Sokat kérsz - 23.rész

Hallihó. Tudjuk, sajnos lassan hozzuk a részeket, de mind a kettőnknek rengeteg dolga van, tanulás, nekem munka is mellette. Sajnos ez most ilyen, de nagyon igyekszünk mi. Kérlek várjatok ránk. Ha ez az időszak lemegy ismét gyorsabban lesznek részek. Addig is jó olvasást <3

Yume Nissy írja Jimint
Én (Zsuzsi~) írom Jungkookot

Jungkook

Mélyet sóhajtva fordítom el ajtónk zárában a kulcsot, majd megfordulva Jiminhez lépek, s mellkasa köré vezetve kezeimet, bújok oda hozzá, míg ő automatikusan derekamra vezeti kezeit és szorosabban húz magához. Fejem erős mellkasára fektetem, ő pedig nyakhajlatomba fúrja fejét, így állunk csendben, a hallban. Mindkettőnknek kell ez úgy érzem, hisz elég érzelem dús időszakok vannak a hátunk mögött. Tae volt a hab a tortán, ha lehet így fogalmaznom.

– Szegény. – szólalok meg végül kissé elhúzódva tőle. Jimin érdeklődve húzza fel jobb, szépen ívelt szemöldökét, míg én nyaka köré vezetem egyik karomat, a másikat továbbra is mellkasán pihentetem.

– Igen… - puszil hajamba, mire akaratlanul hunyom le szememet a kellemes érzésre. - Akartam is kérdezni, hogyan lettetek ti ilyen jóban? Mikor lejöttem azt hittem, egyikkőtöket holtan találom. – motyogja hajamba, folyamatosan szorosan tartva. Halkan felkuncogok kijelentésére, majd kibújok ölelő karjaiból. Elég vicces fejet is vágott mikor lejött az már egyszer biztos.

- Őszintén, az elején tényleg képes lettem volna megfojtani, de mikor fent úgy kikészült megsajnáltam, gondoltam, ha elmondom neki az én történetem Sugával, valamelyest megtudjuk beszélni ezt a helyzetet. – mondom, folyamatosan szemeibe nézve. Látszik rajta, hogy sajnálja Taehyungot és azt, hogy ő maga ilyen vak volt és ezzel végtelen fájdalmat okozott a fiúnak. – Ja meg elmondtam, hogy első nap hasba könyököltelek és leköptelek vízzel. – kuncogok fel, mire összeráncolja homlokát és már nyitja száját, hogy kifejezze nemtetszését, de én gyorsan szájára hajolok, s lágy csókba invitálom, amit készségesen viszonoz. Lágyan masszírozzuk egymás párnáit, míg ő szép lassan átveszi az irányítást, s elmélyíti az egyre szenvedélyesebb csókunkat. – Szeretlek. – válok el tőle, hogy két csók között elmondhassam.

– Én is. – hajol ajkaimra újra. -  Nagyon… nagyon… - sóhajtja csókok sokasága között, mit mosolyogva fogadok. Gyorsít csókjaival, mit megkuncogok majd egyre gyorsabb és apróbb puszikkal hint először párnáimra onnan tér át arcomra, amit tényleg nem bírok ki, hogy ne kuncogjak meg, s fejemet oldalra is fordítom, így viszont kutakodó ajkai nyakamra találnak, és ott ajándékoz meg érzéki csókokkal.

Meghittségünknek gyomra korgása vet véget, amit megnevetek, míg ő kissé elpirul. Elhúzódva tőle fonom össze ismételten ujjainkat, hogy magam után húzva a konyhába léphessünk. Mivel még nem ettünk reggelit, gyorsan összedobok magunknak egy-egy szendvicset, amit gyümölcslével tálalok. Még kiscicámat is megetettem, mielőtt leülnék Jimin mellé, aki már pusztítja is egészséges reggeliét, hisz figyelek diétájára, hiába tartom hülyeségnek hisz ez egy félisten…. Végig beszélgetjük a reggelit jelentéktelen dolgokról, én például egy felsőről áradozok, amit már több hete kinéztem, de nem jutottam még el megvenni, míg ő Amerikáról mesél pár dolgot. Miután közösen elpakolunk, megbeszéljük, hogy berakunk egy filmet, és pihenünk egy kicsit végre csak kettesben… Illetve hármasban, hisz kiscicám azonnal felugrik ölembe, amiért Jimin gyilkos pillantásokat lövell szeretett éhes kiscicám felé. Magamba jót röhögök, hisz így Jimint szó szerint kitúrja, mivel valljuk be, ha az állat az ölben van, a mi kényelmünk megszűnik és csak az számít, hogy ő boldog legyen.

Természetesen megesik szívem, gyilkosságra készülő vőlegényemen, vagy szimplán nem akarom, hogy kiscicám félelmetes élmény érje, így felkapom fehér bundájú, doromboló szőrpárnámat és Jiminhez mászva ülök lábai közé kissé elfeküdve izmos mellkasának támasztva hátam, lábamra fektetve Skayt, aki boldogan marad egy helyben. Lehet ő is érzi Jiminnel nem érdemes újat húzni és inkább örül annak, hogy nem teszi ki a szűrét a kertbe… Bár ahhoz nekem is lenne egy-két szavam.

Jimin is eldől, így én kényelmesebben ráfekszem élvezve ujjai lágy cirógatását, mik derekamat érik. Olyan jó, hogy most ilyen nyugodt a hangulat. Végre csak kettesben, az eddigi feszélyezett környezett teljesen eltűnt kettőnk között és szeretnék végre egy közös nyugodt napot.

– Jimin. – szólalok meg egy kis idő eltelte után, mire jobban magához húz, de továbbra is a filmnek szenteli figyelmét.

– Hm?

 – Kimegyünk medencézni? Olyan jó meleg van. – döntöm hátra fejemet, hogy láttassam is. Erre már rám szegezi tekintetét, úgy húzza fel szépen ívelt jobb szemöldökét, s szemei esküdni mernék, mintha mosolyognának.

– Ugyan úgy, mint múltkor? Alig akartál bejönni. – röhög fel, míg én elhúzom a számat, és kissé belekönyökölök hasába, de úgy hogy azért ne fájjon neki, mint megismerkedésünk napján.

– Nem, most már melegebb a víz is meg az idő is, belemásznék. – fordulok vissza kissé sértetten. – És amúgy valld be, hogy élvezted, ahogy az öledbe másztam. – pufogok felfújt arccal, magam elé nézve.

Jimin

-      Igen, kifejezetten. – nyalom meg ajkaimat az emlékre, amikor egy szál fürdőgatyában úgy szorított magához melegedést keresve, mintha az élete függne tőle. Talán az első olyan alkalom volt, amikor nem megdugni akartam a formás kis seggét, hanem csak közel akartam tudni őt magamhoz.

