Sokat kérsz! - 13.rész

Na halli. Igen, pontosan egy hónapja volt új rész. Szégyen, nagyon sajnáljuk főként az én hibám. Érettségi, majd nyaralás és munka. Hát felértem egy hullával. Viszont igyekeztünk itt az új rész. Tőlem ne várjatok sokat az agyam jelenleg egy szivacs, de Yume kárpótol XD És köszönjük a 16000 oldalmegtekintést imádunk titeket. Kommenteket mint mindig szívesen várunk <3

Jó olvasást és ide tennék egy +16-os figyelmeztetést ;)

ui.: Elkezdtem fejléceket csinálni a blognak meg a sztorinak is, nézzétek el kezdő fázisban vagyok XD

Yume Nissy írja Jimint
Én (Zsuzsi~) írom Jungkookot

Jungkook

Csillogó szemekkel figyelem az előttem úszkáló állatokat, míg fejemet rázva jelzem, hogy én még sohase úsztam együtt delfinekkel. Istenem, most komoly erőfeszítés kell, hogy ne csókoljam meg Jimint, viszont azt nem szabtam meg magamnak, hogy arcára ne adhassak puszit. Míg Jimin is válaszol, miszerint még neki sincs efféle tapasztalata, addig oda pattogok hozzá, kisebb sikkantással karolom át nyakát és hintek lágy csókot arcára, míg ő ösztönösen fonja derekam köré jobb karját egy gyors puszit hintve homlokomra, míg a férfival beszélget én pedig az állatokat figyelem.

– Akkor kérem, jöjjenek velem. Kapnak ruhát és elmondok néhány tudnivalót róluk, de először bemutatom őket. – lép a két delfin mellé, akik rögtön odaúsznak hozzá fejüket kidugva, hallatják jellegzetes hangjukat. – Ő itt, Azúr. - mutat a hozzá közelebbihez, majd a távolabbikhoz. – Ő pedig Night. Ők egy pár akárcsak maguk. – mosolyog ránk, mire én kissé elpirulva fúrom fejem Jimin mellkasába. – Amúgy had jegyezzem meg, ha nem veszik gorombaságnak, de ritkán látni, hogy valakik ennyire szeretik egymást. Maga fiatalúr igen szerencsés, a barátja mindent megtett azért, hogy láthassa a delfineket. – mosolyog kevesen, míg Jimin a rá illetett megnevezésre elégedetten húzza ki magát, szemöldökét vonogatva. Istenem a kis egómániás… forgatom meg szemeimet, de mégse szólalok meg.

 – Köszönjük. – válaszol helyettem is Jimin.

Belépve az öltözőbe mindketten felvesszük a fürdőruháinkat és az általuk adott búvárruha féleséget. Még meghallgatjuk a kisebb tájékoztatást és már a medence mellett állva… vagyis én ugrálva –kinek, mi-, vártuk, hogy bemehessünk. A delfinek már labdáikat hozzák, hogy játszhassunk velük és én boldogan dobom el nekik. Szemem sarkából látom, hogy Jimin is mosolyogva simogatja meg a delfin jellegzetes bőrét, majd eldobja neki a játékát.

Mikor a gondozójuk megengedi, hogy bemenjünk hozzájuk, nem törődve a hideg vízzel mászom be boldogan. Hideg… hidegebb, mint otthon volt, de ezt a delfinek se perc alatt feledtetik velem. Boldogan kacagva kezdek velük játszani és kapaszkodok hátúszójukba, hogy velük játszhassak. Nem tudom, mennyi időt töltünk benn a vízben csak azt, hogy szívem hevesen ver a bennem lévő boldogság, miatt. néha rámászom Jimin hátára, esetleg lenyomom, a víz alá vagy együtt úszunk, játszunk a delfinekkel.

Egy idő után azonban elfáradunk a folyamatos úszás követően ezért Jimin leül a medence azon részére, ahol megvan az emelve a mély víz előtt. Mellkasáig ér a víz, így én oda úszva vele szemben foglalok helyet ölében nyaka köré fonva karjaimat, mélyet szusszantva.

– Köszönöm Jimin. – nézek hálásan szemeibe, míg ő közelebb húz magához.

