Sokat kérsz! - 6.rész (+18)

Halli, igen későn jöttünk, de mikor nekem volt időm akkor Yume nem írt, mikor én jöttem nekem nem volt időm, meg az elejével szenvedtünk, nem tudom miért XD  Amúgy ezért van, hogy kivételesen én kezdtem és amúgy hohó 12 oldal lett. Ráadásul kárpótlásul egymás után jó kis részek lesznek. Amúgy, szerintem jó rész lett és nagyon reméljük, hogy nektek is elnyeri a tetszéseteket. Nagyon örülünk, hogy ennyien olvassátok és köszönjük a kommenteket azoknak mindig nagyon örülünk. Most is bátran itt lehet hagyni a véleményeteket. :)

Emellett kellemes húsvétot kívánunk mindenkinek. <3

Yume Nissy írja Jimint
Én (Zsuzsi~) írom Jungkookot

Jungkook

Döbbenten figyelem a képernyőt, tátott szájjal. Ilyen nincs… Ilyen nincs! Nem ez lehetetlen, nem győzhetett le így. Konkrétan porig alázott. Szemeimet újból szorosan összezárom, majd újra kinyitom abban reménykedve, hogy rosszul láttam az előbb. Sajnos szemeim nem hagytak cserben és tökéletesen mutatják nekem az eredményt, amit a tv is közöl velünk.

 Jimin elégedetten néz rám egy hatalmas, levakarhatatlan, önelégült vigyorral arcán. Kezét felemelve nyúl felém, hogy nyitott számat gyengéden összecsukja. Ne… úristen! Mibe mentem bele? Meghalok, olyan nagyon meghalok.

A kontrollert kivéve kezemből, az övével együtt az üvegasztalra teszi, felállva a kanapéról, kezét felém nyújtva. Őszintén elgondolkodom azon, hogy most azonnal fussak-e ki a házból, de sajnos a becsületem nem engedi. Habozva ugyan, de elfogadom kezét, ujjaimmal megérintve selymes bőrtét.

Hirtelen és olyan határozottan ránt magához, kezével –amivel nem enyémet fogja-, átkarolja derekamat, ezzel elérve, hogy ajkainkat csak pár centi válassza el egymástól. Nem vagyok hülye, nagyon jól tudom, hogy perverzebbnél perverzebb dolgok suhannak most át az agyán. Ha eddig nem lettem volna benne biztos, most arcára kúszó perverz vigyor segítene levonni a következtetést.

Szokatlan izgalom járja át testem, várva az ítéletemet, hogy vajon mit akar velem tenni. Le kell szopnom? Vagy meg akar fektetni? Ne, csak azt ne. Én esküszöm, hogy leszopom, csak ne dugjon meg. Nem teheti… Nem tenné meg igaz?

Kétségbeesetten nézek vadul csillogó szemeibe, alsó ajkát megnyalva mér végig, mint egy ragadozó a prédáját. Mit ne mondjak, annak is érzem magam.

– Süti, ne aggódj. – hajol államhoz megpuszilgatva állkapcsomat, minek hatására megugrom kezében. Basszus, ez a várakozás olyan izgató. – Nem foglak megdugni, nem tenném meg veled, ha nem akarod, de… - halad tovább ajkaival egészen nyakamig, hogy selymes, izgató nyelvét kidugva nyalhasson végig érzékeny részemen. Nem tehetek róla, az inger hatására kénytelen vagyok szemeimet lehunyni, figyelve arra, nehogy hangot adjak élvezetemnek. Ah, mi lesz itt? Ha nem akar megdugni akkor mit akar? Nyögd már ki, bazmeg. – Komolyan azt hitted, hogy a játék tervezőjét és tesztelőjét ilyen könnyen legyőzöd? – harap nyakamba dorgálóan, aminek hatására halkan felnyögök. Szívem már eszeveszetten ver és sajnálatomra érzem, hogy odalent is kezd szűkös lenni a helyzet. Mit tegyek? Ez a mély, erotikus hang hihetetlenül izgató. Mikor eljut az agyamig, hogy ezt a játékot bizony-bizony ő tervezte, szemeim hatalmasra kerekednek, ujjaimat is hajába túrom, gyengéden elhúzva nyakamtól. Szemeivel enyémbe néz, és mikor meglátja döbbent arcomat, halkan felnevet. – Igen, én terveztem és mivel ilyen lenéző voltál, itt az ideje a büntetésnek. – vigyorodik el, szemöldökét vonogatva.

Derekamat elengedve kezd húzni maga után a konyhába, én meg, mint valami rongybaba követem. Jesszus Jungkook akármit csinál, ne nyisd szét a lábad neki, világos? Jimin megállít az asztalnál, és mutató ujját felemelve jelzi nekem, hogy maradjak ott, míg ő elindul a hűtő felé. Döbbenten és egyben értetlenül figyelem tevékenységét, míg meg nem látom kezében a tejszínhabot és az egy szem cseresznyét.