-      Hát, akkor ismételjük meg. – tornázza fel magát, és elindul a lépcső felé. – Nem jössz? – kacsint rám pajzánul, én meg perverzen elvigyorodom. Legutóbb rányitottam, amikor öltözött, akkor pedig konkrétan kidobott a szobából, most meg még be is invitál, hogy öltözzünk együtt. Változnak az idők.

Felérve a szobába, Kook elvörösödve veszi elő a fürdőgatyáinkat, majd valamivel szégyenlősebben, mégis izgatottan kezd el vetkőzni előttem. Én csak mereven állva –nem rosszra gondolni-, szemérmetlenül mustrálom, míg alsóig nem vetkőzik, de ekkor perverz gondolatmenetemből kirántva kérdi meg, én nem vetkőzöm-e.

-      Majd csak utánad, édes. – nyalom meg ajkaim látványosan, egy hangos, erotikus sóhajt is eleresztve, csak hogy még jobban zavarba hozzam. – De ha nem akarsz magadtól, én is levehetem rólad. De akkor nem kerül rád fürdőnadrág. – kacsintok felé, látványosan végigvezetve tekintetem egész testén, mire, ha lehet, csak még jobban elvörösödik. Komolyan azt hitte, csak kussban öltözve figyelembe se veszem, hogy mellettem meztelenre vetkőzik?

-      Ne, nem kell… - szégyenlősödik el, majd az ágyról felkapva a fürdőgatyámat hozzám is vágja. – De én csak akkor folytatom, ha te is… levetkőzöl. – csillan meg tekintetében valami perverz fény, ami épp elég ahhoz, hogy megérezzem… ha én most leveszem mindenem, nem leszek valami lankatag.

-      Ó? Szóval csak azért hívtál be, hogy láthass engem pucéran? – húzogatom szemöldököm, mire ő lesüti szemeit egy pillanatra, de szinte azonnal ki is nyitja, nehogy lemaradjon akár egy mozzanatomról is. – Akkor, azt hiszem, nincs mit tenni. – vigyorodom el, majd ledobva az ágyra a kezemben tartott nadrágot, lassan vetkőzni kezdek. Először a felsőm, majd a nadrágom kerül le rólam, de én nem állok meg itt, mint Süti. Látom szemeiben, hogy mennyire kíván. Szinte imádkozik, könyörög, hogy vegyem le az alsómat, amit készségesen meg is teszek neki. Szemérmetlenül húzom le az utolsó, zavaró ruhadarabot, így elővillan meredező férfiasságom, amit csak tágra nyílt szemekkel, kiszáradt szájjal néz. Nem is néz, bámul, de hiába dob rohadt nagyot az egómon és mosolyogtat meg reakciója, gyorsan magamra kapom a fürdőnadrágot, ezzel egy csalódott ciccenést kiváltva belőle. – Hé, hova ez a csalódottság? Fogod még látni, amennyit csak akarod. – villantom meg tejfehér fogaimat, csípőre tett kezekkel. Ő csak fülig vörösödve próbálja kerülni a tekintetem, de az istenért sem kezdene vetkőzni. – Na? Nem öltözöl át? – nyalom meg ajkaim, ahogy akaratlanul is felidézem merevedésének látványát. – Nekem is kijár az élvezet, Sütikém. Félsz, hogy nem izgatna fel a látványod? – kuncogok, próbálva húzni az agyát, hogy végre levetkőzzön nekem.

-      Hogy mondod? – sandít felém hunyorítva. – Már égnek mered a farkad, és azt mondod, nem vagyok elég vonzó? – harapja be ajkait pajzánul. Reakciójára ajkait kezdem bámulni, ahogy fogai kínozzák a vörösen duzzadó húst, mire én is kezdek kiszáradni. Hogy én mennyire felfalom, ha ezt így folytatja…

-      Hát, még nem állok annyira… - vezetem vissza szemeibe tekintetem, kihívóan meredve rá.

-      Még… - villantja meg ő is fogait egy fölényes mosoly kíséretében, majd valahol elhagyva szégyenlősségét, határozottan rántja le magáról a fekete boxerét. Én csak elkerekedett szemekkel, zavartalanul szemezek enyhén merev tagjával, amit most legszívesebben… Ahj, mikre gondolok.

Mielőtt bármi történne, kuncogva magára kapja a fürdőnadrágot, majd kezemet megfogva indul ki az ajtón, le a lépcsőn, majd átlépve az udvar ajtaján, a medencéhez lép. Én szinte azonnal belemászva nyakig merülök benne, de ő csak szép lassan, szokva a víz hőmérsékletét – ami valóban melegebb, mint a múltkor, bár akkor is elég meleg volt – merül el benne, szinte azonnal hozzám úszva, ölembe ülve. Most nem didereg, ajkai sem lilulnak, szemei viszont csillogva merednek enyéimbe, míg nyakamat átkarolva hajol hozzám közelebb. Derekát átkarolva simogatom gyengéden a víz alatt, élvezve leheletének simogató fuvallatát arcomon, gyönyörködve vonásaiban. Minél többet nézem, annál szebbnek látom, komolyan.

-      Én nem bánom, hogy összeházasodunk. – mondom ki az eddig bennem motoszkáló gondolatot, amit nem közöltem még vele elégszer. – Tudom, hogy nincs más választásunk, de boldog vagyok, hogy téged veszlek el, és nem mást. – mondom ki őszintén, személyiségemet meghazudtolva szerelmes tekintettel. Basszus, mennyire megváltoztatnak az újfajta érzelmek. Kook elmosolyodva néz hasonló tekintettel vissza rám, halványan elrózsaszínesedett arccal.

-      Én is. – sóhajt, nyakamba fúrva arcát, ami a zavarától egyre forróbb. – Nem ismerlek régóta, de olyan érzésem van, hogy neked bármit elmondhatok, veled bármit megbeszélhetek… Veled bármit megtehetek. – búgja erotikusan fülembe, amitől megremegek egy sóhaj kíséretében. Hát, én is megtennék vele sok mindent.

-      Ne haragudj, hogy megint felhozom őt, de… - kezdek bele bizonytalanul, mert nem vagyok benne biztos, hogy erről beszélnünk kellene-e egyáltalán. – Nincs egy ismerősöd, akit összehozhatnánk Taehyunggal? – sandítok felé, mire felegyenesedik, elmerülve gondolataiban.

-      Ezen már én is gondolkodtam. – vallja be, ami meglep egy kicsit. – Vagy legalábbis átfutott az agyamon. Én semmiképp sem adlak neki vissza… - harapja be megint alsó ajkát rám pillantva, amitől perverz mosoly fut arcomra. – De nem tudok mást, aki elvonhatná rólad a figyelmét. Neked?

-      Nincs. – sóhajtok. – Közös baráti körünk van, ha lenne is valaki, tudnék róla. – sóhajtok fel keserűen. – Ettől csak még nagyobb bűntudatom van tőle.