Jimin

Minél közelebb van hozzám, annál jobban kívánom a csókját. Olyan puhák és vörösek az ajkai, teljesen biztos vagyok benne, hogy az íze is édes. Mint egy cseresznyés sütemény. Igen, biztosan ilyen íze van…

-      Szóra sem… érdemes. – hajolok közelebb hozzá, hogy arcunk nevetségesen közel kerüljön egymáshoz, félig lehunyt pillákkal, enyhe mosollyal ajkaimon. Látom rajta, mennyire ledöbbent az iménti mozdulatomból, de felocsúdni nem hagyok neki időt, mert előre hajolva felállok és ledobom magamról, egyenesen a vízbe. Mikor felbukkan, én csak nevetve menekülök a víz elől, amit arcomba kíván fröcskölni, pírral arcán.

Tudja. Szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy tudja, azt akarom, hogy megízlelhessem az ajkait. Nem vagyok hülye, azt a parti jelenetet is furcsálltam, de csak most esett le, mire ment ki a játék. Ezt elcsesztem. De még mennyire elcsesztem!

De nincs semmi gáz, nincs minden veszve. Arcáról egyértelműen lerí, hogy ő is kíván, csak feleslegesen ellenkezik. Most agyalhatok egy új taktikán, mert a mostani úgy látszik, nem fog bejönni. Este kéne valamit, de mit…

Míg a delfint simogatom, eszembe jut egy nagyszerű ötlet. Amikor a haverjaimmal voltam legutóbb a parton, becserkésztem két csajt. Nem egészen adottak a körülmények, de így sem lehetetlen.

Végül, mind a ketten megéhezünk. Visszaöltözünk, majd elindulunk keresni valami kajárdát. Ha nem lennék ilyen szerencsétlen, még otthon rendeltem volna olyan szobaszervizt, ahol ételt is kapunk. De így lehet, még izgisebb lesz. Nem is telik sok időbe, találunk egy palacsintás bódét. Szívesebben ennék olyan ételeket, amiket Koreában nemigen, de nincs bajom a palacsintával sem. Kook boldog, és ez a lényeg. Fizetek neki ötöt, nekem meg elég kettő. Így is kövér vagyok, nem akarok elhízni.

 - Neked elég ennyi? – nézi nagy szemekkel a tányérom.

-      Még több is, mint kéne. – sóhajtok, de azért mégiscsak nekikezdek a falatozásnak.

-      Mi vagy te, anorexiás? Plusz két palacsinta nem a világ vége. – ráncolja cukin szemöldökeit.

-      Lehet, de plusz kalória.

Nem tudom, Süti mennyire bírja az alkoholt, de veszek egy üveg bort is estére. Hisz’, a hangulat fontos.

Jungkook

Döbbenten nézek Jiminre még egyet harapva lekváros palacsintámból, hangosan majszolva azt.

– Nem értem Jimin. – motyogom, míg ő rám emeli kérdő tekintetét. – Mármint… – eresztek meg egy halvány sóhajt, egy pillanatra az asztalt pásztázva, majd ismét gyönyörű fekete szemeibe. – Jól nézel ki, izmosvagy meg minden, de nehogy már ne egyél, ez beteges… - morgom. Jimin kissé sértetten néz rám és mivel nem akartam megbántani, folytatom. – Ne érts félre. – emelem fel kezem védekezően az asztalra téve a palacsintámat. – Jimin nekem úgy is tetszenél, ha egy kicsit, hogy is mondjam. – keresem a megfelelő szavakat. – Ha nem lennél olyan izmos. Vagyis érted, nem kell magad sanyargatnod, ha jól esne, egyél. Nem csak a külső számít… Max elmegyünk együtt kondizni. – kuncogok fel halkan. – Tehát nincs kedved elfelezni velem az utolsó palacsintámat? – mutatok az említett édes ételre, Jiminre mosolyogva, aki kissé elégedetten néz rám.

 Jobb szemöldököm automatikusan húzom fel, kérdő szemekkel nézve vőlegényemre, aki nagyon elégedett magával, csak tudnám miért?

 – Szóval tetszem neked? – dől előre jobb kezével az asztalra könyökölve, állát tenyerébe támasztva, vonogatja szemöldökét.

Szemeimet megforgatva szusszantok fel mérgesen.

– Te komolyan ennyit hallottál az egészből? – hitetlenkedek, kissé rózsás arccal.

– Ugyan Süti, ne kapd fel a vizet. – dől hátra, míg én magamban tízig számolok.

Nem rá vagyok mérges… vagyis de! De csak azért, mert ezt csinálja magával. Utálom, ha az emberek sanyargatják magukat. Komolyan mondom, most lefejelném az asztalt, ha tehetném.

