huszadikig, hirtelen nyúl hátra, elkapva engem - belőlem egy kisebb sikkantást kiváltva,- és fogalmam sincs, hogyan csinálja, de maga alá fordít, ő pedig fölém kerekedik. Arca enyhén vörös a mozgástól, haja is megizzadt és a levegőt is szaporán veszi. Hihetetlenül szexin néz ki így. Lábaimat automatikusan terpeszbe húzom, hogy nyugodtan lábaim közé helyezkedjen, míg dorgálóan néz rám, én pedig huncutul vigyorgok vissza rá.

Jimin

Tagadhatatlanul megvigyorogtat, hogy öntudatlanul is szétteszi nekem a lábait. Ha tehetném, itt és most magamévá tenném ebben a tökéletes pózban, de egyszerűen nem visz rá a lélek. Tényleg, hatalmas erőfeszítésembe telik, hogy ne ugorjak neki és elégítsem ki a mocskos vágyaimat rajta, de olyan ártatlanul néz, nekem meg úgy látszik, van szívem.

-         Na, felelsz vagy mersz, rosszcsont? – csikizem meg oldalát, mire angyali kacajjal ajándékozza meg hallószerveim, és eszméletlenül vonaglani kezd alattam. Ah, már ennyire bemerevedek! Persze, enyhén csak, de akkor is. Mi a fenét csináljak, ha ennyire rohadtul édes?

-         Felelek, csak eressz már! – visítozik, és sikeresen ki is mászik alólam. Eléggé kimelegedtünk mind a ketten, így ő leveszi magáról a pulcsiját, én meg a pólómat. Engem nem zavar, ha félmeztelen vagyok, bámuljon csak nyugodtan. Legalább én is húzhatom az agyát.

-         Nos akkor, készülj fel. Jungkook… - váltok komolyra. – neked vannak szex játékaid? És, ha igen, hol tartod őket? – nyalom meg ajkaimat, míg ő az eddigieknél is jobban elvörösödik. Már a mellkasomat sem meri bámulni, akkor biztos, kisülne az agya.

-         Hé, ez két kérdés! – fújja fel az arcát.

-         Ezt akkor nyugodtan vehetem igennek. – vigyorodom el perverzen. A kérdés szerint a másodikra csak akkor kell válaszolnia, ha valóban van neki. Mikor erre rájön, arcát tenyereibe temeti, és enyhén kuncogni kezd. Na, látom, leért az első adag alkohol. Jöhet a második. – Egyébként, ez egy darab nagy kérdés, csak többnek tűnik. – vigyorodok el az üvegért és egy pohárért nyúlva. Fújtat egyet, de nem törődve vele, csak kitöltöm az alkoholt, és két kortyot leküldve oda is adom Sütinek. Hatalmas sóhajt enged ki, majd megissza azt a pár kortyot.

-         Hát, izé, persze, hogy van. Suga imád játszani velem, és folyton vesz ilyeneket… Meg, khm… Én is szeretek játszani. Otthon van nálunk a szekrényemben, fekete bőröndben, ami le van lakatolva. – vet rám egy jelentőségteljes pillantást, míg visszateszi a poharat. Fél szemöldökömet felvonom válaszára.

-         És hol van a kulcs? – kérdem, komolyan érdeklődve. Hm, játékok? Tetszik az ötlet. Csak a játékok szót és Yoongi béna becenevét egy mondatban hallani volt hányingerkeltő.

-         Ez már egy másik kérdés, Jiminke. – röhög hangosan visítozva, meg is csapkodva meztelen vállamat. Hát, ez ennyitől is kicsit be van állva. Lehet, annyi időt töltöttem Amerikában, hogy az Ázsiaiakkal ellentétben, én rendesen bírom az alkoholt? – Na, de… felelsz, vagy meeersz? – harapja be alsó ajkát, pajkosan végigmérve engem, tetőtől talpig. Megeresztek egy önelégült vigyort, még jobban ki is húzom magam, hogy legyen min legeltetnie tekintetét.

-         Felelek. Nem bírnék ki még 20 fekvőtámaszt a nagy, kerek popsiddal a hátamon. – nyalok végig alsó ajkamon, ahogy bevillan Kooksi harapnivaló valaga. Ah, jó lenne megmarkolgatni, de még jobb lenne belemártózni.