-      Hát, lényegében a te hibád. – kezd el kioktatni, de arckifejezésemet látva inkább áttér másik témára. – Így viszont nem lehet a tanúd. Hoseoknak meg miattam lenne kellemetlen. – hajtja le fejét, ahogy felidézi magában, mit tett vele Yoongi. – Nekem ott van egy barátom, aki lehetne a tanúm. Neked van olyan haverod, vagy rokonod, akire szívesen bíznád ezt a felelősséget?

-      Hát, nem is tudom… - vallom be őszintén. – A barátaim nagy része túl komolytalan, még ha egyetemisták is… De van egy unokatesóm, őt lehet megkérem.

-      Te egyetemistákkal barátkozol? – csodálkozik el egy pillanatra, ami eléggé meglep, míg le nem esik… Mi szinte egyáltalán nem is tudunk semmit egymásról. Hány éves is? Mikor van a szülinapja? Mi a kedvenc színe, állata, étele, filmje… Semmit sem tudok róla.

-      Persze, hiszen egyetemista vagyok. – csapom homlokon magam fejben, mert ahelyett, hogy kezdetben megpróbáltuk volna megismerni egymást, csak vitáztunk.

-      Ó, értem. – döbben le egy pillanatra. – Mondjuk gondoltam, hogy idősebb vagy… Én végzős vagyok egy gimiben. – szomorodik el egy pillanat alatt. Neki is biztos átfutott az agyán, ami nekem is.

-      Igen, éreztem. – mosolygok el gyengéden, próbálva átragasztani rá a jókedvem. – Mi lenne, ha végre bemutatkoznánk egymásnak? – simítok végig oldalán, mire kíváncsian pillant íriszeimbe. Istenem, rohadt aranyos! – Park Jimin, 21 éves, egyetemista. – nyújtom felé jobb kezem, mintha csak most találkoznánk először. – Szeretem a virslis omlettet, a zsiráfokat, gazdag vagyok, jóképű, igazi hal Jeon Jungkook hálójában. – kacsintok rá, mire kuncogva megfogja kezem, viszonozva a gesztusomat.

-      Jeon Jungkook, 19 éves, végzős gimnazista. – rázza meg kezem, levakarhatatlan mosollyal az arcán. – Szeretek főzni, imádom az állatokat, és én vagyok a legjobb horgász a világon. – borul nyakamba kacagva, én pedig rázkódó vállal karolom át derekát, jobban magamhoz húzva. Itt az ideje, hogy megismerjem a fiút, akit szeretek, és akivel össze fogok házasodni a közeljövőben.

Jungkook

            Nyakába kuncogva bújok hozzá még közelebb, míg kezeivel szorosabban fon magához. Fura érzés ez a fajta biztonságérzet melyet ölelő karja nyújt. Olyan, mintha mindentől meg tudna óvni a világon és szerintem képes is rá. Mivel mindketten röhejesnek tartjuk, hogy alig tudunk a másikról valamit, úgy döntünk itt a remek alkalom ezek megosztására, hisz valljuk be; eddig sem magunkról beszéltünk, egyáltalán, ha beszéltünk… Most viszont mindent kitárgyalunk, kezdve a születésnapokkal, kedvenc ételek, színek és még sorolhatnám. Szó szerint mindent kitárgyalunk a medencében, míg Jimin a kialakított részre ülve tart ölében. Jó így beszélgetni, többet megtudni a másikról, ám mire realizáljuk mennyit is beszélünk, már jócskán lemegy a nap és az óra is már ötöt mutat.

– Jimin gyere, öltözzünk vissza és utána együnk valamit, mert éhen halok. – törölközöm meg, míg Jimin dereka köré tekeri a fehér anyagot, ám szemeit rajtam tartja, már jól ismert perverz mosolyát felém villantva.

         – Ah, Süti, ha éhes vagy, én megetetlek. – nyalja meg ajkait, közelebb lépve hozzám. Nem hazudok, ha azt mondom, látni lehet tekintetében, miket is tenne velem… Hát nem igazán ellenkeznék, az tuti. Én is elmosolyodom, s közelebb lépve hozzá nyomok egy csókot finom párnáira.

         – Hidd el, nem lenne ellenemre, de most komolyan éhes vagyok. – lépek el tőle, míg megindulunk szobánk felé, kezemet hasamra is téve, mi éppen akkor kordul meg. – De kaja után… - húzom sejtelmes mosolyra ajkaimat felé pillantva sokat sejtetően, mit Jimin boldog mosollyal fogad, s ép hogy felérünk a lépcsőn, mögém lép és nyúl is derekam után, hogy magához húzzon. Izmos mellkasának ütközik hátam, fejét nyakhajlatomba fúrja, így lehel rá lágy csókokat.

– Hidd… el. –morogja két csók között, míg én fejemet oldalra döntöm, hogy jobban hozzám férhessen. Kezeimet is övéire teszem, s csak élvezem forró már-már perzselő leheletét bőrömön. – Nincs annál nagyobb vágyam, minthogy itt… - vezeti le szép lassan ujjait férfiasságomra, melyre rá is simít, én pedig akaratom ellenére sóhajtok fel mind az érzésre, mind Jimin elmélyült, vágytól fűtött hangjára, melytől szerintem minden ember képes lenne neki széttenni lábait, hát még én! Gondolataimból ismét hangja ránt ki és egy kutakodó keze, mi most fenekem felé indul meg. – És itt. – harap fülcimpámba, míg nadrágon keresztül is, fenekem két partja közt végigsimít, ezzel elérve, hogy minden vérem egy irányba kezdjen száguldani. – Kényeztethesselek.

Be kell harapnom alsó ajkamat, hisz fantáziámra sose panaszkodhattam, így sajnos túlságosan is élénken vetül elém kimondott szavainak képe. Sajnálatomra, viszont egy gyors puszit lehelve arcomra megy is tovább, engem otthagyva egy jó kis púppal nadrágomban. Eskü, hogy direkt csinálja. Tuti azt akarja, hogy rá vessem magam. Viszont, ha az bekövetkezik, nem köszöni meg…

        

Frusztráltan szusszantva indulok meg én is követve a valószínűleg kurvára elégedett vőlegényemet. Belépve a szobába, Jimint nem látom, sehol, de meghallom a zuhany jellegzetes hangját, így én inkább kiveszek szekrényemből pár ruhát, amit még estére magamra aggatok, majd fürdés után. Lehajítom őket az ágyra, és ülnék is le, hogy megszabadulhassak vizes alsómtól, mikor is éjjeli szekrényemen pihenő telefonom megcsörren. Oda kapva a fejemet állok fel kissé morogva, hogy ugyan ki keres, de mikor megpillantom a kiírt szöveget, minden világossá válik és akaratlanul is elmosolyodom.