– Hyung… felezzük el. – veszem elő nála általában bevált kiskutya szemeimet. Közelebb húzódom, hozzá hevesen verő szível, amit ő kíváncsi szemekkel figyel végig. Magammal húzott palacsintámba bele harapok majd, szája elé tartom, hogy ő is ezt tegye, de habozik. – Majd elmegyünk együtt kondizni, kemény mozgással le lehet ezt dolgozni. – pillogok rá aranyosan.

 – Az attól függ, én tudok egy olyan mozgásfajtát, ami keményen megizzaszt, mégis élveznénk. – hajol közel arcomhoz, elégedetten nyugtázva, hogy még vörösebb lettem.

– Hyung! – szólok rá, míg keze derekamra csúszik.

– Miért van az, hogy csak akkor adod meg a tiszteletet, ha akarsz valamit? – súgja fülembe, míg ölébe húz, úgy hogy vele szemben üljek izmos combjain. Én viszont már kissé mérges vagyok, így határozottan rászólok, szája elé nyomva azt a nyamvadt palacsintát.

– Egyél!

Jimin

Szóval ilyen, ha véletlenül kifecseged, amit gondolsz. Azt hittem idáig, hogy csak béna romantikus animékben és filmekben fordul elő, hogy valaki öntudatlanul kimondja az igazságot. Velem még sose volt ilyen, és nem is szeretném, hogy legyen, de valahogy, ha Kookkal van ez, csak még aranyosabbá teszi. Közben, ahogy beleültettem az ölembe, érzem a bőrét az enyémhez érni… a belső combja közvetlenül érint, de ez úgy tűnik, csak nekem ilyen intim. Őt nem nagyon zavarja a dolog. Nem, mintha engem zavarna, de rohadtul felizgat.

Eddig is elég egyértelmű volt, hogy vonzódik hozzám, de ez a kijelentés megpecsételte a sorsát. Olyat fogunk szexelni, hogy beleremeg a Föld.

Amikor viszont arcom elé tolja azt a hizlaló vackot, egyszerre önt el az undor és a boldogság, mert remek ötletem támadt. Bal kezem derekára csúsztatom, valamivel lejjebb, hogy épp csak ne érintsem formás fenekét, mire benne akad a lélegzete. Szabad kezemmel megfogom a palacsinta felém eső részét, és mindent sejtő vigyorral, elszánt tekintettel emelem ajkaimhoz.

-      Csak akkor, ha te is eszel velem. – jelentem ki magabiztosan, egyenesen szemeibe nézve. Halványrózsaszín arca pipacsvörössé vált át, míg talán önkénytelenül, de ajkaihoz emeli a kalóriahenger másik végét. Fogaimat kivillantva harapok egy kicsit az életbe, ő pedig állva tekintetem, ugyan ezt teszi. Ha ilyen édesen néz, tovább eszem a palacsintát, és őt is felzabálom.

Kínkeservesen lassan, de egymás szemeibe nézve, végül olyan közel jutunk egymáshoz, hogy az orraink már egymást kikerülve nyomódnak össze, ajkaink pedig szokatlanul közel vannak egymáshoz. Kook szeme csak úgy ragyog, nekem pedig rég lelohadt eszeveszett vigyorom. Tisztában vagyok vele, hogy nem fog megcsókolni, de feszítem az idegeit. Kívánjon csak, és szenvedjen ő is. Épp ő jönne a harapással, amitől már biztosan összeérnének ajkaink, de látszik rajta, mennyire agyal, hogyan kerülje ki a következő lépést. Már épp felkelne, hogy megint valami frappáns szöveggel lerázzon, mire mélyet szusszantva veszem ki közülünk a szinte papírvékony palacsinta darabot, amit be is kapok, és Kookot felemelve az asztalra ültetem. Meglepetten néz rám, vöröses színekben pompázó arccal és levegőt kapkodva. Ha tehetném, fulladásig csókolnám, de más terveim vannak.

-      Ha ezzel végeztünk, akár mehetnénk is, nem gondolod? – kacsintok rá kajánul, ő pedig tarkójára simítva sóhajt csalódottan, majd feláll, és együtt elindulunk vissza a kunyhóhoz. Jobb kezem Süti derekán, bal kezemben a ma esti italunk, jó öreg vörösbor.

-       

Megérkezve, már közel sem süt olyan erősen a nap, mint az utóbbi órákban. Még így sincs este, de azért már kora délután sincs.  Az idő tökéletes, és alkalmas arra, hogy leteszteljem… Süti szervezete mennyire van jóban az alkohollal? Szánalmas, de ennél jobb tervem nincs. Nevetségesen egyszerű, de tagadhatatlanul eredményes.