Kezdem kapizsgálni, mit is szeretne…

Visszalépve elém, lerakja kellékeit, majd újból derekamra fog. Szorosan magához húzva kezdi kigombolni felsőtestemen lévő pizsamámat, folyamatosan nyakamat csókolgatva, hogy ezzel is tovább ingereljen. Célját eléri, hisz halk sóhajok hagyják el piros ajkaim tettére. Nadrágomtól is megszabadít, alsómat viszont rajtam hagyja, én meg magamban imádkozom, hogy meg ne lássa a kis puklit, amit bokszerem fed. Ugyanis nem elég, hogy hihetetlenül élvezem a helyzetet, azt, amit velem tesz, de még hogy meg is lássa, hogy felizgulok rá… menten elsüllyednék szégyenemben.

Hihetetlenül piros lehet az arcom, szemeim is vadul csilloghatnak, de kérlek, én eddig csak Sugával voltam és sose gondoltam volna, hogy ennyire jó, ha más is hozzám ér… vagy ezt csak Jimin érintései váltják ki?

Gondolatom tárgya fülembe csókolva nyúl feszes fenekem alá, felrakva az asztalra, eldöntve rajta, szemeivel elégedetten mérve végig testemet, és hevesen emelkedő-süllyedő mellkasomat.

Lábaimat szétfeszítve férkőzik izmos combjaim közé egy hatalmas perverz mosollyal ajkain, elégedetten nyalva meg puhának tűnő párnáit. Mit is mondtam? Ja, ne engedd a lábaid közé, hát sikerült. Nagy tapsot nekem.

– Most sikítozni fogsz, Süti. – suttogja rám hajolva, megfogva a kis cseresznyét, ajkaim közé illesztve az édes gyümölcsöt, kezeimet pedig fejem fölé emelve nyomatékosítja, hogy el ne merjem onnan venni. – Ne essen semmi baja a cseresznyének különben még nagyobb büntetés fog járni, világos? – suttogja az izgalomtól rekedt hangján fülembe, kezével végigsimítva derekamon egészen combomig, mire testem megremeg, ajkaim közt pedig egy jóleső sóhaj szökik ki.

Jimin

Eszméletlenül izgató látványt nyújt, annyira, hogy alig tudom visszafogni a belőlem előtörő vágyakat. A cseresznye is olyan jól mutat vöröslő ajkai közt, hogy elgondolkoztam azon is, milyen lenne, ha leszopna… de azt majd legközelebb.

Egyszerűen minden mozzanat és torkából felszakadó hang szítja bennem a tüzet, miszerint mindent félredobva tegyem magamévá itt, az ebédlő asztalon, de valahogy mégis sikerül visszafognom magam. Pedig igen nagy a késztetés. Tetszik, hogy alá van rendelve, hogy engedelmeskedik, és csak dob a dolgon, hogy –láthatóan- már jobban fel van izgulva, mint én. Piszkosul izgató, ahogy vonaglik alattam.

Csillogó szemekkel figyelem szinte teljesen meztelen felsőtestét, mely gyorsan emelkedik fel és le. Azért nem gondoltam volna, hogy ilyen engedelmes lesz. Meglepő, hogy így reagál az érintéseimre, de én sem vagyok ezzel másként. Letörölhetetlen vigyorom is csak szélesedik, ahogy lehunyja szemeit, miközben puha bőrét simogatom, ahol csak érem.

Mivel nem szeretném, hogy a tejszínhab teljesen elvegye bőrének mézédes ízét, először a nélkül kezdem kényeztetni a selymes felületet belsőcombján. Alig érezhetően megremeg, amint nyelvemet végighúzom érzékeny testrészén egészen a bokszeréig, majd onnan vissza térdhajlatáig, ahol tartom vonagló lábait. Tisztán látom, mennyire érzékeny itt, szóval meg is harapdálom, miután ismét vágya közeléhez érek. Halkan felnyüszít az érzésre, én meg kezdem elveszteni az eszem. Ahogy hevül a testhőmérséklete, úgy fogom én is egyre kevésbé vissza magam. Imádom, hogy ezt én váltom ki belőle és, hogy ő ezt váltja ki belőlem. Francba is, hogy ilyen rohadtul szexi.

Nyelvemet a kezeim váltják fel, ahogy masszírozni kezdem a benedvesedett bőrét. Ajkaimmal alhasát csókolgatom, ami erőteljesen meg is remeg párszor, ahogy egyre többször szívom meg, lejjebb haladva. Sóhajai egyre szaporodnak, néha hangosabb nyögések is elhagyják ajkait, amitől érzem, az én nemességem is igencsak szabadulna a csőnadrágomból. Azt akarom, hogy hangosabban nyögjön, hogy sikítson, hogy a gatyájába élvezzen azoktól az ingerektől, amiket tőlem kap.