– Szia, Anya! – szólok bele, miután felveszem és fülemhez teszem a készüléket.

- Szia, kisfiam. – hallom meg lágy, kedves hangját, ami azért hiányzik, hiába mászok fel a falra tőle, ha éppen elkapja az öt perc.

– Hogy vagy? Minden rendben? – kérdi kedvesen, mit megmosolygok.

– Igen, persze. – mondom boldogan.

– A hangodon is hallani, szívem. Ennek örülök, az elején aggódtam. – motyogja. Tudom, hisz van szíve az én anyukámnak, csak csupán jól rejtegeti. Fontos neki, hogy boldog legyek és ez melengeti a szívemet. – Jimin? Jobban van? Az arca? Jól bánik veled? – kérdezősködik, mire csak igenlően válaszolok, és mivel még bent fürdik, úgy döntök, mesélek egy kicsit anyukámnak. Boldogan hallgat végig, olykor-olykor belekérdezve sztorimba, míg én törölközőmet elterítem ágyunkon és arra vetem magamat, hogy ne legyen vizes fekvő helyünk.

– Szóval nagyon örülök neki, hogy ő vesz el…- fejezem be mondandómat, halovány mosollyal ajkaimon, szerelmesen nézve a fürdő iránya felé, ahol tartózkodik.

– Ezt örömmel hallom, viszont szívem azért is hívtalak, hogy az esküvőt elkezdtük szervezni. – mondja, mit én felhúzott szemöldökkel hallgatok végig. – Helyszín, időpont és ehhez hasonló dolgok mind megvannak, de össze kéne írnotok, hogy kit akartok vendégnek így baráti körből, nehogy kihagyjunk valakit. Kellenek a tanúk is, na meg a gyűrűk. El kéne menetek választani, mert azt én se és Jimin anyukája se szeretné, mert az örökre szól és a tietek lesz. – haloványan bólintok és őszintén kicsit be is lelkesedem, ezek hallatán hisz már két hét múlva lesz az esküvőnk.

– Jojó, beszélek Jiminnel. – motyogom, kissé bele pirulva.

– Jól van szívem. Amúgy tudod, milyen lelkes vagyok az esküvőkkel kapcsolatban, de ez a tiéd, ha akarod, elküldök mindent, hogy át tudd nézni. Mindenből van három lehetőség, választhatsz virágot, esküvői meghívót, tortát. És hát mivel te leszel a mennyasszony… - itt elhalkul egy kicsit, mire én elég érdekesen nézhetek magam elé, hisz nem hittem, hogy ezt anyám szájából hallom majd. – Legalább is ezt a következtetést szűrtük le, elmegyünk szmoking próbára. – szinte látom, ahogy felcsillannak szemei, én meg kissé értetlenül nézek.

– De anya. Jiminnek miért nem kell?

 – Ó, neki megvan, hisz ő feketében lesz, de neked keresni kell egy szép, fehér szettet. – ja, nem, még most sem értem. – És a nászéjszakára is kereshetünk valami szexi ruhát. Esetleg valami vadító combfixet.  – jesszus, ezt az anyám mondta? Még a perverzséget is kihallom hangjából, az én fejem meg ég, mint a vörös pipacs. Hitetlenül pislogok magam elé, lelkes ecsetelésest hallgatva.

– Anyaaa… Nem kell szexi ruha, se combfix a nászéjszaká…- sipítozom égő fejjel, és észre se veszem, hogy Jimin az ajtóban állva néz engem, elég perverz fejjel és elégedett vigyorral. Ó baszki…

Jimin

Ahogy elzárom a vizet, Kook hangját hallom meg a szobából, ahogy beszélget valakivel, minden bizonnyal telefonon. Első gondolatom, hogy a barátját kéri fel tanúnak, de persze valamelyik szülője is simán lehet, vagy téves hívás, vagy ki tudja, így mihamarabb a derekamra tekerek egy törülközőt, hogy kilépve a szobából megtudjam, kivel beszélget éppen Jungkook. Az elhangzott mondat viszont mindent elárul.

-      Biztos nem? Pedig lehet, nem sül el az ágyú, ha nincs rajtad combfix. – kuncogok fel, olyan hangosan beszélve, hogy még az is biztosan meghallja, aki a telefon másik oldalán van. – Ha már itt tartunk, én vegyek magamra valami szexi ruhát? Nyakörvet? – húzogatom a szemöldököm viccelődve, mire Kook látványosan behúzza a nyakát és elvörösödik.

-      Nem, ne vegyél fel semmit. Mármint… - vörösödik el még jobban, kerülve a tekintetemet. – Anya, majd később visszahívlak! – nyomná ki a telefont, de még időben kikapom a kezéből, hogy kihangosítva azt, szóba elegyedjek édesanyjával.

-      Szép jó estét, Mrs. Jeon, micsoda öröm önnel ismét beszélni! Hogy van? – húzom még szélesebbre mosolyom, ahogy Süti próbálja kikapni a kezemből a telefont, sikertelenül.

-      Jaj, kedves Jimin! Remekül, köszönöm. Hallom, jól bánsz a fiammal. – kuncog fel ő is, mintha csak tudná, Jungkook épp a föld alá süllyedne, amiért ilyen témában beszélgetünk. – Épp beszélgettünk Jungkookkal az esküvőről. De ha már így neked is el tudom mondani, biztosabb lehetek benne, hogy a fiam nem felejt el szólni. – szinte látom magam előtt, ahogy elmosolyodik, ami engem is erre késztet. Kook ezzel szemben lesütött szemekkel szitkozódik magában, minden bizonnyal arra gondolva, miért csináljuk ezt vele. Bár láthatóan megnyugodott, hogy már nem az a fő téma, ki mit viseljen a nászéjszakákon. Bár én már tudom, hogy Kook semmit sem akar rajtam látni. – Vennetek kell gyűrűt, persze mi álljuk, de nektek kellene kiválasztani. Virágot, meghívót is, és a vendéglistába a rokonokon kívül a barátaitokat is meg kell hívni… - sorolja a fontosabb dolgokat, amíg én Kook mellé ülve magamhoz húzom őt, és bár eleinte ellenkezne, mert zavarban van, mégis megadva magát közelebb kúszik, arcát nyakamba temetve. A telefon még mindig kihangosítva van, és úgy is beszélgetek Mrs. Jeonnal, hogy azt Süti is hallja. Szerintem ez így illendő. – Van kedved eljönni Jungkook szmoking próbájára? Bár, balszerencse az esküvő előtt látni a menyasszonyt. – nevet fel kedvesen, mire Süti ismét megfeszül, és a telefonért nyúl.

-      Anya, kérlek, ne már! – nyüszít, már nagyjából feladva, hogy ebből a helyzetből kevésbé kínosan kerüljön ki, pláne, hogy nem tudja elvenni tőlem a telefont. – Ez tökre ciki!