Jungkook

Szuper, végre felel. Feltehetem azt a kérdést, ami most megmutatja mennyire is hűséges és igaz az, amit mond. Tudom, hazudhat is, viszont a szemei, azok a gyönyörű, sötét, ébenfekete szemek nem hazudnak, és most van benne egy minimális alkohol. Igaz, jobban bírja, mint én, hisz már most is képes lennék széttenni a lábam neki és már most olyan vagyok, mint egy rossz kurva, de kicsit ő is feloldódott.  

Elégedett vigyorra húzom ajkaim, míg kicsit közelebb araszolok Jiminhez, hogy ujjaimmal ismét felsőtestére simítsak szinte megbabonázva. Imádom a felsőtestét, amely olyan, mintha porcelánból faragták volna ki, különleges igényt fordítva kockái és mellkasa tökéletes kialakítására. Jimin pajzán vigyorral nyugtázza, hogy sikerrel elvarázsol teste, bár nem bánom. Most igaz, enyhe pír fut végig arcomon, de jelen esetben inkább az alkoholnak köszönhetem. Szemeimet kockáiról, sötét íriszeibe vezetem.

– Akkor… - harapom be alsó ajkamat, kissé megkuncogva Jimin vágy ittas szemeit, amik azonnal említett testrészemre pillantanak. – Mikor feküdtél le utoljára Taehyungal? – veszem komolyra a szót és mosolyom is megkeményedik.

Jimin azonnal megfeszül ültében, ami nekem nem tudom miért, de hatalmas fájdalmat okoz. Ezek szerint tartott ettől a kérdéstől. Szemeit is elkapja enyéimről, alsó ajkát is beharapja. Csalódottan csücsülök vissza rendes helyemre, várva Jimin válaszát. Ám, ő meg se szólal, szimplán más fele figyel, ki az ablakon, mintha bármi érdemleges lenne ott.

– Khm, izé, nem emlékszem… - kezdené, de én egy karintéssel megállítom.

 – Ne hazudj nekem, Jimin. – morgom kissé feszülten.

Mi van, ha megcsalt? Hazudott volna nekem? Ha, persze, hogy hazudott. Jungkook, megtanulhatnád már, hogy nem mindenki olyan, amilyennek látszik. Biztos csak azért mondta, hogy nem volt senkivel, hogy beadjam a derekam és alá feküdjek!  Egyáltalán jogom van ehhez? Hisz, ha úgy vesszük, én is megcsaltam, de én Sugával vagyok. Igen, viszont én nem is tagadtam, hogy lefeküdtünk… Ő meg…

 Féltékeny lennék? Igen, az vagyok, mert én tényleg szeretem Jimint, de ezek szerint én semmit nem jelentek neki!

Egyre inkább bosszantom fel magam gondolataimmal, és ez kívülről is látszódhat, hisz mikor készülnék felállni, hogy faképnél hagyjam, csuklómnál fogva ránt vissza magához, szorosan vonva ölébe.

– Kook, nem csaltalak meg. Ne gyárts összeesküvés elméleteket, mert hidd el, minden gondolatod látszik az arcodon. – morogja, míg én szikrázó szemekkel, durcás arccal nézek szemeibe. Amik talán kissé kétségbe esettek? – Süti, nem hazudtam akkor, mikor megcsókoltalak, de… Igen, lefeküdtem Taehyungal, mikor… - néz félre egy pillanatra, ám ismét felém emeli tekintetét, szemeimbe néz, hogy igazát bizonyítsa. – Mikor megjöttem Amerikából. – keresi a szavakat, felfújt arcomra csúsztatva bal kezét. – És nem tagadom, azóta találkoztam vele párszor, de nem feküdtünk le. 

– Amerikából? Az nem aznap volt, mikor… először találkoztunk?

- Na, Süti, ne legyél féltékeny. – kuncog fel halkan, míg én elnyílt ajakkal, hitetlenkedő szemekkel nézek rá, míg mellkasára helyezem kezem, amitől amúgy a nyálamat csorgatnám, de most inkább el akarok lökni.

 – Én nem is vagyok féltékeny. – hápogok, míg ő lazán tartva magát, elővillantja fehér fogsorát. – Pf, seggfej. – pampogok, míg Jimin beszáll a játékba.

– Hisztis.

– Barom.

– Köcsög.

– Zsiráf. – vágom rá, mire Jimin értetlenül húzza fel szemöldökét, míg még közelebb húz magához. Én meg képzeletben fejbe vágom magam. Zsiráf? Komolyan, csak ennyi telik tőlem? Oké, kérem az ásót, megyek elásni magamat.

Jimin viszont olyan aranyosan és szeretetteljesen néz rám, hogy pillanatnyi haragom tova szál, főleg, mikor meghallom, mit mond.