Egyre hevesebben kapkodom a levegőt, mivel úgy érzem, nem elég belőle. Mindenét érinteni akarom, végigszívogatni az egész testét, a legérzékenyebb pontjait gyötörni, hogy olyan hangokat csaljak ki belőle, amiket eddig valószínűleg csak Yoonginak sikerült. El fogom csavarni a fejét.

-         Ne fogd vissza a hangod. Hallani akarom. – suttogom bőrére, majd vadul szívogatni kezdem a köldöke alatti érzékeny részt. Megugrik a váratlan ingerre és hangosabban felnyög. Istenem, megbolondulok! – Így. Jó fiú… - mormogom két szívás között, amiket ismét hangos nyögéssel díjaz.

A tejszínhabot -direkt, hogy ne lássa-, felemelem az asztalról és a kupakját is leveszem. Kicsit eltávolodom tőle, de csak annyi ideig, hogy az eddig érintett részeket, valamint kulcscsontját és mellbimbóit is befújjam a habos krémmel. Párás tekintete mögül tekint vissza rám, amitől valami megmozdul bennem. Egy eddig ismeretlen érzés, ami arra ösztönöz, hogy legyek vele vad, ne kíméljem semmiféle ingertől, de közben mégis… vigyázzak rá, hogy véletlenül se tegyek kárt a hibátlan testén. Bár, a fehér bőrén eszméletlenül izgatóak a szívásnyomok, amiket én teremtettem oda… Máshol is elférne néhány.

Vadul kapok lábai alá, hogy megemelve őket, új ízzel karöltve kínozzam meg feszes bőrét. Mintha a legfinomabb süteményt kóstolgatnám, úgy harapdálom végig combját, egy centit sem hagyva ki. Akarom, hogy mindene az enyém legyen, és teszek róla, hogy ő is érezze ezt.

Míg nyögései egyre hangosodnak és szaporodnak, én egyre hevesebben kapok a következő „falat” után. Ahol folyik le róla az édes, olvadozó hab, szenvedélyesen nyalogatom le onnan, hogy még több helyen érhessem és kényeztethessem őt. Miután a lábáról már minden hab eltűnt, felnézek Kookra, aki ködös tekintettel mered a plafon felé, hevesen zihálva és enyhén remegve. Merevedése már fájdalmasan feszül neki a bokszerének, amitől eszembe jut még egy hatásosabb módszer, amivel átrepíthetem a csúcson. Egyik lábát pár pillanat erejéig leeresztem, míg ismét a tejszínhab flakonáért nyúlok, amit Jungkook figyelemmel követ. Amint eljut a tudatáig, mit tervezek, épp ellenkezni kezdene, de már késő: a lágy hab nem csekély mértékben landol feszes alsóján, mire szemei elkerekednek, az én arcomon pedig az önelégültség és a vágy tekintete söpör végig, míg lába alá nyúlva hajolok az eddig elkerült tájékra.

Arcom szemérmetlenül nyomom a habrengetegbe, majd kezdem vágyának izgatását forró nyelvemmel. Az eddigieknél vadabbul nyögdécselni és vonaglani kezd, ami nekem elég kellemetlen, így erősebben lefogom csípőjét lábai alatt. Végigszívom bokszerén keresztül hosszát, mire magas, halk nyüszítés hagyja el torkát. Komolyan, ha így folytatja, én előbb élvezek el a hangjától, mint ő az ingerektől…

Jungkook

Nem bírom, ezt nem lehet ép ésszel bírni. Hatalmas önerő kell ahhoz, hogy ne könyörögjek a farkáért jelen pillanatban. Amit velem tesz, egyszerűen isteni.

Csípőmet erősen tartja, hogy kényelmesebben hozzám férjen, én meg ne tudjam csak úgy önkéntelenül emelgetni és ezzel megnehezíteni dolgát.

Hangosan felnyüszítek, megvonagló testtel, mikor ajkaival kőkemény férfiasságomat kezdi puszilgatni alsómon keresztül. Fejem mellett, eddig az asztalba kapaszkodó kezeim egyikével önkénytelenül túrok selymes tincseibe, reménykedve benne, hogy emiatt nem lesz mérges. Tudom, hogy azt akarta, ne mozduljon onnan a kezem, de basszus, ezt lehetetlen egy mozdulat nélkül kibírni és úgy látom, őt is csak ösztönzi. Puha tincseibe kapaszkodva lihegek egyszer-egyszer hangosabb nyögést kiadva, figyelve arra, ki ne ejtsem ajkaim közül a piros gyümölcsöt… Habár lehet, inkább kiengedném, ha eddig ilyen volt a büntetésem, akkor milyen lehet, ha direkt incselkedek vele.