-      Gyere, igyunk egyet, és menjünk sétálni! – vigyorgok rá, közelebb rántva magamhoz. Együtt léptük át a küszöböt, ő mégis majdnem egy méterrel le van már maradva.

-      Nem hiszem, hogy ez jó ötlet, Jimin… - vakargatja tarkóját elhúzott szájjal. – Tudod, nem gyakran iszom alkoholt. – olyan édes, amikor így ráncolja a szemöldökét.

-      Hát, akkor bizony gyakorolni kell! – kacsintok felé, míg elválva tőle egy borosüvegnyitót kezdek keresni. Nem rémlik, hogy hoztam volna magammal, így csak remélni tudom, hogy van a konyhában.

-      Lehet, nem most szeretném elkezdeni.

-      Pedig mellettem jobb, ha bírod a piát. Sört nem sokat, mert az hizlal. – vigyorgok neki háttal egy fiókban kutatva. Kisvártatva meg is találom a keresett fémeszközt, majd óvatosan fel is nyitom az üveget. Kook már a kanapén ülve fogja a fejét, hogy mégis mibe rángatom bele szegényt. – Ne aggódj már, jó lesz! Csak 3-4 pohárral, kérlek. – nézek szemébe tettetett szomorúsággal, ami úgy tűnik, be is jön. Sóhajtva megcsóválja a fejét, de végül rábólint.

-      Jó, de kettőnél nem többet.

Jungkook

Már negyedik poharam után nyúlok, amit már én kértem. Jiminnek sikerült rá beszélnie a harmadikra, hála a már elfogyasztott két pohárnak, ami már be is ütött. Így jutottunk el odáig, hogy én a kanapén ülve, fülig vörös fejjel nézem a következő poharam tartalmát, míg Jimin jót mosolyogva rajtam dől hátra, derekamra simítva. Ő is már a negyediket issza, de mintha meg se kottyant volna neki. Igazán nehéz elképzelnem mennyit ihatott, hogy olyan szinten berúgott, hogy képes lett volna megerőszakolni. Bár, kár tagadni, én nem igazán bírom az alkoholt.

Jimin huncut vigyorral ajkain figyel engem, míg én ledöntöm utolsó poharam. Pajkos szemekkel nézve fordulok felé, majd kúszok oda hozzá az asztalra téve a poharam. Jimin kíváncsi szemekkel figyeli tettemet, míg szép lassan elhelyezkedem vele szemben ölében. Automatikusan kapja el bal kezével derekamat, hogy megtartson, ugyanis eléggé instabil vagyok jelenleg. Poharától is megszabadul, míg én karjaimat nyaka köré fonom, majd pirospozsgás arccal –hála az alkoholnak-, kezdem elemezni Jimint.

Piszok helyes, jó teste van, és ezt tudja magáról; ez olyan gonosz dolog. Nagyon, nagyon gonosz! Csak játszik velem, de nekem tetszik. Akarom őt, meg nem is.  Aj, miért kell neki ilyen jól kinéznie? Minek vannak szeretői? Miért érzem úgy, hogy Suga elhallgat valamit? És miért nem kérdezek rá? Miért vagyok gyáva? Miért van bennem ennyi kétség? Miért van itt Jimin? Mióta bekerült a képbe azóta vagyok bizonytalan.

 – Jimin én úúúúggyyy utállak. – adok hangot gondolataimnak, lebiggyesztett ajkakkal, míg ő döbbenten néz rám. – Anyáéknak minek kellett téged választania? Ez anyiiiirraa idegesítő. – motyogom. Majd az arcára hajolva adok egy puszit és elmosolyodom. – De aaannyira imádlak. – kész érzelmi hullámvölgybe kerültem. Miért nem bírom az alkoholt? Jimin kissé elmosolyodik, majd derekamat kezdi simogatni. – Annyira idegesítő, hogy ilyen dögös vagy. – nyalom meg ajkaimat, ahogy végigvezetem tekintetem testén, jobb kezemmel is megtéve az utat. – És az ajkaid… Miért akarod, hogy megcsókoljalak? Miért játszol rá? Tudod te milyen rossz ez nekem? Milyen nehéz? – nyüszítek egyet. Jimin csak türelmesen hallgat, figyelve minden rezdülésemet várva hova lyukadok ki.

Lassan hajolok Jimin nyakához, lágy csókokat hintve puha bőrére. Nem tudom, mi van velem, teljesen elvesztettem a kontrolt magam fölött.