– Te, imádlak kis zsiráfom, még akkor is, ha féltékeny vagy. – most tuti dagad a mája…

Jimin

Végül kimászik ölemből, és elfekszik az ágyon hasra, onnan nézve engem csillogó, mégis durcás szemekkel. Nem tudom, a piától-e, vagy más okból kifolyólag, de látom Sütin, hogy párásodik a tekintete… és érzem, hogy a sajátom is. De az enyém egyértelműen Jungkook miatt. Ma este valahogy ezerszer szebbnek látom, ahogy rebegteti pilláit, ahogy percenként nyaldossa duzzadó ajkait a szomjúság miatt, ahogy egyfolytában nevet, a félreérthető gesztusait… Olyan mozdulatai vannak, amiktől spontán beindulok. Az enyhe merevedésem egyre erősebb lesz, pedig azt hittem, mostanra azért lelankad, tekintve, hogy nem ér hozzá senki. Még épp nem látszik, ha úgy ülök, ahogy most… Da, ha még egyszer az ölembe ül, a nélkül is észreveszi, hogy ránézne. Ez pedig baj. Nagyon, nagyon nagy baj. 

Hogy tereljem a gondolataimat, és ne álljon még feljebb a kicsit Jimin a látványától, inkább folytatom a játékot. De nem jut eszembe olyan kérdés, ami ne kapcsolódna valamilyen szinten a szexhez. Ha már ilyenek is szóba kerülnek, feltehetek olyan kérdéseket, amikre szeretném tudni a választ.

-         Na? Felelünk vagy merünk? – helyezkedem úgy, hogy biztos ne szúrja ki a zászlórudat a lábaim között. Nem akarom elszalasztani a lehetőséget, ha már belement a játékba.

-         Hmm… felelek. – vigyorog, mint a tejbe tök. Hm? Ha jól számolom, ez lesz a harmadik felelése. Ezután csak mernie szabad. Elfelejtette volna ezt a szabályt, vagy mi? Összeráncolt szemöldökkel méregetem, de végül ráhagyom. Ha felel, akkor felel. Nekem pedig van kérdésem.

-         Nos, kicsi Jungkook… - vigyorgok rá perverzen, mire rosszat sejtően felül, és velem szembe törökülésbe tornázza magát. – Kivel jobb a petting? Velem, vagy Yoongival? – arca a másodperc törtrésze alatt sápad el, szemei tányér nagyságúra nyílnak, és hitetlen arckifejezéssel mered rám, mint, aki nem hiszi el, hogy tényleg feltettem ezt a kérdést. Hahaha, egy rohadék vagyok, basszus.

-         Ugye ezt most rosszul hallottam? – rázza meg fejét, lassan belepirulva a dologba, ami csak jó jel lehet. Ha nem velem élvezné jobban, nem pironkodna, hanem vagy a fejemhez vágná, hogy jobb a zöldség, mint a narancs, vagy zavartan vakargatná a tarkóját, hogy hogyan mondhatná meg, Yoongi mégis csak jobban elnyerte a tetszését.

-         Ugyan már! Egy csomó intim dolog szóba került, ne most húzd fel a nyúlcipőt. – hiába, arcáról nem az rí re, hogy fogná a rejtett utalást. Sebaj, ebből is látszik, mennyivel inkább gondolkodik rajtam, mint Yoongin.

-         Hát… khm… - nyúl az üvegért, de pohárért nem. Már épp adnék neki egyet, mikor akkorát húz az üvegből, hogy még én is meglepődök. Ajjaj, nagyon ki fog dőlni estére… - Tudod, Jimin, ha mindig is csak… zöldalmát ettél, hozzászoksz, és szereted meg minden, de ha belekóstolsz egy narancsba, csábítóbb lesz, mint az alma… - pirul, mint a paradicsom, én meg visszafojtani próbálom a röhögésemet… Ki nem mondaná, hogy jobb vagyok, inkább metaforákkal próbálja szemléltetni a dolgot. Zöldalma meg narancs? – Nem mondhatom, hogy megutáltam az almát, mert imádom a zöldalmát, de utána egyre többet kívánok a narancsból, de megmondani nem tudom, melyiket szeretem jobban, mert mind a kettőnek isteni íze van… - pillant rám, én meg csak kuncogok, viszonozva tekintetét. Csak mond már ki, basszus… - Viszont, a zöldalma előbb vagy utóbb, kezd keserű lenni, mert a narancs elképesztően édes hozzá képest… - nyalja meg ajkait, enyhe mosolyra húzva őket. Ah, imádlak.