Mélyet morranva engedi el merevedésemet felemelkedve hozzám, nyelvével lenyalva mellbimbóimról a fehér habot – amit már korábban odatett-, folyamatosan szemembe nézve incselkedő sötét, az izgalomtól csillogó szemekkel. Az inger hatására fejemet hátra vetem egy hangos kívánatos nyögést hallatva, élvezve nedves nyelvét, ahogy kulcscsontomra tér át, hogy onnan is eltüntethesse az édes habot.

– Ah, ha tudnád, milyen kívánatos vagy. – hajol fülemhez, megnyalva, belemormogva szavait. – Képes lennék itt, az asztalon magamévá tenni. – lök egy határozottat csípőjével. Megérezve merev férfiasságát, ami enyémhez dörzsölődik, eddigi leghangosabb nyögésemet hallatva, húzom fel jobban lábaimat, nagyobb terpeszbe téve, hogy még jobban hozzám férjen. A piros gyümölcs is sikeresen kiesik, ajkaim fogságából, bár jelen helyzetben nem igen tud izgatni, akarom azt a büntetést! – Uh, úgy látom, te se bánnád. Na, meg rossz voltál, azt a cseresznyét meg akartam enni… kénytelen leszek mást megenni. – nyúl térdhajlataim alá, közelebb húzva magához, így kezd lassú, de annál határozottabb mozgásba csípőjével, egy elégedett vigyorral arcán, folyamatosan vonagló testemet figyelve. Elégedetten és egyben vágyakozva nyalja meg dús alsó ajkát, amit aztán be is harap, ahogy egyik határozott lökésére hajából vállára kapom kezemet, megszorítva vállait eltátott ajkakkal jelezve neki, hogy igen is vágyom a folytatásra, de nem is kicsit. Ugyan nem vagyok képes megszólalni - ha akarnék, se tudnék-, ugyanis igaza van! Akarom őt. Mint még eddig soha senkit.

Nyakamhoz hajol folyamatosan elhalmozva hol lágy, hol vadabb csókokkal, engem izgatva, míg én fejemet dobálva sietek minden lökése elé csípőmmel, ezzel egy elégedett morranást váltva ki belőle. Istenem, ez a hang.

Nem létezik már olyan, hogy ép ész és lelkiismeret, ó, de nem ám. Suga? Ki az a Suga? Úgy vágyom erre a félistenre, mint még soha senkire. Akarom, hogy megdugjon, érezni akarom őt magamban, azt, ahogy kitölt méretével, hogy még nagyobb örömöt okoz nekem. Hangomat se féltem hallatni, ahogy testünk egy ütemben mozog, egyre vadabbul hajszolva a gyönyört és a mámort.

Kezeivel megindul felsőtestemen végigvezetve kockáimon ujjait egészen le alhasamig, egy pillanatra se állva meg csípőjével és nyakam ízlelgetésével –amit én még elő is segítek neki azzal, hogy oldalra fordítom fejem, ezzel is nagyobb hozzáférést biztosítva számára. Ujjai lassan, de biztosan tovább haladnak fekete bokszerem korcáig, amibe beleakasztja ujjait miután eléggé meggyötörte alhasam érzékeny felületét.

Ahogy eljut agyamig, mire is készül, meglepetten pillantok szemeibe, amikben a szín tiszta vágyat látom, ahogy rám néz és elégedetten mér végig. Könnyeimet –amik az élvezetek hatására szabadon csordulnak le arcomon-, egy-egy csókkal tünteti el. Csípőjével is megáll, hogy végre megszabadíthasson a feleslegesé vált textiltől, ám ekkor a csengőnk kegyetlen hangja zavar meg minket.

Jimin meglepetten és kissé mérgesen emeli fel fejét, megállva mozdulatában, bejárati ajtónkra szegezve tekintettét, amire elég kevés a rálátásunk. Meg vagyok róla győződve, hogy még a szeme is tikkelt.

Várunk, hátha elmegy a felesleges ember, aki megzavart minket, ám bánatomra nem ez történik. Újra megszólal a csengő, én meg ijedtemben, úgy, ahogy annak rendje és módja, lököm le magamról Jimint, aki egy halk nyekkenéssel ér a kemény parkettára. Most én kapom meg dühtől izzó szemeit, aminek nem igen örülök, ahogy felemelem fejem, hogy megbizonyosodjak róla akkora kárt azért nem okoztam. Bocsánat kérően nézek rá, elővéve kiskutya szemeimet, hátha meghatom… lehet, nem igen járok sikerrel, de szerintem nem is rám mérges azt leszámítva, hogy ilyen lazán lelöktem magamról.