-      Miért szmoking? Jól állna neki a csipke. – nevetek fel, összeborzolva a haját, mire durcásan elfordul, feladva a telefonért vívott harcot.

-      Igazad lehet. – veszi a poént Mrs. Jeon. – Na, és akkor a combfix. Vegyek neki, vagy valami mást látnál rajta? – kérdezi nagy beleéléssel, mire Süti arcát kezeibe temeti, felhúzott térdekkel, vörösödő fülekkel.

-      Tökéletes. Jól állna neki a fekete és a mélyvörös is, szerintem. – nyalom meg kiszáradó ajkaimat, ahogy szemeim elé kerül a kép… Jungkook, meztelenül, felizgulva alattam, és a fehér, bársonyos bőrén ott virít egy szexi combfix, feszülve, rásimulva combjának tökéletes, izmos alakjára. A teste pedig csak arra vár majd, hogy befogadjon engem… Istenem, eddig bele sem gondoltam, hogy nászéjszakánk is lesz. Innentől kezdve csak ez fog járni a fejemben.

Nyomatékosításképpen, szabad kezem Kook belsőcombjára vezetem, mire enyhén megugrik és rám pillant. Ahogy meglátja ködösödő tekintetem, elnyílnak ajkai egymástól, és a törülközőmre pillantva, meg is nyalja ajkait.

-      …is. – hallom meg Mrs. Jeon utolsó szavát, mire egyből helyeselni kezdek, pedig fogalmam sincs, hogy miről beszélt. – Hát, akkor ezt megbeszéltük. Jó éjt, fiúk! – azzal bontja a vonalat, mint aki megérezte, hogy mi most sokkal inkább foglalkoznánk egymással, mint azzal, milyen színű fix állna jól az én Sütimnek.

-      Erről jut eszembe, kezdek megéhezni. – zárom le a képernyőt, majd lustán félre dobva a mobilt, kioldott törülközővel Jungkook felé araszolok, eldöntve őt a puha matracon. – De van már ötletem, mit ennék. – hajolok nyakhajlatához, melybe először mélyen beleszippantok, majd végignyalok rajta, mire Kookból kiszökik egy hallgatag sóhaj. – Téged.

Sokat kérsz - 22.rész

Most rajtam a sor(Yume), hogy írjak ide pár sort... Ide mindig Zsuzsi ír, én meg facebookon, de írótársam elég elfoglalt, csoda, hogy még ebben a hónapban ki tudjuk tenni a kövi részt. :) Mindig elcsodálkozom, hogy ami nekünk word-ben 8-10 oldal, itt olyan kevésnek tűnik... Pedig azonos a betűméret, meg minden...

Ne haragudjatok a késedelmekért, de karácsony volt ugye, intéztük az ajándékokat, alapjáraton is elfoglaltak voltunk, de már itt is van a 22.rész! Sokan olvastok még minket, pedig elég változatos, hogy mikor jön a kövi rész. Ehhez tényleg szeretni kell ezt a ficit! :D Most itt az újév. Máris 2018!
Reméljük jövőre is rendszeres olvasóink lesztek! ^.^

Jó olvasást, Kellemes Karácsonyt és Sok Boldog Új Évet!!!! ^.^

Jimin

Enyhén elmosolyodom mondatán, és érzem, megint elfog a szerelem új, kellemes érzése. Amióta tudom, mit érzek iránta, sokkal könnyebb vele minden, a közérzetem is mintha jobb lenne. Mondjuk, egy kicsit még mindig kételkedem benne, hogy egy házasság olyan remek ötlet lenne, de ha róla van szó, érdemes megpróbálni.

A lehetetlennél is közelebb szorítom magamhoz, hogy teljesen egymáshoz simuljunk, és már hajolnék ismét ajkaira, hogy magamévá tehessem, de legjobb barátom pont ezt a pillanatot választja, hogy dörömbölésbe kezdjen. Milyen ironikus, először Kook exe, aztán az enyém zavar meg minket.

-      Gyertek már ki! Jimin! – hisztizik Taehyung, mire érzem, Jungkook megfeszül karjaimban, és szeretetteljes pillantásai a másodperc törtrésze alatt válnak vészjóslóan gyilkossá.

Nyelnem kell egyet, mert félek, rosszul sül el a dolog, de megemberelem magam és elengedve szerelmemet, a ruháim felé veszem az irányt. Még mindig érzem magamon a forró vízcseppeket, a farkam ugyanúgy áll, mint ezelőtt, de minél hamarabb letudom ezt, annál könnyebb lesz mindenkinek. Ruháimat magamra véve, Süti kezét megragadva végül kinyitom az ajtót, amely előtt Taehyung áll, sértett arcot vágva, keresztbe tett kezekkel. Na, itt csak nekünk van jogunk igazán sértődöttnek lenni, mert sokadik kérésre sem ment még el. Ha odáig fajul a dolog, ki kell dobnom innen Kook miatt, de azt meg nem akarom. Valahogy meg kell győznöm!

-      Tae. Süti beleegyezett, hogy barátok maradjunk, annak ellenére, hogy ilyen pofátlanul viselkedtél vele. – szemei elkerekednek a döbbenettől, amit meg is értek. Ilyen hangnemben még sosem beszéltem vele, de ha a szép szó nem használ… - Szóval, most tényleg menj el, ha valóban a barátom akarsz maradni. Így is hiba volt a házunkba hívni téged. – szája tátva marad, szinte az álla is leesik, és már azt hiszem, dühében nekem esik, ehelyett ajkai megremegnek, és szeme párásodni kezd a könnyektől. Ennyire azért nem beszéltem vele durván! Vagy igen?

-      Te ezt nem érted, Jimin. – rázza meg a fejét kétségbeesetten, majd közeledni kezd felém, de Kook megszorítja a kezem, jelezve, hogy ne engedjem, így csak felemelve a kezem megállásra késztetem Tae-t.

-      Mit nem értek? – kérdem őszintén, mert nem tudom ezt mire vélni.

-      Te nem lehetsz szerelmes ebbe! – mutat Sütire, miközben gyakorlatilag emberszámba se veszi. – Te sose voltál szerelmes, honnan tudod, hogy ez tényleg az? – emeli meg hangerejét, mire végképp betelik nálam a pohár. Alapjáraton nem haragszom rá, de így ne beszéljen se velem, se Jungkookkal.

-      Te mégis honnan tudnád, mit érzek?! – emelem feljebb én is a hangerőt, mire Tae megrezzen és szipogni kezd, ami jelen pillanatban nem tud meghatni. – Én szerelmes vagyok, Taehyung. Boldog. Hamarosan össze is házasodunk, ha pedig te nem vagy képes ezt lenyelni, akkor tényleg nem vagy a barátom! – mordulok fel, nem eresztve lejjebb a hangerőt. Taehyung szemeiben a szomorúság és döbbenet felett eluralkodik a düh, amit őszintén nem tudok megérteni. Hiszen nem én vagyok az egyetlen ember a földön, akivel kefélhet.