-         Akkor, ne fessem kékre a hajam, ugye? A rohadt narancs nem édes. – vigyorgok, ő meg vállba bokszol. Istenem, még ettől is áll a farkam.

-         Mindegy, a kérdésedre választ kaptál… Most, felelsz, vagy mersz? – kérdi, furcsa szemekkel méregetve. Van egy kérdése, amit nagyon fel szeretne tenni, látom rajta. Hát, megadatik neki. Ha ő eljátszotta az összes felelését, akkor most én is, hogy egálban legyünk.

-         Felelek. – hümmög egyet, sejtelmesen elmosolyodik, majd közelebb ül hozzám. Erre megugrom kicsit, mert nem kizárt, hogy onnan meglátja a merevedésem, valamint azt hittem, megint az ölembe ül. Az kéne még csak!

-         Kivel élvezted eddig legjobban a szexet? – komoly pillantásokkal méreget, hogy biztosan rajtakapjon, ha hazudok. De eszemben sincs ezt tenni. Egyenes leszek vele, akár tetszik a válasz, amit adok neki, akár nem.

-         Taehyunggal. – ennyi, többet nem mondok. Ezen a közös estén háromszor is feljött Tae neve, mert Kook ennyire féltékeny. Hisz ő maga mondta, hogy önző módon ki akar sajátítani magának! Akkor, tegye is, de én ezt nem részletezem.

-         Ennyi? A többi kérdésnél valahogy többet beszéltél. – aha, próbál rávenni a beszédre. Kis kíváncsi.

-         Most részletezzem, hogy miben jó az ágyban? – kacsintok rá, mire csak ciccent egyet, és elfordul. Csalódott a kis édes.

-         Igen, részletezd. – hirtelen rám néz, majd négykézláb közelebb araszol, én meg ledermedek. Mi? – Mond csak, még nálam is jobb lenne? Mi az, amit szeretsz, ha a partnered csinál az ágyban? Hm? – kúszik közelebb, ködös tekintettel. Én csak elvörösödve állítom meg mellkasánál, míg ő arcomra simít, amibe beleborzongok. Én is meg akarom érinteni… - Hidd el, ha tehetném, most… sok mindent csinálnék veled. – hajol közelebb, de megállítom. Ah, basszus, majdnem megcsókolt! Erre vágytam, ezért güriztem, de nem hagyhatom, hogy megtegye. Még nem… - Na, mi az? Nem vagyok olyan csábító, mint az a Taehyung gyerek? – vonja össze sértődötten szemöldökét. Féltékeny, mint a fene. De így is… annyira kívánom.

-         Adj öl táncot. – jelentem ki határozottan, amitől szemöldökei homloka közepére futnak. – Hallottad. Már háromszor feleltél, szóval merned kell. Adj öl táncot, én pedig utána eldöntöm, jobb lennél-e, mint Taehyung. – vigyorodom el perverzen, figyelve reakcióját. Hitetlen szemekkel mered rám. Én elhiszem, hogy megmakacsolta magát, miszerint nem adja meg magát nekem olyan könnyen, de akár hányszor felhozom Tae nevét, mindig így reagál. A fejében már el is döntötte; elfogadja a kihívást.

Szó nélkül egyenesedik ki, majd áll az ágy mellé, végig a szemeimbe nézve, incselkedve. Meg se próbálom már rejtegetni a merevedésemet, lássa csak, mennyire felizgat. Egymással szembe helyezkedünk, én az ágyon ülve, míg ő előttem veszi ki telóját a zsebéből és indít el rajta valami ritmusos, mégis lassú zenét. Lerakva a mobilját az éjjeliszekrényre, minden figyelmét nekem szenteli, ahogy lassan ringatni kezdi észveszejtő csípőjét. Kezeit lassan feje fölé emeli, és meg is fordul lassan a tengelye körül, rázva a fenekét, aminek látványára érzem, megrándul a nemességem. Szinte a nyálamat folyatom mindaddig, míg közelebb nem jön, majd egyik lába után a másikat átveti rajtam, ölemben foglalva helyet. Végig szemeimbe néz, bal kezével meg is ragadva államat, hogy biztos csak a tekintetét fürkésszem, ne azt, amit csinál. Eltátott ajkakkal lélegzünk egyre szaporábban, ahogy pólóját leakasztja magáról nehezen, majd nem kímélve a szerencsétlen anyagot, el is ereszti, hogy élettelenül az ágy mellé hulljon a padlóra.