Most, hogy kezd tisztulni a fejem, hálát adok annak az embernek, aki már a csengőnkön támaszkodik. Én majdnem lefeküdtem vele! Édes istenem, mint egy rossz kurva. Mégis mit gondolhat rólam? Mit-mit? Hát persze, azt, hogy egy ribanc vagyok. Itt teszem szét neki a lábam, nagyjából egynapi ismeretség után. Szégyen vagy Jungkook, majdnem megcsaltad Sugát. Mondtam már, hogy imádom a lelkiismeretemet?

Hogy nézek én így tükörbe ezután?

 – Nyisd ki az ajtót. – lihegem még mindig levegőt kapkodva. Jimin mérgesen ugyan, de feláll helyéről számon kérően nézve végig rajtam, egy amolyan „miért pont én?” nézéssel karöltve. Szemeimet automatikusan forgatom meg. - Már nem azért, de jelenleg nem hiszem, hogy tudnék embereket fogadni. Ragadok a cukros habtól, szét van zilálva a hajam, lihegek, mintha egy maratont futottam volna le, tele vagyok szívásnyomokkal és nem utolsó sorban rajtam csak egy bokszer van. – morgom zavartan fixírozva az asztalt – Rajtad van viszont a ruha és max a hajad kicsit zilált. – nézek rá, ám elégedett vigyorát meglátva ezt a tettemet meg is bánom és visszatérek a drága asztalunk elemzéséhez. - Jimin, kérlek, én így nem nyithatok ajtót. – kénytelen vagyok szemeibe nézni piros arccal, kérlelően.

Na, most mondják azt, hogy nem úgy festek, mint egy kiéhezet hímribanc.

Jimin

Végignézek rajta, és kénytelen vagyok egyetérteni vele. Pont úgy néz ki, mintha a világ legjobb menetét kellene most félbeszakítania. Nos, ez nincs messze a valóságtól.

Kaján vigyorral képemen, végül megfordulok, majd orbitális sóhajt eleresztve indulok a bejárati ajtó felé. Különben is, ki a jó élet jött? Meg minek nekitámaszkodni annak a rohadt csengőnek?

Méregtől csillogó szemekkel, szinte feltépem a falapot, miután realizáltam, hogy Kookie már legalább a nadrágját magára erőltette, remegő kezekkel, kipirosodott arccal. Alig bírom levenni róla a szemeim, olyan gyönyörű és annyira kívánatos… Tekintetem azonban kénytelen vagyok az ismeretlen csávó felé fordítani, aki őrült vigyorral – és hiányos fogazattal – integet felém megállás nélkül, holott alig egy méter választ el bennünket. Egy ilyen seggdugasz miatt kellett félbehagynunk a legérdekesebb résznél? Már épp elborult annyira az agya, hogy engedte volna, hogy leszopjam, de neeeeeeem, ez a kis…. hú, de felbasz.

Amint az idegen közli, hogy meghozta Jungook ruháit, egy újabb, ideges sóhajt hallatva állok félre, beengedve mind a NÉGY ismeretlent, akik nagy dobozokat és bőröndöket cipelnek be, majd mennek is el. És ez a fél kibaszott perc tökéletesen elég volt ahhoz, hogy tönkretegye a hangulatot. A francba már.

Hitetlenkedve foglalok helyet a kényelmes kanapén, térdeimre támaszkodva, arcomat tenyereimbe fúrva. Tulajdonképpen, így a kívánságomat nem is teljesítette, ezért még számolunk. Zihálva, sokkos állapotban foglal helyet mellettem. Szegény, elismerem, nem lehet kellemes belegondolni az ő szemszögéből, hogy mi történt majdnem. Fogadni mernék, ő már eltervezte magában, hogy soha, semmilyen körülmények között nem enged nekem semmi féle testi közeledést, erre negyed óra alatt már olyan szinten felhúztam, hogy nadrágon át is látni lehet a vágyát. Csak az a baj, hogy az enyémet is.

Ezt sürgősen el kellene intéznem, nekem ez nem múlik el csak úgy, magától! Viszont, a házban nem tudnám, itt van Kook is. És, AZT elnézve, neki is van mit elintézni. Más nem jut eszembe, minthogy átmegyek Taehyunghoz egy rövid, egyoldalú kielégítést kérni. Na, de hogy jutok oda? Hívjak taxit, vagy mi? Most jut eszembe, itt van egy garázs is…

-         Itt van autó? – kérdezem, mire hitetlenül mered vissza rám, mintha a világ legkiszámíthatatlanabb idiótája ülne vele szemben. Jelen pillanatban viszont, az érdekel a legkevésbé, mit gondol rólam.

-         Arra. – mutat el egy irányba értetlenül. Nem is válaszolok, telefonomat és tárcámat felkapva indulok az ajtó felé, már keresgélve Tae számát a névjegyzékben.