Csókjaimmal kényeztetem érzékeny nyakát, mire lágyan megremeg, derekamat is megszorítva, minek hatására halkan felszusszantok. Kidugom rózsaszín nyelvemet, hogy végigvezethessem selymes nyakán egészen füle mögötti érzékeny részig. Halkan felmorran kezét fenekemre vezetve, belemarkolva két félgömbömbe, ezzel engem tovább bátorítva. Lágy mozgásba kezdek már fél merev tagján, csípőmet előre-hátra mozgatva, álvonalára térve át csókjaimmal. Kezével hirtelen kap ismét derekamra, lefogva, míg én kérdőn húzódom el tőle.

Szemei ködösek a vágytól akárcsak az enyémek, mégis megállít. Hatalmasat nyelve néz végig rajtam.

– Süti ezt…- szusszant fel egyet, ahogy ismét megmozdítom csípőmet. annyira vágyom rá, az érintéseire… akarom. – Ne, ahh istenem. – dönti hátra fejét, ahogy még egyet lökök csípőmmel tovább ingerelve. – Kook én az alkoholtól nem igazán tudom vissza fogni magam. – sóhajtja, míg én nyakához bújok, ujjaimat tincseibe futtatva, lágy csókot hintve érzékeny nyakára.

Ajkaimat füléhez vezetem, hogy azt súrolva folyamatosan, kéjes hangon suttogjam szavaimat.

– Nem baj Jimin. – simítom le bal kezem izmos hasára. – Kívánlak. – harapom be fülcimpáját, amivel egy intenzív remegést váltok ki belőle. – Akarlak.

Jimin

Érzem, ahogy a vér az arcomból az ölembe áramlik, amitől meglehetősen nehezen fogom vissza magam. Egy csomó dolog szól az ellen, hogy most istenesen megdugjam, de nagyon megnehezíti a dolgomat tetteivel. Piszkosul felizgat, én pedig képtelen vagyok ellenkezni.

-      Ha nem hagyod abba… nagyon megbánod a mai este folytatását. – suttogom fülébe, miközben jobb kezemmel felsimítok mellkasára, majd megtalálva egyik mellbimbóját, kezelésbe veszem azt. Morzsolgatni kezdem, ő pedig fülem mellett kiereszt egy hatalmas, erotikus nyögést, erősebbet lökve csípőjével, mire felmorranok. Megőrjít.

-      Ne törődjünk a következményekkel… - nyal bele fülkagylómba, amitől egész testem megremeg. Még soha, senki nem váltott ki belőlem ilyen ingereket. – Csak élvezzük ki… az… estét. – minden apróbb szünetnél ad egy csókot fülemre, ami egy nagyon érzékeny területem, de ennek ellenére észreveszem, hogy a hevessége kezd alábbhagyni.

-      Gyere, menjünk a szobába. – sóhajtom kéjesen, majd lábai alá nyúlva ölembe veszem, és becipelem az ágyhoz. Le is rakom, de a látvány eléggé… meglep. – Kook? Hé, Süti! – rázogatom az alvó szépséget, de semmit sem reagál. Komolyan bealudt? Egy ilyen merevedéssel?

A mai este csak az volt a célom, hogy megtudjam, mennyire bírja az alkoholt… Hát, szinte egyáltalán nem. Kidőlt négy pohár vörösbortól. Ha én ájulásig iszom magam, az minimum négy üveg! Hát, a célomat elértem, de egy ilyen lehetőséget kihagyni bűn. Ennek ellenére, nem tudom elemelni tekintélyes merevedéséről a szemem. Kíváncsi vagyok, alva ki tudom-e elégíteni? Így csak nem bánja meg az estét, ugye?

Óvatosan Jungkook fölé térdelek, majd gyengéden simogatni kezdem ruhán keresztül merevedését, mire édesen nyöszörögni kezd. Egyre izgatottabban masszírozom, ő pedig fel sem ébredve nyög alattam. Neeeem… nem lehetek ennyire szemét, hogy… koszos ruhában hagyom lefeküdni.

Egyből leráncigálom róla nadrágját, hosszas nyűglődés után pedig sikeresen pólóját is leszenvedem róla, de az alsóját rajta hagyom. Ha meglátnám teljesen meztelenül, végképp elveszteném az önkontrollt, és álmában megdugnám, ami valljuk be, embertelen tett lenne. Csak kielégítem. Ezzel mindenkinek jót teszek, nem?