-      Te olyan hülye vagy! Egy seggfej, barom, önző és tényleg, nagyon-nagyon idióta! – kiabál rám, nem túl kedves szavakkal illetve.

-      Ezt most fejezd be! – csattan fel Jungkook is, akit úgy kell visszafognom, hogy ne rontson Taehyungnak. – Ne sajnáltasd már itt magad, mert senkit sem érdekelsz! – válik gúnyossá hangneme, mire Taehyung csak még idegesebb lesz.

-      Hát pont ez az! Hogy lehet, hogy én éveken át küzdöttem azért, hogy szeressen, te pedig egy hét alatt megkaparintottad? – üvölt rá Kookra, de utolsó szavai után megfagy a levegő.

-      Mi? – fordulok teljesen Tae felé, aki két kezét ijedten szájára emeli, engem mustrálva. – Ezt hogy érted? – kérdem döbbenten. Nem tudom elhinni…

-      Nem… semmi. Sehogy, mindegy… hagyjuk, felejtsd el. É-én… – suttog, lesütött szemekkel, de már késő. Kimondta.

Ezzel egy időben villannak be az emlékképek, amik azt bizonygatják, hogy tényleg éveken át szerelmes volt belém. A sok ajándék, a borok, az extrák, minden, ami felett elsiklottam. Éveken át szenvedett miattam.

-      Tae, én… ne haragudj, nem vettem észre. – nyelek egyet, megszorítva Süti kezét, aki nem tűnik meglepettnek. Ez annyira egyértelmű volt, hogy még ő is rájött egy reggel alatt? Nevetséges vagyok.

-      Jimin… - szipog fel Tae, mire ismét neki szentelem minden figyelmem. Most, hogy ezt tudom, kicsit más szemmel nézek rá. Nem tudom elképzelni, milyen érzés lehet évekig próbálkozni valakinél, aki később egy hét alatt összejön valaki mással. Annyira sajnálom… - Te tényleg nem vetted észre? – törli meg könnyáztatta szemeit, mire nem csak én, de Jungkook is megenyhül.

-      Ne haragudj, Tae. – illan el belőlem az utolsó csepp düh is, mikor Tae vállai enyhén megrázkódnak a néma zokogásától.

-      És… nem gondolnád meg magad? – kérdi, még tartva magát, enyhén megrökönyödve. – Nem szeretnél mégis inkább engem? – pillant fel szemeimbe, könnyes és végtelenül szomorú szemekkel. – Mindent megadnék neked! Ahogy eddig, és még többet is! Hiszen, mindig is annyira… összeillettünk. Vagy csak én gondolom így? – zokog fel valamivel hangosabban, amitől kiráz a hideg. Az ilyen helyzetekkel sosem tudtam mit kezdeni. Nincs más lehetőség, minthogy összetöröm a szívét? – Szólalj már meg! Soha egy percig se gondoltál rám úgy? Párjelöltként? Szerelemmel? – temeti arcát kezeibe, miközben Kook enyhén átölel. Érzem, hogy Süti sem tud mit kezdeni, mert aggódik a válaszom miatt, de ő sem szeretné, hogy Taehyung teljesen összetörjön. Szerintem valamilyen szinten mindketten megértjük őt.

-      Tényleg ne haragudj, Tae. – teszem vállára a kezem, amitől csak jobban zokogni kezd. – Én nem tudom irányítani, hogy kibe legyek szerelmes. Ezt gondolom te is tudod. – simítom meg gyengéden barnás tincseit, mire Kook befeszül, de elengedve kezét, derekánál fogva magamhoz húzom nyugtatásképpen. – Ne haragudj. Sosem állt szándékomban megbántani téged, én tényleg nem vettem észre, sajnálom. De Kookot szeretem. Nekem most ő a legfontosabb, és nem csak azért, mert amúgy is össze kell majd házasodnunk. Nem tudom elmagyarázni, de ezt érzem. Hogy vele kell lennem, állandóan. – mosolyodom el lágyan, mire Taehyung is kezd lenyugodni. De lehet, ez csak átmeneti állapot. – Mi amúgy sem illettünk volna össze, hidd el. De ez nem azt jelenti, hogy sose találsz mást, aki szeressen. Jóképű vagy, tehetséges, humoros, romantikus, szóval ha igazán akarod, találsz majd valakit. – szorítom meg biztatóan vállát. Hát igen, rohadtul nem vagyok a szavak embere. Szerintem nem nyugtattam meg, a hangom is végig szinte remegett, de én tényleg igyekszem.

Jungkook

Mérhetetlenül sajnálom Taet annak ellenére, hogy pár perccel korábban még képes lettem volna megfojtani egy kanál vízben. Éveken keresztül reménykedett abban, hogy Jimin egyszer viszonozza érzéseit, ám jöttem én és röpke pár nap alatt meg is fosztottam tőle. Értem, hogy miért gyűlöl, én se kedvelem, hisz a tudat, hogy a párom vele volt, egyszerűen megőrjít. Mégis, ahogy itt áll, reményt vesztve, vörös szemekkel, megesik rajta a szívem.

 – Taehyung. – lépek közelebb hozzá, míg Jimin elengedi. Hangom lágy, s barátságos, így Taehyung könnyes szemeit meglepetten emeli rám. – Nem akarsz inni egy kis teát és beszélgetni? – vettem fel az ötletet. Jimin elkerekedett szemekkel néz rám, gondolom nem számított erre. Tae is hasonlóan néz, ám inkább félve pillant oldalamnál álló, engem mustráló páromra. Tudva, mitől tart, folytatom mondatomat. – Jimin addig lefürdik meg beszél a haverjával. Csak mi ketten lennénk. – nézek jelentőségtejesen Jiminre, aki derekamra vezetve kezét, olyan szeretetteljes, hálás szemekkel néz rám, mint még eddig talán soha.

Őszintén nem félek, hogy Tae bunkó és köcsög lenne velem, hiába tehetné meg, hogy elhord mindennek. Nem tűnik olyannak. Szerintem ő is érzi, hogy mindkettőnkre ráfér egy közös, higgadt beszélgetés.

– Elfogadom, köszönöm. – törli meg szemét jobb kezével, halkan felszipogva.

***

– Cukor? Méz? Citrom? – kérdem mikor már a lefőtt teákat ízesítem.

Tae kissé nyugodtabban ül a pultnál, míg Jimin szobánkban tartózkodik, tiszteletben tartva magánszféránkat. Lehet, most úgy van vele, hagyja a „csajokat” beszélgetni, de jelenleg nem bánom.  

– Méz és egy kis citrom. – hangja rekedt még a sírástól, de kedvesebben fordul felém.