Már épp kicsöng, mikor benyitok a garázsba. A lélegzetem is eláll, olyan bazijó kocsikat látok itt, agyam eldobom! Gazdag család, még, hogy a pénz nem boldogít!

-         Azt a kurva… - suttogom halkan, nem is realizálva, hogy Taehyung már felvette a telefont.

-         Jobb szeretem a szerető kifejezést. – kuncog a vonal másik végéről, mire felocsúdva vágom be magam mögött az ajtót, a szimpatikusabb autó felé véve az irányt. – Nem úgy volt, hogy barátság extrákkal?

-         Taehyung, ráérsz most? – le sem reagálom hozzászólásait, a vágyam olyan szinten lüktet ebben a szűk helyzetében, hogy úgy érzem, menten felrobban. – Hol vagy most? Küld el sms-ben a címed, pár perc és ott vagyok. – azzal bontom is a vonalat, beülve a gépjárműbe. A kulcs az anyósülésen vár, az autóban pedig beépítve egy garázsajtó nyitó gomb van szerelve. Tiszta luxus ez a helyzet. Még akkor is, ha ez az ára.

Nem is kell sokat várnom, épphogy kihajtok a feljáróra, már meg is kaptam a címet. A GPS-be bemásolva már indulok is a navigált úton, izzadva, zihálva, mivel merevedésem egyáltalán nem tűnik lankadni. A gondolatra, hogy Taehyung által megnyugvásra lel, csak még jobban lüktet.

Öt perccel később meg is érkezem a megadott címre, ahol Tae már az ajtóban vár, szintén szűk ruhákban, amiket olyan könnyedén letépnék róla. De ez most nem olyan kielégülés lesz. Mihamarabb vissza kell érnem Kookhoz.

Miután leparkolok, szinte pattanok is ki a kocsiból, majd kezdek gyors sétába szeretőm felé, aki úgy tűnik, messziről kiszúrja látogatásom okát, így már nyitja is az ajtót, hogy bemenjen előttem és mutassa az utat. Jó, hogy közel lakik, nála jobban senki nem tud kielégíteni, most pedig pont erre van szükségem. Rohadtul kiengedni magamból ezt a sok, Jungkook miatt felgyülemlett feszültséget.

Jungkook

Tátott szájal figyelem, ahogy pofátlanul itt hagy engem, és csak úgy elviszi az egyik kocsiját. Semmi „majd jövök” vagy hasonló, csak bumm, kiviharzik a nappaliból. Ah, mit vagyok úgy oda? Ez egy valóságos tájparaszt, akinek nem is lett volna szabad hagynom, hogy ilyeneket csináljon velem. Ráadásul felhúzott, igen, rohadtul kívántam, kár tagadni, de mit mondjak?

Suga mellett eléggé igényli az ember a szexet, hisz van, hogy naponta többször meghúz, hol a fürdőben, reggel az ágyban, este a kanapén, mikor kaját csinálnék neki, akkor a pulton tesz magáévá, de az utóbbi héten nem is nyúlt hozzám, sok dolga volt és nekem az évek alatt kialakult igényeim nem lettek kielégítve. Ráadásul, rohadtul kíváncsi vagyok, hogy milyen is lehet egy másik pasival a szex, de a lelkiismeretem nem engedi. Nem akarom megcsalni Sugát, bár lehet, hogy ezzel már elkéstem, de úgy gondolom, amíg nem csókolok meg mást és nem engedem, hogy Jimin a fenekembe matasson a farkával, addig ez még kezelhető.

Ah, Jiminnek miért kell ilyen jól kinéznie? Esküszöm, csak kérnie kell és szerintem minden ember terpesztve engedné magába… Ah, Kook ne már, hisz már így is fel vagy húzva. Annyira akarom a szexet… szégyellem, hogy ennyire kurvaként viselkedek, de aki még nem próbálta, nem tudja, mennyire igényli az ember az efféle törődést. Viszont ezzel a félistennel együtt kell élnem, nem mellesleg eléggé meg akar fektetni, tudom nagyon jól, hogy plusz egy szeretőt akar, aki bármikor otthon van kéznél, de néha ezt is olyan nehéz elhinnem. Az elmúlt egy napban kedvesen is viselkedett, megengedte, hogy Suga velem maradjon, ráadásul felajánlotta, hogy próbáljam meg vele. Próbáljuk meg együtt… de félek, ugyan oda lyukadnánk ki egy-egy szex után. Ő menne a szeretőihez, és én is csak egy lennék a sok közül.