Ajkaimmal ismét megtalálom mellbimbóját, kezemmel pedig benyúlva alsója alá, már lüktető és forró nemességére fogok, és húzogatni kezdem rajta a bőrt. Kéjesen nyögdécselni kezd, egyáltalán vissza sem fogja a hangját, ez nekem meg rettenetesen tetszik. Bele is mozog kezembe, ez pedig mosolygásra késztet. Kezeivel a lepedőt markolássza, de fel nem ébred, és ez nekem kedvez. Lassan végignyalok kockáin, le egészen a merevedéséig, amit szépen lassan nyalogatni is kezdek, amit megérez ugyan, de csak akkor ad ki magasabb hangot, amikor rá is fújok a makkjára. Mellkasa megemelkedik, kipirult arcán pedig gyöngyözik az izzadsága. A levegőt egyre gyorsabban kapkodja, tincsei homlokára ragadnak, ezzel eszméletlen szexi képet adva így is csodaszép valójáról. Arról nem is beszélve, hogy farka már kezemben lüktet és könyörög a folytatásért. Nem is kínzom tovább, egyszerűen elnyelem egész hosszát, mire röviden felsikkant, majd zihálni kezd. Az én kezem is vándorútra indul egészen az én merevedésemig, hogy ne csak Süti élvezze ki az estét. Egyszerre mozgatom fejem és kezem, ezzel mindkettőnknek nagyszerű élményeket okozva. Csak dob a dolgon, hogy Kook össze-vissza dobálva fejét vonaglik alattam, miközben egyre közelebb sodródik az orgazmushoz.

Végül felkelek, majd lejjebb ráncigálom magamról a nadrágomat és alsómat, hogy rendesen hozzáférhessek. Kook fölé helyezkedek, hogy még arcát is jobban lássam, miközben elélvez alattam. Perverz vagyok, a fenébe is, de mellette ki bírná ki minimum ennyi erotika nélkül? Végül összefogom merevedéseinket és ritmusosan húzogatni kezdem rajtuk a kezem, mire Süti kezei a feje alatt lévő párnát kezdik gyűrögetni. Egyenletes nyögései szinte visszhangzanak fülemben, egyre kanosabbá téve engem. Annyira édes, annyira kívánatos… Gyorsabban és erősebben masszírozom nemességeinket, melynek hatására felsikolt, és hasára élvez. Szorosan összeszorítja szemeit, szemöldökeit ráncolva, vöröses ajkai az eddigieknél jobban szétnyílnak és mellkasa az egekbe emelkedik, egész testében megremegve. A látványra, egy állatias nyögés kíséretében én is elmegyek, ráélvezve Kookiera, aki pihegve dönti oldalra a fejét. Izmaink elernyednek, és mindketten levegőért kapkodunk.

Már borulnék is rá, hogy minél közelebb érezzem magamhoz, szorosan magamhoz vonhassam, beszívjam illatát, kisöpörjem arcából nedves tincseit, hogy gyönyörködhessek édes vonásaiban… de nem tehetem. Hatalmába kerít az aggodalom, a kétségbeesés és a bűntudat, amit eddig erősen félrenyomott a vágy és a kéj érzete. Könnyít a lelkiismeretemen, hogy most nem dugtam meg, de úgy értem hozzá, az engedélye nélkül! Mégis, mit képzeltem?

Tányér nagyságúra nyílt, zavarodott szemekkel törlöm le róla mindkettőnk élvezetét, majd előszedve egy pólót, nagy nehezen rászenvedem a kielégült Sütimre. Békés arca van, ártatlan, de úgy érzem, megrontottam. Tudom, hogy nem olyan tiszta ő, mint amilyennek tűnik, ráadásul ő mászott rám először, de én nem löktem el magamtól. Oké, ezért nem hibáztathatom magam, bármelyik épeszű ember megmondaná, milyen gyönyörű ez a srác, senki sem tudta volna kilökni az öléből ezt a csodát… De akkor sem szabadott volna.

Betakargatom, majd magamnak is megágyazok a kanapén. Ezek után nem bírnék mellette aludni, és nem is szeretném megkockáztatni, hogy egy erős pofonra ébredjek. Tudom, tisztában vagyok vele, hogy ha visszatekerhetném az időt, akkor is ugyan úgy megtenném… De most jobb ötletnek gondolom, ha nem maradok közvetlen mellette, bármennyire is érezni akarom az illatát, a teste melegét, nézném lehunyt, hosszú pilláit, kisimult arcát, szemébe lógó tincseit, vöröslő ajkait…