Eleget téve kérésének ízesítem be a bögrében gőzölgő teáját, melyet kezébe adva invitálom a nappaliba, ahol kábé fél órával ezelőtt egymást is képesek lettünk volna megölni. Most azonban egymás mellett foglalunk helyet, s mindketten megengedünk magunknak egy halk, gondterhelt sóhajt. Én azért, mert tudom, valószínűleg ennek a fiúnak hatalmas a szíve és csak kétségbeesetten harcolt a szerelméért, ezért bánt velem úgy, ahogy. Ezt megértem, mivel én is ezt tenném… Taehyung pedig valószínűleg maradék frusztráltságát engedi ki, hisz amellett a személy mellett ül, aki elvette tőle áhítatott párját. Mit ne mondjak, egyikünk sincs könnyű helyzetben. Ezért nem is csodálom, hogy ő se és én se szólalunk meg.  Végső soron a hosszan eltolódó csendben telt percek után én szólalok meg elsőként, miután belekortyolok forró italomba, ami melegséggel tölt el.

– Sajnálom… - sóhajtok fel térdemet mustrálva, ám rá kell jönnöm, ez nem éppen az igazamat mutatja, így felemelve fejemet nézek farkas szemet hitetlenkedő íriszeivel. – Tényleg sajnálom, tudom, min mehetsz most keresztül. – hangom lágy, s kedveskedő.

Tae hitetlenül morran fel és oldalra fordított fejjel kortyol bele teájába.

 – Ugyan, dehogy tudod. – horgasztja le fejét, míg én tehetetlenül túrok hajamba.

– Pedig hidd el, mi ketten hasonló dolgokon mentünk keresztül. – nézem arcát, mely végül felém fordul, érdeklődve felhúzott szemöldökkel. Ezzel jelezve számomra, hogy türelmesen hallgat, így én még utoljára belekortyolva italomba teszem azt le az asztalra, s mély lélegzetet véve, bele is kezdek mondandómba. – Tudod, nekem volt egy párom, akivel már két éve együtt voltunk, mikor is kiderült, hogy a szüleim a hátam mögött szervezkedve elígértek másnak, holott én mindent megtettem azért, hogy engedjék, hogy együtt lehessek a párommal. Mindent, amit kértek, de szó szerint. – nézek szemeibe, míg mesélek, s a fájdalmas emlékre egy pillanatra le kell hunynom szemeimet. – Csak ötöseim vannak a gimiben, szinte vért izzadva tanultam azért, hogy én vele lehessek. Minden baromságot megtettem, úgy rángathattak, akár csak egy bábut. Mondhatnám, úgy táncoltam, ahogy ők fütyültek. Csak azért, hogy elfogadják, én Sugával vagyok. – nevetek fel keserűen, nem is figyelve reakcióját, bár magamon érzem tányérméretűre nőtt szemeit. - De hátba szúrtak, és most már hiába mondom azt, hogy örülök neki, de pár hete még képes lettem volna kinyírni Jimint. – kuncogok fel, mire meglepetten hallom, hogy a mellettem lévő is így tesz.

– Nem csodálom. – fordul felém. - Egy igazi arrogáns seggfej tud lenni. – mosolyog kedvesen és csak most látom, hogy milyen aranyos is, mikor vigyorog.

– Ugye? Képzeld, mikor meghallottam a hírt, leköptem vízzel. – röhögök fel, míg Tae inkább jobbnak látja letenni teáját kezéből, nehogy rázkódó válla miatt kiöntse a forró italt szőnyegünkre. – Ja, és még aznap hasba könyököltem. – kuncogok fel, mire Tae halkan, eltátott ajkakkal röhög tovább.

– Bocs-bocs… - ingatja kezét, míg normalizálni próbálja fejét. – Csak elképzeltem, és ah. Kikészíthetted… nem egy türelmes ember. – röhög, míg macskám ölembe pattan, s kényelmesen elhelyezkedve nyúlik el rajtam.  Tae csillogó szemekkel nézi cicámat, és újra megpróbálja megsimogatni, amit most Skay halk dorombolással fogad és kis fejét Tae hatalmas tenyerébe nyomja. – Tök édes… - morogja, míg közelebb csúszik, hogy cicázhasson. Én csak macskám hajlata alá nyúlva emelem föl és teszem Taehyung ölébe, aki hálásan néz rám. – Pedig az előbb még fújt is rám…

 - Hát, nagyon érzi a hangulataimat. – mosolygok rá, amit viszonoz. – Skay a neve, Sugától kaptam.

– Tényleg nekem olyan ismerős ez a név, ő nem Hoseokkal va… Ó. – esik le neki, míg én kissé keserűen bólintok.

 – Tudod, én nagyon szerettem Sugát, nekem ő volt a mindenem, de már Jimin megjelenése előtt is furán viselkedett. Megnézett más férfiakat és kevesebbet volt velem, én pedig kétségbeesésemben becsuktam a szemem, és nem akartam látni a nyilvánvalót… Most derült ki, hogy már több hónapja megcsal… - ejtem ki könnyes szemekkel, mire megérzek egy hatalmas tenyeret hátamon. – Ah, tudom, hogy nem kéne sírnom, főleg előtted nem, hisz én szeretem Jimint és ez úgy derült ki, hogy én is szakítani akartam Sugával, de a tény, hogy már több hónapja, még akkor is, mikor én képes lettem volna tűzbe nyúlni érte, ő mással volt és engem úgy… Úgy ért hozzám. Én meg még rosszul voltam saját magamtól, hogy elkezdek egy másik férfit szeretni… - sóhajtom, keserűen. – Biztos én rontottam el, de csak megérdemlek annyit, hogy szól, mikor már nem érdeklem.

 – Tudod, én már első látásra beleszerettem Jiminbe. – néz rám, majd folytatja. Halkan szipogva hallgatom, míg ő is elmondja történetét. – Hiába kötötte ki már az elején, hogy ez barátság extrákkal és tudtam, ha belemegyek, csak sérülni fogok, de mindig reménykedtem, hogy egyszer, mikor ott áll az ajtómban, nem csak barátként, szexpartnerként tekint rám, hanem mint a szerelmére. Ám, Jimin még sose volt szerelmes és bármennyire fáj kimondanom, most az. – pillant fel az emeletre ahol az említett személy tartózkodik. – Csak rá kell nézni. Imád téged… - sóhajt keserűen. Most rajtam van a sor, hogy vigasztalóan simogassam hátát.

– Sajnálom. – suttogom, mire hirtelen kapja fel fejét megrázva azt.