A gondolatokra frusztráltan túrok éj fekete hajamba, folyamatosan a garázs ajtaját figyelve, ahol utoljára láttam kimenni vőlegényemet. Szemeimet magamra vezetem végignézve gyűrött pizsamámon, amit röptében kaptam fel, hogy mégis csak legyen rajtam valami és ne ragacsosan üljek le a kanapéra, ám itt lenne az ideje lezuhanyozni és felöltözni valami normális ruhába. Ahogy ezt végig gondolom, felpattanok ültemből, gyorsan megvakarva Skay buksiját, aki eközben mellém telepedett.

Kettesével véve a lépcsőfokokat rohanok egyenesen szobánkba, és onnan be közös fürdőnkbe. Megszabadítom magamat piros pizsamámtól, és hála a ragacsos habnak, dobom is be a szennyes kosárba. Leveszem igen kényelmetlen alsónadrágomat is és kivételesen a zuhanyzó felé veszem az irányt, beállítva a megfelelő hőmérsékletet lépek is be egy frusztrált sóhajt hallatva.

Álló farkamat nézve kezdek gondolkodni, hogy vagy jég hideg vízzel megoldom a problémát, felszedve egy jó kis tüdőgyulladást, vagy elintézem saját magam, és mivel kurvára ki vagyok éhezve, az utóbbi mellet döntötök. Igaz, lent vannak a játékszereim a kis fekete bőröndben egy takaró alatt, amit gyorsan otthon összepakoltam és le is lakatoltam, nehogy valaki kinyissa azt.  Rengeteg kellékem van, hála Sugának és az ő „ajándékainak” amiket kaptam tőle egy-egy éjszakán, hisz imád játszadozni. Van ott minden: bilincs, műfasz, gyűrűk, vibrátor, különféle plubok, köztük az a bizonyos nyuszi farkas is, nyakörvek és hozzájuk tartozó fülek. Általában nem néznék ki belőlem és én is szégyellem, de vannak nálam ilyenek, igaz nem gyakran használom őket, kilencvenöt százalékban Suga játszik velem.

Önmagában tényleg normális vagyok, kedves és hűséges, de mindenkinek van egy sötétebb oldala, nekem meg ez ott merül ki, hogy Suga a majdnem mindennapos szexhez szoktatott. Jó, kibírom, ha van szünet simán, de ezt a helyzetet, itt és most Jiminel úgy érzem, ezek a játékok elő fognak kerülni, ha állandóan felhúz.

Ezek híján kénytelen vagyok ujjaimat használni, egyszerre kettőt is a számba veszek kellően benyálazva őket, így vezetve le bejáratomhoz, hogy első ujjammal izomgyűrűmet kezdhessem ingerelni, fenekemet kissé kitolva. Első ujjamat lassan vezetem be, elkezdve mozgatni, majd miután megszokok, második ujjamat is társítom mellé. Párat ollózom, majd egyre gyorsabb mozgással kezdem magam kielégíteni, élvezve hosszú ujjaimat. Szemeim automatikusan csukódnak le az élvezet hatására, amit magamnak nyújtok. Elég tapasztalt vagyok ugyanis Suga imádja nézni, ahogy felkészítem magamat rá. Bal kezemmel lenyúlok magam elé ujjaimmal farkamra fogva kezdem bennem munkálkodó ujjaim mozgásának megegyező tempóban izgatni magamat. A kellemes vízsugár alatt egyre hangosabban hallatszik sóhajaim hada egy-egy kéjes nyögéssel társulva. Sugát képzelem magam elé, ahogy bennem játszik egy elégedett vigyorral, ám az a vigyor sokkal inkább Jiminére hasonlít. Hiába próbálom csak Sugát látni magam előtt, nem sikerül. Jimin folyton felváltja, ahogy folytatja lenti tevékenységét és az asztalon kezd magáévá tenni. Kezeim egyre gyorsabbak lesznek, ahogy képzeletemben Jimin is gyorsít elégedetten, éhesen nézve vonagló testem, aminek látványára kéjesen nyalja meg alsó ajkát. Erre az elképzelésre nem bírom tovább, testem megremeg, így élvezek kezembe. Párat még húzok férfiasságomon, hogy az utolsó cseppeket is kimasszírozhassam magamból, majd elengedem magamat és kihúzom ujjaimat is.

Gyorsan nyúlok Jimin tusfürdőjéért –ugyan is az enyém a kádnál van-, kezembe öntve az illatos anyagból gyorsan megfürdök, hogy aztán megtörölközve indulhassak át gardróbunkba, felkapva egy piros bokszert, fekete zoknit, egy szűk fekete nadrággal és egy laza fehér pólóval. Akármennyire vagyok gazdag, szeretem a laza felsőket, és ha nem muszáj, akkor inkább kerülöm az ingeket. A törölközőt gyorsan visszateszem helyére száradni, a kis ablakokat is kinyitom, nehogy beposhadjon a levegő, amúgy is kellemesen meleg van, hála a nyárnak.