 – Ne sajnáld. – rázza meg fejét. – Tudod, nekem kéne bocsánatot kérnem azért, ahogy viselkedtem, csak tudod mikor láttam, hogy néz rád… és én is mindig erre vágytam, hogy ilyen szerelmesen csillogó szemekkel nézzen rám. Féltékeny lettem és gyerekesen versengeni kezdtem… Nem érdemelted volna meg, hisz rajtad vetítettem ki az éveken át elfojtott tehetetlen dühömet. Viszont, most, hogy így beszélünk, őszintén örülök annak, hogy Jimin szerelmes, mert ha nem is velem, de boldog. – mosolyodik el, mire én is ezt teszem.

 – Köszönöm Tae, és én is sajnálom, hogy lekurváztalak, nagyon csúnya dolog volt tőlem, de engem is elkapott a féltékenység… Féltem, hogy ő is elhagy engem. Pedig én nagyon szeretem…

 - Értem már, hogy Jimin miért szeretett beléd. – mosolyodik el, kedvesen, mire hitetlenül nyílnak tágra szemeim, ő pedig jóízűen nevet fel. – Kedves vagy és hűséges, de ha kell, a sarkadra tudsz állni, ezen kívül olyan vagy, mint egy kis elveszett cica, aki törődésért kiált. – röhög fel, ám érzem, őszintén beszél. Én is hálásan mosolyodom el.

– Te se vagy rossz ember, szerintem hamar megtalálod az igaz szerelmet.

Jimin

Nagyon meglep Jungkook lépése, és be kell valljam, félelemmel tölt el. Mi lesz, ha ezek összekapnak valami hülyeségen, amíg én nem vagyok ott? Teljesen tehetetlenül fejezem be a fürdést szinte két perc alatt, majd megszárítkozva, idegesen sétálok fel alá, lassan magamra kapva az összes ruhámat, ami az előző öltözködésnek hála nem a legszárazabb. Nevetséges, hogy ennyire aggódom, de féltem Sütit is, és Taehyungot is. Ha jellemeznem kellene őket, Jungkook a szerelem, Tae a lélektárs. De szigorúan csak barátilag.

Tizenöt másodpercenként nézek az órára idegességemben, végül tíz perc járkálás és aggódás után elindulok lassan ki a szobából, végig a folyosón… Nem hallok semmilyen hangot, ami lehet jó jel, ha nem veszekednek. De lehet rossz is, ha már megölték egymást. A lehető leglassabban sétálok végig a rövid folyosón a hálószobák mellett, mintha attól félnék, valamelyik ajtó mögül biztosan rám támad valaki. Mikor már majdnem a lépcsőhöz érek, meghallok valami furcsa, emberi hangot a nappaliból. A pulzusom az egekbe szökik egy pillanat alatt, és úgy rohanok le, mintha puskából lőttek volna ki. De a látványra, amire egyáltalán nem számítok, ledermedek, és csak tágra nyílt szemekkel mustrálom a két kanapén ülő, láthatóan jókedvű egyént.

-      És akkor… Nem fogod elhinni, de lecsúszott az alsója! – kacag fel hangosan Taehyung, a nevetéstől könnyes szemekkel, Kook vállát veregetve, aki kezeibe temetett arcával röhög, rázkódó vállakkal. Szóval ezt hallottam fentről…

-      Ne már! Basszus, elképzeltem! – emeli fel a fejét a kipirosodott arcú Kook, még véletlenül se nézve rám. – Hányan voltatok? Tízen?

-      Tizenkilencen. Jiminnel együtt húsz ember, rajta meg nem volt semmi! – csapkodja a térdét nevetve, míg és fülemig elpirulok. Épp azt a napot meséli, amikor a strandon egy nagyobb hullám miatt lecsúszott a fürdőgatyám. Na, azóta nem nagyon mentem vízbe.

-      Taehyung, ne már! – nyögök fel kínomban. Ezt nem akartam Kook tudtára adni.

-      És utána mi történt? – törölgeti könnyeit Süti is, várva a történet folytatását.

-      A fiúk kiröhögték, de nem mondanám, hogy a lányoknak ne tetszett volna. Utána egész hónapban mind Jimint akarta magának. – kuncog fel, veszítve jókedvéből. Akkoriban majdnem mindet meg is döntöttem, Tae eléggé el volt hanyagolva. – De mindegy is. Végeztél, Jimin? – fordul felém Tae egy mű széles mosolyt villantva, Kookkal együtt. Én csak zavartan futtatom tekintetem Taehyungra, majd Jungkookra, valamiféle magyarázatot várva.

-      Aha… És ti? Jól szórakoztok? – kérdem frusztráltan. – Ha egy ilyen történet előkerül, akkor biztosan. – teszem keresztbe karjaimat, kissé sértődötten.

-      Jaj, ugyan már! Csak előkerült a téma. – mosolyog Süti édesen, mire ugyan megenyhülök, azért elég kellemetlennek érzem a helyzetet továbbra is. – Taehyunggal beszélgettünk, szent a béke. – karolja át az említett nyakát, aki vontatottan ugyan, de viszonozza a gesztust, Kook vállára hajtja a fejét. Ez most valami vicc akar lenni?

-      Értem. – mérem végig gyanakvóan mindkettejüket, várva a pillanatot, amikor megtörik a jég és benyögik, hogy csak vicc, utálják egymást, és már tépik is egymás tincseit. De nem, a pillanat nem jön el, csak ülnek és néznek, vigyorogva, mint a tejbetök.

-      Na, ne legyél ilyen. – szólal meg végül Tae, próbálva oldani a feszültséget. – Ülj le, igyál teát a pároddal. Én meg azt hiszem, hazamegyek. – sóhajt keserűen, majd felkelve a kanapéról, a bejárati ajtó felé veszi az irányt. – Bocsánat, hogy eddig zavartam. Remélem, még látjuk egymást, Kook! Majd hívjatok meg az esküvőre, meg minden. – mosolyog és integet. Mielőtt egyedül elmenne, Süti és én is egyszerre indulunk meg utána, kikísérni.

Ennyi? Ennyit kellett volna tenni, hogy békében elmenjen? Leültetni Kookkal kettesben negyed órára, és szent a béke, Tae viszonylag nyugodtan hazamegy? Tényleg csak beszélgettek?

-      Várj, kikísérünk! – fogja meg Jungkook a kezem, hogy együtt menjünk. Én csak zavartan követem, még mindig várva a pillanatot, amikor mégis egymásnak esnek.

-      Köszönöm. – fordul meg Tae egy pillanatra, amíg veszi a cipőjét. Már nem mosolyog annyira.

-      Én örülnék, ha eljönnél… - kezdek bele bizonytalanul. – az esküvőnkre. – Tae meglepetten emeli rám csillogó íriszeit, majd keserű mosolyra húzza ajkait. Az előbbi kijelentésében mondta, hogy hívjuk meg, de szerintem ő sem gondolta komolyan.

-      Szívesen megyek. – fordul el, majd határozott léptekkel az ajtóhoz megy, és kilépve rajta, még utoljára visszainteget, és elhagyja a házat.