Lerohanva a lépcsőn nézek körbe, de mivel Jimin sehol, úgy döntök, nem kezdek el ebédet készíteni, hanem inkább elpakolom cuccaimat. Fekete bőröndömmel kezdem, amit szekrényem aljába helyezek, a kulcsát pedig kiveszem hátizsákomból, éjjeliszekrényembe bújtatva azt.

Gyorsan elpakolok minden ruhaneműt, laptopomat felteszem tölteni, papucsomba belebújok és mivel minden a helyén van, úgy döntök, lemegyek kicsit játszani kiscicámmal.

Kis tündérem nagyon boldogan kezdi követni a műanyag egeret, ahogy leülök mellé a földre és orra előtt elhúzom a játékot. Szemei elkerekednek, ahogy fókuszál, összegömbölyödik, hátsó felét kissé megrázza, majd már ugrik is elkapva a szürke egeret, gurulva vele egyet. Hangosan felröhögök játékosságán és aranyosságán. Így szórakozom, míg pár perc múlva meg nem hallom a garázskapu nyitódását és a kocsi jellegzetes mély hangját.

Jimin hazajött. Már több mint egy órája elment. Kissé bosszúsan, hogy faképnél hagyott, felfújt arccal állok a garázs ajtaja elé, kezeimet magam előtt összekulcsolva.

Jimin kinyitva az ajtót meglepetten néz szemeimbe kissé értetlenül.

– Hol voltál? – kérem számon. Igen, jelenleg egy rossz feleség vagyok, de jogos! Legalább annyit mondott volna hova megy! Mi van, ha baja esik? Akkor mit csinálok? Bár ha jobban belegondolok… Nem, Jungkook te nem vagy ilyen szemét. Értetlenül húzza fel szépen ívelt szemöldökét, ám szemével gyorsan végigmér, mielőtt szóra nyitná száját.

– Nem rémlik, hogy egy hisztis menyasszonyom lenne. – mondja vigyorogva közelebb lépve hozzám, derekamat egy laza mozdulattal átölelve. – Amúgy, kocsikáztam. Kurva jók a verdák. - vigyorog szemérmetlenül.

 - Pff, azt hiszed, ezzel minden megvan oldva? – morgom orrom alatt, ezzel derekamat ölelő kezére utalva. – Amúgy igen, én is láttam őket, anyáék ajándékai neked. – pufogok kissé sértetten. – Én nekem bezzeg soha nem vesznek… - gondolkodom el, mire Jimin felröhög. – Mit röhögsz? – nézek rá szikrázó szemekkel.

– Azon, hogy milyen cuki vagy, ha felfújod az arcod. – ad egy gyors puszit pofimra. – Mintha már most házasok lennénk, és te számon kérnél, hol jártam. – forgatja meg szemét látványosan, mire felmegy bennem a pumpa.

– Naná, hogy számon kérlek, hisz itt hagytál egy szó nélkül, mi lett volna, ha bajod esik? – pampogok. Igen, aggódó személyiségem van.

– Ugyan Süti… várj. – villannak meg szemei perverzen.  Remek. – Csak nem baj, hogy itt hagytalak… hiányoztam? – kérdi elégedetten, mire kezdeném magam kihámozni kezéből. - Ah, jó, ne haragudj. – húzz közelebb magához.

– Ne képzelődj. – villantom meg szemeimet, majd válla mögé nézek és… ennyi, elcsábultam. Mit meg nem adnék azért, hogy vezethessem ezeket a gyönyörűségeket.

Megérzem Jimin engem figyelő szemeit magamon. Lassan mögém sétál, derekamat egy percre se engedve el. Ó nem, minek is. Inkább szorosan hozzám lép hátulról átkarolva másik kezével is, dús vörös ajkaival pedig fülemhez hajol.

– Mi van, Süti? Szeretnéd vezetni valamelyiket? – kuncog fel, forró levegőjével ingerelve nyakamat. Nem is gondolkodom, csak vágyakozó szemeimet övére vezetem és előveszem kiskutya szemeimet, hátha meghatom és megengedi. – Látom, hogy akarod, de nem szívesen engedném meg… - gondolkodik el látványosan.

– Na~ Jimiiin. – kezdem elnyújtani hangomat megfordulva ölelésében, kezeimet mellkasán pihentetve. – Kérlek, tudok vezetni, csak még jogsim nincs, de elég, ha csak az utcán. Na~ Hyung. – nyüszítek fel, folyamatosan kérlelve a; „de kurvára elégedett vagyok magammal” arcú vőlegényemet.

– Rendben, de semmi nincs ingyen. – vigyorodik el perverzen, mire nekem egy hatalmasat kell nyelnem.

– Mit szeretnél? – kérdezem félve, szemeimet is összeszűkítve.

– Téged… had fejezzem be, amit nemrég elkezdtem. – mosolyog szemérmetlenül.